Tolna Megyei Népújság, 1980. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-17 / 89. szám
S^PÜJSÄG 1980. április 17. Ülést tartott a Hazafias Népfront Országos Tanácsa Kádár János felszólalása Kádár János, az MSZMP KB első titkárának felszólalása (Folytatás az 1. oldalról.) jának jelentőségét. Hangsúlyozta, hogy dolgozó népünk — a párt vezetésével és irány- mutatása alapján — maga választotta az elmúlt 35 év fejlődésének útját. A szövetségi politika, a nemzeti egységfront, a népfrontpolitika eredménye, hogy a fejlett szocializmus építése az önként és közösen vállalt nemzeti program rangjára emelkedett hazánkban. Meggyőződésem — mondotta —, hogy az országos tanács tagjai, a fővárosi, a megyei, a városi és a községi népfrontbizottságok, valamint a mozgalmunkban tevékenykedő aktivisták százezrei a pártkongresszus határozataiban megfogalmazott társadalmi célokat magukénak tekintik, teljes erővel készek is elérésükért dolgozni. Ezután Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a HNF Országos Tanácsának főtitkára ismertette a választások előkészítésének politikai és mozgalmi feladatait, s előterjesztette a Hazafias Népfront Országos Tanácsa választási felhívásának tervezetét. — A párt XII. kongresszusának minden mozzanatáról azonnal tájékozódhatott az egész lakosság — hangsúlyozta bevezetőben. — Milliók személyes élménye, hogy teljes őszinteséggel esett szó minden tervünkről, sikerünkről, nehézségünkről és arról is, hogy a párt milyen magatartást vár el az egyes párttagokból, s az ő segítségük, példamutató, jó munkájuk nyomán állampolgárainktól. A kongresszus meggyőzhetett mindenkit arról, hogy töretlenül és következetesen folytatjuk eddigi politikánkat, szolgáljuk népünk érdekeit. Optimista volt a kongresszus, mert népünk alkotó erejében, politikai egységében és a szocializmus vonzerejében bízva vállalta a ma szükséges, s a megszokottnál fegyelmezettebb munkát igénylő feladatok kidolgozását. Erre az optimizmusra szüksége van mindannyiunknak, akik tudatosan részt veszünk a jövő formálásában, alakításában. A Hazafias Népfront kész hozzájárulni a kongresszusi határozatokban megfogalmazott alapvető társadalmi célok eléréséhez, közreműködik abban, hogy az egész lakosság szívvel- lélekkel részt vegyen szocialista elveink gyakorlati megvalósításában. — Az állampolgárok alapvető jogának gyakorlására, arra, hogy szavazataikkal eldöntsék, kik legyenek képviselőik a tanácsokban és az országgyűlésben, június 8-án kerül sor. A közbeeső időben kell lebonyolítani azokat a jelölő- és választási gyűléseket, amelyeken eszmecserét folytathatunk több millió állampolgárral hazánk mai helyzetéről és jövőjéről,^ az egyes emberek örömeiről és gondjairól. Az a célunk, hogy a politikánkat megértő és elfogadó emberek — most éppúgy, mint a múltban is — szavazatukkal támogassák a népfront választási programját vállaló jelölteket. A „választási felhívás” arra szólít fel mindenkit, hogy június 8-án szavazataival a szocializmus céljaira is mondjon igent. — Politikánkról az első szakaszban mintegy 60 000 tanácstagi és 352 képviselői körzet jelölőgyűlésein kell szólni. Ezt követően az ugyancsak szép számú választási gyűlésen a jelöltek és a jelölők egyaránt politikai céljaink jelentőségéről, s az ezek elérésével megvalósuló jövőről fognak szólni. Ez kiváló alkalom lesz arra is, hogy újabb jelentős eredményt érjünk el mozgalmi munkánkban. — A kongresszus nyomán jó a hangulat ahhoz, hogy a legfontosabb kérdésekről folytassuk a nyilvános párbeszédet a lakossággal. Most is alkalmat találunk arra, hogy gyűléseinken megerősítsük: a békés egymás mellett élés