Tolna Megyei Népújság, 1980. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-09 / 58. szám

6 NÉPÚJSÁG 1980. március 9. Múltunkból — Gondolom, főkapi­tány elvtárs, gyer­mekkori vggya telje­sült, amikor a rend­őrség kötelékébe lé­pett, hiszen aligha van olyan fiú, aki ne szeretne rendőr len­ni, még akkor is, ha ezt nem így fogal­mazza meg, de a já­tékai — például a rablópandúr — ezt egyértelművé teszik. — Nézze, én érzem a ke­lepcét, megmondom nyíltan, hogy magamról nem szere­tek beszélni. Nem lehetne-e ezt a beszélgetés végére hagyni? — Biztosíthatom, hogy bármilyen terje­delmes is a beszélge­tésünk, a személyes kérdésekre szorítunk helyet. — Hát legyen, de csaló­dást kell okoznom, mert nem ez volt a gyerekkori vágyam, de hogy teljesen világos le­gyen, mégis valahol ott kell kezdenem. Népes bányász- családban értem meg a fér­fikort. Apám a Pécsi Urán­érc Bányától ment nyugdíj­ba, öcsém jelenleg is ott dolgozik, bátyám a Komlói Szénbányában dolgozott. Anyai nagybátyám és azok gyermekei szén- és bauxit­bányászok. Itt jegyzem meg, hogy feleségem édesapja, testvérei és ugyancsak népes rokonsága szintén bányá­szok. Tehát a szó nem jogi értelmében vett rokoni kö­römben jelenleg is mintegy 25 fő dolgozik bányában, vá­jár szakmunkástól főmér­nökig terjedő széles munka­körskálán. így semmi külö­nös nincs abban, hogy 14 éves koromban vízhordó gyerekként én is a bányá­ban kezdtem. Vájár szak­munkás lettem 1950-ben, majd a Komlói Kossuth Bá­nya Üzemtől műszaki pá­lyán továbbtanulni küldtek. Ez nagyon nehéz időszak volt. A nvarat mindig vé­gigdolgoztam, a lehető leg­nehezebb bányamunkát vé­geztem, mert azt jól megfi­zették és így a vakációban megkeresett összegből fizet­ni tudtam a tanévközi költ­ségeimet. Már ismét dolgozni kezdtem, amikor hivattak a Kossuth Bányaüzem személy­zeti osztályára és az akko­ri káder- és személyzeti po­litika gyakorlatának megfe­lelően mint fiatal párttaggal közölték, hogy a jövőben a rendőri szerveknél kell dolgoznom. Ott van a mun­kámra szükség. Néhány nap múlva már rendőrnyomozó őrmester voltam, mint ké­sőbb kiderült, 950 forint ha­vi fizetésért, az előző fizeté­sem egyötödéért! így kerül­tem a rendőri pályára. — Egyetemi végzett­séggel rendőrőrmester lett? — Igen, de ez lényegtelen volt ahhoz a nkivan tiszta meggyőződéshez viszonyítva, hogy éppen csak lábra álló új szocialista rendszerünkben az éri munkámra ott volt szükség. Bár ma is sok egye­temet végzett ember kezde­né a rendőri szolgálatát őr­mesteri rendfokozattal! | — A doktori cím? — A rendőri pálya nem­csak hivatás, hanem szakma is, tehát tanulni kellett to­vább. Előbb egyéves szak­tiszti iskolát végeztem, majd az Állam- és Jogtudományi Egyetemen szereztem jogi diplomát. | — Es legutóbb a Poli­tikai Főiskolán kapta meg a sorrendben im­már harmadik diplo­máját. Számoljuk ösz- sze, hány évi tanulás ez! — Ha jól számolom, hu­szonhat, szervezetten, de köz­ben sem voltam soha rest új ismereteket szerezni. — Őrmesterségtől ez­redesi rendfokozatig, hogy jut el az ember, ez nyilván több beosz­tást is takar? Melyi­ket szerette a legjob­ban? — Ami a kérdés első ré­szét illeti, azt hiszem annak több összetevője is van. Egyfelől fegyelmezett élet­vitel, munkaszeretet, folya­matos tanulás, önbizalom és szilárd meggyőződés, hogy a konkrét tevékenységgel dol­gozó népünk és szocialista fejlődésünk érdekeit szolgál­juk. Ebben segített gyermek- és fiatalkori környezetem, amelyek a közösségi gondol­kodásmódot és érzésvilágot kifejlesztették bennem, ha­ladó szellemű, munkacentri­kus feleségem és