Tolna Megyei Népújság, 1980. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-25 / 96. szám
XXX. évfolyam, 96. szám. ARA: 1,20 Ft 1980. április 25., péntek Mai számunkból TAVASZI DIVAT PÁRIZSBAN, LONDONBAN (4. old.) KIINDULÁSI PONTUNK: A VALÖSÄG (5. old.) MÉGIS VAN CSAPAT ZAVODON (6. old.) ÖTVEN ÉVE PARTTAGOK (3. old.) A második gazdaság Rögtön elismerve: már az elnevezés vitatott, vannak, akik így, mások kiegészítő gazdaságként, megint mások árnyék-, háttér-gazdaságként jelölik. Az azonban bizonyos: van, létezik, hat, tehát vitákra is, töprengésekre is okot adhat. A termelés és az ölosztás egy sajátos — és: hasznost — terepéről van szó, a szocialista szektor kiegészítőjéről, köznapian fogalmazva, a szocialista szektor együttműködési réseinek betöltőjéről Hiba lenne azonban mindent ide sorolni ami „nem illik bele” a nagyüzemi tevékenységbe, ami furcsa, ami esetleg ellenérzést kelt, azaz: a második gazdaságnak — értelmezésünk szerint — semmi köze a borravalóhoz, a hálapénzhez, az üzérkedéshez, olyasmihez, amit jogtalan előnyöknek, munka nélkül szerzett jövedelmeknek, vagy éppen törvényszegésnek nevezünk. Beletartozónak tekinthetjük viszont a magántevékenység olyan, féllegális, félillegális terepét, mint a hatósági engedély nélküli szolgáltatások — kontárkodás, fusizás, szobakiadás stb. — viszonylag kiterjedt körét, s természetesen elsősorban azt, ami valóban szabályozott jogi keretek között zajlik: a háztáji és kisegítő gazdálkodást, a magánkereskedést, a magánkisipart — ebbe a magán-építőmestert is belértve — a fizetővendéglátást. S olyan, meglehetősen áttekinthetetlen cselekvési kör szintén beletartozik a második gazdaságba — áttekinthetetlen, mert jó néhány mozzanatában a szabályost, a majdnem szabályost, majdnem törvénytelent keverő, elegyítő kör ez —, mint az ún. házilagos építkezés. Más nem lehet a megítélés alapja, mint az: valós szükségletek kielégítője-e ez a tevékenység? Ha tárgyilagosak vagyunk, azt kell felelnünk: igen. Ráadásul: a szocialista szervezetek nem képesek — olykor nem alkalmasak — ezeknek a feladatoknak az éllátására, illetve csak rendkívül gazdaságtalanul hajthatnák végre azokat, ilyen és hasonló tényezőkre figyelve kell mérlegelnünk, s akkor kiderül: természetes jelenség ma nálunk a gazdaságnak ez a szelete. Természetes és szükségszerű kiegészítőről van szó, hiszen — példával élve — a háztáji, kisegítő és egyéni gazdaságok adják bizonyos mezőgazdasági termékeknek a felét, kétharmadál — a sertéseknek több, mint a fele nevelkedik, s kerül vágóhídra innét —, de a hízott libáknak — a májnak! —, különféle bogyós gyümölcsöknek majdnem a teljes egészét. A mezőgazdasági szövetkezeteknek ma már jelentős csoportja segíti ezt a tevékenységet, a nagyüzemi munka egyik — különleges — ágaként kezelve. Folytathatjuk a szerepkör illusztrálását: a magánépítés évente a tető alá hozott új otthonokból hatvan, hetven százalékkal részesedik — esztendőnként 57—62 ezer lakás volt ez az 1976. és 1979. közötti időszakban —, s ennek döntő többsége a második gazdaság keretei között jön létre. Veszélyes az egyoldalú ítélkezés, s ezért hibás gondolati út a szociálizmust a nagy vállalatokkal — azonosítani. S még nagyobb hiba, ha mindenkor és mindent csak a szabályok közé gyömöszöltem központi rendelkezésektől „egyenesre nyírtán” tudunk elképzelni, s ami csak kicsit is szokatlan, nem illik a hagyományos képbe, azt elutasítjuk, sőt, gyanúsnak, kiátkozásra érettnek tartjuk. Ez utóbbival már csak azért is vigyázni kell, mert becslések szerint a családok kétharmadának van valamilyen, a második gazdaságból származó jövedelemforrása. S itt ne gondoljunk rögtön a kiugró bevételekre — ez egyébént, a szakemberek becslései szerint, a második gazdaságban tevékenykedőik csoportjának töredékére jellemző —, hanem sokkal inkább azokra, akik nyugdíjukat, alacsony egy főre jutó családi jövedelmüket így egészítik ki, így érik el, vagy közelítik meg az átlagos életszínvonalat. Ezzel már azt is kimondjuk, hogy a szóbanforgó tevékenység bővíti a munkaidő-alapot, illetve a társadalmi termelésben addig részt' nem vevő, de hasznos munkaerőt mozgósít, gondoljunk csak a háztáji — kisegítő — gazdaságokban dolgozó családtagokra. S ugyanakkor, ha a tevékenység formája, tartalma nem sérti a közérdeket, hozzájárul a családi életszínvonal növeléséhez; többletjövedelem forrása, az életkörülmények javításának egyik lehetséges eszköze, azaz harmonizál az össztársadalmi célokkal. Rugalmas, a szükségletekhez gyorsan igazodó terepe ez a gazdaságnak, azaz tekintélyes nagyságú mozgósítható tartalékok rejlenek benne, s ezek a tartalékok, hasznosítva, nagyon is valós igények kielégítői lehetnek, olyanoké, amelyek máskülönben kielégítetlenül maradnának. lázár Gábor Képviselőjelölő gyűlések Újpest Kőbánya Az Egyesült Izzó nagytermében tartották meg az országgyűlési. képviselőjelölő gyűléseiket Budapest 10-es számú választókerületének lakói. A gyűlésen részt vett Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, ott voltak a budapesti és a kerületi pártbizottság, a városrész tanácsának vezetői, valamint az újpesti gyárak képviselői. A résztvevőket Kovács Pálné, a Hazafias Népfront IV. kerületi bizottságának titkára köszöntötte, majd. Somogyi Imre, a IV. kerületi pártbizottság első titkára, a gyűlés előadója szólt Budapest és Újpest fejlődéséről, a XII. pártkongresszus határozatából adódó helyi feladatokról. Ezután a népfront nevében javasolta, hogy Németh Károlyt jelöljék a 10- es számú választókerület országgyűlési képviselőjének. A jelölést támogató több hozzászólás után a résztvevők egyhangúlag elfogadták a javaslatot. A szavazást követően Németh Károly kért szót, s megköszönte a választópolgárok bizalmát. A főváros 29-es számú választókerületének lakói a Kőbányai Gyógyszerárú- gyárban rendezték meg a képviselői jelölőgyűlésüket. Részt vett az eseményen Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságnak tagja, a Központi Bizottság titkára, s jelen voltak a budapesti és a X. kerületi párt- bizottság, valamint a nagy munkáshagyományú városrész tanácsának vezetői. Az esemény több száz részvevőjét Barta Györgyné, a X. kerületi tanács elnöke •köszöntötte, majd Zsarnóczy József, a X. kerületi párt- ■bizottság első titkára szólt a főváros és ezen belül Kőbánya fejlődő életéről. A XII. pártkongresszus határozatából adódó helyi feladatokról. Ezt követően a népfront nevében tett javaslatot, hogy Óvári Miklóst jelöljék országgyűlési képviselőnek. Több hozzászólás hangzott el, amelyben támogatták a jelölést, majd a gyűlés részvevői egyhangúlag elfogadták a javaslatot. A szavazás után óvári Miklós szólalt fel, köszönetét mondott a választópolgároktól kapott bizalomért. Szekszárd A Babits Mihály megyei Művelődési Központ színház- terme Szekszárdon olyannyira nem bizonyult elégségesnek a tegnap megtartott képviselői jelölőgyűlés közönségének befogadására, hogy a márványteremben helyet foglaló választópolgároknak ipari tévén keresztül kellett közvetíteni a jelöllőgyülés lefolyását, Mintegy kilencszáz szekszárdi lakos volt részese a képviselői jelölőgyűlésnek. (Folytatás a 2. oldalon.) A tomeromű-építkezés Turbinaindítás két héttel előbb Tegnap délelőtt az atomerőmű-építkezésen együttes tanácskozást tartottak a turbina szerelésében részt vevő szocialista brigádok vezetői, valamint a vállalatok vezetői. A tanácskozáson megjelent Szabó Benjamin kormánybiztos és Lőrinczi Attila, a KGM miniszteri biztosa. A résztvevőket Hegedűs György, a beruházás pártbizottságának titkára köszöntötte, majd Csizmadia Endre, a szakszervezeti intéző bizottság titkára ismertette a párt-, a gazdasági- és tömegszervek felhívását. Csizmadia Endre többek között a következőket mondotta: — „1979-ben a Paksi Atomerőmű Beruházáson az MSZMP XII. kongresszusa és hazánk felszabadulása 35. évfordulójának tiszteletére tett felajánlás alapján készült el március 25-re az egyes számú turbina gépészeti szerelése, lezárásra került a reaktorbox 18,90 méteres szintjén a zárófödém. Az idei év legnagyobb feladatai közé tartozik a szekunderkor egyes számú turbóegységének idegengőzös indítása. Az ütemterv szerint ennek határideje 1980. szeptember 30.” Ennek a határidőnek az előbbre hozására kérték fel a szocialista brigádokat. A felhívás után Lőrinczi Attila, a KGM miniszteri biztosa elmondotta, hogy az 1980-as év jelentős változásokat hozott. Míg az elmúlt években az építőipari brigádokon volt a legtöbb felelősség, rajtuk volt a „világ szeme”, addig az idei évben a technológiai szerelők feladatai kerültek előtérbe. Komolyabb együttműködést, és pontosabb feladatmeghatározásokat követel meg az erőmű építésének mai üteme. Elsőnek Horváth József, a Gyár- és Gépszerelő Vállalat Augusztus 20. szocialista brigádjának vezetője kért szót. Tájékoztatta a hallgatóságot, hogy az elmúlt évi felajánlásukat maradéktalanul teljesítették, majd bejelentette, hogy a turbina tengelyének mechanikus megforgatását két héttel előbb végzik el a tervezettnél. A többi hozzászóló is csatlakozott a felhíváshoz: a Gyár- és Gépszerelő Vállalat brigádjai befejezik a turbóegység és a kondenzátor szerelését és az idegengőzös indításhoz szükséges gőz- és olajvezetékek szerelését. Az Április 4. Gépipari Művek brigádjai biztosítják az erőművi közös berendezések, a turbina körüli gőzvezetékek szerelését. A Ganz Villamos- sági Művek dolgozói befejezik a generátor és a segéd- berendezések készre szerelését. A VERTESZ biztosítja határidő előtt az indításhoz szükséges villamos berendezések szerelését. A GanzMÁVAG a kondenzátor és a biztonsági hűtővíz biztosítá- hoz szükséges feladatokat végzi el. Befejezésül Hegedűs Györgynek, a pártbizottság titkárának indítványára a résztvevők egyöntetűen elhatározták, hogy az egyes turbina idegengőzös indításához a feltételeket az eredeti határidő előtt két héttel, azaz 1980. szeptember 15-re megteremtik. hj.—gk. Készül a Paksi Atomerőmű kazettaátrakó berendezése Horváth József, az Augusztus 20. brigád vezetője kért elsőnek szót A Ganz-MÁVAG-ban még az idén elkészült a Paksi Atomerőmű 440 megawattos reaktorának kazettaátrakó berendezése. Ez a több mint 110 tonnás szerkezet helyezi el, illetve cseréli a reaktorban a hasadóanyagot egyúttal megtisztítja a reaktorteret a különböző szennyeződésektől. A berendezést pontos ellenőrző műszerekkel is felszerelik. A gyárban még a múlt év végén megkezdték az egyes alkatrészek gyártását, számos külső kooperációs partnervállalat bevonásával. A hídszerkezet már elkészült. A két, egyenként 11 méter hosszú acélelemet Csepelen hőkezelték speciális kemencékben. Más részegységeket, így a kerékszekrényeket pedig a szolnoki üzembe szállították megmunkálásra. A mozgó kocsira szerelt híd- tornyok egységeit a hajógyárban hajlították. Ezekben a tornyokban kiegyenlítő súlyokat helyeznek el a kazettacseré pontos elvégzéséhez. Egy-egy, hasadóanyagot tartalmazó kazetta két és fél, három méter hosszú és mintegy 300 kilogramm súlyú. (Folytatás a 3. oldalon) A szekszárdi jelölőgyűlés részvevői
