Tolna Megyei Népújság, 1980. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-02 / 52. szám

2 Képújság 1980. március 2. Tanácskozott a megyei pártértekezlet A megyei pártértekezlet elnökségében foglalt helyet Sarlós István, a Politikai Bizottság tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, Keserű Jánosné könnyű­ipari miniszter és Baranyai Tibor, a KB osztályvezetője. (Folytatás az 1. oldalról.) átalakulása az ipar kiépülé­sével töfofoé-lkevésbé befeje. zöldöt t. Gyakorlati! aig a me­zőgazdaság is megszűnt a régi értelemben vett munka­erőforrás lenni. Az iparhoz hasonlóan onnan is egyre in­kább csak műszaki, techni­kai fejlesztéssel lehet mun­kaerőt felszabadítani. A mezőgazdaságból könnyeb. ben felszabadítható emberek átirányítását -nehezíti, hogy a mezőgazdasági üzemekben nem egy esetiben többet ke­resnek, mint az iparban. A jövőre vonatkozóan az egyik osztályból a másikba való átrétegződésf úgy ítéljük meg, hogy az tovább lassul. Viszont változatlanul lesz átáraimlás a munkás- és pa­raszti osztályokból a szelle­mi dolgozók rétegébe. A beszámoló foglalkozik a szocialista demokrácia fejlő­désével, tartalmi gyengesé­geivel, esetenkénti túlszerve- zetitségével. Szóvá tették azt az irányelvek vitájánál is. Kétségtelen, hogy a szocia­lista demokrácia fejlődése terén sok minden történt. Szélesedett fórumrendszere , és a fórumok jogköre. Biz­tosított a zavartalan műkö­désűik. Ennek ellenére a szo­cialista demokrácia működé­si tapasztalatainak rendsze­res összegezése a továbbfej­lesztésük érdekében szüksé­ges. A XII. kongresszus irány­elvei a szocialista demokrá. cia fejlesztésének elengedhe­tetlen feltételeként fogal­mazzák meg: — az állampolgári fegye­lem erősítését, a jogok és kötelességek együttes érvé. nyesítését, — a meglévő kereteknek megfelelően tartalommal való kitöltését, — a formális elemek meg­szüntetését. Az állampolgári fegyelem erősítésében változatlanul az legyen a követelmény, hogy mindenki becsülettel tegyen eleget kötelességének. Erősítsük és segítsük általá­nossá válni, hogy csak a kö­telességek maradéktalan tel­jesítésével kezdődik minden jog. Azoknak legyen szavuk a munkahelyeken, a közös­ségekben, a szocialista de­mokrácia fórumain, akik tel­jesítik kötelességeiket. Az irányelvek vitája során a legtöbb észrevételt gazda­sági helyzetünkkel kapcsola­tosan tették. Azzal a kérdéssel kapcsola­tosan, hogy hogyan lehet megítélni gazdasági helyze­tünket, azt’ válaszoljuk: gondjainkkal együtt optimis­tán, mivel az elmúlt öt év alatt is jelentős fejlődésről adhatunk számot. A valóság­nak se felelne meg, és poli­tikailag káros lenne, ha ered­ményeinket nem ismernénk el, vagy említésre méltónak se tartanánk, mert ez esetben értelmetlenné válna a szor­galmas, becsületes munka. Kedves elvtársak! A beszámoló bemutatja a megye gazdaságának fejlődé­sét. Az eredményekkel együtt számba veszi a nehézségeket, fogyatékosságokat és hibákat is. Megyénk gazdasági fejlő­dését értékelve elmondhat­juk, hogy az elmúlt öt év a megye felgyorsult fejlődésé­nek további jelentős szaka­sza volt. Folytatódott a me­gye iparosodása. Az országos­nál nagyobb ütemben növe­kedett az ipar, az építőipar és a mezőgazdaság évenkén­ti termelése. Minden koráb­binál nagyobb beruházás valósult meg. Jelentős mű­szaki fejlesztés ment végbe az iparban, a mezőgazdaság­ban, az építőiparban, a köz­lekedésben és a hírközlés­ben. A megye ipara az elkövet­kező időszakban is tovább fejlődik. Ha szorgalmasan dolgozunk és megvalósítjuk a fejlesztési feladatainkat, elő­reláthatóan minden eddigi ötéves ciklusnál nagyobb lesz a VI. ötéves terv idő­szakában elérhető fejlődés, termelésnövekedés. Szinte minden üzemünkben kisebb­nagyobb rekonstrukció, bőví­téses rekonstrukció megy végbe. Be kell lépnie a két legnagyobb ipari beruházá­sunknak: a Paksi Atomerő­mű négy reaktoregységének, és a Szekszárdi Húskombi­nátnak. E két nagyüzem éves termelési értéke a teljes ka­pacitásra való felfutás után, a mai áron számolva 13—14 milliárd forint lesz, ez any- nyi, mint Tolna megye össz- iparának a jelenlegi egy év alatti termelése. A gyors gazdasági fejlődés szükséges velejárója a beru­házások gyors növekedése. A megye építőiparának fejlődé­sére az elmúlt években ál­talában a gyors ütemű kapaci­tásnövekedés volt a jellem­ző. Folyó áron számolva egy- egy ötéves terv idején 50—60 százalékkal növekedett a kapacitás. Ennek ellenére nem csökkent az építőipari kapacitás elégtelensége miat­ti feszültség. Országosan a VI. ötéves terv idején a beruházások mérsékeltebben növekszenek. A megyére azonban változat­lanul a dinamikus, nagy üte­mű beruházásnövekedés lesz a jellemző a termelő szférá­ban. Példaként említhető a Paksi Atomerőmű. Bekerülé­si költsége 75—80 milliárd forint. Ebből ez év végéig, időarányosan megközelítően beépül 30 milliárd. A hátra­maradó 45—50 milliárd fo­rintot a VI. ötéves terv évei­ben kell beépíteni. Ez önma­ga több, mint a most befeje­ződő V. ötéves tervben a me­gyében megvalósuló összes beruházás forintértéke. Megjegyezzük, a nem ter­melő szférában az országos­hoz hasonló beruházási meg­szorításokra, visszafogásokra kerül sor. A mezőgazdaságban válto­zatlanul általános feladat a hatékonyság és a minőség, a hozamok növelése és a költ­ségek csökkentése. Az V. öt­éves terv alatt évente orszá­gosan 3,5 százalékos termelé­si értéknövekedést tervez­tünk. A megyében is ezt te­kintjük feladatunknak. Az elmúlt négy évben azonban ezt túlteljesítettük. Az éven­kénti termelésnövekedés 4,5 százalékos volt. Az elkövet­kezendő években 3—4 száza­lékos évenkénti termelésnö­vekedéssel számolunk. Ez igen feszített feladatot je­lent, tekintettel arra, hogy a fő növényekben jelenleg is országos elsők, illetve azok között vagyunk. Az állatte­nyésztésben is nagyobb ter­melésnövekedéssel számolunk az országosnál. Nagyberuházásainkról né­hány szót. A Paksi Atomerő­műről már több vonatkozás­ban esett szó. Jelenleg nagy erőfeszítéssel ott azon mun­kálkodnak, hogy időre átad­ják a reaktoregységeket. Több, mint tízezer ember dolgozik az építkezésen. Ez nem egyszerűen létszám, ha­nem közöttük több száz ki­váló szakembert és kiváló szakmunkások ezreit találjuk. Nincs szándékunkban eltú­lozni az építkezést, de a nagyságrendje lenyűgöző. A felszabadulás óta sehol az országban nem fordult még elő az, ami tavaly Pakson, hogy egy építkezésen egy év alatt 7 milliárd forint érté­kű beruházás valósult volna meg. Ehhez még annyit, hogy ebben az évben 11 milliárd értéket kell beépíteni. Végül a Paksi Atomerőműről még annyit, hogy az időben való felépítése kulcskérdéssé vált. A VI. ötéves terv energia­szükséglet-növekedésének 80 százalékát a Paksi Atom­erőműnek kell megtermelnie. Az utóbbi időben a legtöbb vihar a Szekszárdi Húskom­binát körül volt. Sok