Tolna Megyei Népújság, 1980. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-11 / 59. szám

u Képújság 1980. március 11. Moziban Bizalom a bizalmatlanság légkörében Szabó István filmrendező már az Álmodozások kora című filmjével beírta nevét a magyar filmtörténetbe. Ha más filmet nem készít, akkor is szerepelne minden olyan tanulmányban, amely a fel- szabadulás utáni filmművé­szetünket tekinti át. De Sza­bó István azóta olyan, újabb filmekkel is bizonyította ren­dezői nagyságát, mint a Sze­relmesfilm vagy a Budapesti mesék. Uj filmje, a Bizalom a magyar történelem egyik leg­válságosabb ’ időszakában, 1944 utolsó napjaiban kez­dődik. Az illegalitás két em­bert, egy férfit és egy nőt kényszerít, hogy együtt élje­nek. Egy lakás szűk világá­ba zártan várják a felsza­badulást. A félelemmel teli napok alatt kialakuló sze­relmüket azonban a bizal­matlanság percről percre fe­szültebbé teszi. Ahogy mé­lyül a kapcsolatuk, úgy lesz egyre feszültségtelibb. A filmben — ha mellék- szereplőként is — feltűnnek Szabó István, régi filmjeinek főszereplői. Halász Judit epizódszerepe, a tükör előtt önvizsgálatot tartó asszony alakja a film egyik legemlé­kezetesebb alakítása. Bánsá­gi Ildikó és Andorai Péter, szenvedélytől izzó és mégis visszafogott játéka, az opera­tőr, Koltai Lajos bravúros képszerkesztése és a rende­ző avatott útmutatása nyo­Kossuth-könyvek Óvári Miklós: Történelem, ideológia, kultúra Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára csak­nem két évtized termésé­ből állította össze köteté­nek gazdag anyagát. Tör­ténelmi önismeret, marxiz­mus—leninizmus címmel foglalta egybe azokat az írásait, beszédeit, tanulmá­nyait, amelyek a Párizsi Kommünnel, Marx, Engels és Lenin életművével, a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal, az SZKP történetének tanulságaival, az 1918—19-es magyar­országi forradalmakkal, a Magyar Tanácsköztársaság­gal, a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom elvi és gyakorlati kérdé­seivel foglalkoznak. A fejlett szocialista tár­sadalom építésének útján című, második fő részben a szocializmus hazai építé­sét elemző politikai publi­cisztikát talál az olvasó. Kiemelésre méltó az 1957- es pártértekezlet 20. év­fordulójára írott cikke és Kádár János köteteiről írott két, mélyreható ta­nulmánya. A cikkek fog­lalkoznak továbbá a szo­cialista demokrácia, a két- frontos harc, a közgondol­kodás, a tömegkommuniká­ció, a tömegpolitikai mun­ka stb„. kérdésköreivel. A kötet harmadik fő ré­szében Kulturális politika — elméletben és gyakor­latban címmel a kulturális életünket elemző és orien­táló írások kaptak helyet, ezek oktatáspolitikánk, tu­dományos és művészeti éle­tünk eredményeit, gondjait, az értelmiségnek a szo­cialista társadalomban be­töltött szerepét, a társadal­mi tudat és a közművelő­dés összefüggéseit elemzik. Kiemelendők a kulturális forradalmunk három évti­zedét összegező, illetve a kulturális politikánk idő­szerű kérdéseiben eligazító írások. mán mesterfilm került ki az alkotóműhelyből. És mégis, valahogy nem érte el az előző — emlékeze­tes — Szabó István-filmek színvonalát. A rendező keze- nyoma érződik minden film­kockán, de talán az alapmű­vel, az irodalmi anyaggal van baj és ezért nem sike­rült . pergővé, érdekfeszítővé tenni ezt az izgalmas alko­tást. Fojtottság, ki nem mon­dott félelemérzet sugárzik a filmből, a fasizmus végnap­(Aiz amatőr művészeti moz. igalmak — így a néptánc­mozgalom — szerepe óriási a közízlés formálásában, a nevelésben, s emellett lehe­tőségei is nágyok. Mi, a kí­vülállók az ízlésfejlesztésnek