Tolna Megyei Népújság, 1980. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-11 / 59. szám

XXX. évfolyam, 59. szám. ÄRA: 1,20 Ft 1980. március 11., kedd Mai számunkból A KÜLÖINŰT-VESZTŐ (2. old.) BETEGÁGY MELLETT (3. old.) A KABÁT MEG A GOMB (4. old.) FÉLBESZAKADT A BONYHÁD— TÁÉV MÉRKŐZÉS (5. old.) MEDERKOTRÁS (3. old.) Többnek lenni Özdon, a Liszt Ferencről elnevezett művelődési ház­ban arról beszélgettünk egy ízben, hogyan áll a mun­kásművelődés ügye hazánknak ebben a kiváltképp fon­tos ipari centrumában. Amit ott a ház gazdái elmond­tak, több volt, mint elgondolkodtató: azonnali cselek­vést sürgetett. Arról számoltak be ugyanis, hogy egész generációk esnek ki a kultúra vonzásköréből, úgy hoz­závetőleg a huszonnégy és harminchat év közöttiek. At­tól kezdve, hogy a fiatalok megházasodnak, teljesen le­köti őket a családalapítás gondja: a lakásszerzés, az otthonteremtés, a bútorvásárlás, a gyűjtés a kocsira. Majd következnek a gyermeknevelés teendői, amelyek minimálisra csökkentik azt az időt, amit a szülők ön­képzéssel tölthetnek. Sok év telik el így, a termékeny évek zöme, amikor az ember a leginkább fogékony új ismeretek befogadására, arra, hogy jobban megismerje önmagát, maga körül a világot. Később azután, negy­ven felé, sokan rájönnek, mennyit mulasztottak. Lát­ják a késést, amely szinte behozhatatlan, túlságosan „beállt” az életritmusuk ahhoz, hogy változtatni akar­nának rajta, vagy ha szeretnének is, a hétköznapok megszokott ritmusa nem enged kitörést. Ehhez na­gyobb nekifeszülés kellene, talán helyenként több biz­tatás is, s az a belső igény, amelyet csak a művelődés folyamatossága adhat meg az embernek. S ez az, ami a legjobban hiányzik. Vajon törvényszerű-e, hogy ez így legyen? Semmiképp nem az. Mindennapi életünk ezernyi tapasztalata szól amel­lett, hogy tudásban, műveltségben senki nem állhat meg egy adott szinten: ami ma elegendő, az holnap már kevés. Nem véletlen, hogy annyira hangsúlyosan idézik figyelmünkbe ezt a követelményt a párt Köz­ponti Bizottságának mostani, kongresszusi irányelvei. A szélesebb öszefüggések jobb megértése végett érde­mes szó szerint idézni az ötödik fejezet 5. pontjának első két mondatát: „Előrehaladásunk fontos feltétele, hogy tovább gyarapodjék népünk műveltsége, a köz- művelődés egyre inkább társadalmi üggyé váljék. Szé­les körben kell tudatosítani a társadalmi, gazdasági és kulturális fejlődés egységét.” Az irányelvek a közvet­len feladatokat is megjelölik, amikor kimondják, hogy magasabb színvonalon kell kielégíteni a természet- tudományos, a műszaki és a társadalmi kérdések iránti megnövekedett érdeklődést. A fizika, a kémia, az elektronika szédületes mérték­ben bővülő ismeretanyaga nem elvont fogalmak hal­maza többé: szoros kapcsolatban áll köznapi szükség­leteinkkel, tárgyakkal és berendezésekkel, amelyek éle­tünket szebbé, könnyebbé teszik. A műszaki tudnivalók elsajátítását számon kérik az üzemi munkások száz­ezreitől a kötelező szakmai továbbképzéseken: enélkül elképzelhetetlen, hogy valaki megtanulja egy korszerű gép kezelését, s magasabb bérbesorolást sem kaphat. A világnézeti tisztánlátás igényének jobb kielégítése a hatalom gyakorlásában való tudatosabb részvételt se­gíti elő, ezért tartják mind többen szükségletnek — jo­gosan. A műveltebb embernek hatékonyabb a munká­ja, s egyben képessé