Tolna Megyei Népújság, 1980. március (30. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-09 / 58. szám
1980. március 9. Képújság 5 Nem sírni, dolgozni! Ki ne hallotta volna a szárnyait bontogató, pályáját ízlelgető, családalapítás előtt álló fiatalember (fiú vagy lány — ez esetben teljesen mindegy) monológját? Emlékeztetőül íme néhány jellegzetes mondat: Jó ezeknek a kripliknek. Lakás, kocsi, egy halom pénz. Mit kezdenek a tízezrekkel? Bedugják a kanapé bársony huzata alá... hogy nyugodt legyen az éjszakájuk. Fordítva kellene lenni mindennek. Kapnának a fiatalok kéglit, egy Zsigát, és mondjuk 20 és 30 éves koruk között rendes „nyugdíjat”. Aztán kellene csak melózni __ míg... szóval akármeddig. De íg y? Az ember végiggürizi a legszebb éveit, hajtja a lakást, meg ami kell. Aztán jönnek a gyerekek. Szórakozás nuku. Mert miből futná arra is? Havi háromezerből? Vagy ötből? Ilyen fizetésből csak vegetálni lehet. Ki így, ki úgy cifrázza sirámait, spékeli a legkülönösebb ötletekkel képtelen álmait. Irigyen szemlélik a korosabbakat, akik kényelmük, jólétük megteremtésén esztendőkön át fáradoztak, tervezgettek, spóroltak. Nem áll szándékomban, hogy felhívjam a „kezdők” figyelmét, hogy nehezebben szerzett holmi mennyivel többet ér, hogy valaminek az elérése milyen diadallal, sikerélménnyel jár. Azt viszont mondom, hogy ez esetben a cél nem szentesíti az eszközt, mert a pénzhajszában, a meggazdagodni akarásban, nem fontos a gyerekeket „albérletbe” adni a nagyszülőkhöz, nem kell szétzilálni a családot még akkor sem, ha az ifjú férj vállalja is a különélést (az ezért járó díjjal együtt) és azt, hogy néhány évig az ország túlsó sarkának megyéjében dolgozzék... ráadásul nem is a szakmájában, s olyan körülmények között, amit általában családos apák nem szoktak vállalni. Azt megint nem mondom, hogy Pató Pál módjára kell legyintgetni, ráérni, s várni, hátha jön a sült galamb. És ha nem jön, hát nem jön ... Azt ellenben mondom, hogy felesleges a napi nyolc munkaórából kettőt sírással eltölteni, jajgatni, hogy miért nem fizetnek többet? Mert gondoljunk csak bele, kétórai sírásnál a kétórai munka mennyivel többet hoz a konyhára! És ha ez sem elég, másutt is meg lehet fogni a munka végét. Egy ismerősöm — szintén fiatal és két kisgyermeke van — három nyáron át járt rendszeresen kőműves mellé culágernek. Persze, hivatali munkája mellett, reggel öttől hétig, délután négytől. Hétkor együtt vacsorázott a család, vasárnap pedig együtt mentek Domboriba. Minden szülői segítség nélkül három év alatt megvették, illetve befizették a lakásra valót, bútort vettek, sőt, egy fél Trabantot is magukénak tudnak. Szóval ők is sürgették az időt, de munkával, nem sírással. Szintén fiatal mérnök, munkájáért kiváló dolgozó kitüntetést kapott. Munkaidőn túl nyaralókat tervez. Felesége tanárnő, gyerekeket korrepetál. A példákat csupán fel kell sorolni, hisz van belőlük bőven. S a példákat követni is lehet, csupán meg kell találni, ki, hol és mivel tud magának pluszt csinálni. Mert a plusz megteremtésére van lehetőség szépszerével. S ha a lehetőség megvan, már csak dolgozni kell. V. HORVÁTH MÁRIA Tevékeny nyugdíjasok A példát egyetlen személy szolgáltatta, de könnyén általánosítható, ami egyáltalán nem ritkaság. Szakszerű komolysággal ezt úgy szokás mondani, hogy az ember az egyediből következtet az általánosra. Ez nem mindig nagy öröm, de jelen esetben az. Nemrégiben jó háromszáz kilométert volt szerencsém együtt autózni egy nyugdíjas falusi pedagógussal, akit Magyarkesziben egész egyszerűen úgy hívnak, hogy „a majori tanító”. Ezen mit se változtat az az aprócska tény, hogy a volt Eszterházy major már rég eltűnt. Minarovits tanító úr pedig 40 évi szolgálat után általános iskolai tanárként