Tolna Megyei Népújság, 1980. március (30. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-09 / 58. szám
1980. március 9. Képújság 11 Bencze László festőművésznél Az aszfaltozott útról. melyen a hegyre kaptatok, földesre irányított a megkérdezett asszony, akitől Bencze László festőművész hajléka feílől érdeklődtem. Előbb már hárman adtak egymásnak utamon a faluban; bárkihez fordultam-, így felelt.: Bencze László? Hogyne tudnám! Erre....! A hegyoldalban csend van őszi napsütésben fürödnek a sárguló szőlősorok. Itt-ott építkeznek, máshol szüretelnek. A ház az út végén áll, innen már nem visz tovább a csapás, ide csak megérkezni lehet. Régi épület, jó állapotban, takarosán, fala mészfe'hér, nádfedele az egyik oldalon hosszan lefelé nyúlik. A héj. mely két pillérre támaszkodik, barátságos szel- lőzködőt. alkot: ez a tornác. Középen asztal, mellette suszterszék és farönk ülőkék, a fal hosszában pad, leterítve rongyszőnyeggel, a hátnak vietnami lábtörlők a falon. Fölhajtóm a pad takaróját, látom, hogy régi lovas-szán talpfám ülök. Jó itt leülni, nézni a lejtő szőlőit, házait, távolabb a Balaton - zöldeskék vizét. Hol beszélgethetnénk a délelőtti napsütésben, ha nem itt?! — Csopakra, hogy jutottunk? — kezdi kérdéssel a választ érdeklődésemre a ház gazdája. — Hoszú a sora. Először a Bakonyban telepedtem le. — Mikor volt ez? — 1931-ben. Előtte főiskolára jártam. Három év után az iparművészetiről kiundorodva a képzőművészetin voltam két évig, de egy nagy tehetségű festőnek indult társammal, Filep György- gyel a vizsgákat sem várva meg a Balaton és a Bakony vidékét vettük a nyakunkba. Badacsonytól Sümeg — majd Devecsernek. onnan Bakony- bélen. Fenyőfőn és Zircen át Dudarig — ez aztán telibe talált! Ott maradtunk: négy év lett belőle. — Mit találtatok Duda- ron? — A mára bányásztelepüléssé változott falu akkor teljesen paraszti volt. Református magyarok lakták, és nem volt vasútja. Mozgalmas formájú vidék, ott kitárul a táj, öblösödő völgybe vált át, ellátni a tatai hegyekig — magyarázza Bencze László és kezének szemléletes mozdulataival mutatja a lejtőket, a hegyek ölelését, majd így folytatja: — Több ház volt egy-egy udvarban, kertbe torkollott mindegyik, szabad átjárással. Módos gazdát keveset találtunk. Volt ott uradalmi puszta, a Nádas- dy-aké, aztán FAKSZ-házak, — falusi kislakásépítő szövetkezet —, egy ilyenben laktunk. Patriarchális közösség arculatát mutatta a falu. Énnekem az egész életemre irányítást, emberséget és népismeretet adott. — Valami előzménye csak létezett odatelepülésednek? — Édesapám az erdőhivatalt vezette Székesfehérváron, hozzájuk tartozott a Bakony egy karéja. Gyermekkoromban gyakran vitt magával — öreg erdőőrök még emlékeztek rá. Azt mondhatom: oda kellett mennem. Vonzott válamii kifejthetet- len és kibeszőlhet-etLen szükség. Kezdő festő voltam, nyomorban. A dudari négy év tett felnőtt emberré, az jegyzett el az emberséggel és az emberfestéssel. A tehetségem célját és irányát ott találtam meg. Az én igazi akadémiám Dudar volt. Első feleségemmel házasságunk napján költöztünk oda. És ott született első fiam is. Később is vissza-visszat-értem Dudarra és visszatért emlékeimbe Dudar is. 1979-es kiállításomon is szerepeltek ottani fogaintatású képek. Ma ez az anteuszi erő számomra Csopak, mint a mitológiai hősnek a föld, megújítja erőmet. — Hogyan jutottatok Csopakra? — Gyermekkoromban Fehérvárról ’ Almádiba ■ vagy Aligára jártunk a Balatonhoz. Nekem a Bakony—Ba- laton-vidék a szűkebb pátriám. itt érzem magam legjobban a világon. Az ötvenes évek közepe óta egyre jób- ban erőt vett rajtam az ide’ húzó kívánság. 