Tolna Megyei Népújság, 1980. március (30. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-11 / 59. szám
2 Képújság 1980. március 11. / PANORÁMA Válságban az iráni vezetés Ultimátum a diákokhoz Sajtóértekezletet tartottak az iráni amerikai nagykövetséget megszállva tartó diákok Ambrus István, az MTI tudósítója jelenti: Az iszlám forradalmi tanács vasárnap éjszakai, rendkívül vilharos ülésén az iráni belpolitikai helyzet súlyosságára való tekintettel részt vett Ahmad Khomeini; az iráni forradalmat vezető imám. fia is. Az ülésen Ba_ niszadr köztársasági elnök lemondással, fenyegetőzött airra az esetre, ha a tanács képtelen nyélbeütni az amerikai túszok őrizetének átvételét. A forradalmi tanács ezt. követően egy ultimátumban 24 órát. adott a diákoknak ahhoz, hogy vagy adják Ht foglyaikat1, vagy az ENSZ- bizottság számára tegyék lehetővé meglátogatásukat. — A legutóbbi fejlemények ismeretében képtelen, ség megítélni; hogy mit hoz a következő 24 óra Teheránban — összegezi a helyzetet az Ettelaat című perzsa lap. A forradalmi tanács hétfőn délelőtt, összeült a diákok legújabb feltételeinek meg. vitatására. Az iszlám diákok két feltétele: az átvétel időpontját 8 órával a tervezett akció előtt be kell jelenteni, és ismertetni köteles ezt a teher,áni rádió is. Másrészt a túsizok testi épségéért az akció megindításának pillanatától nem ők felelősek, hanem a kormányzat. Ghotbzadeh miniszter azt % állítja, hogy „mindez baljós, latú' előjel”, s „közönséges blőfifnek” minősítette a diákoknak a túszok átadására vonatkozó, kinyilvánított h aj 1 andós,ágát. Kijei en tette: a nyolcórás előzetes bejélen. tési kötelezettség mozgósítaná a tömegeket, amelyek a nagykövetségi épülethez tódulva, 'megakadályozhatnák a túszok elszállítását. A 'külügyminisztert — akinek személyiét a diákok visz. szautasították, mivel szerintük „hazugul” azt állította, hogy Khomeini jóváhagyta az akciót — a forradalmi tanács megint megbízta az ■amerikai foglyok átvételével. Az elképesztő zűrzavar, az áttekinthetetlen és ellentmondásos nyilatkozatok és cáfolatok özöne Khomeini ajatollah — ‘kétségkívül, nem egyértelmű és világos — állásfoglalásának eltérő interpretálásából, fakad. Az agg főpap legutolsó, a túszokra vonatkozó megnyilatkozása az volt, hogy sorsukat a jövő hónapban megalakuló par,la. mentre bízta. Ez a diákok szerint mindenkire, még a forradalmi tanácsra nézve is kötelező. A tanács viszont — amely átmenetileg parlamenti teendőket, is ellát —, amellett, kardoskodik, hogy az imám szavai csak a túszok szabadon bocsátására vonatkoznak, a részletkérdéseket — őrizetük átvételét, Vagy meglátogatásuk kérdését — nem érintik. Khomeini ajatollah hétfőn meg tűrte a csendet és nyilatkozatot. adott ki azzal kap- csolatfoan^ hogy az ENSZ Te. heránban tartózkodó tény- megá'llapító bizottsága milyen feltételekkel találkozhat a túszként fogva tartott amerikai diplomatákkal. Az amerikai nagykövetséget ha. t,almukban tartó diákok ezután ismét megtagadták, ho,gy foglyaikat átadják a forradalmi tanács által létre, hozott és Ghotbzadeh külügyminiszter vezette külön- bizottságnák. Teheráni jelentések szerint a forradalmi tanács hétfőn délelőtt egyórás tanácskozást folytatott az iráni forradalom legfőbb vezetőjével. A találkozó után a PARS iráni hírügynökség által közzétett nyilatkozatában Khomeini ajatollah a következőképpen rendelkezett,: „Ha a bizottság Teheránban, kinyilvánítja szakvéleményét a sah és az Egyesült, Államok bűneiről, akkor tagjai számára engedélyezik, hogy valamennyi tússzal találkozzanak. Addig azonban csak .azokkal léphetnek érintkezésbe, akik alaposan gyanúsíthatok azzal; hogy szerepet játszottak a sah és az Egyesült Álla. mok által elkövetett bűntettekben”. Az ajatollah elrendelte, hogy a vizsgálathoz szükséges valamennyi dokumentumot, bocsássák a ibizott. ság rendelkezésére, azokat is, amelyek a túsztartó diákok birtokában