Tolna Megyei Népújság, 1980. március (30. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-11 / 59. szám
u Képújság 1980. március 11. Moziban Bizalom a bizalmatlanság légkörében Szabó István filmrendező már az Álmodozások kora című filmjével beírta nevét a magyar filmtörténetbe. Ha más filmet nem készít, akkor is szerepelne minden olyan tanulmányban, amely a fel- szabadulás utáni filmművészetünket tekinti át. De Szabó István azóta olyan, újabb filmekkel is bizonyította rendezői nagyságát, mint a Szerelmesfilm vagy a Budapesti mesék. Uj filmje, a Bizalom a magyar történelem egyik legválságosabb ’ időszakában, 1944 utolsó napjaiban kezdődik. Az illegalitás két embert, egy férfit és egy nőt kényszerít, hogy együtt éljenek. Egy lakás szűk világába zártan várják a felszabadulást. A félelemmel teli napok alatt kialakuló szerelmüket azonban a bizalmatlanság percről percre feszültebbé teszi. Ahogy mélyül a kapcsolatuk, úgy lesz egyre feszültségtelibb. A filmben — ha mellék- szereplőként is — feltűnnek Szabó István, régi filmjeinek főszereplői. Halász Judit epizódszerepe, a tükör előtt önvizsgálatot tartó asszony alakja a film egyik legemlékezetesebb alakítása. Bánsági Ildikó és Andorai Péter, szenvedélytől izzó és mégis visszafogott játéka, az operatőr, Koltai Lajos bravúros képszerkesztése és a rendező avatott útmutatása nyoKossuth-könyvek Óvári Miklós: Történelem, ideológia, kultúra Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára csaknem két évtized terméséből állította össze kötetének gazdag anyagát. Történelmi önismeret, marxizmus—leninizmus címmel foglalta egybe azokat az írásait, beszédeit, tanulmányait, amelyek a Párizsi Kommünnel, Marx, Engels és Lenin életművével, a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal, az SZKP történetének tanulságaival, az 1918—19-es magyarországi forradalmakkal, a Magyar Tanácsköztársasággal, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom elvi és gyakorlati kérdéseivel foglalkoznak. A fejlett szocialista társadalom építésének útján című, második fő részben a szocializmus hazai építését elemző politikai publicisztikát talál az olvasó. Kiemelésre méltó az 1957- es pártértekezlet 20. évfordulójára írott cikke és Kádár János köteteiről írott két, mélyreható tanulmánya. A cikkek foglalkoznak továbbá a szocialista demokrácia, a két- frontos harc, a közgondolkodás, a tömegkommunikáció, a tömegpolitikai munka stb„. kérdésköreivel. A kötet harmadik fő részében Kulturális politika — elméletben és gyakorlatban címmel a kulturális életünket elemző és orientáló írások kaptak helyet, ezek oktatáspolitikánk, tudományos és művészeti életünk eredményeit, gondjait, az értelmiségnek a szocialista társadalomban betöltött szerepét, a társadalmi tudat és a közművelődés összefüggéseit elemzik. Kiemelendők a kulturális forradalmunk három évtizedét összegező, illetve a kulturális politikánk időszerű kérdéseiben eligazító írások. mán mesterfilm került ki az alkotóműhelyből. És mégis, valahogy nem érte el az előző — emlékezetes — Szabó István-filmek színvonalát. A rendező keze- nyoma érződik minden filmkockán, de talán az alapművel, az irodalmi anyaggal van baj és ezért nem sikerült . pergővé, érdekfeszítővé tenni ezt az izgalmas alkotást. Fojtottság, ki nem mondott félelemérzet sugárzik a filmből, a fasizmus végnap(Aiz amatőr művészeti moz. igalmak — így a néptáncmozgalom — szerepe óriási a közízlés formálásában, a nevelésben, s emellett lehetőségei is nágyok. Mi, a kívülállók az ízlésfejlesztésnek