gyermeke­im, akikkel közösen sokszor átsegítettük egymást a ne­hézségeken. Ezt különösen fontosnak tartom hangsúlyoz­ni mert munkám során sokszor tapasztalom, hogy az embe­rek jelentős hányada a ki­egyensúlyozott családi hát­tér biztosítását nem a fon­tosságának megfelelő helyre sorolja, vagy egyszerűen el­hanyagolja. Másfelől a sze­rencse. így szerencsémnek tartom, hogy legtöbbször olyan vezetőim, tanáraim, parancsnokaim voltak, akik magas igényeket támasztot­tak velem és a munkámmal szemben, ugyanakkor ered­ményes tevékenységemet időben elismerték és ember­ségesek is voltak. Ezek fel­tétlen szükségesek az em­ber egyenletes fejlődéséhez. Az egyre magasabb beosz­tást pedig mindig a valószí­nű ésszerűbb munkameg­osztás és az időmúlás jele­ként fogtam fel. A kérdés másik felére azt tudom vá­laszolni, hogy tényleg sok munkaterületen dolgoztam. Valamennyi munkaköröm­ben — ha egyébként nehezen is szoktam meg — végezetül jól éreztem magam. Vezető beosztást 23 éves koromtól töltök be, de legszebb emlé­keim a rendőri alaptevé­kenységhez fűződnek. Ha te­hettem, vezetőként is nyo­moztam, vizsgáltam. — Elnézést, de nem ér­tem: mi a kettő között a különbség? — Vizsgálatról a nyomo­zásnak abban a szakaszában beszélünk, amikor a tettes már ismert. — Elmondaná egy em­lékezetes esetét? — A huszonhatéves rend­őri szolgálatom során — saj­nos — „gazdag” gyűjte­ményre tettem szert. Krimit ne várjon tőlem, mert a bűn­eseteket inkább tragikus vagy sajnálatot kiváltó kö­rülmények következményei­nek, mintsem az olvasó szó­rakoztatására alkalmas szto­rinak fogom fel. Másrészt természetesnek tartom, hogy a bűnüldözők-bűnözők har­cából végezetül is törvény­szerűen az előbbiek kerülnek ki győztesen, hisz ők kikép­zett szakemberek, a bűnözők pedig rendszerint amatőrök. Emellett apparátusok állnak a nyomozó rendelkezésére és munkájában speciális szak­kérdésekben segítik a legkü­lönbözőbb tudományágak eredményei és művelői. így nem varázslatos csoda példá­ul a bűnözők kézrekerítése. Tapasztalatokból tudom, hogy a bűncselekmények ösz- szes körülményeinek, vagy az ismeretlen bűnelkövetők felderítése igen komoly, tervszerű és sokszor tudomá­nyos igényességű mun­ka eredménye. Ugyanakkor a véletlenek is nagyon nagy szolgálatot tesznek. Ha meg­engedi, egy ilyen történetet mondanék el inkább. Több éve Pécsett egy reggelre ki­fosztották az OFOTÉRT egyik üzletét. Én aznap egé­szen más ügyben tanúként hallgattam ki egy, a bűnö­zőkkel szoros kapcsolatban álló prostituáltat. Tetszett neki, hogy türelmesen hall­gatom a zagyva fecsegését is, amely során azt bizonygat­ta dicsekvően, hogy ő min­den „nehéz fiút” ismer. Csak úgy mellékesen kér­deztem meg: ki szereti az ismerősei közül a lekvárt? A kérdés onnét adódott, hogy az ömlengése közben beleolvastam az asztalomon fekvő jelentésbe. Abban az állt, hogy az éjszakai betö­réskor lekvárral bekenték a kirakatüveget, hogy ne csö­römpöljön, amikor betörik. Kérdésemre kapásból mon­dott egy nevet és lakcímet, akiről megjegyezte, hogy előző este járt a lakásán- és más élelem híján adott neki egy üveg szilvalekvárt meg kenyeret. Az ellopott érté­kekkel együtt előállított be­törő szerintem még ma sem tudja, milyen véletlenül buk­kantunk gyorsan a nyomára. — És mi foglalkoztat­ja, most a megyei főka­pitányt? — A jelenlegi beosztásom is speciális, más, mint bár­melyik eddigi. Egyre távo­labb és távolabb kerültem az állampolgárok előtt is jól látható konkrét rendőri mun­kától. Most a munka szer­vezése, a személyi és tárgyi feltételek biztosítása, a koor­dinálás, a társadalom más szerveivel való jó- összhang megteremtése a feladatom. — Három éve van Tolna megyében. Sike­rült „megyésednie”? — Ez nem volt nehéz, hi­szen ebben a megyében volt az első munkaterületem — a Nagymányok környéki bá­nyaüzemeknél történt rend­kívüli eseményekkel foglal­koztam —, és évekig dolgoz­tam a szomszéd megyében. — A vezetése alatt dolgozókat sikerült megismerni? — Talán igen. Az volt az egyik legsürgősebb dolgom, hiszen egy vezető sem tud eredményt elérni, ha nem is­meri meg a lehető legjobban a beosztottjai emberi érté­keit. alkalmasságát, teherbí­ró képességét, gondjait, sze­mélyi körülményeit, stb. — Ez sok időt igényel és közben a napi ope­ratív feladatokat is el kell végezni, annak ösz- szes gondjával, bajá­val. Mi most a legna­gyobb gondja? — A munkaerővel való gazdálkodás. Tíz éve állapí­tották meg a létszámunkat, de azóta nagyon sok min­den változott. s e változá­sokból a rendőri szervek ré­szére többlet munka adódik. — Mi a megoldás ilyen helyzetben? — A képzésről semmilyen áron nem szabad lemondani. Szerintem ez a legjobb be­fektetés. Nem marad más, mint ahogy a ma gyakran használt kifejezéssel mond­juk: növelni kell a haté­konyságot. Az egye? terüle­teken dolgozóknak segíteni kell egymást. A másik: a bűncselekmények megelőzé­séhez, teljes feltárásához, a tettes kézrekerítéséhez még nagyobb mértékben igényel­ni kell a társadalom segítsé­gét. — A megelőzésben pe­dig — gondolom — a munkahelyek is sokat tehetnek, például a társadalmi tulajdon védelmében... — így igaz. A társadalmi tulajdon nem gyarapítható annak biztonságos védelme nélkül. A kezelője köteles a védelemre alkalmas intézke­déseket megtenni. — A főkapitány sze­rint milyen megyénk közbiztonsági helyze­te? — Pontosabb lesz a véle­mény, ha a mérhető muta­tók segítségével mondom, hogy jó. Az új Büntető Tör­vénykönyv körülbelül 200 bűncselekményt és ezen be­lül több olyan magatartást sorol fel, amely büntetendő. Ezek között vannak az egé­szen . súlyosak és a struktúra enyhébb kategóriáiba tarto­zók. Nos; a bűntettek struk­túrájánál nem rossz a kép. A bűnügyek mintegy 60 szá­zaléka tulajdon elleni cselek­mény, annak is 40 százaléka a társadalmi tulajdont sér­tő. Az egésznek nagy többsé­ge kis értékű, azaz 2000 fo­rint alatti kárral járó. A közbiztonsági helyzetünk jellemzője, hogy nincs szer­vezett alvilág, a csoportos elkövetés is ritka, 1—1 cse­lekmény elkövetésére alkal­milag társulnak. Kevés a visszaeső és a büntetett elő­életű elkövető. A bűnügyek jelentős részében szó szerint az alkalom szüli a tolvajt. Ez a megelőzés fontosságára figyelmeztet. Nem mérhető mutató, de a helyzetre jel­lemző, hogy nálunk az em­berek nem félnek sötétedés után az utcára menni. — Térjünk más témá­ra. Sokat utazunk kül­földre? — Tavaly több mint 24 ezer kiutazási engedélyt ad­tunk ki. Ebből közel ötezer nyugati országba szólt. I — Sok az elutasítás? — Minimális, azok is több­nyire a rendeletek nem is­meréséből fakadnak, ugyanis a valutakímélési okok . bizo­nyos időhöz kötik a deviza­igényes ' utazások gyakorisá­gát. Tulajdonképpen aki út­levelet kért, az kapott is. — Beszélgetésünk vé­géhez közeledünk. Fő­kapitány elvtárs, mi­lyen gondolattal zár­juk le az elmondotta­kat? — Azzal a megalapozott tudattal és hittel, hogy a rendőri szerveink személyi állománya hivatástudata szintjénél, fegyelmezettségé­nél, folyamatosan javuló is­kolázottságánál és felké­szültségénél fogva — mint eddig is — alkalmas és kész a megye jó állam- és köz­rendje, közbiztonsága fenn­tartására. Bízunk abban, hogy a társ bűnüldöző szervekkel és a