1956 nyarán a Művészeti Alaptól hat évre megkaptam az egyik sze- pezdfürdői nyaralóját. Biciklin bejártam az egész Bala- ton-felvidéket, annyira belebolondultam ebbe a tájba. A Káli-medence gyönyörű, aztán a Tapolcai-medence kő- elefántjai, a bazalthegyek! Kővágóőrs népi építészeti centrum, az egysejtű háztól a nemesi kúriáig mindent megtalálhattam ott. Aztán a táj, melyben szinte élőlényként sorakoznak az öreg présházak, a hegyközségek szép füzére falutól, faluig. Hatott rám a borvidék emberi kedvessége. 1966-ban egy hétig Arácson tartózkodtunk. akkor kerestem egy itteni kis présházat. Hét nyarat éltünk benne. Aztán parcellázták a környéket, s a nyolcvan telekhez-házhoz nyolcvan gépkocsi társult. Agresszív látás-futásuk noszogatott arra, hogy elhagyjuk azt a hajlékot. És kicsi is volt a hely, különösen festéshez. Akkor vettük ezt a présházat. — Ilyen volt? Vagy már a kezetekhez igazítottátok? Feleletül megmutatja a házat Bencze László. Magyarázza: — Itt volt a bejárat, kódiSállással, beljebb présházrész, szobával. A szoba ma is szoba, a présházszoba a konyha, a présházból (majd istállóból) műterem lett. A tornác ötletét és arányait Uirvariból lestem el. Nézd meg: a falat, a pillérek éleit nem simítóztuk, kézzel tapasztotta a kőműves, nincsenek merev élei, így stílusok, Lemegyünk a műterembe. Nincs mennyezete, a fedélszék, a szép ácsmunka ge- rendázat maga is látnivaló. A piacén, mely innen nyílik. leveles öreg ajtó, szemöl- dökfáján számok adnak hírt egykori nagy termésekről. A falon régiségek: zárak, ka- zálvágó, kolomp, cserépedények, kálvhaszemek, bábosminta, pecsétes téglák. Az állványon fetmény, sárgavörös szőlőhegy, jellegzetesen balatoni táj, benne van a hegy, a szőlőtáblák és -sorok mértani szerkezete, és a présházak, mandula és diófák hangulata, de nem ismerek rá egyik falu határára sem. — A táj előtt festesz? Vagy később, emlékeid után? — A „modellt” csak Rajzolom, vázlatokat, tanulmányokat készítek, a műteremben festek, sokszor hosszú idő után, azt, ami leszűrődött. Mi a rajz? Az idegrendszere a képi művészetnek. Rajzzal reagálok. Benne élek a tájban, ismerem. Az élmény determinál ugyan, de az még nem mű. Képpé transzformál ódásámak a képben tetten érthető eleme a kompozíció. a szerkezet. Kimegyünk a házból, a kaszált gyöpös udvaron nézelődünk; szinte park, nem hiányzik belőle a diszkül sem: kőkerítés kődúcaiból, lépcsőkből és vályúból építette a festő klasszicista építménnyé. Madárszó hallatszik, a mandulafán stdglicek örülnék a napsütésnek. A szomszédos nagy szőlőtábla szélén a csősz karikás ostorral riogatja a seregélyeket, átjön és az élet céljáról és a férfiasság múlandóságáról meditál. Bencze László mosolyog... Aztán eey fordulattal a művész nyár végi külföldi útjára terelődik a szó. Míg a régi otthonukhoz megyünk, mély nincs messze, Bencze László elgondolkodtató tapasztalatairól beszél. — Nyugat-iEurópa látványos. Meddig lehet elmenni a jólétben, hogy ne menjen az emberiesség kárára? — ezen gondolkozom. Itt embereb- bek maradtak az emberek, éppen a nehéz sors, a szegényebb életvitel következtében. A fényes