Tolna Megyei Népújság, 1980. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-02 / 78. szám
1980. április 2. ^PÜJSÁG 3 Szocialista brigádok a képcsarnokban Munkásellátás Hordozható házikók Szekszárdon a képcsarnok hatalmas üvegablakai a mögöttük kiállított munkákkal szinte csalogatják az embert befelé. Egy ilyen csábításnak engedett a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat Kandó Kálmán szocialista brigádja is, éppen akkor, mikor ott volt a képeit kiállító művész is. Nosza, több se kellett a brigádnak, beszédbe elegyedtek az alkotóval, s társult a beszélgetéshez a képcsarnok vezetője is. így született meg a munkásbrigád kezdeményezésére az az elgondolás, hogy Mikes István József festőművész a szekszárdi Szinyei Merse Teremben a szocialista brigádok részére tárlatvezetést tart. Egy újabb alkalommal — az elképzelés valóra váltásakor — népes és lelkes közönség előtt mutatkozott be, s mutatta be képeit a váci Mikes István. A kiállítóteremben ragyogó színárnyalatokkal komponált, könnyed, ám bravúros ecsetkezelésről tanúskodó képek fogadták a szocialista brigádokat. Amit a festő nyújtott, túlnőtt a tárlatvezetésen: az egyetemes festészetből adott ízelítőt azontúl, hogy saját pályáját, képeit, azok technikáját ismertette. Fokról fokra haladt az ismertetésben, úgy, hogy látogatóival megértette egyedi technikájának, az acriltemperával történő festésnek a lényege után még a különleges szitanyomattal készült alkotásainak „technológiáját” is. A művész egyéniségét, dr. Bodnár Éva művészettörténész fejezi ki a legszebben: „Mikes István nemcsak kutatja a körülötte levő világot, hanem gyönyörködik is benne, engedi, hogy a látvány, a természet szépsége, a színek ereje megbabonázza. Nem szégyelli lírai ellá- gyulásait, ha a hajnali derengést, az eső utáni párás víztükröt, vagy a napsugárban megcsillanó hófödte csúcsokat, az alkonyatba burkolózó lankás tájakat festi. De ilyenkor már nem az olajhoz, hanem az aquarellhez, vagy acriltemperához nyúl. S a látványt ezzel az oldottabb technikájával álmodja tovább. Festői egyénisége, művészete a legvonzóbban e területen nyilvánul meg.” Mikes István nem üres kézzel jött el látogatói közé, hanem hozta diasorozatát is, melyen jóval mélyebb összefüggéseiben mutathatta be a művészetek fejlődését az őskortól a századfordulóig, j S a megjelenő brigádok éltek a felkínált lehetőséggel: a Városgazdálkodási Vállalat klubjában gyülekeztek a vetítésre. De nem jöttek üres kézzel ők sem: hozták brigádnaplójukat, melybe örömmel jegyezte be gondolatait a festő. S mivel mentek haza? A jó kezdeményezés kitűzött céljával, azzal, hogy a termelésben dolgozó ember szeme a modern művészet felé is kinyíljon, lássa, értse a művész üzenetét. Haberschusz Erzsébet Vállalták - teljesítették (TUDÓSÍTÓNKTÖL) A közelmúltban a városi párt-küldöttértekezleten a Láng Gépgyár dombóvári gyáregység egyik képviselője arról tájékoztatta a tanácskozás résztvevőit, hogy a gyáregység az ötéves feladatát — az V. ötéves terv időszakára előirányzott 1045 millió forint termelési tervét — a XII. kongresszus kezdetéig teljesíti. Ezt a vállalást a kollektíva március 21-re teljesítette. Ezzel a kongresszusi munkaverseny nem ér véget, hanem töretlenül folyik tovább és pótfelajánlásként vállalta a kollektíva, hogy az V. ötéves terv időszakára az operatív 1980. évi tervekben ösz- szegzett feladatot, az előirányzott 1,3 millió forintos tervet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére, november 7-re teljesíti. Oszlánczi János A