válik arra is, hogy a maga környe­zetében cselekvőén vegyen részt a közösség sorsának alakításában, jobban is figyelnek rá, a szavának súlya van. Inkább megkérdezik a vezetők is, ugyanakkor ta­nítani képes a környezetét már életvitelével, magatar­tásával, viselkedésével is anélkül, hogy szentenciákat mondana. Nem könnyű valamit közüggyé tenni. A közművelt­ség emelésének ügyét különösen nehéz. S ahhoz, hogy valóban közügy legyen, nem elegendő a hivatásos nép­művelők küzdelmes igyekezete. Az ózdi példánál ma­radva: ahhoz, hogy azok a bizonyos korosztályok, ame­lyek ma még távol vannak a rendszeres művelődéstől, megleljék a követendő utat, nemcsak a népművelő­apparátus hívó szava kell, hanem munkatársaiké is, akik e téren előbbre tartanak. Csak így, együttes erő­vel lehet fokozni az olvasás, a kultúra, a művelődés iránti igényeket, ennek szükségességére az irányelvek is figyelmeztetnek. Manapság sűrűn találkozhatunk azzal a szemlélettel, amely az előrehaladást elsősorban egy meghatározott forintösszeg befektetésével tudja elképzelni. Épp az irányelvek megvitatása során hallottam feltenni a kér­dést: lehetséges-e, hogy minimális gazdasági előrehala­dás mellett a mainál gyorsabban lépjünk előre a kul­turális fejlődés terén? Lehetséges, több oknál fogva is. Mindenekelőtt azért, mivel államunk szűkösebb lehető­ségeink ellenére is hatalmas összegeket költ évről évre a művelődés ügyére. (Más dolog, hogy nem ártana a korábbiaknál egy kicsit jobban megnézni, hogy min­denütt célszerű-e az anyagi eszközök felhasználása.) Lehetséges a továbblépés, mert a kultúra ügyének min­denkor megvoltak és megvannak ma is azok a szó­szólói, akik nem a kilátásba helyezett tiszteletdíjtól teszik függővé, hogy mit és mennyit tegyenek. Előbbre léphetünk a közművelődés ügyében végül azért is, mert az országos igények felismerése után lassanként ponto­san kirajzolódnak a helyi igények is. KOVÁCS IMRE Honecker látogatása a magyar kiállításon Befejeződött a budapesti pártértekezlet A budapesti pártértekealet vasárnap, az angyalföldi pártbizottság székházában a pártbizottság írásos beszá­molója és a szóbeli kiegészí. tés feletti vitával folytatta munkáját, A vitában vasárnap reggel elsőként Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bi­zottság titkára emelkedett szólásra. — A budapesti pártibizott, ság beszámolója reális, elem­ző; kritikus és önkritikus, felelősségteljes számvetés a vita előremutató és cselek­vésre ösztönző, testet ölt ben­ne a 210 ezer fővárosi kom­munista, a .fővárosi dolgo­zók erőfeszítése, tapasztala­ta, törekvése — kezdte be­stédét Németh Károly, majd tolmácsolta a Központi Bi­zottság üdvözletét a pártér. tekezlet résztvevőinek, a tes­tület 'köszönetét a budapesti­eknek, a főváros kommunis­táinak helytállásukért, a párt politikájának , alakításában, végrehajtásában való aktív részvételükért. A Központi Bizottság tit­kára szocialista építőmön, kánik külső feltételeiről szól­va rámutatott: a nemzetkö­zi helyzet az imperialisták aknamunkája következtében feszültebbé vált. Pártunk és a Magyar Népköztársaság — folytatta — erejéhez mérten Hétfőn szovjet gazdasági kormányküldöttség érkezett Budapestre. A delegációt Nyikolaj Bajbakov, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, az Állami Tenvibizottság elnöke vezeti. A 'küldöttségben részt vesz