Tolna Megyei Népújság, 1980. március (30. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-09 / 58. szám
10 NÉPÚJSÁG 1980. március 9. In memóriám Tamkó Sirató Károly IHASZ-KOVACS ÉVA: Szálló vitorlákkal „Vízöntő kor hajnalán" kivirágzott a halál; kivirágzott s fekete éji hóval fedte be; Behordta az Egészet, felzöldült az Enyészet. „Vízöntő kor hajnalán" szívemből támasztanám; Öt, ki írt és nevetett; „Tanító" így lehetett. Bús, fekete induló, — hagyd el, — ne ríj, kis rigó! Fakul bennem a magány „Vízöntő kor hajnalán"; üveg lélek mondja ki: újból „elment” Valaki! Aki: — nem volt ostoba e nem hajtott fejet soha JÁRÓI ATTILA: Ballada Tengeredszky Pálról Cinke fenn a fán, gyertyacsonk s talán a sztaniol-csillag kérdi: — hazaért-e Pál? Hazatért. S talány, ittmaradt, parány; sok, kis csillagszemű kérdi: — mért mentél el Pál? — Mért mentél el tán, Arcod se vidám? Gyere vissza, játszunk együtt Tengeredszky Pál! Visszahív a „fáj”, röptét a „muszáj” komorszemű költők kérdik: — Fáj-e a „muszáj"? Fáj-e, hogy Te, Pál, havon aludtál? Ország sirat — térdig-hóban: Tengeredszky Pál! Fischer Lajos Es a gyorsvonat robog tovább Kukucska János megelégedve helyezkedett el a gyorsvonat egyik első osztályú fülkéjében, előlszedte táskájából jegyzeteit... úgy gondolta, az első osztályú kocsiban minden csendes, minden kényelmes, itt nincs vitatkozás, nincs hangoskodás, nincs kutya, nincs macska, nincs pálinka, itt csak csend van és átnézheti -még Pestig a levelező vizsgához szükséges jegyzetéit, ismételhet, rendszerezhet... mert itt. csák csend van, csend. — Megengedi uram? _ ? — Hány hely foglalt? — Egyedül vagyok. — Ez nagyszerű! Akkor jut nekünk is egy kis hely. így ni! Ezt a nagy bőröndöt ide. Mintha ide szabták volna. Nehéz, mint a só! Tudja, mi van ebben? Mindjárt sejtettem, hogy fogalma sincs. Ezek a mai emberek. Mit törődünk mi másokkal?! Na jó. Ezt a kisebb bőröndöt meg ide. Sajnos, ide ön fölé is kerül egy csomag. Ez a kis hely itt épp a hátizsákomnak való. — Uram! — Nem tesz semmit, majd elrendezem és a csomagot. — Csöpög... — Máris? Ez hamar volt! De miit ás várjunk a kereskedelemtől uram? Mit zavarja a keresőelem illetékeseit, hogy csöpög a csomagom? Ajz ember lohol, járja a boltokat, hogy vihessen a kisfiának egy kis szörpöt és a végén kifolyik az egész. Ezeket nem zavarja, hogy mit fog a kisfiam szólná, ha kezébe veszi az üres üveget. Azt hiszi, hogy zavarja ezeklet, hogy ez a ragacsos gyártmányuk önre csöpög? — A izaikőm. — Ez valóban az ön zakójára csöpög, de nem kellene a zakóját levetnie? Zakó nélkül is lehet utazni és akkor nem csöpögne rá... így. Ezzel meg is lennék. Már rohanok is Neliikéért. — Neliikéért? — A vonat utolsó kocsijában hagytam.., Néllike nélkül nem indulok ilyen hosszú útra. Remélem, nem fogja Önt zavarni, ha Nellikével oldalamon... Nem hiszem, hogy ez önnek bárminemű problémát is jelentene, hisz felnőttek vagyunk. — Persze, persze. — Ennek örülök. De sietnem kell, Nelüikét nem hagyhatom sokáig idegenekkel. Eleinte csak elvan, maga elé mered, de később már morog is. — Morog? — Igen. Kellemetlen szokásokat vett fel, de ez van, uram. Engem nem is zavar, idővel megszokja az ember, de az idegen elgondolkodik egy kicsit.., és tetszik tudni, ha idegesítik szegényt, vicsorít. — Vicsorít? — Igen:, de pánikra semmi ok. — És régóta? — Hogy? — Ha nem sérteném meg, már régóta vicsorít? — NeUIilkie? — Igen. — Elég régen kezdte. Még egészen fiatal volt. Akkor még jól állt neki és az emberek is csiaik nevettek rajta, de most, hogy felnőtt, félnek tőle. De sietek, Netlliike már türelmetlen lesz. Kukucska reménytelenül nézett maga elé. — Van szerencsém, Bakos vagyok. — Kukucska. — Ku-ku-lku-kuc... — Kukucska. — Tisztleletem, Bakos vagyok. Ha nem veszi tolakodásnak és nem veti meg egy Bakosnak a társaságát... Egyedül tetszik lenni? — Még két hely foglalt. — Tehát