Tolna Megyei Népújság, 1980. március (30. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-11 / 59. szám
1980. március 11. TNfÉPÜJSÁG 3 Megyénket képviselik (4) Bechtel Jőnosné Amikor a megyei pártértekezleten megkezdte felszólalását, csak az első mondatoknál volt elfo- gódott. Arról beszélt, hogy szövetkezetünk, — a bonyhádi vasipari — hogyan fejlődött az elmúlt tíz évben, hogyan vált kis kóce- rájból korszerű középüzemmé, mit tettek és tesznek a szövetkezet tagjai azon túlmenően, hogy jó munkájukkal „megteremtik” a fejlesztés pénzügyi forrását, társadalmi munkában is ezért. Aztán a fiatalok és a nődolgozók élet- és munkakörülményeiről szólt. Harmincegy éves. Szülei — a Jakab család — Bukovinából települtek Tolnába, pontosabban Mucsfára. Rozália az általános iskola után kereskedelmi tanuló lett, ám végül is nem kereskedőként, hanem ipari munkásként, kezdte felnőtt életét: darukezelő lett a székesfehérBechtel Jánosné vári könnyűfémben. Első házassága felbomlott —, visszatért kisgyermekével Mucsfára, szüleihez. Pár nap múlva — ennek már tíz éve — a szövetkezet betanított munkása a sajtoló- ban. Belépett a KISZ-be — hamarosan vezetőségi tag — kultúros — lett, majd — 1973-ban — jelentkezett Száraz Béla párttitkárnál: Béla bácsi, szeretnék belépni a pártba. — Valóban? — már mi is gondoltunk rá Rózsika, — volt a válasz. Hetvenötben már pártvezetőségi tag — nőfelelős —, ma, az új vezetőségben ifjúsági felelős. Bejárt a szövetkezetbe, eleljárt KISZ-taggyűlésekre akkor is, amikor gyesen volt. Ma is azt tartja egyik legfontosabb feladatának: elérni, hogy a kismamák kövessék példáját, ne szakadjanak el a mozgalomtól férjhezmenés, szülés után. Persze, ehhez megfelelő programot is kell, hogy csináljon a KlSZ-szerve- zet, olyan akciókat szervezni, amelyek vonzzák nemcsak a fiúkat, lányokat, hanem a fiatalasszonyokat is. Tavaly hegesztőtanfolya- mot végzett, ma — csoportjával együtt — hegeszt, autartó bakokat, NSZK-ex- portra. Tavaly kapta meg a „Szövetkezeti Ipar Kiváló Dolgozója” kitüntetést. Szeretik, becsülik a szövetkezetben közvetlen munkatársai is, felettesei is. Nemcsak azért, mert példamutatóan állja meg a helyét a termelésben, hanem azért is, mert bátran kimondja a véleményét, ami mindig van, ha közügyek kerülnek szóba. Betegágy mellett Új műszerekkel A népi ellenőrzés az utóbbi időben a hagyományos, és tegyük hozzá jól bevált vizsgálati módszert, újabbakkal egészíti ki. Az egyik ilyen volt a szakcsoporti tájékozódás, amikor az egy-egy témakörre szakosodott népi ellenőrökből álló szakcsoport vizsgálat nélkül tájékozódott egy-egy terület helyzetéről, problémáiról. Ez az eljárás is gyümölcsözőnek bizonyult. Annak már hagyományai vannak, hogy a népi ellenőrzési bizottságok a területileg illetékes társadalmi szervekkel közösen .végeznek vizsgálatot és ennek eredményeit mindkét fél a maga sajátos eszközeivel hasznosítja. A megyei NEB végzett már közösen vizsgálatot a KISZ-szel, a szakszervezettel. Az utóbbi időben a Hazafias Népfront is bekapcsolódott az együttműködésbe. Nemrégiben vizsgálat indult a megyében a takarmányellátás ismételt feltérképezésére utóvizsgálat keretében. Ezt is közösen végzi a népi ellenőrzés a népfronttal. A teljesen új ebben a vizsgálatban a kérdőíves módszer. Az ellátás