jegyében az enyhülés, a szolidaritás, a kölcsönös segítség és a tárgyalások politikáját képviseljük. Ennek megfelelően elutasítjuk és leleplezzük azokat az erőket, amelyek megfélemlítéssel, blokáddal, bojkottal, embargóval akarják saját javukra megváltoztatni az erőviszonyokat. — A fejlődés mai szakaszában nagyon fontos, hogy az emberek megértsék: társadalmi életünk minden vonatkozásában a jól szervezett és eredményes gazdasági munka a haladás döntő feltétele. Most az idei terv előírásainak megfelelő teljesítése a központi feladat. A személyre szóló kötelezettségek teljesítése mellett — vagy azon túl — legyen célja minden dolgozónak a társakkal, a brigáddal, az egy üzemen belüliekkel való közös erőfeszítés. Segítsék egymást, tanuljanak a jóktól, a mások tapasztalataiból. Ez nemcsak a termelésben közvetlen résztvevőkre vonatkozik, hanem az intézményekben, az irányító szervekben dolgozókra is kiterjeszthető. — A szocializmust építő népek társadalma a munka társadalma. Szocialista szellemű erkölcsi törvényeinknek megfelelően — javaink gyarapításának, életkörülményeinek javításának, a haza gazdagításának egyetlen forrása van: ez a munka. Éves és középtávú terveink megvalósíthatók, s teljesítésük révén az ország fejlődése töretlen lesz. Állampolgáraink biztonságban, nyugodt, alkotó légkörben élhetnek és dolgozhatnak. Köztudott, hogy a közösség érdekeinek érvényesülése az egyén érdekeit is szolgálja. Törekedjünk arra, hogy az emberek az egyéni érdekeknek csak olyan érvényesülését fogadják el, amely nem sérti, hanem erősíti a közösségi érdekeket. — Hallatlanul nagy erő van a nemzeti egységben, s ez nemcsak az értékek létrehozásában, hanem az emberi kapcsolatok alakulásában is jelentős szerepet játszik. A társadalom osztályainak és rétegeinek, a különböző generációknak jobb ma az egymáshoz fűződő kapcsolata, mint történelmünk során bármikor. Ezt kell a következő hetekben a választási munkában felhasználnunk arra, hogy növekedjék az emberek érdeklődése a haza és az egész nép sorsa iránt. Befejezésül Sarlós István kifejezte meggyőződését, hogy a választás olyan politikai akció, amelyben népünk hitet tesz szocialista törekvéseink mellett. A vitában felszólaló Papp Gyula, Szeged város tanácsának elnöke a többi között aláhúzta: a szocialista haza szeretete az embereket cselekvésre késztető erő. A lakosság politikai hangulata jó, állampolgáraink aktívak és bizakodóak. Havas Miklós, a HNF Komárom megyei bizottságának titkára rámutatott: a kongresszust követő első nagy társadalmi méretű tennivalónk két konkrét feladat ötvözését bízza a Hazafias Népfrontra. Egyrészt tovább kell erősíteni lakosságunk cselekvő támogatását a helyi és országos feladatok végrehajtásában, széles nemzeti programmá avatva pártunk legfelsőbb fórumának elhatározásait. Másrészt a következő esztendők nem könnyű teendőit is szem előtt tartva kell előkészíteni és sikeresen lebonyolítani a képviselő- és tanácstagi választásokat. Bartha Tibor református püspök egyebek között hangsúlyozta: a haza vallásos állampolgárai tiszta szívvel, meggyőződéssel állnak a kormányzat mögött, s vesznek részt a minden állampolgárt tömörítő Hazafias Népfront munkájában. A hívőket meggyőzték a tények. Meggyőzték arról, hogy a kormányzat politikai és társadalmi programja, irányvonala a haza érdekét szolgálja. Gulyás Pál, a Népszabadság munkatársa arra a felelősségre irányította a figyelmet, amely a választások előkészítésében részt vevők vállán nyugszik. Az ülésen felszólalt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára is. Elöljáróban arról szólt, hogy közvéleményünk, s a nemzetközi visszhang