kettő, Kukucska úr. — Egy utas a kedves feleségével. — Er.tem én kérem. Mi Bakosok felnőttek vagyunk és értjük, hogy egy úr és felesége... Igen, ez már így szokott lenni, és most elmentek. — Igen. — Ezt szokták... Ha nem sértem meg, húzza már meg ezt a pálinkás flasikát. Mi Bakosok már így szoktuk. Harcolunk az alkoholizmus- ellen. Nekünk már úgyis mindegy, legalább kevesebb jut másnak. Lássa, ilyen önzetlen-, önfeláldozó ember is van még. Szeretem az ilyen csendes fül. két. Nincs ciiwakodás, bűz. Nem bírja az ilyesmit az ember, ha beteg. A lábammal is hiába járok az SZTK-ba. Nem csinálnak azok semmit. Csak írnak, a lábam meg úgy izzad, hogy mindig vízben áll. Ilyen lábam van nekem. Itt legalább nyugodtan lerúghatom a roggyiant cipőmet, hogy szellőzzön egy kicsit. Itt nincsenek olyan- közönséges emberek, mint a másodosztályú kocsikban. Mit tudnák azok a kultúrált emberi viselkedésről? Nem tudnak azok viselkedni! így ni. Ez már más. Mintha újjá. születne az ember. No, egy stukkót a flaskábái! Nem méreg! — Már ittt is vágyunk. — önnek1 kutyája is van? — Kutya? Hát milyen ember maga? Egy órát beszéltem róla. — Egy órát, de nem mondta, hogy kutya és ekkora kutya. — Nem gondoltam, hogy önnek szótár is kell. Tessék arrébb ülni, a kutya ide ül mellém. — Micsoda világot élünk! Nekem, egy Bakosnak arrébb kell ülnöm, hogy egy ilyen dögnek jusson hely. — Kérem, ne tessék az én. kutyámat dögnek nevezni. Tudja ön, hogy kik ennek a kutyának a szülei? — A szülei? Nevessek? — Mindjárt nem fog nevetni, ha elárulom, hogy az apja Xelló von Olden Asterplatz Margareten, a marna pedig Büzerházy Blitz Aridelia. — Engem akikor sem érdekelne, uram, ha Adenauert mondana. — Engem meg megráz ez a nagyfokú anfihumánus beállítottság. — Mit jön- itt nekem a nyugatnémet arisztokráciával? Engem nem hatnak meg az ilyen von Asztoriák. Mi Bákosók már rég túl vagyunk az ilyesmin. — Tudja ön, hogy egyáltalán mennyi erőfeszítésbe kerül, mire meglesz egy ilyen kutya? — Engem maga ne oktasson. Falusi gyerek vagyok. Volt alkalmam látni. — Szégyellem magam a kutyám előtt, hogy Vannak még ilyen emberek. — A kutyájának is meglehet a véleménye magáról. Magának még a balhéja se szeretnék lenni, nem hogy kutyája. — Folyik a csomag! — Mondtam, hogy figyeljen egy kicsit... Tudja, hogy mit jelent ne. kém ez a kutya? Maga egy antihumánus ember. — Még az antialkoholista ellen is tiltakoznék. Hát még ilyet. Bakos és amtllhiumanista. — Én éjszakákon keresztül nem tudok aludni. — Remélem nem én okoztam ezt a gyötrődést. Talán- isiá-ja van? — iNelli-ke miatt. — Maga? — Én. — Ide .gyorsan a flaskát a védőitallal, mert megüt a guta! Hogy micsoda gusztusa lehet! — Az nem az ön gondja, hogy nekem milyen gusztusom van. — A Nelllikére gondoltam. — Talán magától fogok engedélyt kérni, hogy ápolhassam az én Nel- likémet. — Jó vicc! És minden éjjél ápolja, mi? — Nézzen, rá, nem látja a szemeiről, hogy beteg? — Kérem szépen, maga megőrjít. NeHit nézzem, de ho-,/ nézzem? Vagy hozott fotót? — A kutyámat hívják Nellikének. — Jó, hogy nem Liliomnak hívja ezt a randa dögöt. — Ne legyen már ennyire anrtiihumanistá! Szereslse egy kicsit az állatot is. Tudná, hogy milyen- beteg, kérem. Csák ül és néz. Néz a két szemével. — Hát hánmyal nézzen már a szerencsétlen ? — De miért néz a szemével?! — Ajajíaj! — Nem szól semmit, nem eszük semmit, csak néz. — Talán arisztokrata szüleit várja. Feltételezem, hogy az ön családfája nem iilyien- előkelő, mint a Nellikéé. A kutya szimatján nem lehet túljárni. Vigye .pszichiáterhez. — Már mindenre gondolM-am. Talán segíthetne ra-jita egy kis levegő- változás-. — Friss füvek, új fák. És a felesége őnagysága mit szól a dologhoz? Csak így önre hagyja Nellükét? — Heteik óta kórházban fekszik. Közlekedési baleset. Keze-Iába törött.