értelme nem lenne a korábbi anomá­liákkal foglalkozni. Ügy lát­juk, az „akarom — nem aka­rom” időszaka lezárult. Ezért tekintsünk előre. Segítsük, hogy a mostani terv előírása szerint 1981 végéig felépül­jön. Meglegyenek az üzeme­léshez szükséges vezetők és munkások. A megyei pártbizottság be­számolója jelentős teret szen­tel az életkörülmények ala­kulásának. Megállapítja, hogy a lakosság életkörülményei­ben számottevő fejlődés kö­vetkezett be. Azt több oldal­ról be is mutatja. Mégis szük­ségesnek tartjuk, hogy a szó­beli beszámolóban foglalkoz­zunk vele. Főként az utóbbi években, amióta az életszín­vonal növekedésének ütemét kénytelenek voltunk csökken­teni, szinte állandóan napi­renden lévő politikai kérdés az életszínvonal, az életkörül­mények alakulása. 'Az életszínvonal, az életkö­rülmények alakulását alap­vető politikai kérdésként szükséges kezelni, amellyel rendszeresen kell politizálni. Bizonyossá kell tenni a köz­vélemény előtt, hogy az élet- színvonal növelése nem vala­kinek vagy valakiknek a szubjektív elhatározása, ha­nem a párt politikájának, a szocialista társadalom építé­sének alapkérdése. Olyannyi­ra alapkérdése, hogy a szo­cialista építés, benne az egyes ember munkája is egyenesen értelmét vesztené az életszín­vonal rendszeres növekedése nélkül. A növekvő életszínvo­nal követelménye azonban nem zárja ki, hogy ha olyan helyzet áll elő, amikor töb­bet osztunk el, mint amennyit megtermelünk, amikor a nemzeti jövedelemnél gyor­sabban növekszik a felhasz­nálás, a beruházás, az élet- színvonal, akkor utána átme­neti stagnálás, szintentartás következzék be, ahogyan most, illetve a következő években hazánkban ezt kény­telenek vagyunk megtenni. A megyei pártbizottság be­számolójában megállapítjuk, hogy „növekedett a marxiz­mus—leninizmus befolyása, szélesedett a szocialista köz- gondolkodás, emelkedett a megye lakosságának a mű­veltsége, kulturális színvona­la, szélesebb körben vált ál­talánossá a szocialista erkölcs és életmód. A megye dolgo­zói azonosulnak a párt poli­tikájával . ..” „Jó a politikai közérzet.” Ezt több oldalról számokkal, érvekkel bizo­nyítjuk be. Ehhez csak né­hány megjegyzést: A szocia­lista közgondolkodás formá­lása mindenekelőtt a gyakor­latban történik. A szocialista tulajdonviszonyok fejlődése alapján a szocialista üzem­hez, munkahelyhez, a külön­böző társadalmi közösségek­hez való tartozás és a terüle­teken végzett közösséget for­máló munka révén. A közö­sen elért eredmények, a szo­cialista demokrácia különbö­ző formáinak a fejlődése út­ján. Nincs ott rendben a szocia­lista közgondolkodás, ahol nem becsülik, nem védik a társadalmi tulajdont, gyako­ri a fegyelmezetlenség, rossz a munkahelyi légkör, a moz­galmi szervek nincsenek hi­vatásuk magaslatán. A szo­cialista demokrácia fórumai nem megfelelően működnek. Különösen csorbát szenved ott, ahol politikai közömbös­ség tapasztalható, helyette a mindenáron való szerzés, ma- gánakélés van. Kívánnivalót hagy maga után ott is, ahol hazánkat a világtól elszakí- tottan fogják fel. Nem látják, hogy kedvező belső fejlődé­sünkhöz megfelelő külső fel­tételekre van szükség. Szem elől tévesztik, hogy mi csak a Szovjetunió, a szocialista országok közösségének az erejére, kölcsönös segítésére támaszkodva tudjuk sikere­sen építeni hazánkban a szo­cialista társadalmat. Minden arra int bennünket, hogy a szocialista közgondolkodás