Tolna Megyei Népújság, 1980. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-23 / 94. szám

1980. április 23. ^ÉPÜJSÁG 3 A járási párt-vb megtárgyalta... A gyerekek közösségi ne­velése már a bölcsödében, de legalábbis az óvodában elkezdődik. A közéleti neve­lést sem lehet elég korán el­kezdeni. Az úttörőmozgalom egyik legfontosabb feladata éppen a közéleti nevelés. Az úttörőélet fontosságát a párt is felismerte. Megfelelő ha­tározatait követően, a KISZ Központi Bizottsága jelölte meg a konkrét és hosszú távra szóló tennivalókat. A határozatok végrehajtá­sát azóta több ízben tár­gyalta a szekszárdi járási KISZ-bizottság és az úttörő­elnökség is. Járási pártbi­zottság végrehajtó bizottsá­ga a mostani ülését megelő­zően 1977 év elején foglal­kozott az úttörőmunkával és feladattervet fogadott el a tennivalókról. Mindjárt az elején le kell szögezni, hogy az úttörő­munka szinte minden terü­letén fejlődés van. Erősödött az úttörőmozga­lom igyermekszervezeti jelle­ge. Mind a 16 úttörőcsapat­ban működik úttörőtanács és ezek hatásköre kiterjed a jutalmazásokra, büntetések­re, a próbák igazolására, a táborozásokkal kapcsolatos döntések körére . és háziren­dek kialakításában való rész­vételre. A raj- és az őrsi .kö­zösségek mukája erősödött, tartalmasabbá vált. Bevált gyakorlat, hogy az úttörők bekapcsolódnak min­den közös rendezvénybe, rendszeres résztvevői, sfcé^1 replői a társadalmi ünnep-* ségeknek. A demokratikus közéleti nevelés fontos szín­terei az úttörőparlamentek. Szerves része az úttörőmun­kának a rendszeres tested­zés, a személyiség minden- oldalú kibontakozását segítik elő a szakági tevékenységi formák, valamint a szintén rendszeres művészeti bemu­tatók és versenyek. Külön­féle szakkörök segítik a pá­lyaválasztást. A gyerekek kedvelt prog­ramja az országjárás, a tá­borozás, a kirándulások. Ezek színesek, romantikusak, élményadók. A járásnak ön­álló tábora van Balatonsze­pezden és épül Domboriban. Tartalmas kapcsolataik vannak az úttörőcsapatoknak a gazdasági egységekkel, művelődési házakkal és a pártszervekkel. Ma már az is általános, hogy a rajok kapcsolatot tartanak egy-egy szocialista brigáddal. Egyre szorosabbá válik a szülői ház és az iskola együttműködé­se, és ennek egyik területe éppen a mozgalmi munka, amibe elsősorban a kommu­nista szülők bekapcsolódá­sát várják és segítségét ké­rik az úttörőcsapatok. Javult a KISZ-bizottság és az úttörőelnökség munka- kapcsolata, rendszeresek a közös rendezvények. A csa­patok munkájában a KISZ- irányítás az ifivezetők mun­káján keresztül valósul meg. A határozat megjelenése óta a pártszervek megkülön­böztetett figyelemmel kísé­rik az úttörőcsapatok mun­káját. Kedvező visszhangja volt annak, hogy minden út­törőcsapat a KMP megala­kulása évfordulóján jelen­tést tett a helyi pártszer­vezetnek a pártmegbízatás végrehajtásáról. Összegyűj­tötték azokat a nemes tet­teket, amelyekkel a kommu­nisták a gyerekek jobb életét segítették. E számadás alkalmat teremtett a gyer­mekvilág társadalmi bemu­tatkozására. Ma már min­denütt jellemző az úttörő- csapatok beszámoltatása, munkájuk értékelése, párt­feladatok adása és az úttö­rőmunka segítése. Az úttörőmunka folyama­tos