-Meglátogatni sem érek rá, de majd csak lesz valahogy, csak Neilike ne nézne olyan bánatosan ezzel a két szemlével. — Ne keseredjen el, kedves kolléga, húzzon egyet ebből a flaskábái, ez minden-re jó. — Csöpög a csomag. — Nem mondtam, hogy nézze, ha csöpög! — Majd csak kiürül. Maga fölé is rakhatta voünia. — Hogy Nellikére csöpögjön, nem? El tudja maga képzelni, hogy ez a csűr gás mit válthatott volna ki Nénikéből? — Lassún belőlem is ezt váltja ki. — Nellifcééknek igazuk van, kedves kartársam, nem szabad olyan finnyásnak lenni. Semmi kitartás a mai fiatalokbán, — Las-san- ötven leszek. — Jó, jó. Azért nem érti a viccet. Mi az a kis csöpögés, uram? Az ilyen öreg már a levegőitől is fél... És a vonat robog tov-ábfo Budapest felé.-Az egyik első osztályú fülkében- Neilike és a három férfi, akik mind csak azért váltottak első osztályú jegyet, mert -az első osztály kényelmes, csendes, itt nincs vitatkozás, hangoskodás, nincs kutya, nincs macska, nincs pálinka, itt csak csend Van, csend... csend... csend... Szép magyar nyelv A szavak kétféle jelentése A nyelvtudósok szerint minden szó a nála nagyobb beszédegységben, a mondatban, illetve a még terjedelmesebb szövegben kapja meg igazi értelmét, jelentését. Hogy a szó két vagy több jelentése közül melyik elevenedik meg, az elsősorban a szövegkörnyezettől függ. A legszembetűnőbb a szavak konkrét, valóságos és elvont, átvitt értelmű képes jelentésének a szembekerülése, amely igen változatos hatások eredője, lehet. Lássuk csak, hogy esik bele a gyanútlan beszélő vagy író a kétféle szójelentésnek a csapdájába! II. vagy Vak Béla királyunkról mint büszke családapáról és szerető férjről ezt írta valaki! „A királyt négy egészséges, szép fiúgyermekkel ajándékozta meg felesége, Ilona királyné, a vak király szemefénye”. — A bonyodalmat az utolsó három szó okozza, de csak da- ben az együttállásban. A szeme fénye különféle szemé- lyű változatai, szemem fénye, szemünk fénye, stb. általánosan elterjedt kifejezés nyilván átvitt, képes értelemben. Annyit jelent, hogy igenigen drága, sokszor: a legeslegdrágább. Ha az író ezt a szókapcsolatot olyan királyra vonatkozóan használja, akit a hatalomért folytatott ádáz küzdelem nem fosztott meg a látóképességétől, minden fennakadás nélkül olvassuk, de abban a pillanatban, amikor a vak szó mellett jelenik meg, az eredeti, konkrét jelentése is fölidéződik bennünk, s mint kizárt, nem létező, azaz negatívum; visszásságot kelt. Tudniillik a vak király konkrét szeme fénye kialudt a megvakítás pillanatában. ' írói életrajzokban, pályaképekben, művek méltatásában gyakran találkozunk hasonló, akaratlan fogalmazási furcsaságokkal. Például: „Léda és Ady között jelentős műveltségbeli különbség volt. Am Ady hamarosan felfutott Léda műveltségére” — A zavaró hatást még csak fokozza a felfut szó zsargon jellege. Ehhez hasonló pajzán képzettársítást . indíthat el a következő megállapítás: „A hősnő alakja alkalmas lett volna arra, hogy kedves részeket mutasson be vele kapcsolatban az író” — Az irodalmi hős jellemét, fizikai és szellemi mivoltát rajzolja meg a művész a műben, ez a fogalmazás azonban inkább a látható, érzékelhető alakra tereli az olvasó figyelmét. „Nagybátyja támogatásával megismerkedik Pest mulatóhelyeivel” — olvassuk egy másik méltatásban. Ez a fogalmazás — bár kimondatlanul, szavakba nem foglalva — azt adja tudtunkra, hogy a mulatóhelyeken nem alkoholmentes italokat fogyasztottak, s hogy a nagybácsi jobban. bírta az italozást, mert hisz az unokaöccse támogatására is futotta még erejéből. Ha a támogatás szó után nem a mulatóhely következik, hanem például az, hogy a legelőkelőbb családokkal ismerkedik meg, vagy nagyon jó álláshoz jut, vagy előnyös házasságot köt, stb., akkor megmaradunk a támogatás szó képes jelentésénél, és segítségre, pártfogásra, összeköttetésre, a legrosszabb esetben protekcióra gondolunk. RÓNAI BÉLA Varga Imre Lenin-emlékműve Mohácson