lakosság széles rétegei­vel összefogva, további ered­ményes intézkedéseket tu­dunk tenni a bűncselekmé­nyek és egyéb jogellenes magatartások megelőzésére és visszaszorítására. Havas téli napokon igen gyakori, hogy a rádió felhí. vassal fordul Budapest la­kosságához, jelentkezzenek rendkívüli hómunkára a plakátokon feltűntetett he_ lyeken. Az üzemek kapujára függesztett 'plakátokon válto­zatlanul hosszú a szakmák listája, •ugyancsak munkaerőt keresnek. A vendégi át óipari vállalat kirakataiból sem akar eltűnni a hirdetmény, mely szerint konyhalányokat, szakácsokat, cukrászokat, ta­karítónőiket felvesznek. Az újságok hasábjai is telve vannak hirdetésekkel — mind-mind munkahelyet ki. nál, munkást keres. A Tolna megyei Levéltár anyagainak rendezése során több plakát került elő, ame­lyek tanúsága szerint ugyan, csak munkásokat toboroztak különböző munkahelyekre. Igaz, a plakátok többsége még a múlt században ké­szült. A XX. században nem. igen kínáltak munkahelyet plakátokon. Általános volt a munkáméi kül iség. Reggelente nagy csoportok verődtek össze az üzemek kapui előtt, hátha akad valami munka. Ez a kapitalizmus egyik jel­legzetessége volt. (A kapita. lista országokban a munka­nélküliség ma is természetes jelenség.) A múlt században is volt munkanélküliség, hiszen az 1848-as polgári forradalom jobbágyfelszabadítása csak fél megoldást jelentett. Jo. giiag szabaddá tette a jobbá­gyokat, de többségük föld nélkül lett szabad. A pa­rasztságnak mintegy 60 szá­zaléka nem kapott földet, mert a polgári forradalom érintetlenül hagyta a nagy. birtokrendszert. Tudjuk, az 186'7-es kiegyezés úgy zárta le 1848-iat és úgy rendezte Magyarország és Ausztria viszonyát, hogy megőrizte a nagybirtokot és politikailag megerősítette a nagybirtokos osztályt. Igaz, a kiegyezés után kedvezőbb feltételek alakultak ki a szabadverse, nyes kapitalizmus .fejlődésé­hez, de az iparosodás nem volt olyan mértékű, hogy a munkanélkülieknek elegendő munkahelyet biztosított vol­na. A helyzeten néhány évti­zedig sokat segített a vasút­építés és a folyószabályozás. Tekintettel arra, hogy a földmunka nem volt gépe­sítve, igen nagy számban kelett alkalmazni munikáso- kalt. t*rm+. A szabadságharc veresége után, az abszolutizmus ide. jén lassú volt a gazdasági fejlődés. Megyénk területén azonban volt munkalehető­ség, mert, mint arról az 1854-ben készült plakát ér­tesít, engedélyezték a Sárvíz, csatorna építését. Mát tartalmazott a hirdet­mény? Közölte, hogy a munka irányítását Karafiáth Frigyes mémüksegéd végzi, s ő al­kalmazza a munkásokat, készpénzfizetés mellett. A munka 1854. szeptember 14- én kezdődik, ezer munkásra van szükség. Jelentkezni Tap!oson, a holt Duna part­ján lehet. Azt is közölte a hirdet­mény, hogy a munkát csak munkacsapat vállalhatja el, egyéni felvétel nincs. A mun. kaesapat már otthon vezetőt (kaparást) választ magának, aki a csapat nevében, tár. gyal. a munkaadóval, fel­vállalja a munkát, a fize­tést felveszi, és a csapat tag, ja inak szétosztja. Minden munkás köteles magával hozni a földműn, kához szükséges munkaesz­közöket (ásót, lapátot),és a csapatnak legalább egy tö- mősulyokkal kell rendelkez. nie. Egyéb miunkaeszközök- ről a munkaadó igazgatósága gondoskodik. Miből állt a .munka? Idéz­zük a plakát 3. pontját._ „Ezen munka áll töltések készítéséből, mellyhez a föld 14 öllnyi távolságról a kije. lölt gödrökből, mellyek majd a. csatornát képezik, lészen hordán'dó. A töltés mindkét hajlása a kijelölt mód készíttendő és jól megtömendő, ezenkívül a töltés közepén, alulról kezdve egész fel