egyaránt elvi, reális és nyílt tanácskozásnak minősítette társadalmunk vezető erejének, a Magyar Szocialista Munkáspártnak XII. kongresszusát. Elvinek, mert eszméinkhez, politikánkhoz és céljainkhoz ragaszkodva vizsgálta helyzetünket, és a további tennivalókat. Reálisnak, mert eredményekről és gondokról egyaránt szólt, közeli és távolabbi szocialista céljainkat szem előtt tartva, s nem vágyainktól vezéreltetve határozott. A fejlődés ütemének, a céljainkhoz vezető utaknak és módoknak a felkutatásánál a valóságos helyzetből kiindulva foglalt állást. S végül joggal tekinthették nyíltnak a kongresszust azért, mert ország-világ előtt zajlott. A kongresszus nagyon fontos eredménye — hangsúlyozta a Központi Bizottság első titkára —, hogy megerősítette és továbbfejlesztette politikai irányvonalunkat, a párt munkastílusát és munkamódszerét, tükrözte a párt egységét, a párt és a tömegek összeforrottságát. Sikeréhez az irányelvek tapasztalatokban gazdag vitája is hozzájárult, amelyben hozzávetőleg egymillióan — párttagok ' és pártonkívüliek — vettek részt. Ebben aktív szerepet játszott a Hazafias Népfront is; irányító testületéi, aktivistái érdemi segítséget nyújtottak a határozatok kidolgozásához. A népfront sokat segített abban is, hogy a pártunk XII. kongresszusának és hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére indított szocialista munkaverseny hatásosan mozdítja elő országépítő terveink megvalósítását. Kádár János a továbbiakban kiemelte, hogy a Hazafias Népfront sok-sok éve eredményesen dolgozik népünk szocialista egységének, összeforrottságának erősítésén. Jelentős a szerepe abban, hogy népünk politikailag érettebbé, felelősebbé vált, ismeri az ország ügyeit és részt vesz azok intézésében. Ez a fejlődés pártunk szövetségi politikájának köszönhető, annak, amit vallunk, s kongresszusunk megerősített: a fejlett szocialista társadalom nemcsak a kommunistáknak, hanem az egész népnek épült, s csak az egész nép műveként valósulhat meg. Szövetségi politikánkat, amely megtestesíti a dolgozó osztályok és rétegek, a párttagok és pártonkívüliek, a materialisták és a hívők összefogását, a jövőben is folytatni fogjuk. Ennek a politikának távlatai vannak: az osztálynél- küli társadalom megteremtése, a város és a falu, a fi- zakai és a szellemi munka között meglévő különbségek megszüntetése. E feladatok megoldásában a párt, amely történelmi küldetésének tekinti az osztálynélküli társadalom felépítését, a jövőben is épít, számít a Hazafias Népfrontra. Kádár János nagy elismeréssel szólt a Hazafias Népfront aktivistáinak tevékenységéről, a mozgalomban dolgozó párttagokról és pártonkívüli szövetségesekről, s tolmácsolta a párt Központi Bizottságának őszinte köszönetét munkájukért. Nehéz belső és nemzetközi feladatok várnak megoldásra — folytatta a párt első titkára —, s ennek megfelelő szigorú, kemény munkaprogramot hirdetett meg a XII. kongresszus. Mi bizakodóak vagyunk és bizakodásunknak megvan a reális alapja. A munkásosztály hatalma szilárd, s nagy erőnk a szocialista nemzeti egység. A fel- szabadulás 35. évfordulóját ünnepelve ismét megállapíthattuk, hogy óriási társadalmi változások korát éltük: a nép megteremtette saját hatalmát, bevonult az alkotmány sáncaiba. A magyar nép századokra is visszatekintve e három és fél évtized alatt vált először egységes nemzetté. Vigyázzunk erre az egységre, gyarapítsuk, erősítsük tovább. Amióta népünk a történelmi haladás útjára lépett, felemelt fejjel nézhet a szemébe barátnak és ellenfélnek egyaránt. Népünk becsülete és tisztessége nagy érték, olyan kincs, amelyet valamennyiünknek