vonult nyugdíjba. Ez 1969- ben történt és rögtön hangsúlyozandó, hogy esetében a tökéletesen megérdemelt „nyugállomány” még csak közelítőleg se jelenti a nyugalom és tespedés állapotát. Legyen könyvtároskodásról, helytörténetről, népszámlálásról, a Hazafias .Népfront bármilyen tevékenységéről szó, netán továbbképzésről Tengelicen, a 72 éves pedagógus mindenhol ott van. Gyanítom, hogy részben emiatt tagadhatna le tíz évet életkorából. Szerencse, hogy így van és szerencse, hogy nem ő az egyetlen idézhető példa. A nemzedékeket tanított történelem tanár nyugdíjba vonulása óta kilométerek tízezreit tette meg Ázsiától az Adriáig, mint idegenvezető. Utasainak néha olyan félelmetes' tempót diktál, hogy alig győzik követni. Egy másik ismerősöm, jóval túl a hetvenen, megírta nagy múltú családja, egy híres iparosdinasztia történekét. A szekszárdi várostörténeti 'klubban a legkülönbözőbb korúak és foglalkozásúak élnek igen tevékeny szellemi életet, utazgatnak, országjárásokon vesznek részt. Egy nyugdíjas rendőrtiszt, immár lakóbizottsági elnöki minőségben, teljes joggal árra büszke, hogy az ő körnvé- kük-házuk a legtisztább, virágokkal legszebben ékes. A „nyugdíj-krízisről” alighanem már mindenki hallott. Arról az időszakról, amikor az embert elbúcsúztat iák (vagy el se búcsúztatják) a munkahelyén és máról-holnapra feleslegesnek érzi magát. Ebbe, mármint a tétlenségbe, sokan belerokkantak és idő előtt sírba szálltak. Tudnék példát idézni ennek igazolására is, de ízetlen és kegyeletsértő lenne. A tevékeny nyugdíjasok módszere a jó, példamutató, követendő. Egyáltalán nem érzem humorosnak azt a véleményemet, hogy az övék a jövő. O. I. írógépek, számológépek, meg ezernyi más berendezés orvosai az irodagéptechnikai vállalat szakemberei. A tizen, három éve a szekszárdi központtal dolgozó területi üzem huszonnégy műszerésze Tolnában és Baranyában javít ja a kisebb és nagyobb szerkezeteket, az írógépeken kívül a pénztárgépeket, mechanikus és elektronikus számológépe, két, könyvelőberendezéseket, hagyományos és elektronikus másoló-, sokszorosító masinákat, meg számlázó automatákat. Kis iroda, egy ügyfélfogadó, s két műhely a főhadiszállása annak a majd negyedszáz szakembernek, aki napjaink nélkülözhetetlen szerkezeteit, az írógépeket, számolómasinákat, sokszorosító, másoló szerkezeteket javítja. Fejlődniük kell a korral, mert a mai írógép százéves őséhez már alig hasonlít, s az itt gyógyuló szerkezetekben a mechanikus alkatrészek mellett, vagy helyett egyre nagyobb számmal találhatók integrált áramkörök, mikroszkopikus * méretű elektronikák. Ezért vonult be a szerszámok sorába az oszcilloszkóp, s sok egyéb villamos berendezés. De legtöbb dolga a szerviz dolgozóinak a mechanikus gépekkel van. A két megyében fellelhető sok tízezer írógép, meg a néhány ezer pénztárgép, könyvelő automata elsősorban ilyenekből áll. Ezek tették ki a jelentős részét a tavaly megjavított 25 és fél ezer irodagépnek. A szerviz dolgozói főként a helyszínen javítanak. A szervizbe azok a gépek kerülnek be, amelyeknek hibáját ott nem lehet elhárítani. Ezt a munkát mutatják be képeink. Fotó: SZEPESI LÁSZLÓ Pénztárgépek Adminisztráció. Forgópolcokon az itt javított valamennyi gép kartonja. A zsebszámoló gép lelke egy integrált áramkör. Ha az „betegszik meg”, csak a csere segít. A kész gépek szállításra várnak Betű a lángban. Mucska György egy Optima írógép betűit geperálja Ezernyi kis alkatrészből áll a számológép. A nagyjavítás során ezek jó részét ellenőrzik. Sitkey Lajos a nagyjavításon átesett könyvelőgépet teszteli Elektronika az irodákban. Ezt a számológépet már csak bonyolult műszerek segítségével lehet javítani. ________________________ m mmar ■ mamr ^mrmmmmmmmmmKsmmmmmmmmmmmmmmt Irodagépjavítók