egy öl szé. lességű réteg keményen lé­szen .megtömendő, mellyért azonban külön megtérítés fog következni” (Az öl el­avult, régi hosszúságegység: 1,89648 m.) A plakát negyedik pontja a fizetésiről rendelkezik. Egy öl mélységig 2 frt, 1—2 öl mélységi© 2 írt 30 kr, s et_ tői nagyobb mélységig 3 frt a fizetség. A gát döngölé- séért minden ölnyi magassá­gért 40 kr-t fizettek. A fizetések hetenként vol. lak, renidiszerint a hét utolsó napján, szombaton.. Amíg azonban a vállalt munka el nemi készült, mindig csak előleget fizetett a munkaadó. Ha valamelyik munkacsapat elhagyta a munkahelyet, he­lyette másokat vettek fel, a bér őket illette. Nem feled­hetjük, hogy az előleg, soha sem fedezte a tényleges rom», ka díját, kisebb-maigyobb ősz- szeg a végelszámolásra ma. ^iadt. Ha a munkacsapat a munka végzése előtt elhagy, ta helyét a visszamaradó összeg a helyükbe lépőket illette meg. Megjegyzendő még, hogy a munkaadók nem lehettek ne­héz helyzetben, mert az ezer munkás toborzására mind­össze 10 napot fordítottak. ' K. BALOG JÁNOS II i r d r I ■ é i y. A «NP** «■ Ur. kMMÉÍ n réfwsweeUi# » &r*u­»L . ItaU.J 4—-.Ifi-» «—r« »»»* AfM iráffcM vrwtwi Kstyatasya Wé aurgresdelle. fCxca m»l> kivitele ca, ksr. aaéméicaegéd Karafiilk Frigy«* kösvetl#« *<r- smyiei« *s írlögyabrte «lati történik, U is a. ««»kánok ke*»p黫A*«*é* «*Ur«i feivMelefe feljo­gosítva van. A fŐld»w*k*l*«k U m*. Skftrmhm U-kí* íogwüt «egkeadetni, m*öy*kr* eve (.1000) ««aki. kíráataiik. Mi in ofly M*Úí kőxtóré, bogy wimU*ok, kik «*rs »aakáiaa rmi *e»»i Uré»»*k, nwgöfcai Írgké*«Www #*|Ke«J»«r Í**küg wrrciurtt ca. ki/, wernóknegedad Ta- j4.i*o« * bott ^ön*«ál j«fc*l*ék. Kuk folytán mtotm uúoomérióktí kőr«ke*ók jnuateak köattMtomáara: I -»»ér: «sakál csak egy ege**, legkeeeoabb 10 emberból álló wunknscnoport kapital, kik auír otthon Magoknak egy felelős vezetőt {kaparást} eáJamiaaak, kivel astaa egyedül a bclyani- wea a »unka wegáJUpUuuk, és ugyan kinek a isetéaek in kísnolgáJtainak. «-»•or i «tódra »nnkáa lartoaik a mag« eaaköwsít ásót é* kapál ■ é* Mimim «unkáarao- poci legaláJrb egy tómőmtlykt« komi), a* egyébb e**ltó*dkről u Igaagatóaág gondoskodik. 3- a»or: «te« »sak« áii, tóluh#*k ké«sité*éból, weUybe* a főid 14 átlövi úrókágnii * ki­jeleli gödrökből, «elljek w*jd « «tatomét képesattdti, lésaeo kordám!». A töké* »»ékét kajla*« « kijeleli mri keswtteadó r* jól «egtónwadő, exenkivbl * lőt­té* ktompén, alakét kesére ege** fel egy ól sneieaaégö réteg kéményén lessen megtömendő, ■teílyért aaoabaa kölöa nwgtérité* fog következni. 4- asert egy Kubiköl földnek kiewelcaerrt, eUtordáaaert, e* aasal a kijelelt «ód tölu-a kr~ uitOaeerl u l-aö mélyargböl, a*at egy öl mélységig fn kr. pg... a ll-dik weiyaegbót vagyis egy ölnél melyebb, de két ölnél ne* taélyebb gödrökből ......................................................9 „ 31} ,, t * a itl-dik mélységből, axaz kei őbé) »efjebb, de # Ól 1 labaal new «eiyebb gödörből . ... 9 n „ „ Raew kivftl weg * feljebb említett rétégből egy öl hnaarnii^aaii d tőke* kúxepea jal ■egtftmmeert aúadea ölayi magasaág ataa 40 kr. pgó ftaetletik. 5- aade: n ftactesek beteakem tóeteasrk, addig ammbaa eaak ebdegeseaek adatnak, m,g aa elválab fedte« ».mai uÁekteae* el nem ké»*ior«Sk, Ha vaUmeüy rnnskiacsoport feltalajt anr»ka- ját eMbem kewai, akkor a kwrakagyea rés* eEkemtoewe aaáa awáier*^ fogadtatík. A Tota*i cm ka amgyeb*fe«é#iőf .%eg*ardt»a weptewbe* J-*a t*Ä4 Is. Ur. kduvtoad Tuarsm. w T«Manor l'iatke Nagy, s.k. I úr. Adrián Zsigmondi rendőr ezredes, megyei főkapitánnyal

Next

/
Thumbnails
Contents