önkéntelenül és szívesen vet. jük alá magunkat, s a jól szerkesztett táncműsorokban gyönyörködve igazi feloldó­dást és sok gazdag élményt nyerünk. De ha a színpad függönyén kívül a tánccso­portok gondjait takaró kép_ zeletbeli függönyt, is elhúz­zuk, elénk tárulnak a prob­lémák is. Az utóbbi időiben megfo­gyatkozott a néptáncoktatók száma, s az utánpótlás biz. tosítása sem megy a várt „rendben”. Magyarán, a mű­ködési engedéllyel rendelke. só oktatók életkora bizony elég magas. E sajnálatos té­nyeknek örvendetes okai is vannak. Történetesen az, hogy az utóbbi években ki­terjedt a néptáncmozgalom — amit az igények hajtottak —, s az egyre emelkedő szín­vonal jobban képzett, jól felkészült oktatókat követelt. Néptánjcoktatói tanfolyamok ugyan régebben is léteztek, csakhogy ezek tematikája már rég elavult. Három esztendővel ezelőtt a népművelési intézet a néptánccsoport-vezetés alap­fokú képzéséhez tantervet bocsátott közre, aminek alap­ján már lehetett valamit kéz. deni. Toln a megyében a me. gyei művelődési központban Szabadi Mihály, a megyei néptáncszakbizottság veze­tője irányításával azonnal megszervezték a hároméves tanfolyamot. Csakhogy me­gint. adódott egy bökkenő, ami hátráltatta és hátráltat, ja a nemes ügyet. Korábban — a lényegesen kisebb fel- készültséget és kevesebb energiát igénylő — gyermek, tánc-oktatói tanfolyam kü­lön volt a felnőttcsoportok néptáncoktatói tanfolyamá­tól. A tan terv .viszont a két. tőt egybe kapcsolta. így nem csoda, hogy azok közül, akik gyermekcsoportokat kíván­tak néptáncra tanítani, so­kan lemorzsolódtak. Emiatt jainak feszült várakozása, de ez így önmagában kevés. Szabó István előző filmjeiből konkrétabb, súlyosabb mon­danivalót, teljesebb cselek­ményt szoktunk meg. A Bi­zalom zártabb keretek közé szorított történetéből ez hi­ányzik. Ezért csak mestermunká­ról és nem remekműről be­szélhetünk, amikor a Biza­lom című film szóba kerül. a tanfolyam létszáma egy- harmadával megfogyatkozott. A hároméves tanfolyam résztvevőd nemrég vizsgáz, tak, méghozzá nagyon jó, az országos átlag feletti ered­ménnyel: a gyakorlati és az elméleti átlagok a négyes osztályzat körül vannak, pe_ dig tíz tantárgyból — á töb­bi között közművelődési is­meretekből, táncfolklorisz­tikából, magyar tánctörté, netfoől, zenei alapismereték, bői, szakdidlaktikából, tánc. ismeretanyagból — «tettek vizsgát. A résztvevőknek ko­moly megterhelést jelentett a tanfolyam: évente tíz. tizenkét teljes napjuk — gyakran szombat és vasár­nap — „ment rá”, valamint kétszer egyhetes, és egyszer kéthetes bentlakásos, tanfo. lyarnon voltak Szekszárdon. A teljes képhez hozzátar­tozik az is, hogy a rugalmas szervezés eredményeként né. hány pedagógus elővizsgát tehetett a gyermeknéptánc- oktatásiból, s így legalább néhány évig van, aki foglal, kozák a néptánccal az isko­lában. Tehát, megyénk e tanfo. lytammai húsz néptáncokta- tóval (akiknek átlagos élet. kora 26 év) gazdagodott, s közülük tizenhétnek máris van néptánccsoportja. — Velük együtt most har­mincán vagyunk — mondja Szabadi Mihály. — Tehát van szakembergárdánk, aki­ket továbbképezhetünk. Örömmel szólok arról is, hogy most alakult új j á a me­gyéi néptánc-szakbizottság, ami összetartja és informálja a csoportok vezetőit, rajtuk keresztül az együtteseket. — Tehát megoldódott a probléma? — Ezt nem mondhatom. Ugyanis a hüsz tanfolyamot végzett közül tíz (!) a szék. szárúi; s olyan- terület, mint például a Sárköz, e téren sajnos -megint érintetlen ma­radt. Ősszel ismét indítunk tanfolyamot, s annak zárása után talán majd elmondhat, juk, hogy megyénk már ren­delkezik elegendő számú, jó] képzett, fiatal néptáncoktató gárdával. V. H. M. Rádió Fáradtan Az elmúlt hét végén nem tudtam volna kedvező vá­laszt adni annak, aki törté­netesen megkérdi hogymint szolgál a kedves egészsé­gem. Fáradt voltam, fejfájós, nyűgös, teher önmagámnak és a környezetemnek egy­aránt. Ilyenkor áldás a sza­bad szombat, mert péntek délutántól hétfő reggelig az ember úgyahogy helyre po­fozza magát, aztán kezdődik minden elölről. (Remélhető­leg üzemorvosunk nem ol­vassa ezeket a sorokat!) Ha­sonló helyzetben a szellemi tevékenység se szórakoztató, a rádiózás se, amit én jó­részt ide sorolok. Ilyesformán most nem rá­diókritikát írok, hanem bi­zonyságot teszek amellett, hogy a Kossuth adón sugár­zottakból még a fentebb kör­vonalazott állapotban is megmarad valami az ember fejében. Amikor pedig nem csinált egyebet, mint a hi­vatalból és önmaga által egy­aránt kárhoztatott „háttér- rádiózással” igyekezett mér­sékelni csapnivaló kedvét. Kérdések maradtak meg. (Szombat, vasárnapról van szó.) 1. Miért egy rádióriport­nak kell felhívnia a Rákos- palotai Bőrdíszmű Vállalat figyelmét arra, hogy marcali gyáregységéből 60 dolgozó távozott? 2. Hogyan létezik az, hogy az egyik legnagyobb magyar gyógyszergyár csak évek múltán figyel fel arra, hogy az évi átlagban kifizetett 5 millió forintos álláshirdetési költségük kidobott pénz? 3. „Halat, vadat, s mi jó falat” gyűjtőcímmel az or­szág egyek legjobb szarvas­marhatartó gazdaságának vezetője e négylábúak ta­karmányozásának hosszú évek óta tartó elvi hibáit bizonygatta a maguk jó ered­ményeivel. Máshol a rosszak senkit nem vezettek ugyan­erre a gondolatra? Mindezek olyan kérdések, amelyeket a Rádióban se lennék rest feltenni, ha tör­ténetesen ott lenne a munka­helyem. Az utolsó csak ön­magámnak szól: 4. Mit csinálnék, ha hol­nap reggel megjelenne nálam Szekszárd város pénzügyi osztályának vezetője, a markomba nyomná lakásom és a benne található minden tárgy, holmi, golyóstoll, élelmiszer és a porszívó por­zsákja tartalma értékének négyszeresét. Természetesen ugyanazzal a kéréssel, ami nálam szerencsésebb würz- burgi polgárok esetében már elhangzott. Vagyis, hogy hagyjak mindent érintetle­nül, menjek ahová akarok, mert lakásomból a bámuló utókor számára skanzen lesz. Az osztályvezető (saj­nos) úgyse jön, de ha még­is megtenné, siessen, mert igent mondok. Aztán meg­kérdem: a) milyen módsze­rekkel gondoskodnak majd a lakásomhoz tartozó csótányok fennmaradásáról? b) a tör­ténelmi hitelesség kedvéért magnóra veszik és a megfe­lelő időben lejátsszák-e majd a látogató utókornak a laká­somhoz ugyancsak tartozó „panelhangokat”? Gondolok a szemétledobó éjféli haszná­latára, a fejem fölött nem­csak tévézés idején űzött tv- tornára, a liftajtó csapódásá- ra és lakótársaim (persze én se vagyok kivétel) egyéb ne­szeire.... Ilyesfajta kérdések kelnek lábra az emberben, ha fá­radtan rádiózik. Gondolom, ez tanúsítja, hogy még ilyen állapotban is érdemes... ORDAS IVAN TAMÄSI JÁNOS Következő heti filmjegyzetünket az Ajándék ez a nap című filmről írjuk Még mindig kevés a néptáncoktató Tv-jegyzet A kabát meg a gomb Avagy meddig állhat egy gép Azon kár meditálni, hogy mit vegyünk meg először, a kabátot vagy a gombot. Ha van gomb, attól még nem lesz felöltőnk, de a szövet sem ér semmit, akár­milyen csicsásán varrják meg, ha nincsen gomb. Az is biztos, ha gomb nélkül a kirakatba tesznek egy kabátot, a kutya sem nézi meg és nem akarja megvásárolni; Ezek szerint hiába van a Bonyhádi Zománcgyárnak tökéletes csomagológépe, ha nincs hozzá gombja, azaz fóliája, amivel csomagolhat. • Az elmúlt héten a televízió híradójában láthattuk, amint a zománcgyár igazgatója panaszkodott: csoma­golnánk az edényeket, de... S jött a kifogás: a másik gyár nem küld fóliát, anélkül pedig hiába gyártják az edényeket, hiába készült fel több milliós költséggel korszerű raktározásra a Budapesti Nagykereskedelmi Vállalat. A régi és korszerűtlen csomagolásban kapják továbbra is az árut. Az pedig a mostani korszerű kö­rülmények között tárolhatatlan. A televízió nem volt rest megkeresni a fóliagyártó vállalatot; miért nem adnak anyagot a bonyhádiaknak. Adnának azok, ha valaki venné a fáradságot és kérne tőlük... Ez a játék olyan mint a „komámasszony hol az olló?”. Alig kétperces volt a riportfilm. Tulajdonképpen nem'közölt szenzációt. Ha csak a bonyhádi (rossz) példa lenne, kár a szót vesztegetni. Sajnos többször beszéltünk a kihasználatlan gépsorokról, az üresen álló és értékes berendezésekkel betelepített üzemcsar­nokokról. Aztán nem történt semmi. Mindenki mondta a magáét, majdhogynem mindenkinek igaza volt. Akkor még hittünk abban, hogy a népgazdaság ezt is kibírja. Aztán lassan, komótosan — úgy magyarosan — rá­jöttünk; nem bírjuk ki a pazarlást akkor, amikor a világban mindenütt takarékoskodnak. Ezért nem tűnt fel senkinek; három évig áll egy értékes berendezés Bonyhádon, Budapesten, Karakószörcsögön... Manapság — remélem nem későn — rájöttünk; ilyen „apróságokra” is figyelni kell, olyannyira, hogy hatá­rozottan számonkérjük minden termelőberendezés hasznosításának eredményét. Amiért még érdemes a szót tovább fűzni; eddig sokat panaszkodtunk amiatt, hogy a vidéki gyáregységek nem kapnak új gépeket. Sőt, amikor Bonyhádon az új üzemcsarnokot átadták, feltűnt, hogy egy halom ócskavasnak alkalmas berendezést — amolyan uraság­ról levetett holmit — kapott gép gyanánt a gyár a pesti központtól. Ez, sajnos, általános volt az elmúlt években. Ma már van vidéken is új berendezés. Az anyagyárban rájöttek; nem lehet gyarmati sorban tar­tani a vidéki üzemeket. Korszerűsíteni kell a gyárt­mánystruktúrát, korszerűsíteni kell a gépparkot is. Ezt jelképezi a bonyhádi fóliázó-, azaz csomagolóau­tomata is. Hogy mégsem működik? Eddig a kutya sem figyelt ilyen ügyekre... Eddig büntetlenül állhatták gépek, ter­melőberendezések. Most, hogy már számonkérésre is komolyan sor ke­rül — esetleg a televízió segítségével —, bánatosan nézzük a saját csapdájába esett igazgatót. A kabát és a gomb is megvan. Hogy nem egy vá­rosban van a kabát és a gomb? Majdcsak egy helyre kerül mind a kettő. HAZAFI JÓZSEF Janzer Frigyes kiállítása A Hatvani Galériában Janzer Frigyes Munkácsy-díjas szobrászművész alkotásaiból nyílt kiállítás. Az alkotó negyven művét láthat ják az érdeklődők. Március 18-23. Finn filmnapok Budapesten Másodszor kerül sor Ma­gyarországon finn film­napokra március 18—23. kö­zött: a Kulturális Kapcsola­tok Intézete és a Filmtudo­mányi Intézet közös rende­zésében a Filmmúzeumban megtartandó bemutatókon négy finn rendező hét, 1971 és 1978 között készült játék­filmjét láthatják az érdek­lődők. A nyitóelőadáson Risto Jarva „A nyúl éve” című produkcióját vetítik, melyet Finnországban 1977 óta for­galmaznak. A 23-i záróprog­ramon a most előkészület­ben lévő első magyar—finn koprodukciós alkotás, a „Vámmentes házasság” mű­vészeti producerével, Mikko Niskanennek művét mutat­ják be. Az 1978-as évjáratú film címe: „Ősszel minden más”. Az ünnepi eseményre finn filmművész-küldöttség érke­zik hazánkba. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents