Tolna Megyei Népújság, 1980. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-23 / 94. szám
a Képújság 1980. április 23. Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Közlekedés Szabó Lászlónétól, Dombóvárról kaptuk a következő levelet: 4,.. .Nak—Dombóvár között 1979. december 31-ével megszüntették a gazdasági vasutat. Ehelyett autóbuszokat állítottak forgalomba, 1980. január elsejével. A dombóvári VOLÁN menetrendet adott ki és e szerint közlekednek az autóbuszok Dombóvár—Alsóhetény—Nak —Várong' között. Megállóhelyeknek jelölték meg Dombóvár autóbuszmegálló—Dombóvár temető (Erzsébet, Rákóczi utca kereszteződése), Kapos- pula, stb. Két alkalommal várakoztam a dombóvári temetőnek jelölt megállóban. Ötéves kislányommal Nakra szándékoztam utazni, de sajnos, az autóbusz nem állt meg. Ezért a gépkocsivezetőt nem is okolom, tekintettel arra, hogy a megállóhelyre jelzőtábla elhelyezve nincs, csak találomra várakoznak az utasok. Bosszúságom úgy érzem jogos volt. Tekintettel arra, hogy a Kertvárosban lakom, nem kívántam az autóbuszmegálló-központba begyalogolni és ott felszállni a járműre. Amikor az illetékesek döntöttek a forgalomirányításról, sajnos e fontos dolgot figyelmen kívül hagyták. Arra szeretnék választ kapni, hogy mikor lesz elhelyezve a kérdéses helyen megállást — felszállást — jelző tábla, mert amennyiben ez nem történik meg, akkor javasolnám, a hivatalosan kiadott útvonal-menetrendből ezt törölni, hogy rajtam kívül még mások ne essenek tévedésbe..." A levelet a dombóvári Városi Tanács V. B. műszaki osztályára küldtük, ahonnét Csillag László válaszát az alábbiakban közöljük: A panaszos levélben felvetett Dombóvár, Rákóczi utcai buszmegálló táblahiá- nyát megvizsgáltuk. A VOLÁN 11. számú Vállalat dombóvári üzemegységével felvettük a kapcsolatot és az általuk biztosított buszmegállótáblát elhelyeztük. A megálló területét — a járda és az útburkolat közötti zöldsávét rövidesen járdalapokkal, vagy zúzalékkal megfelelően kiépítjük. A buszmegállást jelző tábla hiányáért szíves elnézését kérjük és köszönjük a bejelentést...” Parkrongálás Vajnai Jánosné Paksról, a Kishegyi útról így ír: „.... A környezetvédelem témája már-már „örökzöldnek” számít, a rossznyelvűek szerint elcsépelt. Én mégis kénytelen vagyok tollat ragadni, bár úgy gondolom, ez nem az „én asztalom". Néhány éve OTP-lakást vettünk Pakson, a Kishegyen. A lakás árába — ha még jól emlékszem — 800—1000 Ft-ot parkosítás címén minden lakó pluszban befizetett. Különböző akadályok miatt azonban ez a parkosítás késett, minek eredményeképpen a Népújságban pellengérre állítottak bennünket, fényképpel illusztrálva. Ezután a tanács segítségével a két ház lakói, földmunkát végezve, rendbe tette a területet. Újabban azonban keserűen tapasztaljuk, hogy a járókelők kitapossák a gyepet, letördelik a fácskákat. Hát ezért dolgoztunk? Lekiabálunk ugyan néhányon az erkélyről, de sokan csak mosolyognak. A házban pedig egyre többen legyintenek, látva az egyenlőtlen és eredménytelen harcot. Kérjük a Népújságot, hogy mint annak idején, most is segítsen nekünk, a környezetünkért folytatott harcban..." Olvasónk levelére a paksi Városi Tanács V. B. műszaki osztály vezetője, Béres János a következőket válaszolta : ..... Paks város Tanácsa é vente több százezer forintot, lakosai, sok száz óra társadalmi munkát fordítanák parképítésre, így a levélíró parkrongálás feletti felháborodását jogosnak tartjuk és minden tekintetben osztjuk. Az 1979-ben született tanács- rendelet a köztisztaság védelmén belül külön foglalko-* zik a parkok, közterületek védelmével, rongálóik ellen szabálysértés címén 3 ezer forintig terjedő bírság kiszabását teszi lehetővé. E rendeletben foglaltatnak érvényt szerezni viszont egyetlen szerv sem képes egyedül, a lakosság segítsége nélkül. A város parkjainak állandó hatósági „őrzésére” nyilvánvalóan nincs lehetőség, a rongálok ellen viszont csak akkor indítható eljárás, ha kilétük ismert, és tettük legalább két tanú révén bizonyítható. A levélben említett esetben Vajnai Jánosnétól, általában pedig Paks város lakosságától azt kérjük, hogy meglévő értékeink védelmében aktívan működjenek közre, az észlelt problémákat a városi tanács vb műszaki vagy igazgatási osztályán jelentsék be. Számítva a lakosság segítőkész együttműködésére, bízunk abban, hogy a kulturált környezet kialakításáért végzett munka, a rosszindulatú rongálok megfékezésével végül is eredményre vezet...” Telefonszámunk: 12-284 Ml VÁLASZOLUNK HgBBMAf filmcwawonhiBn RSmsi Tiiiiiazerepuen••• Manapság a színészek nem filmeznek, inkább emlékirataikon dolgoznak — nyilatkozta nemrég egy népszerű amerikai sztár, s íme a bizonyság, hogy mindez így van: Gina Lollobrigida bejelentette, javában készíti pályájának elfogulatlan méltatását, amelyben mindent úgy mond el, ahogyan az valóban megesett. A műnek különleges aktualitást biztosít egy évforduló: az olasz alkotmány életbelépésének 30. évfordulója. „Én ugyanis egyidős vagyok az Alkotmánnyal — hirdeti a még mindig szép olasz sztár, legalábbis mint színésznő. 30 éve ismernek bennünket, harminc éve tevékenykedünk és tessék megmondani: melyikünk bizonyult ellenál- lóbbnak?” Természetesen a kérdés költői. Annál is inkább, mert a humoránál lévő Gina gyorsan megjegyzi: „Míg a mai olasz állam egyre szétesőbb, gyengébb — én vigyázok a formámra”. Gina Lollobrigida, aki egy szépészeti intézet tulajdonosnője, s egyben élő reklámja is — a filmesek elmaradozó meghívásaiért még mindig a fényképezéssel kárpótolja magát. Római appia- anticabeli villájában külön házi szentélyben dolgozik egyszerre két új fotóalbumán is. Az egyik a Fülöp- szigetekről a másik Maniláról, Fülöp-szigetek fővárosáról tudósítja majd a nagyvilágot, s közben, csak úgy mellékesen készíti elő Az én Itáliám, (magyarul is megjelent) albumának újabb kiadását. Az eddig tizenkét nyelven közzétett olaszél- mény-gyűjtemény most Japánban lát napvilágot. A nagyobb hatás kedvéért — no meg némi reklámcélzattal — megépítették a híres Fonatana Trevi csaknem élethű másolatát, ahol óriás betűk csillogása üdvözli az isteni Gináit... Lollobrigida készséges, hangulatos riportalany — állítja a Cine-revue munkatársa —, csak egyetlen dologról nem hajlandó őszintén beszélni, a koráról. Bár csaknem 14 éve egyáltalán nem játszott filmen, a népszerűségi listákon ma is az élen áll. Amerikai diákok szavazata szerint a legismertebb külföldi színésznő, Indiában ma is a Lollobrigida- filmek — vonzzák a legtöbb embert a moziba. Saját hazájában pedig Tina Anselmi munkaügyi miniszter után a legismertebb női személyiség. „Bár flotté is filmeztem” — mondja — az igazi sikert A kenyér, szerelem és fantázia hozta meg számomra. Karrieremet nem a szerencsének, vagy a véletlennek köszönhetem — nehéz munkával értem el sikereimet, filmről filmre meg kellett küzdenem érte. Silvana Mangano barátnőmmel egyszerre kezdtem. Emlékszem, már reggel 6 órakor villamosra szálltunk, hogy időre kiérjünk a Farnesina stúdióba. A végállomástól azonban még legalább egy kilométernyit kellett gyalogolnunk, sokszor szakadó esőben is. És ne feledjék, hogy ráadásul akkor még iskolába is jártam. Dolgoznom is kellett, hogy kifizethessem a színiiskolát meg az énekórákat.” „A Lollobrigida családot mindig vonzotta a művészet. Őseim közt sok volt a festő, sőt akadt egy, aki együtt dolgozott Michelangelóval a Vatikánban. A mi famíliánkban vagy művész lett valaki, vagy bolond.” Indiai népviseletben Nem lenne hű önmagához, ha nem kísérletezne újabb dolgokkal. Két kisfilmet rendezett eddig, az egyiket Fidel Castróról, s most újabb foglalkoztatja. Perzsiáról, Indiáról szeretne új fotóalbumot összehozni, az idei év végre filmszereppel is megajándékozta: Angliában és Franciaországban játszik majd egy-egy krimiben, de ugyancsak 1980-ban fog hozzá egy régvárt nagy szerep megformálásához is: ő lesz a címszereplője A kisvárosi Lady Macbeth című szovjet filmnek, Leszkov híres regényét Andrej Koncsa- lovszkij rendezésében viszik filmre — Szibériában készülnek hozzá a külső felvételek, s Gina Lollobrigida partnere előreláthatólag Anthony Quinn lesz. A világ minden részében otthonos, mégis visszatér minduntalan Olaszországba. — „Büszke vagyok arra — mondja —, hogy olasznak születtem.” NEMLAHA GYÖRGY A fűszerpaprika feldolgozásáról, minősítéséről és forgalomba hozataláról szól a mezőgazda- sági és élelmezés- ügyi miniszter 7/1980. fill. 14.) MÉM számú rendelete, amely mindenekelőtt meghatározza, hogy mi a fűszerpap_ rika-féltermék, az őrölt paprika és mi a paprikakivonat Kimondja a jogszabály, hogy az állami vállalat, a gazdasági társulás, a mezőgazda- sági, a halászati termelőszövetkezet és a mezőgazdasági • szakszövetkezet féltermékké feldolgozhatja az általa vagy tagjai, alkalmazottai, illetőleg szerződő felei háztáji és kise- ‘gítő gazdaságában, továbbá a mezőgazdasági szakcsoport által termelt fűszerpaprikát, mely esetben a fűszerpapri- ka-féltenmék minőségét az Élelmiszerellenőrző és Vegyvizsgáló Intézet állapítja meg. Őrölt paprikát belföldön csak akkor szabad forgalomba hozni, ha azt az említett intézet megvizsgálta és minőségi osztályba sorolta. Az őrölt paprikát a paprika- feldolgozó vállalat hozza forgalomba, közvetlenül vagy kereskedelmi szervek útján. Hangsúlyozandó, hogy fű- szerpaprikát, fűszerpaprika- félterméket, őrölt' paprikát vagy paprikakivonatot csak érvényes kiviteli vizsgálati bizonyítvány alapján szabad külföldre szállítani, valamint, hogy őrölt paprikát csak eredeti zárt csomagolásiban szabad forgalomba hozni. A rendelet kihirdetése napján (1980. március 14-én) hatályba lépett. A kulturális miniszter 2/1980. (III. 14.) KM számú rendelete meghatározott munkakörök betöltésének képesítéshez kötéséről szól. A képesítéshez kötött munkaköröket és a betöltésükhöz előírt képesítési követelményeket a rendelet mellékletei tartalmazzák. Kimondja a jogszabály, hogy a képesítéshez kötött munkakört betöltő, de az előírt képesítéssel nem rendelkező dolgozót — e rendelet hatályba lépését (1980. március 14-ét) követő hat hónapon belül — a munkáltatónak köteleznie kell az előírt képesítés megszerzésére, azt a dolgozót pedig, aki az előírt képesítést a megállapított határidőre nem szerezte meg, a képesítésének megfelelő munkakörbe kell áthelyezni, vagy a munkaviszonyát meg kell szüntetni. Nem kötelezhető az előírt iskolai végzettség, illetőleg politikai képzettség megszerzésére a 40. életévét betöltött nő és a 45. életévét betöltött férfi dolgozó. A fent említett két jogszabály a Magyar Közlöny idei 16. számában jelent meg. A Kereskedelmi Értesítő f. évi 5. számában irány- el*v jelent meg a minőség- hibás lábbelik javításáról. Az irányelv kimondja, hogy a vásárlói kifogások intézéséért a hibás árut forgalom. ba jhozp kereskedelmi szervezet felelős, a vásárlókat a minőségi kifogás elintézésének módjáról, a javítás feltételeiről megfelelően tájékoztatni kell, s ha a kifogásolt lábbeli javítása hibásan történt, a minőségi kifogást a cipő újabb javításával csak a vásárló kifejezett kívánságára lehet elintézni. A nyugdíjfolyósítás korlátozása alóli mentesítés egységes gyakorlatra vonatkozó irányelv jelent meg a Művelődésügyi Közlöny idei 6. számában, melyből itt csupán a következőket idézzük: „A munkaviszonyban (szövetkezeti tagként) nem fizikai munkakörben foglalkoztatott nyugdíjasnak a nyugdíját a foglalkoztatási kereten belül addig kell folyósítani, amíg keresete a naptári év folyamán a 30 000 forintot, de ezen belül is legfeljebb addig, amíg a naptári évben járó nyugdíj és kereset együttes összegének havi átlaga a 10 000 forintot nem haladja meg.” A fizikai munkakörben a nyugdíjfolyósítás szabályai nem változtak, itt munkaviszonyban (szövetkezeti tagként) a naptári évben általában 840 órát, egyes meghatározott munkakörökben 1260 órát, illetve korlátozás nélkül is lehet dolgozni. Hangsúlyozzuk, hogy a munkáltató indokolt esetben kérheti a meghatározott éves foglalkoztatási keretek felemelését. Az irányelv eligazítást ad abban a kérdésben is, hogy az ilyen irányú kérelemnek mit kell tartalmaznia, s hogy azt hová kell benyújtani. DR. DEÁK KONRÁD a TIT városi-járási szervezetének elnöke Késxü! a fatányér Igaz, senki se fog majd belőle enni, de dísztárgyként biztosan gazdára talál, mint ahogy sok elődje is ezCsaládi körben fiával ÖN KÉRDEZ