Szekszárd-paksi Vízitársulat szakemberei az elmúlt időszakban kidolgoztak egy hordozható szociális blokkcsaládot, mely egy melegedő étkezőhelyiségből, mosdóból és WC-ből, valamint egy szerszámoskamrából áll. A társulat 13 műtárgyépítő brigádja kap az idén ilyen hordozható felvonulási épületet, kilenc brigádnak már odaszállították a munkahelyére. Képünkön a tizediket emelik teherautóra. A vállalatnál azt tervezik, hogy később a kisebb létszámú nehézgépes brigádoknak is készítenek hasonló szociális blokkokat. Fotó: Sz. L. SZMT elnökségi ülés Szekszárdon, a szakszervezeti székházban ülést tartott a Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsának elnöksége. Komlóczi Jánosnak, a Tolna megyei Vendéglátóipari Vállalat igazgatójának előterjesztésében megvitatta az elnökség a vállalat tevékenységét a közétkeztetés, az üzem- és gyermekélelmezés területén. Az 1979. évi munkavédelmi helyzetről, a balesetek alakulásáról Török Tibor munkavédelmi osztályvezető adott jelentést. A két elnökségi ülés között végzett munkáról Egyed Mihály vezető titkár tájékoztatta az elnökség tagjait. * ■ A vendéglátó vállalat igaztója tájékoztatójának egyik legjelentősebb része, ahol ismerteti: „Az ételforgalmon belül az előfizetéses ételforgalom 1978. évhez viszonyítva 225,5 százalékkal növekedett. E nagyarányú növekedés legfőbb oka, hogy erőteljesen fejlesztettük a gyermek- és diákétkeztetést, amelyet 1980-ban tovább növelünk. 1976-ban és 1977-ben csak Szekszárdon étkeztettünk gyermekeket és diákokat, 1978-ban már a megye többi területén is végeztünk gyermek- és diákétkeztetést. 1976- ban 280, 1977rben közel 2000, 1980-ban közel 3000, 1979ben pedig 6430 diákot étkeztettünk átlagosan naponta.” A várható fejlesztéssel kapcsolatban — a többi között elmondta az igazgató, hogy Tamásiban rövidesen megépül egy 2500 adagos önki- szolgáló étterem, Bonyhádon egy ugyancsak 2500 adagos konyha megvalósítása van folyamatban. Ez az önkiszolgáló egység Bonyhád gyermek- és diákétkeztetését biztosítja majd. Közétkeztetési és diákétkeztetési célból Bölcskén is létesítenek egy vendéglátóipari egységet. Városépítés Lebontani vagy felújítani? Képen, filmen jól mutat, amint hatalmas, munkagépek jelennek meg öreg, düledező házak közt, halomra döntik az időrágta falakat, s aztán felépül helyükön a korszerű, távfűtéses lakótelep vagy egy sor társasház. Azt már ritkábban mutatják a képeslap pák, film- és tévéhíradók, hogy az ilyen változás ezernyi kisebb-nagyobb akadály, gyakran emberi csökönyösség legyőzésével is jár. Ilyen lehet a sufniműhelyétől megválni nem akaró kisiparos ellenkezése is, de mehet odáig, hogy némelyik lakótelepen — erre volt példa Budapesten — nem is sikerült annyi új lakást átadni, amennyi régit lebontottak. Igaz, ma a minőség e téren is jobban előtérbe kerül, de egyelőre még rangja van a mennyiségnek is* Húsz évvel ezelőtt 361 ember lakott Magyarországon száz lakásban — 1978-ban már csak 284. Az arány tehát sokat javult. Mégsem eleget. Európa-szerte az elfogadhatónak mondott lakósűrűség 100 lakásra 250 fő. Nem vagyunk tehát nagyon távol ettől az aránytól. Faluhelyen sok, és egyre több kis ház tulajdonosa cseréli fel szülei, nagyszülei vályogházát többszöbás, fürdőszobás téglaházra. De mi legyen a városokban, ahol egyre sűrűbb népesség sürgeti a lakásépítést? Mindenekelőtt szembe kell nézni azzal a szinte mindenütt tapasztalható ténnyel, hogy az összefüggő területen egymás falát támasztó-támo- gató öreg házakból álló utcák és telepek — lassanként fogyóban vannak, vagy