jólét és az ér- desebb szegénység közül én még mindig az utóbbit választom, értve „szegénység” alatt a szükséges szintjét, melynek nincs émelyítő föle. HE1TLER LÁSZLÓ Végh András kiállítása Simontornyán Nyilván sokan lesznek e kiállítás látogatói közt, akik valamiféle „fordított kép- rejtvény” módjára igyekeznek „megfejteni” Végh András festményeit. így okoskodnak : a kép címe a megfejtést közli; ebből kiindulva kell „egyeztetni” a képet (vagy ha ez lehetetlen, legalábbis néhány alárendelt részletét) a tárgyi valósággal. Nem tagadható, hogy az ilyen — lényegében spekulatív — műértelmezésben van némi logika. Hiszen a Gyár épül Tolnán képcím nehézség nélkül egyeztethető a vasbeton szerkezetű, épülő félben lévő szerelőcsarnokkal, építési állványzattal. Még az előtér kaotikus folt és vonal hullámzásaiba is „bele lehet látni” az építési terület gépek hasogatta talaját, a serény munkával együtt járó kaotikus rendetlenséget. A Régi mozi című festményen felfedezhető egy érdekes formájú házhomlokzat, rajta a mozi ódivatú neve. Tálán olyanok is akadnak, akik azt a bizonyos mozit is tévedhetetlenül azonosítják... Csakhogy az ilyen felfedezésazonosítás sehová sem vezet. Végh András szándékának, törekvéseinek megértéséhez semmiképpen sem! Hiszen a következő — ugyancsak logikus — kérdések. a művészi szándék teljes félreértéséről is árulkodván, valahogy így fogalmazódnak: miért rejtette el a festő ezeket a „lényeges” motívumokat; miért rendelte alá a „mondanivalót”, a színek és formák olykor szeszélyes-ideges, olykor valamelyest fegyelmezett, de a valósághoz képest mégiscsak szélsőségesen önkényes ka-- vargásának? És azért sem vezethet el a megfejtéshez az ilyen spekuláció, mert Végh András képcímei rendszerint nem is a konkrét tárgyi valóságra utalnak. Vagy elvont fogalmak nem képértékű nyelvi jelei (Állapot; Tér és mozgás), vagy csupán általánosságban mutatnak rá a „konkrét valamire”, nem egyértelműen-képszerűen jelölik az élményt (Elhasznált táj. Faltöredék I—II.). A konkrétumoktól óvakodó témamegjelöléseknek nincs tehát olyan „fogódzója”, mely a megfejtést segítené: nincs mit azonosítanunk egy-egy konvencionális „ábrával”. Meggyőződésem, hogy Végh András szándékával egyező, ha nem akarjuk azonosítani a Mozdulatok-at valamilyen konkrét test elmozdulásaival; a Virágzást valamilyen bokor tavaszkor törvényszerű virágba borulásával. Annikor a festő a konkrét és az általános ösz- szefüggéséből az utóbbit hangsúlyozza, aligha van jogunk egyetlen konkrétumra egyszerűsíteni a -konkrétumok végtelenjéből felépítettet..._ Végh András ugyanis nem a valóságban keresd-találja meg azokat a részleteket, melyeket képpé formálhat. Azért természetesen, hogy ezekre a bárki által azonosítható ábrákra „rábízza” a kifejezni szándékolt hangulatait, érzéseit, indulatait! Nem keresi és találja tehát, hanem felépíti az ábrát; ha sohasem látottnak, fantasztikusan valóságellenesnék tudja a kifejezendő indulatait, hát ilyennek építi. S mert nincs az érzésben-indulatok- ban semmi konkrétan megfogható, vagy ha van. nem több egy kontúrvonalaiban megőrződött női arcnál, a színek és formák önállósulván, szükségszerűen^ „ránőnek” ezekre az apró konkrétumokra. Vagyis a „valóságról” alkotható konvencionális (ha úgy tetszik: dokumentum értékű) ábrát olykor-olykor megtalálhatjuk, azonosíthatjuk ugyan Végh András festményein is, ez