őriznünk, gazdagítanunk kell. Kádár János nemzetközi kérdésekről szólva hangoztatta: az emberiségnek nincs más elfogadható távlata, mint az, hogy békében és rendezett világban éljen. Mi továbbra is az enyhülés vívmányainak megőrzéséért és megszilárdításáért, a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett éléséért küzdünk, s meggyőződésünk, hogy nincs olyan erő a világon, amely meg tudná akadályozni az emberiség haladását, a békéért vívott világméretű harc végső győzelmét. Kádár János ezek után a közelgő választásokról szólva, aláhúzta annak nagy belpolitikai fontosságát, hiszen az határozza meg legfőbb állam- hatalmi testületünk, az országgyűlés, s a helyi népképviseleti szervek, a tanácsok összetételét. Közös érdek tehát, hogy a választói összejöveteleken még jobban kiteljesedhessen a szocialista demokrácia, s az ország vezető testületéibe a legrátermettebbeket jelöljék. Végezetül, eredményes munkát kívánt mindazoknak, akik részt vállalnak a képviselő- és tanácstag-választások előkészítéséből, sikeres lebonyolításából, önzetlenül munkálkodnak / a köz érdekében. A vitában elhangzottakat Sarlós István foglalta össze, majd a Hazafias Népfront Országos Tanácsa —- Kállai Gyula javaslatára — elfogadta az országgyűlési kép^iselő- és tanácstag-választásqk előkészítéséről, a mozgalmi feladatokról szóló beszámolót. Ugyancsak jóváhagyta a „Választási felhívás”-t, s megbízta a HNF országos titkárságát, hogy tegye közzé a dokumentumot. (MTI) Magyar vezetők üdvözlő távirata a Kambodzsai Népköztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Heng Samrin elvtársnak, a Kambodzsa Megmentésének Nemzeti Egységfrontja elnökének, a Kambodzsai Népi Forradalmi Tanács elnökének, Phnom Penh A Kambodzsai Népköztársaság nemzeti ünnepe alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, országgyűlése, Minisztertanácsa, a magyar nép és a magunk nevében szívélyes, baráti üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük önnek, Kambodzsa Megmentésének Nemzeti Egységfrontja Központi Bizottságának, a Népi Forradalmi Tanácsnak és az egész kambodzsai népnek. A kambodzsai nép e napon emlékezik a gyarmatosítók, az idegen betolakodók és hazai kiszolgálóik felett aratott győzelem napjára, 1975. április 17-ére. A győzelemhez fűzött reményeket azonban szertefoszlatta az idegen érdekek szolgálatába szegődött Pol Pót—leng Sary-klikk, amely lejáratta a szocializmus eszméjét és súlyos bűnt követett el a kambodzsai nép ellen. A kambodzsai hazafias és forradalmi erők, a társadalom minden rétegét tömörítő Kambodzsa Megmentésének Nemzeti Egységfrontja vezetésével, a Vietnami Szocialista Köztársaság internacionalista segítségével elűzték népirtó elnyomóikat, végérvényesen győzelemre vitték a forradalom ügyét, s hozzáláttak a súlyos örökség felszámolásához. Az egész magyar nép őszintén örül azoknak az ígéretes eredményeknek, amelyeket az élet normalizálásában értek el. Biztosíthatjuk önt, hogy ä kambodzsai nép a jövőben is számíthat a Magyar Népköztársaság internacionalista támogatására. Minden tőlünk telhetőt meg fogunk tenni, hogy avkedvező feltételeket kihasználva elősegítsük országaink gyümölcsöző együttműködésének kiépítését. Nemzeti ünnepük alkalmából szívből kívánjuk, hogy a Kambodzsa Megmentésének Nemzeti Egységfrontja, a Kambodzsai Népi Forradalmi Tanács és a baráti kambodzsai nép érjen el újabb sikereket az új társadalom építésében, az ország szabadságának és függetlenségének megvédésében. Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnöke Apró Antal, a Magyar Népköztársaság országgyűlésének elnöke Kolumbia A titokzatos M-19 Különös módon jelentkezett hat esztendeje az M—19 elnevezésű gerillamozgalom. A kolumbiai főváros, Bogota legnagyobb napilapjában hirdetést jelentettek meg: „Várjon, jövünk: M—19.” Nem sokkal később a bogotai múzeumból eltűnt Simon Bolivar kardja. (Ö vezette győzelemre több mint fél évszázada Latin-Amerika' szabadságharcát a spanyolok ellen.) A kard helyén a rendőrség az M—19 üzenetét találta: „A győztes karddal új csatába indulunk”. A kard azóta sem került elő... Mostanában szinte naponta szerepel a hírekben Dominika bogotai nagykövetsége, ahová 50 fős gerillacsoport tört be és ejtett foglyul 19 nagykövetet és diplomatát. A gerillák letartóztatott társaik szabadonbocsátását, 50 millió dollár váltságdíjat és szabad elvonulást követeltek túszaik elengedése fejében, Megkezdődtek a tárgyalások; s azóta a gerillák szabadlábra helyezték jó néhány foglyukat. A belügyminiszter „nemzeti becsületszavát” adta, hogy nem támadják meg a nagykövetséget mindaddig, amíg a foglyoknak nem esik bántódása. Az államfő pedig elismerte, hogy függetlenül az ügy kimenetelétől, Kolumbia „170 éves történelmének legsúlyosabb válságát éli át”. A valóságban ugyanis a látványos túszszedés egy több mint 301 éve lappangó válságot tett nyilvánvalóvá. Kolumbiában 1948-ban egy liberális politikus meggyilkolása nyomán véres polgárháború tört ki. A harc több mint 200 ezer áldozatot követelt és csupán 1953-ban, Rojas Pinilla tábornok hatalomra jutásával fejeződött be. A szembenálló liberális és konzervatív pártok megegyeztek, hogy az államfői posztot négyévenként felváltva töltik be és az állami tisztségeket is megosztják egymás között. A nyílt háború ezzel véget ért, de Eric Hobs- bawn brit történész szerint „egy elvetélt szociális forradalom” parazsa izzik a hamu alatt. Még latin-amerikai államok közül is kevés akad, ahol akkora a különbség a szegények és gazdagok között, mint Kolumbiában. Miközben a kávéárak emelkedése révén a nemzeti jövedelem évi 6 százalékkal nő, hárommillió 14 éven aluli gyermek dolgozik nyomorúságos körülmények között, éhbérért Virágzik a marihuana- és kokain-kereskedelem. A kábítószermaffia politikai befolyást is vásárol magának: egy-egy képviselői mandátumért mintegy 70 ezer dollárt fizet. Nem csoda hát, hogy a néptömegek elfordultak a pártoktól, a választásokon általában a jogosultak 20—40 százaléka él csak szavazati jogával. Tíz éve, a magát enyhén baloldalinak feltüntető egykori diktátor, Pinilla tábornok volt híveiből verbuválódott az M— 19 gerillamozgalom. Akárcsak az uruguayi tupamaróknak, vagy az argentin monteneróknak, a kolumbiai gerilláknak sincs tisztázott ideológiájuk. A tagok nagyrészt értelmiségiek, diákok, művészek — munkás, paraszt alig van közöttük. Akcióikkal a szociális igazságosság nevében lépnek fel. Egy alkalommal lefoglaltak például egy tejszállítmányt és szétosztották az egyik nyomornegyed gyermekei között. Máskor egy gyárost ejtettek foglyul és csak akkor engedték szabadon, amikor beleegyezett munkásai béremelésébe. 1979 szilveszterkor érték el legnagyobb sikerüket az M—1E gerillái: alagutat ástak egy bogotai kaszárnya alá és 5 ezer fegyvert zsákmányoltak. A hadsereg válaszként rendkívüli állapotot rendeltetett el az elnökkel. A nagyszabású razziák során kétezer személyt vettek őrizetbe, köztük neves művészeket és tudósokat. Azzal gyanúsítják őket, hogy részük volt a fegy- verrablásjpan, Turbay Ayala államelnök akkor elégedetten nyugtázta: ;,bár még nem tisztítottuk meg teljesen országunkat a terroristáktól, de maradványuk már nem jelenthet nagyobb veszélyt”. Néhány nap múlva az M—19 megrohamozta a dominikai nagykövetséget.. . GÄTI ISTVÁN