formálása nem lehet kam­pány, időközönkénti nekibuz­dulás kérdése. Mindennapi politikai munkánk szerves ré­sze kell hogy legyen. Segítsük az olyan közgon­dolkodás erősödését, amely védi a kulturális és művésze­ti értékeinket. Nem tűri mun­kahelyeink, településeink, köztereink, játszótereink, ke­reskedelmi és egyéb szolgál­tatási egységeink tisztátlan- ságát, kulturálatlanságát. Fel­lép az egyes emberek kénye- kedve szerinti, településein­ket, a természeti környezetet csúfító, engedély nélkül sze­métlerakodás, a felesleges holmik szétdobálása ellen. A megyei pártbizottság be­számolója megállapítja, hogy megyénk pártszervei és alapszervezetei eredményesen gyakorolják a párt vezető szerepéből adódó funkciókat. Erről elismeréssel szóltak az irányelvek vitája során is. Kifejezésre juttatták egyet­értésüket a párt politikájá­val, annak tovább folytatá­sával. A vezető szerep megvaló­sításának, a pártpolitika vég­rehajtásának elengedhetetlen feltétele a pártegység erősí­tése. Az írásos beszámolóban megállapítjuk, hogy a me­gyében a párt egységes. A XI. kongresszus, az 1975. évi megyei pártértekezlet óta — az országoshoz hasonlóan — megyénkben is tovább erősödtek a szocialista társa­dalmi viszonyok. Előrehaladás következett be a szocialista termelési vi­szonyok, a gazdasági, politi­kai és kulturális élet szocia­lista vonásainak fejlődésé­ben. A dolgozók szakmai, po­Azonban a pártegységet fo­lyamatként helyes felfogni, melynek erősítésében mindig van tennivaló. Még a párttagoknál is elő­fordul, hogy nem értik vagy sajátosan értelmezik a párt egyik vagy másik határoza­tát. Ezért nem lehet letudni a határozatok egyszeri ismer­tetésével a párttagok felké­szítését. Lépjünk fel a szór­ványosan előforduló sajátos értelmezések ellen is. Ne en- engedjük meg egyetlen párt­tagnak sem, hogy csak azt fogadják el a párt határoza­taiból, ami kedvező környe­zetére vagy személyére. Növelni szükséges a párt­tagok elkötelezettségét, poli­tikai egységét, egységes cse­lekvését, a párttagoknak a párton kívüliek között vég­zett politikai munkájának a színvonalát. Ez megköveteli a személyes példamutatást a munkahelyeken éppúgy, mint a különböző társadalmi te­vékenységben. Nagyon visz- szataszító, a párt tekintélyét is nagy mértékben rombolja, amikor egyes párttagok — legyenek azok vezetők, beosz­tottak vagy fizikai munká­sok — a munkahelyi fel­adataiknak nem tesznek ele­get. Náluk kétes értékű a jól végzett pártmunka és min­den más társadalmi tevé­kenység is. Attól se lehet so­kat várni, ha egy emberrel akarunk annyit elvégeztetni, amennyire egyszerűen nem képes. Visszautasítani nem meri, mert attól tart, hogy félreértik. Érthetetlen és nagyfokú felelőtlenséget mu­tat az olyan sokat vállaló párttag, vagy párton kívüli magatartása is, akinek eszé­ben sincs a vállalt feladatok elvégzése, csak mutatni akar­ja közéletiségét. A megyei pártbizottság be­számolója arról is számot ad, hogy tovább fejlődött, rend­szeresebbé, céltudatosabbá vált a pártellenőrzés, így az jobban segíti a végrehajtást. A fejlődés ellenére a végre­hajtás következetesebb ellen­litikai, általános műveltség­ben felkészültsége mind job­ban megfelel a megyében is az egyre erőteljesebben tért hódító modern technika működtetésével kapcsolatos követelményeknek, valamint á szocialista demokratizmus és életmód széles körű ki- terjesztésének. A munkások, a termelő­szövetkezeti parasztok, a kü­őrzésének igénye állandóan napirenden lévő politikai kérdés. Nekünk ezt nagyon komolyan kell venni. A jó ellenőrzés már a tervek, a feladatok pontos, minél konkrétabb, megfoghatóbb formában való kidolgozásá­nak a segítésével kezdődik. Megfelelően érvényesülnie kell a végrehajtás megszer­vezésének a segítésében és a végrehajtás menet közbeni számonkérésében is. A politika eredményes vég­rehajtásának fontos eszköze a jó vezetői munka. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a vezetők alkalmasak legyenek a feladatukra, hanem szük­séges az is, hogy a vezetők, a beosztottak, a dolgozó kol­lektívák tagjai jól együtt tudjanak működni, kölcsö- ' nősen becsüljék egymást. Mind a vezetőknél, mind a beosztottaknál, minden dol­gozónál az értékelés alapvető mércéje az elvégzett munka, a feladatokhoz való hozzá­állás, az emberi magatartás legyen. Változatlanul lépjünk fel azokkal a vezetőkkel szemben, akik elfeledkeznek magukról, nem megfelelően végzik a munkájukat, morá­lisan kifogásolható magatar­tást tanúsítanak. Az ilyen vezetőket szükségszerűen el kell marasztalni, súlyosabb esetben leváltani. Viszont nem szabad megengedni, hogy ezek miatt a vezetők becsületes többsége általános elmarasztalásban részesüljön. Az elért eredmények, me­gyénk fejlődése, az, hogy a megyében a politikai helyzet normális, az emberek egyet­értenek a párt politikájával, készek ezért dolgozni, azt mutatják, hogy a párt és a tömegek közötti kapcsolat szilárd. Nekünk azon­ban mindig tudni kell, hogy a párt és a tö­megek közötti kapcsolat fenntartása, erősítése folya­matos politikai munkát igé­nyel. Minden új kérdés meg­oldásában egységre kell jut­ni, legyen az az éves nép- gazdasági terv, fogyasztói ár­változás, vagy az Afganisz­tánnak adott szovjet segítség helyes megítélésében kifeje­ződő egyetértés. A párt vezető, irányító sze­repe a megyében érvényesül a különböző állami, gazdasá­gi szervekben, a tömegszer­vezetekben és mozgalmak­ban is. Pártszerveink és szervezeteink megfelelően se­gítik, ellenőrzik, hogy ren­deltetésüknek megfelelően, önállóan működjenek. Elvi, politikai irányítást valósíta­nak meg. Rájuk kötelező ér­vényű határozatokat nem hoznak, csak az ott dolgozó kommunistákra. Munkájukat illetően a pártnak elsősorban a koordinációban, a különbö­ző állami és tömegszerveze­tek munkájának az össze­hangolásában lehet még so­kat tenni. Kölcsönösen szük­séges vizsgálni, és menet közben kiiktatni a felesleges átfedéseket, így is keresve a jobb munkamegosztás meg­valósításának a lehetőségeit. * Az alábbiakban szemelvé­nyeket közlünk a megyei ■ pártbizottság négy fejezet­ből álló beszámolójából, amelyet a küldöttértekezlet elé megvitatásra és elfoga­dásra terjesztettek. lönböző társadalmi rétegek­hez tartozó dolgozók érzel­mileg és értelmileg egyre jobban kötődnek szocialista rendszerünkhöz, és növekvő aktivitással vállalnak részt pártunk politikájának meg­valósításában. Jelenleg a megye szocia­lista szektorában foglalkoz­tatottak 59 százaléka a mun­kásosztályhoz, 18 százaléka a szövetkezeti parasztsághoz és 23 százaléka a szellemi fog­lalkozásúakhoz tartozik. (Folytatás a 3. oldalon.) A Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei Bizottságának beszámolója O A TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI VISZONYOK ALAKULÁSA, A FEJLESZTÉS FELADATAI

Next

/
Thumbnails
Contents