Mihail Jegorov hajóipari, mindent megtesz azért, hogy a világ az enyhülés útján, a kölcsönös biztonság fenntar­tásával haladjon tovább. A Szovjetunióival, a Varsói Szerződés taggállamaival, a szocializmus, a haladás, a béke minden hívével együtt aziért küzdünk, hogy folyta­tódjék az enyhülés... Hazai dolgainkra térve Né­meth Károly nyomatékkai szólt arról, hogy az elmúlt hónapokban, az irányelvek vitájában' is tanúi lehettünk a szocialista demokrácia ma­gas fokú megnyilvánulásá­nak. Ismét bebizonyosodott, hogy az együttgondolkodás nélkülözhetetlen forrása elő- rah aladás-un km ak. — Mostanában nagy fi­gyelmet kapnak a gazdasági kérdések — húzta alá Né­meth Károly, s egyebek kö­zött rámutatott: gazdasági helyzetünk megköveteli, hogy a társadalom maximális ész- szerűséggel hasznosítsa a rendelkezésre álló anyagi és szellemi erőforrásokat. Előbbre csak akkor jutha­tunk, ha minden területen az igényességet állítjuk szembe az igénytelenséggel. Ha mindenütt — a vezetők­nél és a (beosztottaknál — a megítélés alapja a valóságos teljesítmény, ha azok kapnak zöld utat, támogatást, meg­becsülést1, akik kötelességtu­dónk, kezdeményezőek, vál­lalják az ésszerű kockázatot. Leonyiri Kosztandov vegy­ipari és Viktor Krotov ener­getikai-gépgyártási minisz­ter. A delegáció fogadására a Ferihegyi repülőtéren meg­jelent Huszár István, az MSZMP Politikai Bizottságé. Nemcsak a gazdaságra vo­natkozóan, a társadalmi te­vékenység minden területére gondolom: az az egyik leg­fontosabb feladatunk, hogy a tehetséget támogassuk, a tettekre alapozzunk és ne a szép szavakra. Ideológiai kérdésekről is szólva emelte ki a továb­biakban a Központi Bizott­ság titkára: azt kell elér. műnk, hogy az emberek mind szélesebb 'körének gondolko­dását és cselekedetét a köz­érdek szolgálata hassa át, hogy erősödjék a munka és a munkahely megbecsülése, hogy azok határozzák meg az emberi közösségek arculatát, azok kapják a legnagyobb erkölcsi és anyagi elisme­rést, akik a legtöbbet tesznek a közösségért, szocialista ha­zájukért. A felszólalásokra Méhes Lajos, a budapesti pártbi­zottság első titkára válaszolt, majd 'megválasztották a 93 tagú budapesti pártbizottsá­got, valamint a kongresszusi küldötteket. A főváros kom­munistáit 295 küldött képvi­seli az MSZMP XII. kong­resszusán1! A pártbizottság ezután 15 tagú végrehajtó .bizottságot ■választott. A budapesti párt- bizottság első titkára ismét Méhes Lajos, titkárai: Bozsó László, Király Andrásné, Molnár Endre és Somogyi Sándor. mák tagja, a Minisztertanács elnökihelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke, Simon Pál nehézipari miniszter, Sol­tész István kohó- és gépipari miniszter. Jelen volt Vlagyi­mir Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete is. (Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára^ az NDK ál­lamtanácsának elnöke, Willi Stoph miniszterelnök, a mi­nisztertanács élnöke, Horst Sindermann, a népi. kamara elnöke és az NDK számos más -párt- és állami vezetője vasárnap — a megnyitás után közvetlenül — megte­kintette a lipcsei vásár ma­gyar 'kiállításának egy részét, A Transelektro kiállításánál Serfőző Lajos, a 'berlini ma­gyar nagykövetség ideiglenes ügyvivője üdvözölte az NDK vezetőit, s hangsúlyozta: Ma­gyarország nagy jelentőséget tulajdonít gazdasági (kapcso­latai lendületes továbbfej­lesztésének