legkülönbözőbb vonatkozásairól ösz- szeállított kérdőíveket a bevont nagyközségi, községi népfrontbizottságok töltetik ki a kistermelőkkel az elárusítóhelyeken. Az összegzést is a népfrontbizottság, vagy ahol van, annak kertbarátköre végzi el, kiegészítve saját helyi tapasztalataival. Ezzel a módszerrel párhuzamosan folyik — népi ellenőrök bevonásával — a hagyományos vizsgálat a megye termelőszövetkezeteiben, állami gazdaságaiban, valamint a kisgazdaságok takarmányellátásával foglalkozó ÁFÉSZ-eknél, és a gabonaforgalmi vállalatnál. A kérdőíves módszert a jövőben más témáknál is alkalmazni fogják. (TUDÓSÍTÓNKTÓL) iNémetkér község Tanácsa legutóbbi ülésén tárgyalta az 1980. évi költségvetési, fejlesztési és társadalmi munkatervét. Az előterjesztett és elfogadott anyag tar. talamazta az új év gazdálkodásával kapcsolatos legfőbb tennivalókat, s a mellékletek számszaki része ismertette a rendelkezésre álló bevételi forrásokat és kiadási előirányzatokat. A terv sze. rény, számol az adott lehetőségekkel, s a szintentartáson túl csupán a legfontosabb tennivalókra ütemez. A költ. ségvetési előirányzatokra a mértéktartási, a takarékos, célirányos felhasználás jellemző. Csak annyit és ott tervez, amennyit megvalósít, hat, és ahol ez a legégetőbb. A napirend társadalmi munkával foglalkozó része meglehetősen terjedelmes. Ez érthető is, mert az utóbbi években örvendetesen fejlődött a lakosság társadalmi munkában végzett tevékenysége. 1977-ben 252 forint, 1978- ban 340 forint, míg 1979- ben 751 forint az egy főre eső érték. Két év alatt megháromszorozódott az ösz- szeg. Ami a két portalanított, aszfaltozott utcában, felújított sportpályában, megépült új sportöltözőben, a vízhálózat bővítésében, az új orvosi lakás befejezésében és egyebekben tükröződik. A község csatlakozik a Ha. zafias Népfront Országos Tanácsának félhívásához, a te. lepüliésfejlesztésii versenyhez. Az MSZMP XII. kong. resszusára és hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére az előző évinél félmillió forinttal több tár-' sadalmi munkavégzést vál. lat. Ezért készül a terjedelmes, alapos beszámoló és terv, amely utcákra, intéz. Huszonkilenc ország 200 szakemberének részvételével műanyag-szabványosítási konferencia kezdődött hétfőn a Duna Intercontinental szálló tanácstermében. Az egy héten át tartó eseményen a nemzetközi szabványügyi szervezet műanyagokkal foglalkozó műszaki bizottsága a világ minden táján egyre inkább használt műanyagok egységes szabványosítására hoz döntéseket. Többek között egységesítik a lakóépületekben, közlekedési eszközöMég többet a községért If A hirdetőtábla jó szolgálatot tesz a lakosság informálásában ményekre lebontva tárja fel a munkavégzés lehetőségeit. Megvalósíthatónak tűnik a vállalás konkrétsága miatt is, meg azért is, mert megelőzte elkészítését a tanács, tagok és a lakosság körében végzett felmérések sorozata. A tanács vezetői egyébként megragadnak minden lehetőséget, amely alkalmas arra, hogy informálja a település lakóit. Ezt a célt szolgálja a község központjában nemrég felállított hirdetőtábla is, amely fényképekkel és számokkal siet propagálni a végzett vagy végzendő munkákat, feladatokat. Az emberek szeretnek mindent tudni, többek közt azt is, hogy hogyan gazdálkodik a község vezetősége. Ezért jó az ilyen és ehhez hasonló fel. viűágosítás. NAGYFALUSI ALBERT kön, szórakozóhelyeken használt tűzveszélyes műanyagok előírásait, és a szabadban használt műanyag csövek ellenállóképességének növelését az elöregedéssel, a vegyszerekkel és a külső környezettel szemben. Az egységes vizsgálati módszerek meghatározása és alkalmazása gyorsabbá, megbízhatóbbá teszi az országok közötti árucserét, segítségükkel csökkenthetők a kereskedelmi viták, kifogások. (MTI) A statisztikai adatok gyakran izgalmas, érdekes következtetések levonására inspirálnak. Nézzünk az egészségügy egy részterületének adatai mögé. Az" egészségügyi szakközépiskolában végzett diákok a hetvenes évek elején gyakran helyezkedtek el más szakmákban. A hetvenes évek közepétől a pályaváltás ritkult, viszont a szakma egy-egy területét részesítették előnyben. Alig-alig akadt a szekszárdi egészségügyi szakközépiskola növendékei között, akik a tanultakat betegágy mellett kívánták kamatoztatni, vagyis ápolónők szerettek volna lenni, illetve a betegápolást nem átmeneti megoldásnak tekintették. Ha figyeljük a számokat, óriási változásról „számolnak be”. A tavaly, tavalyelőtt végzettek kilencvenöt százaléka maradt az egészségügyi pályán, s közülük legtöbben ápolónők lettek, nem pedig asszisztensek. Vagyis az íróasztal mellett végzett munka ma már nem olyan vonzó, mint korábban volt. Leszögezhetjük azt is, hogy az ápolói szakma elkezdett rangjára emelkedni. Az egészségügyi szakközépiskola profilja 1976-ban ban megváltozott. Azóta általános ápolónői és általános asszisztensi képesítést ad, míg korábban általános asz- szisztensek, valamint csecsemő- és gyermekápolók lehettek az ott végzett fiatalok. Természetesen régebben és ma is az említetten kívül húsz szakmában helyezkedhettek el, s munka mellett végeznek szakosító tanfolyamokat. Amikor a lányok tizennégy esztendős korukban bekerülnek az iskolába, szinte mindannyian csecsemőgondozók szeretnének lenni, hisz akkor jócskán „belejátszik” még elképzelésükbe a romantika. Mire harmadikosok lesznek, s túl vannak az első kórházi szakmai gyakorlaton, sokukban kialakul a hivatásérzet és döntenek: betegágy mellé, ápolónőnek mennek. A végzős hallgatók így beszélnek : — A bonyhádi kórházban szeretnék dolgozni, mégpedig, ha sikerül, a belosztályon. Nem félek a strapától, a betegekkel kapcsolatban nem zavar semmi. Tudom, hogy nekik szükségük lesz rám, várják, hogy jöjjek... — ^mondja Sebestyén Gizella. — Már az első gyakorlatomkor tudtam, hogy nem megyek más pályára... — Az az első gyakorlat... — szól közbe György Judit — Bementünk a kórházba, s álldogáltunk a folyosón, nem mertünk belépni a kórterembe... Aztán megismertek a betegek, mi is őket. Amikor letelt a „munkaidőnk”, visz- szajártunk hozzájuk. Beszélgettünk, panaszkodtak, mi pedig kis tudásunkra alapozva vigasztaltuk, felvidítottuk őket... Egyébként én is ápolónő leszek, mégpedig körzeti. A világ minden kincséért nem ülnék be egy számomra egyhangú irodába... Egle Lajosnétól, a szekszárdi kórház—rendelőintézet vezető főnővérétől megtudtuk, hogy jelen pillanatban minden nővérállás be van töltve, az előző évekhez képest csökkent a fluktuáció, s egyre kevesebb az osztályokon dolgozó szakképzetlen nővér. (1977-ben 22 „üres állás” volt, 78 óta ilyen nincs; 1978-ban 