már el is fogytak. Az egyesével, párosával álldogáló, régi házak jelentős része pedig csak kívülről mutat reménytelennek látszó képet. Mi tagadás: volt idő, amikor helyrehozható, korszerűsíthető házak fölött is meghúzták a vészharangot — egyszerűen azért, mert körülötte sok lebontani, eltüntetni való épület szomorkodott. Manapság, amikor az élet, a gazdaság számos területén szükségszerű a szemléletváltozás, az építkezéseknél is előtérbe került — minden eddiginél erősebben és szorítób- ban — a gazdaságosság. Számolni kell a hely fogytával is. Végül, de nem utolsósorban: az egyes városok, lakott helyek sajátos arculatát meg kell őrizni, s ehhez az is hozzátartozik, hogy megőrzésre méltó régi épületekre ne emeljünk csákányt. Budapesten hamarosan elkezdődik a belső kerületek felújítása. Ma csúnyának látszó, pedig csupán megkopott, elhanyagolt öreg házak szépülnek meg. Volt ilyenre már példa, amikor a főváros néhány főútvonalán kaptak szép, színes köntöst régi épületek, miközben belülről is felújították, korszerűsítették őket. A kezdeményezéshez eleinte nem sokan fűztek reményeket, a gyakorlat azonban megmutatta, hogy a régit is lehet újjávarázsolni. Természetesen nem mindet, nem mindig, — de az esetek túlnyomó többségében teljes sikerrel jártak a felújítások. A fővárosihoz hasonló gondokkal csaknem minden város küszködik: minél több lakás kellene, ugyanakkor égetően sürgős a korszerűsítési, a városkép szépítése és megőrzése egyszerre. Hogy hol, hogyan lehet ezt a legjobban, leggazdaságosabban megoldani, arra aligha adhat bárki is általános érvényű „receptet”. Annyi azonban bizonyos: a „szanálás” nem mindenütt alkalmazható csodaszer. Minőségi különbség van a letarolt területen való építkezés és a felújítások között. Az utóbbi több munkát jelent olyan vonatkozásban is, hogy jóelőre át kell vizsgálni a lakóterület minden részét, alapos gondossággal kijelölni azokat az épületeket, amelyek felújítása és korszerűsítése még kifizetődő. Szinte mindenütt vannak olyan házak is — nemegyszer a felújításra méltók közé bééke- lődve —, amelyek építészetileg értéktelenek, városképi szempontból sem jelentősek, állaguk pedig nem éri meg a rájuk fordítandó összeget. Sok helyen a legnagyobb gondot éppen ezék jelentik. Felelős helyi vezetők és testületek döntésén múlik, hogy a valóban elavult épületék helyén korszerű lakóház, esetleg közintézmény épül-e, vagy — s erre is ajánlatos gondolni — játszótér, sportpálya, autóparkoló kerül a megüresedő telekre. Mindenképpen vezérelv, hogy szervesen illeszkedjék a városképbe. A jövő mindenképpen a városiasodásé. Az ezredfordulóig 34 jelenlegi nagyközség tervezi, hogy elnyeri a városi rangot. Ehhez pedig hozzátartozik a korszerűség, de a település1 egyéni arculatának megőrzése, illetve kialakítása is. Mindezt pedig az adott gazdasági-pénzügyi lehetőségek függvényében kell megoldani. Régi szokás, hogy az egymáshoz közel fekvő, nagyjából egyforma adottságú városok ebben-abban versenyeznek egymással. A korszerűsítés, a városfejlesztés során most igen sok versenyezni való akad. ötletekből, a mai és jövőbeli városok fejlesztését szolgáló javaslatokból sohasem sok. Hiszen a lakás- építési teendők hosszú távra szólnak — és a településék következő évszázadait alapozzák meg. Bontással, lakótelepek építésével vagy felújítással, korszerűsítéssel, esetleg mindkét módon lehet tel jesíteni a már elfogadott lakásépítési terveket. A lényeg az, hogy a közösségnek váljanak hasznára. VÁRKONYI ENDRE Megfiatalodik az ódon városnegyed