azonban a képépítésnek csak egyetlen elemét jelenti őnála. Azonos értékűen jelen vannak a képen az önálló életű színek,, formák, vonalak; ezek indulat és belső fegyelem elrendezte csoportozatai. Úgy, ahogyan a konkrétan meg- fogalimazhataitlian kifejezés éppen megkereste-megtalálta magáinak az újra-újra más, s mégis ugyanarról a belső tartalomról valló formát: Végh András-i „ábrát”. SZILÁGYI MIKLÓS MŰVÉSZET Búcsú Kardos Lászlótól Ismeretségünk a 40-es évek elejére esik. Amikor, mint fiatal író, költő, a Szabad Szó hetilap munkatársa a városi élet sűrűjében, majdnem minden politikai megmozdulásnak részese voltam. Mi, fiatalabbak, — egy évvel volt idősebb nálam! — úgy néztünk föl rá, mint bátyánkra, apánkra, tanítónkra, az akkor már diplomás mesterünkre. Aki örökké mosolygó, izgatottan gesztikuláló karmozdulatokkal, kicsit hajlott hátúan, de vizsla szemmel'örökké szervezett, fundált valamit. Ott volt a Kerepesi temetőben amikor Táncsicsra, Móricra emlékeztünk. Amikor Sípos Gyulát detektívek emelték ki közülünk. Ott volt az 1942- es, a Petőfi-szobornál szervezett tüntetésen, menetelt elől, gomblyukában a ma is féltve őrzött Pátzay Pál alkot-’ ta Petőfi-jelvénnyel. Mindenüt ott volt, szervezett és agitált, bíztatott és bátorított, ahol szükség volt rá. Büszkeség volt baráti köréhez tartozni. Soha senki nem „doktorurazta”; mindenkinek, csak „Te Laci” volt! És mindenkivel szóba állt. Főleg a vidékről fölkerült napszámos, szegényparaszt származású fiatalokkal, akikből a majdani népi értelmiség alkotói válhatnak. Hittel hitte, hogy az illegalitásba kényszerített párt, a sorozatos razziákat átélő Győrffy Kollégium, a Bolyai, a Nékosz „holnapra megforgatja az egész világot!” Meg is forgatta! Mert az Ideiglenes Kormány megbízásából, a szekszárdon működő földosztó bizottság elnökeként, az akkor szegényes, fűtetlen, hideg szoba „irányító fülkéjéből” adta utasításait. S ha kellett, a helyszínen személyes fellépésével, bátorságával, irányította a nagybirtokok földarabolását, mint a „jogát követelő nép törvényét.” Büszkeséggel mondhatom, hogy én is közkatonája voltam. Szülőfalum, Nagydorog engem is gyanúsan fogadott, amikor a gróf Széchenyi Domonkos több ezer holdas birtokának fölosztásához nekiláttunk. Egy kiszuperált katonai dzsippen Budapestről, a pincékből bujdosá- sunkból éppen előbotorkálva indultunk útnak a szovjet hadsereg megtisztította úton. Ez a dzsipp a Nemzeti Parasztpárt akkor egyetlen használható járműve volt. Ezzel mentünk, hogy elérkezzünk a „tettek színhelyére, mezejére” és ott Laci utasítására munkához lássunk. A dzsipp kilométerenként megállt. Néha, emelkedőnek tolni kellett. S mi toltuk a célig, hogy a Laci által ránkszabott feladatot teljesítsük. Döbbenten ért a hír;; Kardos László nincs többé! Nem telefonon jött. A közelgő tavaszt várva, hófellegek sötét bugyrából buggyant elő. És úgy mellbevágott, rossz szívemet az infarktus után úgy megfacsarta, hogy kibugy- gyant a könnyem... Még most is érzem kézfogása melegét, tavaly ősszel a Kertészeti Egyetem Somogyi Imre Kollégiumának kapujában, ahol öleléssel fogadott mindenkit. Barátokat, ismerősöket, harcostársakat, akik azért gyülekeztünk több' százan, hogy a „fényes szellők” nemzedékeként felelevenítsük a múltat, emlékezzünk,* daloljunk, mint régen. KOPRÉ JÓZSEF Heitler László rajza Bencze Lászlóról Végh András festménye