78, tavaly pedig csak 63 szakképzetlen ápolónője volt a kórháznak.) A szakközépiskolában végzettek közül csak a szekszárdi kórházban — és ápolónőként — tavaly 21-en helyezkedtek el. Annak bizonyítékául, hogy a felsorolt számok milyen szépek, csak annyit, hogy most 837 ápolónője van az intézetnek. Akik a riport következő részében szólalnak meg, mindannyian a megyei kórházban dolgoznak, mindegyikük a szakközépiskolában végzett, s mind arra a kérdésre válaszolnak, hogy miért lettek ápolónők, miért tartják munkájukat, hivatásukat szépnek. Tölösi Kálmánná, gyerekágyas részleg: — 1975-ben végeztem. A mi osztályunkból öten jöttünk a kórházba, s csak ketten maradtunk itt. Sokan más pályára mentek. Ha hihető, ha nem, már kislány koromban „nővérkének” készültem. Hogy miért erre az osztályra kértem magam? Amikor gyakorlaton láttam az első szülést, olyan élményt jelentett számomra, hogy attól kezdve csak ide vágytam. Csodálatos dolog segíteni égy parányi ember világrajövetelében. Eddig legalább 2500 szülésnél voltam jelen, egyformán koncentráltam mindegyikre, s együtt izgultam a kismamával. Biztos vagyok abban, hogy a tízezredik, húszezredik „új élet” láttán is hasonló érzelmek kerítenek hatalmukba. Lőrinczy Gabriella, szülőszoba: — Barátnőim közül mentek védőnőnek, asszisztensnek, egészségügyi főiskolára és tanítani. Ha találkozunk, érdeklődnek munkám felől, s úgy látom, tekintélyem van előttük. Azért, mert ápolónő lettem. Kicsit nehéz három műszakban dolgozni, hisz sokkal kevesebb a szabad időm, mint mondjuk az asz- szisztenseknek. De én akartam így, s nekem jó így! Horváth Anna, IV. belosz- tály: — Amikor 78-ban végeztem, tovább szerettem volna tanulni. Építőipari vállalatnál helyezkedtem el, pontosan az egy műszak miatt, hogy előkészítőre tudjak járni. De hiányzott az életemből az, amiért négy évig tanultam. Nem felvételiztem, hanem „hazajöttem” a kórházba, a betegágyak mellé. Nem zavar a vér látása, szívesen tisztázom a betegeket, mert tudom, hogy én is teszek valamit azért, hogy meggyógyuljanak, tovább éljenek. Vörös Julianna, újszülöttosztály: — Nem szeretném, ha megmosolyognának, de elmondom... Úgy nézem a kisbabákat, mintha az enyémek lennének. Én mindig tudok beszélni hozzájuk. Nem gügyögni, beszélni. Ha rossz kedvem van, csak dolgoznom kell, máris megváltozik minden... Számtalanszor feltettem magamnak a kérdést, ha újra kezdeném, milyen pályát választanék. Csak ezt, és újból ezt. Igaz, hogy nekünk nagyon kevés jut a szórakozásból, de ki bánja? Horváth Katalin, szülésznő: — Nem csak ápolunk, hanem emberközelbe kerülünk a betegekhez. S ha ez sikerül, számtalan dologban hallgatnak ránk, s mi nyugodtan, észérvekkel győzhetjük meg őket bármiről. Gyakori, hogy már a kétperces fájásoknál ordít a szülőanya, hogy „nem bírom ki, vegyék el tőlem a gyereket!” Ilyenkor a szülés csodálatos élményéről beszélünk, s a kismama megnyugszik, sőt nem veszi zokon figyelmeztetésünket. Szóval kicsit neveljük is a betegeket... Nagy figyelmet, odaadást kívánó munkánk szép, néha elérzé- kenyülésig szép. V. HORVATH MÁRIA Mederkotrás Regöly határában a helyi Kapós-völgye Egyesült Termelőszövetkezet megbízásából tisztítják a Somlyói árok medrét a Kapos—Koppány-völgyi Vízitársuiás dolgozói. Műanyag-szabványosítási konferencia