a Német Demok­ratikus Köztársasággal. Erich Honecker megelége­déssel állapította meg, hogy a két szocialista testvéror­szág kapcsolatai, s ezek ré­szeként a gazdasági együtt­működés szálai sikeresen és sokoldalúan bővülnek. Az NDK vezetői hosszan tanulmányozták a Trans_ elekt.ro által a vásáron ki­állított termékeket. A Trans _ elektro igen fontos helyet tölt be a magyar—NDK gaz­dasági kapcsolatrendszer­ben: 1980-ra 50—55 millió rubeles forgalmat terveznek az NDK különböző vállala­taival a villaimosipar és a villaimosenergetikai beren­dezések területén. A magyar —NiDK árucserében szereplő hegesztőgépek, villamos mo­torok, kábelek, vezetékek és különböző szerelési anyagok jelentős része szakosítás, il­letve termelési kooperáció eredménye. Erich Honecker — a vásár megtekintése során — a kül­földi kiállítók, köztük sok orszáe cégeinek, diplomáciai képviseleteinek vezetői előtt nagy hangsúllyal síkraszállt a békés egymás .mellett élés szerves részét képező nem­zetközi gazdasági kapcsolatok további erősítése érdekében. Szovjet kormányküldöttség Budapesten Részközgyűlések az Unió Ipari Szövetkezetnél A megye legnagyobb szö­vetkezetének tagsága a nagy létszám miatt két részköz­gyűlésen tárgyalta meg az el­múlt év gazdálkodását és az Idei tervet. A tagság pénte­ken délelőtt és délután zsú­folásig megtöltötte a művelő­dési otthon színháztermét. Topa Imre levezető elnök kö­szöntő szavai után elfogadták a hét napirendi pontot. A munkahelyi tanácskozá­sokon, illetve a küldöttgyű­lésen sok kérdésben döntöt­tek. A munkahelyi tanácsko­zásokon a tagság részletesen megismerhette a gazdálko­dás eredményeit és a 80-as év helyi feladatait. Ezeken a fórumokon értékelték a szo­cialista brigádok tevékenysé­gét, megválasztották a szö­vetkezeti "bizottság tagjait és csatlakoztak a „Sziklai Sán­dor” szocialista brigád felhí­vásához. A munkahelyi ta­nácskozásokon megbízatást kapott küldöttek megválasz­tották a küldöttgyűlés hatás­körébe tartozó munkabizott­ságokat. A nőbizottság elnö­ke ismét Békés Ferencné lett. Újjáválasztották a döntő- bizottság elnökét, Gyöngyösi Tibort. A szövetkezeti bizott­ság élére Tóth István került. A kiadott írásos anyagok­hoz Regényi Károly, a szö­vetkezet elnöke szóbeli ki­egészítést fűzött. Kiemelte az egyesülés óta eltelt öt év igen pozitív változásait. A bázis­év termelési értéke 185 millió forint volt, míg a tavalyi év­ben meghaladta a 308 mil­liót. Az ágazatok dinamiku­san fejlődtek. A növekedés egyértelműen a termelékeny­ségből származik, hiszen a létszám 48 fővel csökkent. A beszámolók után került sor a választásokra. A rész- közgyűlések megválasztották a szövetkezet 13 fős vezető­ségét és a 9 tagú döntőbizott­ságot. A szövetkezet elnöke a tagság teljes egyetértésé­vel ismét Regényi Károly lett. Az alapszabály-módosí­tás után került megválasz­tásra az elnökhelyettes. E tisztséget az eddigi főmérnök, Tóth Attila tölti be. A fel­ügyelő bizottság elnökét, Ko­A Váci Mihály szocialista brigád vezetőjének az Aranykoszorús plakettet adta át Tóth István, a' szö­vetkezeti bizottság elnöke., vács Ákosnét újra megvá­lasztották. Hatodik napirendként Tóth István szb-elnök értékelte a szövetkezetben folyó szocia­lista munkaversenyt. WILHELM ÁDÁM Fotó: Pálkovács Béla A közgyűlés a városi művel ődési otthonban zajlott le

Next

/
Thumbnails
Contents