vannak. BUDAPEST Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Lázár György, a Minisztertanács elnöke és Apró Antal, az országgyűlés elnöke búcsúlátogatáson fogadta Philip M. Kaisert, az Amerikai Egyesült Államok rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki végleg elutazott Magyarországról. * Púja Frigyes, az MSZMP KB tagja, külügyminiszter a szovjet kormány meghívására március második felében látogatást tesz a Szovjetunióban. * A Magyar Nemzeti Bank — a SZOT-tal egyetértésben — egész évre meghatározta a munkaszüneti napok előtti bérfizetések rendjét. Eszerint az állami és szövetkezeti gazdálkodó szervezeteknek a következő napokon kell fizetniük a béreket; Az április 2-án esedékes béreket április 1-én; az április 3-án, 4-én és 5-én járó béreket április 2-án; az április 30-án, május 1-én és 2-án esedékes béreket április 28- án; a május 3-án és 4-én esedékes béreket április 29- én; a december 23-án, 24-én és 25-én esedékes béreket december 22-én; a december 26-án, 27-én és 28-án esedékes béreket december 23- án; a december 31-én, az 1981. január 1-én és' 2-án esedékes béreket december 29-én; az 1981. január 3-án és 4-én esedékes béreket december 30-án fizetik. Georges Marchais, a Francia Kommunista Párt főtitkára az Europe—1 francia rádióállomás műsorában élesen elítélte Carter amerikai elnök felhívását a moszkvai olimpia bojkottjára. Rhodesia Ma mutatkozik be a hazafias kormány Kedvező előjelek közepette készülnek a hatalom alkot. mányos átvételére a közeljövőiben függetlenné váló Ziimibatowe leendő vezetői. Az általános választásokon fölényesen győztes párt, a Zimbabwe Afrikai 'Nemzeti Unió (BF) elnökét, Robert Mugabét, a kijelölt miniszterelnököt, gyakorlatilag az ország összes jelentős politikai tényezője együttműködé. sérőj biztosítja a többségi hatalom megteremtésében. Pillanatnyilag a lan Smith volt minis,zterelnök vezette Rhodesiái Front is, amely az ország népességének 4—5 százalékát, ‘kitevő fehérek ér. dekeit képviseli, fájlalja bár a kisebbségi uralom letűné. síét, más lehetőség híján alkalmazkodik az új helyzethez,, remélve eddigi kiváltságai — legalábbis ,a gazda, sági jellegűek — nagy részének megtartását. Mugabe a választási győzelem óta több ízben leszögezte, hogy számít a fehér lakosságra a rendkí. vül gazdag ország politikai, gazdasági és szociális hely. zetének stabilizálásábain, illetve javításában. A választásokon csúfos vet reséget szenvedett, mindösz- sze három mandátumot elérő Egyesült Afrikai Nemzeti Tanács '(UA1NC) elnöke, Abel Muzorewa is arra szólította fel híveit, hogy támogassák majd az új kormányt. Kijelentette: ha ,a mostani választások kimenetele szabad, ságot, függetlenséget, békét, egységet és stabilitást eredményez, akkor egyetlen párt sem mondhatja magát vesztesnek. A koalíciós kormány bemutatkozása a tervek szerint, kedden lesz. A kabinet alap. vetően a zimbabwei hazafias erők két szervezete, a ZANU —OF és a Joshua 'Nkomo vezette Hazafias Front vezetőiből áll majd, de lesz egy vagy ‘két fehér miniszter is, a kisebbség megnyugtatása céljából. Mugabe hétfőn újra talál, kozott N,koméval, hogy véglegesítsék a kabinet,posztokon való osztozást. A február végi parlamenti választásokon a 80 mandátumból Mugabe pártja 57-et, a ‘Hazafias Front húszat nyert. Lehetségesnek látszik, hogy Joshua iNkomo lesz az új független afrikai állam elnöke. A Hazafias Front vezetése már most, jelezte, hogy túlságosan formálisnak tartja azt a szerepkört, amelyet a londoni megállapodá. sok alapján kívánnak adni az államfőnek. Hozzátették, hogy amennyiben Nkomo lenne az elnök, a politikus hatalma, s személyes tekintélye növelné az államfői tisztség fontosságát. Nemzetközi konferencia a biológiai fegyverekről A biológiai fegyverek betiltásáról szóló egyezmény felülvizsgálati konferenciája Genifben folytatja munkáját. Az általános vitában március 10-én felszólalt dr. Kőmíves Imre nagykövet, a magyar küldöttség vezetője. Hangsúlyozta: :a biológiai fegyverek betiltásáról szóló egyezmény életbelépése óta eltelt öt év során egyetlen, esetben sem került sor annak megsértésére. Már 87 tagállam részese az egyezménynek, s további 3 állam aláírta, de még nem ratifi. kálta azt. Felhívta a figyelmet, az egyezmény egyetemességének fontosságára, .aminek eléréséhez néhány katonailag jelentős — még nem részes — állam mielőbbi csatlakozására van szükség. Reményét fejezte ki, hogy a vegyi fegyverek betiltásáról jelenleg is folyó szovjet—amerikai tárgyalások, valamint a genfi leszerelési bizottságban folyó tárgyalások mielőbb konkrét eredményekkel járnak. Közel-keleti körkép A különút-vesztő Afganisztán Tisztogatási akciók Nagy mennyiségű amerikai, kínai és nyugatnémet gyártmányú fegyvert, valamint külföldi és afganisztáni pénzt találtak az Afganisztán déli részén lévő Kandahar tartományban egy öt teherautóból álló konvojon — jelentette vasárnap a Bakh- tar afgán hírügynökség. A konvoj azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a kocsikísérők tüzet nyitottak az afganisztáni légierő járőr- szolgálatban lévő gépeire. A repülőgépekről leadott lövésekkel és a közeli garnizon- ból a helyszínre siető egységek segítségével sikerült lefegyverezni az ellenforradalmárokat. Az afgán hírügynökség közleményben rámutat: az a tény, hogy a fegyveres csoportok kivétel nélkül az amerikai, kínai, arab és pakisztáni támogatással működő Afganisztán-ellenes szervezetek segítségével jutottak az országba, világosan bizonyítja, hogy a nemzetközi imperializmus és reakció nem hagyott fel az afgán belügyek- be való beavatkozás politikájával. Az afgán katonai főparancsnokság képviselője ezzel kapcsolatosan közölte: a legutóbbi időben csupán Kandahar tartományban mintegy 20 hasonló rakományt szállító, Pakisztánból érkezett teherautót, s több ellenforradalmár csoportot tartóztattak fel és tettek ártalmatlanná a hatóságok. A bonyolult nemzetközi viszonylatokban gyakran jelentkeznek különös ellentmondások. Tulajdonképpen örülni illenék, hogy két szomszédos ország, miután évtizedeken keresztül hadiállapotban állt egymással, békét kötött, s felvette a diplomáciai kapcsolatokat. Nem egyszer bebizonyosodott azonban, hogy az eseményeket nem lehet tértől és időtől függetlenül szemlélni, a körülményeknek és a következményeknek meghatározó szerepük van. Ez különösképpen érvényes a közel- keleti válsággóc esetében. Amikor egy esztendővel ezelőtt a Fehér Ház kertjében, élénk színű sártorlapok alatt, Carter, Szadat és Begin aláírásával szentesítette a különbéke okmányát, történelmileg új korszak kezdetét harangozták be És mi történt? Egymással ugyan kiegyeztek — jóllehet ez sem ment könnyen —, de a sokat próbált és stratégiailag, oly fontos Közel-Keleten nem köszöntött be a szilárd és tartós béke korszaka. CAMP DAVID KÖVETKEZMÉNYEI Miről tanúskodnak az elmúlt év fejleményei? Libanonban szinte egyvégtében dörögtek a fegyverek, s a helyzet ma robbanékonyabb, mint bármikor. Növekszik a Szíriára nehezedő nyomás, az izraeli provokációk mindennaposak. Változatlanul rendezetlen a palesztin probléma: egy nép hazát keres. Ami pedig a különbéke közvetlen részeseit illeti: példátlan méretű fegyverkezés bontakozott ki, s a megígért három-, valamint kétmilliárd dollár értékű katonai szállításokon felül, Izrael is, Egyiptom is újabb pótigényekkel ostromolja Washingtont. Kairó és Tel- Aviv — nem együttes, de párhuzamos — közreműködésével növekszik a közvetlen amerikai katonai jelenlét a térségben. Mindkét ország támaszpontokat ajánlott a Carter-doktrína gépezetéhez, az új amerikai feszültségkeltő tervek véghezviteléhez, és sor került az első, közös légi hadgyakorlatra. A kép teljességéhez tartozik, hogy az immár „békés” Egyiptom katonái harci feladatokat teljesítenek az Arab-tenger partján, Omán szultánság Dhofár tartományában. (A nyugatbarát uralkodó ellen kirobbant népi felkelés leverésében korábban á sah kétezer-ötszáz fős expedíciós alakulata segédkezett. Amikor az új teheráni vezetés visszahívta ezt az egységet — hétezer egyiptomi katona érkezett oda. Ez magyarázatot ad arra is, hogy miért éppen Omán támogatja a különbékét az arab országok közül.) A különbékét, s annak keserű gyümölcseit rögtön elutasították és ma is elutasítják az arab országok. A bagdadi, majd a tuniszi arab csúcsértekezlet határozottan fellépett a különutas törekvések ellen, sőt ilyen szellemben foglalt állást az egyéb tekintetben negatívnak tekinthető iszlám értekezlet is. A PALESZTIN PROBLÉMA A kairói vezetés már eleve úgy akarta feloldani az arab szembenállást, hogy a különbékét összekötötte a „palesztin autonómia” tárgyalásokkal. Az Egyesült Államok, Izrael és Egyiptom 1980 májusában szabta meg azt a határidőt, ameddig dűlőre viszik az ügyet. Egyelőre még semmi érdemleges sem történt. A legutóbbi, nyolcadik összejövetel — ezt „semleges pályán”, a holland fővárosban tartották meg — ugyanúgy eredménytelenül végződött, mint a korábbi tanácskozások. Kairó legalább a látszatot mentené, s a palesztinok védőhatalmaként szeretne feltűnni. Izrael azonban tart a legcsekélyebb engedményektől is, mert fél, hogy megállíthatatlan láncreakció indulna el. Elzárkózik minden önrendelkezési elképzelés elől, legfeljebb korlátozott mérvű önkormányzatot biztosítana a palesztinoknak. Ez gyakorlatilag az izraeli megszállás állandósulását jelentené, amelynek keretében egy palesztin tanács intézhetne néhány részkérdést. Ez viszont nem olyan program, amely "növelné Kairó tekintélyét az arab világban, hiszen Franciaország és más NATO-hatalmak is mesz- szebbre jutottak; elismerték a palesztin önrendelkezés szükségességét. Washington tehát létrehozta a „pax americana”, az amerikai békerendezés épületét, de az túlságosan szűk és ingatag. Emlékezetes: 1977 októberében még közös szovjet—amerikai nyilatkozat látott napvilágot az általános közel-keleti rendezés együttes előmozdításáról. Akkor úgy vélekedtek, hogy még ugyanennek az évnek decemberében összeül majd a genfi konferencia, minden érdekelt részvételével. Csakhogy novemberben Szadat Jeruzsálembe utazott és Washington szívesen vette a Moszkvával közösen elhatározott menetrend felborulását. AMERIKAI TOJÁSTÁNC Az amerikai elnök Camp David-et, majd a különbékét olyan bel- és külpolitikai pluszpontként értékelte, amelyekért érdemes kockázatot is vállalni. Közben azonban bekövetkezett az iráni fordulat, működésbe lépett a Carter-doktrína, az Egyesült Államok szélesebben vett világpolitikai szerepet szeretne betölteni a Közel- és Közép-Keleten. Ehhez — s az energiaprobléma rendezéséhez — azonban már sokkal szélesebb bázisra van szükség, mint a különbéke két részese. Washington valóságos tojástáncot jár: miképpen lehetne megtartani a különbéke számára kedvező mozzanatait, oly módon, hogy valami gesztust a palesztinok, s a többi arab országok felé is tehessen? Amikor immár két tapasztalt amerikai diplomata, két ENSZ-nagy- követ, Young és McHenry éppen a palesztin ügyekben „tévedett”, ez mutatja a ta- pogatódzásokat és visszakozásokat. Egy év mérlegére téve, újra megállapítható: a különbéke nem hozott kibontakozást, sőt nehezítette a helyzetet a Közel-Keleten. Ieaz, úgy mondják: a tökéletlen béke is jobb a tökéletes háborúnál. De a választási lehetőség nem az. hogy különbéke, vagy ötödik háború, hanem ingatag különbéke, vagy szilárd általános rendezés. Amint érvelnek azzal is, hogy kis lépések vezetnek a nagyobb egyezmények felé. Ez a megállapítás is jogos, részleges egyezkedéseknek is lehet helye. A Camp David-i különút azonban rossz irányba mutat, ezen a kis vagy a nagy lépések nem közelítenek a rendezéshez, hanem távolítanak attól. Ezért lép fel a haladó nemzetközi közvélemény, ezért lép fel az arab világ többsége a különbékével szemben. Az egyszerű, minden jelző nélküli béke érdekében. RÉTI ERVIN t