önkéntelenül és szívesen vet. jük alá magunkat, s a jól szerkesztett táncműsorokban gyönyörködve igazi feloldódást és sok gazdag élményt nyerünk. De ha a színpad függönyén kívül a tánccsoportok gondjait takaró kép_ zeletbeli függönyt, is elhúzzuk, elénk tárulnak a problémák is. Az utóbbi időiben megfogyatkozott a néptáncoktatók száma, s az utánpótlás biz. tosítása sem megy a várt „rendben”. Magyarán, a működési engedéllyel rendelke. só oktatók életkora bizony elég magas. E sajnálatos tényeknek örvendetes okai is vannak. Történetesen az, hogy az utóbbi években kiterjedt a néptáncmozgalom — amit az igények hajtottak —, s az egyre emelkedő színvonal jobban képzett, jól felkészült oktatókat követelt. Néptánjcoktatói tanfolyamok ugyan régebben is léteztek, csakhogy ezek tematikája már rég elavult. Három esztendővel ezelőtt a népművelési intézet a néptánccsoport-vezetés alapfokú képzéséhez tantervet bocsátott közre, aminek alapján már lehetett valamit kéz. deni. Toln a megyében a me. gyei művelődési központban Szabadi Mihály, a megyei néptáncszakbizottság vezetője irányításával azonnal megszervezték a hároméves tanfolyamot. Csakhogy megint. adódott egy bökkenő, ami hátráltatta és hátráltat, ja a nemes ügyet. Korábban — a lényegesen kisebb fel- készültséget és kevesebb energiát igénylő — gyermek, tánc-oktatói tanfolyam külön volt a felnőttcsoportok néptáncoktatói tanfolyamától. A tan terv .viszont a két. tőt egybe kapcsolta. így nem csoda, hogy azok közül, akik gyermekcsoportokat kívántak néptáncra tanítani, sokan lemorzsolódtak. Emiatt jainak feszült várakozása, de ez így önmagában kevés. Szabó István előző filmjeiből konkrétabb, súlyosabb mondanivalót, teljesebb cselekményt szoktunk meg. A Bizalom zártabb keretek közé szorított történetéből ez hiányzik. Ezért csak mestermunkáról és nem remekműről beszélhetünk, amikor a Bizalom című film szóba kerül. a tanfolyam létszáma egy- harmadával megfogyatkozott. A hároméves tanfolyam résztvevőd nemrég vizsgáz, tak, méghozzá nagyon jó, az országos átlag feletti eredménnyel: a gyakorlati és az elméleti átlagok a négyes osztályzat körül vannak, pe_ dig tíz tantárgyból — á többi között közművelődési ismeretekből, táncfolklorisztikából, magyar tánctörté, netfoől, zenei alapismereték, bői, szakdidlaktikából, tánc. ismeretanyagból — «tettek vizsgát. A résztvevőknek komoly megterhelést jelentett a tanfolyam: évente tíz. tizenkét teljes napjuk — gyakran szombat és vasárnap — „ment rá”, valamint kétszer egyhetes, és egyszer kéthetes bentlakásos, tanfo. lyarnon voltak Szekszárdon. A teljes képhez hozzátartozik az is, hogy a rugalmas szervezés eredményeként né. hány pedagógus elővizsgát tehetett a gyermeknéptánc- oktatásiból, s így legalább néhány évig van, aki foglal, kozák a néptánccal az iskolában. Tehát, megyénk e tanfo. lytammai húsz néptáncokta- tóval (akiknek átlagos élet. kora 26 év) gazdagodott, s közülük tizenhétnek máris van néptánccsoportja. — Velük együtt most harmincán vagyunk — mondja Szabadi Mihály. — Tehát van szakembergárdánk, akiket továbbképezhetünk. Örömmel szólok arról is, hogy most alakult új j á a megyéi néptánc-szakbizottság, ami összetartja és informálja a csoportok vezetőit, rajtuk keresztül az együtteseket. — Tehát megoldódott a probléma? — Ezt nem mondhatom. Ugyanis a hüsz tanfolyamot végzett közül tíz (!) a szék. szárúi; s olyan- terület, mint például a Sárköz, e téren sajnos -megint érintetlen maradt. Ősszel ismét indítunk tanfolyamot, s annak zárása után talán majd elmondhat, juk, hogy megyénk már rendelkezik elegendő számú, jó] képzett, fiatal néptáncoktató gárdával. V. H. M. Rádió Fáradtan Az elmúlt hét végén nem tudtam volna kedvező választ adni annak, aki történetesen megkérdi hogymint szolgál a kedves egészségem. Fáradt voltam, fejfájós, nyűgös, teher önmagámnak és a környezetemnek egyaránt. Ilyenkor áldás a szabad szombat, mert péntek délutántól hétfő reggelig az ember úgyahogy helyre pofozza magát, aztán kezdődik minden elölről. (Remélhetőleg üzemorvosunk nem olvassa ezeket a sorokat!) Hasonló helyzetben a szellemi tevékenység se szórakoztató, a rádiózás se, amit én jórészt ide sorolok. Ilyesformán most nem rádiókritikát írok, hanem bizonyságot teszek amellett, hogy a Kossuth adón sugárzottakból még a fentebb körvonalazott állapotban is megmarad valami az ember fejében. Amikor pedig nem csinált egyebet, mint a hivatalból és önmaga által egyaránt kárhoztatott „háttér- rádiózással” igyekezett mérsékelni csapnivaló kedvét. Kérdések maradtak meg. (Szombat, vasárnapról van szó.) 1. Miért egy rádióriportnak kell felhívnia a Rákos- palotai Bőrdíszmű Vállalat figyelmét arra, hogy marcali gyáregységéből 60 dolgozó távozott? 2. Hogyan létezik az, hogy az egyik legnagyobb magyar gyógyszergyár csak évek múltán figyel fel arra, hogy az évi átlagban kifizetett 5 millió forintos álláshirdetési költségük kidobott pénz? 3. „Halat, vadat, s mi jó falat” gyűjtőcímmel az ország egyek legjobb szarvasmarhatartó gazdaságának vezetője e négylábúak takarmányozásának hosszú évek óta tartó elvi hibáit bizonygatta a maguk jó eredményeivel. Máshol a rosszak senkit nem vezettek ugyanerre a gondolatra? Mindezek olyan kérdések, amelyeket a Rádióban se lennék rest feltenni, ha történetesen ott lenne a munkahelyem. Az utolsó csak önmagámnak szól: 4. Mit csinálnék, ha holnap reggel megjelenne nálam Szekszárd város pénzügyi osztályának vezetője, a markomba nyomná lakásom és a benne található minden tárgy, holmi, golyóstoll, élelmiszer és a porszívó porzsákja tartalma értékének négyszeresét. Természetesen ugyanazzal a kéréssel, ami nálam szerencsésebb würz- burgi polgárok esetében már elhangzott. Vagyis, hogy hagyjak mindent érintetlenül, menjek ahová akarok, mert lakásomból a bámuló utókor számára skanzen lesz. Az osztályvezető (sajnos) úgyse jön, de ha mégis megtenné, siessen, mert igent mondok. Aztán megkérdem: a) milyen módszerekkel gondoskodnak majd a lakásomhoz tartozó csótányok fennmaradásáról? b) a történelmi hitelesség kedvéért magnóra veszik és a megfelelő időben lejátsszák-e majd a látogató utókornak a lakásomhoz ugyancsak tartozó „panelhangokat”? Gondolok a szemétledobó éjféli használatára, a fejem fölött nemcsak tévézés idején űzött tv- tornára, a liftajtó csapódásá- ra és lakótársaim (persze én se vagyok kivétel) egyéb neszeire.... Ilyesfajta kérdések kelnek lábra az emberben, ha fáradtan rádiózik. Gondolom, ez tanúsítja, hogy még ilyen állapotban is érdemes... ORDAS IVAN TAMÄSI JÁNOS Következő heti filmjegyzetünket az Ajándék ez a nap című filmről írjuk Még mindig kevés a néptáncoktató Tv-jegyzet A kabát meg a gomb Avagy meddig állhat egy gép Azon kár meditálni, hogy mit vegyünk meg először, a kabátot vagy a gombot. Ha van gomb, attól még nem lesz felöltőnk, de a szövet sem ér semmit, akármilyen csicsásán varrják meg, ha nincsen gomb. Az is biztos, ha gomb nélkül a kirakatba tesznek egy kabátot, a kutya sem nézi meg és nem akarja megvásárolni; Ezek szerint hiába van a Bonyhádi Zománcgyárnak tökéletes csomagológépe, ha nincs hozzá gombja, azaz fóliája, amivel csomagolhat. • Az elmúlt héten a televízió híradójában láthattuk, amint a zománcgyár igazgatója panaszkodott: csomagolnánk az edényeket, de... S jött a kifogás: a másik gyár nem küld fóliát, anélkül pedig hiába gyártják az edényeket, hiába készült fel több milliós költséggel korszerű raktározásra a Budapesti Nagykereskedelmi Vállalat. A régi és korszerűtlen csomagolásban kapják továbbra is az árut. Az pedig a mostani korszerű körülmények között tárolhatatlan. A televízió nem volt rest megkeresni a fóliagyártó vállalatot; miért nem adnak anyagot a bonyhádiaknak. Adnának azok, ha valaki venné a fáradságot és kérne tőlük... Ez a játék olyan mint a „komámasszony hol az olló?”. Alig kétperces volt a riportfilm. Tulajdonképpen nem'közölt szenzációt. Ha csak a bonyhádi (rossz) példa lenne, kár a szót vesztegetni. Sajnos többször beszéltünk a kihasználatlan gépsorokról, az üresen álló és értékes berendezésekkel betelepített üzemcsarnokokról. Aztán nem történt semmi. Mindenki mondta a magáét, majdhogynem mindenkinek igaza volt. Akkor még hittünk abban, hogy a népgazdaság ezt is kibírja. Aztán lassan, komótosan — úgy magyarosan — rájöttünk; nem bírjuk ki a pazarlást akkor, amikor a világban mindenütt takarékoskodnak. Ezért nem tűnt fel senkinek; három évig áll egy értékes berendezés Bonyhádon, Budapesten, Karakószörcsögön... Manapság — remélem nem későn — rájöttünk; ilyen „apróságokra” is figyelni kell, olyannyira, hogy határozottan számonkérjük minden termelőberendezés hasznosításának eredményét. Amiért még érdemes a szót tovább fűzni; eddig sokat panaszkodtunk amiatt, hogy a vidéki gyáregységek nem kapnak új gépeket. Sőt, amikor Bonyhádon az új üzemcsarnokot átadták, feltűnt, hogy egy halom ócskavasnak alkalmas berendezést — amolyan uraságról levetett holmit — kapott gép gyanánt a gyár a pesti központtól. Ez, sajnos, általános volt az elmúlt években. Ma már van vidéken is új berendezés. Az anyagyárban rájöttek; nem lehet gyarmati sorban tartani a vidéki üzemeket. Korszerűsíteni kell a gyártmánystruktúrát, korszerűsíteni kell a gépparkot is. Ezt jelképezi a bonyhádi fóliázó-, azaz csomagolóautomata is. Hogy mégsem működik? Eddig a kutya sem figyelt ilyen ügyekre... Eddig büntetlenül állhatták gépek, termelőberendezések. Most, hogy már számonkérésre is komolyan sor kerül — esetleg a televízió segítségével —, bánatosan nézzük a saját csapdájába esett igazgatót. A kabát és a gomb is megvan. Hogy nem egy városban van a kabát és a gomb? Majdcsak egy helyre kerül mind a kettő. HAZAFI JÓZSEF Janzer Frigyes kiállítása A Hatvani Galériában Janzer Frigyes Munkácsy-díjas szobrászművész alkotásaiból nyílt kiállítás. Az alkotó negyven művét láthat ják az érdeklődők. Március 18-23. Finn filmnapok Budapesten Másodszor kerül sor Magyarországon finn filmnapokra március 18—23. között: a Kulturális Kapcsolatok Intézete és a Filmtudományi Intézet közös rendezésében a Filmmúzeumban megtartandó bemutatókon négy finn rendező hét, 1971 és 1978 között készült játékfilmjét láthatják az érdeklődők. A nyitóelőadáson Risto Jarva „A nyúl éve” című produkcióját vetítik, melyet Finnországban 1977 óta forgalmaznak. A 23-i záróprogramon a most előkészületben lévő első magyar—finn koprodukciós alkotás, a „Vámmentes házasság” művészeti producerével, Mikko Niskanennek művét mutatják be. Az 1978-as évjáratú film címe: „Ősszel minden más”. Az ünnepi eseményre finn filmművész-küldöttség érkezik hazánkba. (MTI)