javulásának a motorjai azok a pedagógusok, akik ezt a tevékenységet is élet­hivatásuknak tekintik, akik szívvel-lélekkel veszik ki a részüket e munka szervezé­séből. A fejlődés elismerése mel­lett kirajzolódtak mindazok a problémák, gondok is, amelyeket a jövőben kell megoldani. Az iskolai okta­tás és nevelőmunka fejlő­dött, nyitottabbá váltak az iskolák, mégis az a tapasz­talat, hogy a gyerekekben idealizált kép alakul ki a társadalomról, a felnőttek világáról. Lényegében arról van szó, hogy a gyerekek keveset éreznek a társadal­mi konfliktusokból, ezért az­tán csalódás éri őket, amikor kilépnek az általános isko­la védett falai közül. Nyil­vánvaló, hogy a helyes tár­sadalomszemlélet kialakítá­sához még nyitottabbá kell tenni az iskolát és a moz­galmi munkát. Fel kell ké­szíteni a gyerekeket a konf­liktusok, ellentmondások re­ális értékelésére és megtaní­tani őket ezek megoldására is. Tovább szükséges javítani a pályairányítást, mert a diákok egy része nem vá­laszt a társadalmi szükség­letnek megfelelően, reálisan szakmát, de a munkára ne­velés színvonalán is javíta­ni kell. Ennek mozgalmi for­mái a termelőüzemekben működő szakkörök, bár eze­ket éppen a szekszárdi já­rásban már jól működtetik, de a számuk még tovább növelhető. Még mindig nem törés­mentes az áttérés a KISZ- munkára, ezért javítani kell az együttműködést a két szervezet között, és követke­zetesen érvényt kell szerez­ni annak, hogy a kiváló út­törők a Kilián-próba teljesí­tése nélkül nyerjenek felvé­telt a KISZ-be. IHAROSI Közvetlen ismerkedés a pályával A „Közoktatásunk kérdé­sei” rovatban nemrég megje­lent egy, a „Munkássá neve­lés” kérdéseivel foglalkozó cikk, amely elsősorban az ok­tatási intézmények e terüle­ten jelentkező feladatát, fe­lelősségét boncolgatta, s csak részben utalt az egyéb kö­rülményekre, az ifjú nemze­dék munkába lépésének tár­sadalmi segítésére. A min­dennapi gyakorlat igazolja, hogy ez lényeges kérdés, an­nál is inkább, mert az okta­tási intézményekben elsősor­ban pályaválasztási döntést előkészítő nevelőmunlka fo­lyik. A munkássá nevelés szempontjából az döntő, hogy a tanulók megismerkedjenek sokféle pályával. A legna­gyobb segítség azonban az életközeli bemutatás, elsősor­ban üzemlátogatás keretében. A magyarázata nagyon egy­szerű és kézenfekvő. Ennek keretében nyílik mód olyan ismeretek adására, amely más úton nem szerezhető meg. Az üzemek kitárták ka­puikat, nyári (szünidős) munkaalkalmakkal, szerve­zett látogatásokkal várják a fiatalokat. Az iskolák, de maguk a tanulók is élnek a lehetőségekkel, s termelő üze­mekben, állami gazdaságok­ban, szövetkezetekben ismer­kednek a választható foglal­kozásokkal. Ezeknek a köz­vetlen ismerkedési alkalmak­nak több irányú a jelentősé­ge, de elsősorban a szakmun­káspályáktól és általában a fizikai munkától való- ide­genkedés feloldása. Csakis ezzel a módszerrel „döbbent­hetünk rá” a munkásélet szépségeire, a fizikai mun­kában rejlő alkotási lehetősé­gekre. Ügy gondolom, jogos igény az „Egy üzem — egy iskola” mozgalom újjáélesztése, az is­kolák és a munkahelyék együttműködésének tartalmi megújhodása, hogy a kapcso­lat — a patronálás — ne csu­pán az iskolák anyagi segí­tésére, karbantartására, ja­vítására irányuljon. Nagyon lényeges, hogy ez a mozga­lom tartalmában és formá­jában úgy is bővüljön, hogy „Egy szocialista brigád — egy osztály” kapcsolatáról is szólhassunk, hisz a kisebb közösségek tartalmasabb munkakapcsolatot alakíthat­nak ki egymás között. Konk­rétabb segítséget tudnak adni az iskolai nevelőmunkához, tevékenyebb részeseivé tud­nak válni a hétköznapi való­ság megismertetésének, sze­mélyes példamutatásukkal tudják segíteni a fizikai mun­ka iránti tisztelet érzésének kialakítását. Mindenképpen az a jó, ha olyan fejlett kö­zösség vesz fel és tart fenn kapcsolat ot t anú 1 ócsoport Ok­kal, amelyben a fiatalok szakmai példaképet kereshet­nek és találnak is. A szocia­lista brigádok számára — az iskola célkitűzéseinek, neve­lési programjának ismereté­ben — a harmadik osztály­tól a nyolcadik osztályig számtalan közreműködési le­hetőség kínálkozik. A neve- lőmunkának különösen ab­ban a szakaszában van szük­ség a munkahelyi közösségek közreműködésére, amikor a tanulók a különböző tantár­gyak és az osztályfőnöki órák keretében kezdenek megis­merkedni a munka, a mun­kásélet hétköznapjaival. Ahhoz, hogy a tanulók va­lóban felfedezzék a munka örömét, a munkásélet szép­ségét, a fizikai munka becsü­letét, elsősorban pozitív pél­dákat kell, hogy tapasztal­janak egy-egy üzemlátogatás kapcsán. Éppen ezért nagyon körültekintően kell előkészí­teni, s jó, ha néhány egysze­rűbb munkaműveletbe a helyszínen bekapcsolódhat­nak. Azt bizonyítják a pél­dák, hogy az éppen látott termelőtevékenységre — szakmára —, a népgazdaság­nak szüksége van, ugyanak­kor ne kendőzzék el a bemu­tatott szakma, illetve szak­mával kapcsolatos, még meg­lévő ellentmondásokat. Sajnos, sok fiatalban az a fajta kép él, amellyel az Élet és Irodalom 1980. már­cius 22-i számában Miskolczi Miklós „Milyen munkás?” című írásában foglalkozott. Valóban van olyan is, de nem ez az általános, a több­ség becsületesen él és dolgo­zik, teljesíti kötelességét, a munkaköri feladatain túl pluszt is vállal. Ezt a szem­léletet kell erősíteni a gya­korlati példák sokaságával. SIFTER JÓZSEF Leninre emlékeztek... Ünnepség Pakson Magyárul és oroszul emlé­keztek 'Leninre a paksi ünne­pi nagygyűlésen, az atomerő­mű lakótelepén, hétfőn este. A munkásművelődési köz­pont színháztermét megtöl­tötte a sokrétű hallgatóság: magyar és külföldi munká­sok, műszakiak, szovjet szak­értők és családtagjaik, paksi lakosok, erőműépítő katonák, érdeklődők, közöttük sok fia­tal. Az elnökségben helyet fog­lalt Rigóczky István, a váro­si pártbizottság első titkára és Iván Vasziljevics Proko­penko, az atomerőmű-épít­kezést segítő szovjet szakér­tők vezetője is. A magyar és a szovjet himnusz elhangzá­sa után két szónok méltatta Vlagyimir Iljics Lenin mun­kásságát, elévülhetetlen taní­tásait, illetve elemezte a mai világhelyzetet a lenini elvek szellemében. Először Hegedűs György, az atomerőmű beru­házás pártbizottságának tit­kára tartott előadása, majd Iván Szemjonovics Gyenyi- szov, a szovjet szakértők pártszervezetének titkára. Mindkét megemlékezés el­hangzott orosz és magyar nyelven. Az ünnepség az Internacio- náléval zárult, és megnézte a népes közönség a Lenin éle­te című filmet, amely az októberi forradalom után kö­vetkező legnehezebb idősza­kok harcait eleveníti fel, és bemutatja Lenin emberi vo­násait. G. J. Szekszárd Tegnap délután Szekszár- don, a Nagyvilág moziban a megyeszékhely területén mű­ködő tizenhárom MSZBT- tagcsoport, a Moziüzemi Vál­lalat és a szolgáltató szövet­kezet kezdeményezésére együtt ünnepelte meg Lenin születésének 110. évforduló­ját, Ünnepi beszédet Czank József, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság országos el­nökségének tagja, a vendég­látó csoport ügyvezető elnö­ke mondott. Ezt követően a tagcsoportok képviselői meg­tekintették a Diplomaták összeesküvése című, Leninről szóló szovjet filmet. Kukoricatermesztési tapasztalatok Ezekben a napokban Tolna megye területén a gazdasá­gok közel hatvanezer hektá­ron vetik el a kukoricát. A vetőmagellátásról, a talajelő­készítésről több alkalommal adtunk már hírt, s jól in­dult a kukorica vetési üte­me, ám a hét eleji lehűlés miatt késlelteni szükséges a munkát, ami azt jelenti, hogy a jövő héten még több lesz a tennivaló a szántó­földeken. A kukorica alapja a jó hústermésnek, e takarmány- növény hovatovább fonto­sabbá válik, mint a búza. Ezért is indokolt, hogy idő­közönként áttekintsük e nö­vény termesztésének helyze­tét. Ezúttal dr. Baracs Jó­zsef szaktanácsadót, a Vető­mag Vállalat dombóvári üzemének munkatársát kér­tük meg, hogy foglalja ösz- sze a kukoricatermesztés múlt évi tapasztalatait, me­lyeket még lehet hasznosí­tani. — Mindenekelőtt milyen „helyet” foglal el e növény a Dél-Dunántúlon? — A dél-dunántúli me­gyék kukorciatermése az el­múlt évben kedvezően ala­kult (Tolna országosan el­ső, Baranya megye negye­dik), és mivel a tavasszal ki­szántásra került búzavetések helyére is többségében ku­koricát vetettek — a termés- mennyiséget is tekintve —, jó esztendő volt az 1979-es. Ez a tény némileg segítet­te a mezőgazdasági üzemek egy részét abban, hogy u kedvezőtlen búzatermés miatt előállott alaphiányt mérsékelni tudják. A mező- gazdasági nagyüzemek 82 százaléka — 189 gazdaság — valamelyik rendszernek partner gazdasága, és a mintegy 164 ezer hektáron 8—12 százalékkal magasabb termést takarítottak be, mint a három megye átlagtermé­se volt, bizonyítva, hogy a biológia, a szervezés és technika integrációja konk­rétan segíti a termésered­mények növelését. A három megye 18 gazdaságában ál­lítottak be nagyüzemi fajta­kísérleteket és ezeken a he­lyeken 35 százalékkal maga­sabb átlagtermést értek el kukoricából, a megyei átla­goknál, — ügy tudjuk, hogy a kí­sérleti telepeken lényegesen jobb eredményeket értek el, mint nagyüzemi termesztés­ben. — Az OMFI-telepeken — Eszterág, Iregszemcse, Ka­posvár —, általános környe­zetben pedig a legszigorúb­ban betartott termelés­technikai fegyelem mellett kisüzemi parcellákon az egyes hibridekkel átszámít­va a megyei átlagokat 180— 190 százalékkal meghaladó kukoricatermést produkál­tak. Ezek a tények azt bizo­nyítják, hogy az 1979-es eredmények — bár jónak, sőt Tolna megyében kiváló­nak mondhatók —, mégsem érték el az optimumot és egy ökonomikusabban, adott­ságokhoz jobban megválasz­tott, a fajtára adaptált tech­nológia — a jelenlegi fel­szereltség mellett is — na­gyobb termések elérésére ad lehetőséget. De dokumentál­ja azt is, hogy a jelenlegi eredmények nem érik el a fajtában rejlő potenciál 55— 70 százalékát. Baranya, So­mogy, Tolna megyékben működő öt kukoricatermesz­tési rendszer lényegében át­fedi a megyék területét táj­körzetre való tekintet . nél­kül. A hozzájuk tartozó 164 ezer hektár kukorica az egyik meghatározója az üze­mek eredményességének. — Sokan vitatják egyes hibridek termeszthetőségét. Mit tud ön ajánlani a ter­mesztőknek, hogyan lehet összegezni a hibridek tulaj­donságait? • — Az egyes hibrid kukori­cák vizsgálatánál a külön­böző érési kategóriába tar­tozásuk szerint megfigyel­hető volt: az igen korai ku­koricák szenvedték meg leg­inkább a májusi kánikulai szárazságot, mivel fejlődé­sükben előrébb álltak, mint a többi csoporthoz tartozó. A 200-asok átlagát az AN­JOU 256, a Pi MSC 3950, a PI MTC 3965, és a Pi MSG 3975-ös haladta meg, míg leginkább megközelítették az LGDC 9 és az MvTc 296. Az e kategóriába tartozó kukoricák átlagtermésében volt a legnagyobb a szóró­dás. A koraiakhoz tartozók kiegyenlítettebbnek és több­ségük korszerűbbnek lát­szott, bár bővebben termő fajtákra további igény je­lentkezik. Itt a szóródás már kisebb volt. A közepes éré- sűek között találták a leg­bővebben termőket, de ezek között is nagy volt a szóró­dás. Igen jó eredményt ért el a Sze SC 444-es, 9000 hektáron a legbővebben ter­mő magyar hibridnek bizo­nyult az elmúlt évben, de .jóval a rendszerek átlagán felül termett a Pi 3709, amely a külföldiek közül a legtöbbet termette. A késői kategóriában a legjobb át­lagot a Sze 565-ös érte el, a külföldiek közül pedig 28 500 hektáron a Pi 3780-as. A rendszereken belül megálla­pítható volt az is, hogy a négyvonalas (DC) kategóriá­ban 910, a háromvonalasban' « (TC) 1030 kg-mal volt ki­sebb a hektáronkénti átlag, mint a kétvonalasoknál (SC). — Szeretném, ha össze­hasonlítaná egyes hazai és külföldi fajták termesztésé­nek tapasztalatait. — A hazai és külföldi ku­koricák termőképességét és területi arányait vizsgálva megállapítható, hogy a hazai hibridek örvendetesen köze­lítik, sőt, némelyik kategó­rián belül meg is haladják a külföldiek eredményeit. Az elmúlt évben a különbség már csak 400 kg volt hektá­ronként. Nagyobb figyelmet igényel a szakemberektől a vetőmag fajtaismerete. En­nek hiánya vezetett oda, hogy pl. még mintegy 10 000 hektáron olyan kukoricákat is vetettek a nagyüzemek — de a kisüzemek méginkább —, amelynek előállítását és szaporítását a Fajtaminősítő Tanács már visszavonta. — A kutatók és magter­mesztők mit ajánlanak a termelő gazdaságoknak? — Fokozni szükséges az elméleti felkészültséget és megismerni a már igen nagy számú kukoricák biológiai tulajdonságait és a termesz­tendő vetőmag megválasztá­sánál a jó termőképesség mellett egyre több figyelmet fordítsunk olyan belső tulaj­donságokra, mint: hidegtűrő­képesség, szárszilárdság, be­tegségellenálló képesség, tápanyag-hatékonyság, szá­razságtűrés, vízleadó képes­ség, vegyszertűrés, stb. — Köszönjük a tájékoz­tatót... PALKOVACS JENŐ Korszerű gépekkel vetik a kukoricát

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents