Tolna Megyei Népújság, 1980. március (30. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-07 / 56. szám
2 Képújság 1980. március 7. Afganisztán Az országgyűlés tavaszi ülésszaka Carter-Schmidt találkozó Taktikai eltérések Helmuth Schmidt nyugatnémet kancellár Washingtonban megbeszélést folytatott Carter amerikai elnökkel Dr. Szekér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese beszél (Folytatás az 1. oldatról.) eredményeket. Ezek gyakor_ Háti alkalmazása előtt szélesre kell tárni a kaput, ugyanakkor őrködni kell azon is, hogy a szakszerűtlen vagy gondatlan magatartás ne veszélyeztesse a környezetet. Ennek jegyében te remt megfelelőbb keretet a törvényjavaslat ahhoz, hogy az atomtechnikát országunk javára tudjuk hasznosítani. Dr. Bognár Rezső (Hajdú- Bihar m. 3. vk.) akadémikus egyebek között hangsúlyozta: Jóleső és megnyugtató érzés, hogy a természettudomány talán legmodernebb, és az egész emberiség számára is az egyik legnagyobb jelentőségű ágának, az atomfizikának felismertük társadalmi és gazdásági fontosságát és békés célokra, a szocializmust építő munkában akarjuk mind nagyobb mértékben hasznosítani. A felszólalások után dr. Markója Imre igazságügyminiszter válasza, majd határozathozatal következett. Az országgyűlés az előterjesztett módosító javaslatokat, azután az atomenergiáról szóló törvényjavaslatot általánosságban — és a már megszavazott módosításokkal — részleteiben is, egyhangúlag elfogadta. Ezt követően Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára számolt be a Népköztársaság Elnöki Tanácsának munkájáról: — az állami életben a törvényesség biztosított volt és tovább fejlődött — hangsúlyozta a többi között. — Az országgyűlést helyettesítő jogkörében az Elnöki Tanács az alapvető elvek és rendelkezések érintetlenül hagyásával egészített ki és korszerűsített kisebb-nagyobb mértékben egyes törvényeket. Törvényerejű rendeletet alkotott az államélet fejlesztése, a szocialista, a kulturális és a közművelődési célok jobb megoldása érdekében. A társadalmi viszonyok jogi szabályozást igénylő körében összesen hatvan törvényerejű rendeletet alkottunk — mondotta. A továbbiakban szólt arról, hogy — a jogszabályalkotás mellett — az Elnöki Tanács munkájának jelentős hányadát adták az egyedi döntések: az állampolgársági, a kegyelmezési, a kinevezési és a kitüntetési ügyek. A Magyar Népköztársaság nemzetközi tevékenysége és országunk külpolitikájának gyakorlati megvalósítása jelentős feladatokat ró az Elnöki Tanácsra. Ebben külpolitikánk alapvető elvei, a szocializmus, a béke szolgálata vezérel bennünket. Arra törekedtünk és törekszünk hogy szilárduljon és tovább fejlődjön a békés egymás mellett élés, az enyhülés irányzata. Megbízatásunk időszaka alatt öt függetlenné vált országot ismertünk el és 19 állammal létesítettünk diplomáciai kapcsolatot. Ezzel 125-re növekedett azoknak az országoknak a száma, amelyekkel diplomáciai kapcsolatban vagyunk, összegezve: az Elnöki Tanács az alkotmány előírásaival összhangban végezte feladatát, szoros együttműködésben az országgyűléssel és a kormánnyal. Az országgyűlés a beszámolót jóváhagyólag tudomásul vette. Ezután dr. Szíjártó Károly legfőbb ügyész számolt be az utóbbi két esztendőben szerzett ügyészi tapasztalatokról az állampolgárok többségére a törvénytisztelő, a jogszabályi rendelkezéseket követő, fegyelmezett magatartás volt jellemző 1978—79-ben is — mondotta, hozzáfűzve: hazánkban változatlanul szilárd a törvényesség. —- Világosan kell látni, hogy a ma még tapasztalható hibák csökkentése, illetve megszüntetése minden állami és gazdálkodó szerv alapvető feladata. Valamennyi területen fokozottabb gondot kell fordítani a jogszabályokban megfogalmazott központi akarat érvényesítésére, az állami és állampolgári fegyelem biztosítására,, a köteie<■ zettségek teljesítésének számonkérésére. Ezután a bűnözés múlt évi adataira hivatkozva kiemelte: az összbűnözés egészében nem következett be lényegesebb változás. Az ismertté vált közvádas bűncselekmények száma 1978-hoz viszonyítva 1,3 százalékkal, az elkövetőké pedig 6,5 százalékkal csökkent. A legfőbb ügyész a bűncselekmények csoportjtait elemezve a társadalmi tulajdont károsító súlyos törvénysértések 5,6 százalékos csökkenését állapította meg. _E tavalyi számadatot vizsgálva azonban nincs okunk megnyugvásra, mivel 16 millió forinttal növekedett az ilyen bűncselekményekkel okozott kár. Csökkent az erőszakos és garázda jellegű bűncselekmények száma. Jóllehet közlekedési bűncselekményekből is — 12,9 százalékkal.— kevesebbet jegyeztek fel a múlt évben, az ittas járművezetés változatlanul 70 százalékosarányt képviselt. Egyébként a bűnözés feltárt okai között szerepel az alkoholizmus — állapította meg későbbiekben. — Felszámolására még határozottabban kell törekedni. Az ügyészek élnek a törvény adta lehetőségekkel: indítványozzák például a munka- terápiás intézeti gyógykezelés elrendelését. A kezdeményezésre jogosult egyéb állami, társadalmi szervek viszont csak elvétve élnek ezzel a lehetőséggel. Ezért mielőbbi fordulatra van szükség. Dr. Szakács Ödön, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának tevékenységéről adott számot. A Magyar Népköztársaság bíróságai — hangsúlyozta — teljesítették az alkotmányban és a bíróságokról szóló törvényben rögzített feladatokat: védték az állami, gazdasági és társadalmi rendelet, az állampolgárok jogait; a törvényben meghatározott keretek között büntették a bűncselekmények1 elkövetőit. A testület büntető és katonai kollégiumának legfontosabb feladata volt, hogy biztosítsa az új Büntető Törvény- könyv egységes alkalmazását. Ennek érdekében a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálta az összes, korábban hozott elvi iránymutatását. így lényeges egyszerűsítésekre is lehetőség nyílt: több mint 30 büntetőjogi elvi döntés közül három és 206 kollégiumi állásfoglalás közül 91 maradt hatályban. A továbbiakban a büntetéskiszabás törvényességének biztosításával kapcsolatos tapasztalatokról szólva elmondotta: az elmúlt években az országos ítélkezés kiegyensúlyozottabbá vált. Indokolatlanul enyhe vagy eltúlzottan súlyos büntetések csak ritkán fordultak elő. Az ilyen ítéletekkel szemben — fűzte hozzá — törvényességi óvást emelt. A népgazdaság elleni bűncselekmények helyes büntetőjogi megítéléséről szólva rámutatott; ismételten és erőteljesen hangsúlyoztuk, hogy a csoportérdek nem kerülhet ellentétbe az össztársadalmi érdekkel. A nyerészkedés, valamint a munka nélkül vagy a munkával arányban nem álló jövedelemszerzés alapvetően sérti mind a termelés, mind a termelt javak igazságos elosztásához fűződő érdekeket. A Legfelsőbb Bíróság a vagyon elleni bűncselekmények megítélésével több elvi iránymutatásban hívta fel a bíróságok figyelmét arra, hogy a büntetés kiszabásakor súlyosbító körülményként kell figyelembe venni, ha a bűncselekménnyel a társadalmi tulajdont sértették meg. A Legfelsőbb Bíróság az elmúlt két évben is következetesen törekedett arra, hogy a gazdasági pereket — a lehetőségek szerint — rövid idő alatt bírálja el, a feltárt hibákat és hiányosságokat elemezve kellően megalapozott határozatokat hozzon. Fontos érdek — mondotta végül —, hogy a gazdálkodás hatékonyságának fokozására irányuló törekvés megvalósítása közben ne szenvedjen sérelmet a munkahelyi demokrácia, s mindenütt érvényre jusson az egyes dolgozók jogos érdekeinek következetes védelme is. Dr. Földvári József (Bara. n.ya m.,4. vik.), a Pécsi Tudományegyetem rektora ^ a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság megbízásából elmondta: a Legfelsőbb Bíróság és a Legfőbb Ügyészség vezetői, dolgozói eredményesen, lelkiismeretesen, s nagy felelősségtudattal vé_ gezték munkájukat. A köz. lekedési bűncselekményekről szólva hangsúlyozta;megdöbbentő tény, hogy évente 700—800 halálos közúti balesetet okoznak. Ugyanis ezek nagy része figyelmesebb ve_ zetéssel, a közlekedési szabályoknak megfelelő magatar. fással kerülhető lett volna. Foglalkozott a gazdasági pe_ rek tapasztalataival, majd a munkaügyi jogviták megítélésével. Az igazságos és helyes munkaügyi ítélkezési gyakorlatért sokat tehetnek a vállalatok, a gazdálkodó szervezetek jogászai is, Ezután 3z országgyűlés dr. Szíjártó Károlynak, a Nép- köztársaság legfőbb ügyészé, nek és dr. Szakács Ödönnek, a Legfelsőbb Bíróság elnöké, nek beszámolóját jóváhagyó-' lag tudomásul vette. A továbbiakban — tekintettel arra, hogy az 1975. június 15-én megválasztott országgyűlés megbízatása idén június 15-én lejár —, az or. szággyűlés felhatalmazta a Népköztársaság Elnöki Tanácsát. az országgyűlési képviselők — és a tanácstagok — ugyancsak esedékes általános választását az Alkotmány előírásainak megfele. lően ez év június 8-ra tűzze ki. Apró Antal végül köszönetét mondott a képviselőknek, a megyei és budapesti képviselőcsoportok vezetőinek, az országgyűlés bízott-’ ságainak, tisztségviselőinek öt esztendőn át folytatott, hasznos tevékenységükért. Az országgyűlés tavaszi ülésszaka — amelyen Apró Antal és Péter János, az országgyűlés alelnöke fel. váltva elnökölt — befejezte munkáját. Törvényes felelősségrevonás A Bakhtar hírügynökség határozottan cáfolta azokat a nyugati koholmányokat, amelyek szerint az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság hatóságai „tömeges megtorlást” alkalmaznak a február 22-i és 23-i kabuli rendzavarások résztvevőivel szemben. A Bakhtar nyilatkozata emlékeztet rá, hogy a zavargások mögött afgán ellenforradalmárok és külföldi titkosszolgálatok álltak. A lakosság széles rétegei által támogatott népi' milíciának sikerült úrrá lennie a rendzavaráson. Ennek során több pakisztáni diverzánst és egy CIA-ügynököt is letartóztattak, megtalálták náluk bűnösségük kétségtelen bizonyítékait. Amerikai és kínai gyártmányú fegyverekre, hamis útlevelekre, hordozható rádióadókra, nagy mennyiségű külföldi valutára, megsemmisítésre ítélt afgán állampolgárok névsoraira bukkantak. A letartóztatottak ügyében még tart a nyomozás, ennek befejeztével bíróság elé állítják őket, s az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság törvényei szerint fognak ítélkezni felettük. Egyetlen letartóztatott ellen sem jártak el a bírósági út megkerülésével. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt, hogy az ellen- forradalmi zavargások kitörése egybeesett azzal a határidővel, amelyet Carter elnök ultimátumként szabott meg a külső agresszió visszaverése céljából Afganisztánba küldött korlátozott mértékű szovjet csapatkontingens kivonására. A szovjet katonai segítség időszerűsége és szükségessége nagyon jól megmutatkozik a jelenlegi amerikai kormányzat Afga- nisztán-ellenes tevékenységének fényében — hangoztatja a Bakhtar hírügynökség nyilatkozata. A hat elismert „mardzsa-i taklid”: az iraki Abd al- Gasem Khoi (a legidősebb: 85 éves), a teheráni Mohamed Hosszéin Khonsari és a négy qumi: Mohamed Reza Golpajegani, Mohamed Husz- szein Kohnsari, Sariat- Madari (a legfiatalabb: 76 éves) és Khomeini. A hívők maguk választják meg, hogy melyik „mardzsa-i taklid”-ot követik. S miután a síita vallás sokkal rugalmasabb az élet törvényeivel szemben, mint a szunnita, ez alkalmassá teszi a reformok és a demokratikus irányzatok befogadására. Síita felfogás szerint minden vezető csupán átmeneti funkciót tölt be, míg az „elrejtőzött imám” vissza nem tér. Khomeini szerint azonban addig is a papság — kizárólag a papság — minősül a próféta fölWashington és Bonn az alapvető kérdésekben egyetért, s ezt tolja előtérbe, miközben több fontos nemzetközi problémában változatlanul eltér a két kormány nézete. Ez a fő tanulsága Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár szerdai hivatalos látogatásának, amelynek során behatóan tárgyalt Carter elnökkel és az amerikai kormány tagjaival. A fehér házi tanácskozásról szokatlan késedelemmel kiadott terjedelmes sajtóközlemény megismétli az amerikai ihletésű NATO-álláspon- tot, hogy a Szovjetunió afganisztáni „inváziója” a nemzetközi békét fenyegeti, s hogy Afganisztán „semlegesítése” oldhatná meg a válságot. A Szovjetunió vonatkozásában követendő közös politika kérdését azonban már megkerüli a közlemény, mondván, hogy az afganisztáni kérdés „súlyos károkat okozott a Nyugat és a Szovjetunió gazdasági kapcsolatainak és mindkét fél, szödi és szellemi örökösének. A papság szembenállását a sahhal erősítette szövetsége a bazárral: a két réteg érdeke megegyezett abban, hogy minél kevesebbet adózzék az uralkodónak. 1906-ban Irán alkotmányos monarchiává alakult: az egyház számára ez lehetővé tette, hogy a parlamentben képviseltesse magát, sőt arra is felhatalmazta, hogy a törvényeket vallási szempontból felülbírálja. A papságnak ezt a jogát azonban a későbbi uralkodók nem tartották tiszteletben. Irán vallási vezetői arra törekedtek, hogy az iszlám korábbi befolyását visszaállítsák. A követendő út tekintetében azonban megoszlottak a vélemények. Khomeini és követői radikális megoldásként a sah megdöntését és az iszlám köztársaság bevezetését tűzték ki célul. vetségeseivel összhangban, megteszi a szükséges intézkedéseket”. Bonn tehát nem volt hajlandó nyíltan támogatni a szovjetellenes amerikai gazdasági korlátozásokat, sőt hivatalosan is nyitva hagyta az ajtót a nyugatnémet—szovjet kereskedelem változatlan fenntartása előtt. Az amerikai kormányforrás szerint Carter — a szilárd bonni álláspont ismeretében — immár nem is kérte Schmidttől, hogy csökkentsék az NSZK és a szocialista országok gazdasági kapcsolatait, bár Bonn hajlandó a katonai szempontból „kényesnek” minősülő termékek körének kiszélesítésére, ezzel az export bizonyos korlátozására. Carter leszögezte, hogy az Egyesült Államok nem vesz részt a moszkvai olimpián, míg a közlemény szerint Schmidt reményét fejezte ki, hogy létrejönnek a feltételek minden ország sportolóinak részvételéhez. Khomeini száműzetése idején a kormányzat megkísérelte a mérsékelt Sariat- Madarit „Nagy ajatollahnak” elfogadtatni. Ez azonban nem járt sikerrel. Különösen az „iszlám ellenállás”-ban vezető szerepet játszó, azóta meggyilkolt Taleghani aja- tollah állt szemben Sariat- Madari elismertetésével. Khomeini radikális célkitűzései egyre több követőre találtak a széles néprétegek körében is. Tanítása, hogy a szociális és nemzeti elnyo- morodásnak az iszlámtól való eltávolodás az oka. a nép elismert politikai és vallási vezetőjévé emelte. A mai, a sah uralma alól felszabadult Iránban új probléma jelentkezik: az ajatol- lahok uralma véget vetett az egyházi és világi hatalom hagyományos kettősségének. Az egyház magára vállalta a teljes politikai felelősséget, s ezzel a korábbi vallási egyetértést most a politikai nézet- különbségek veszélyeztetik. Sariat-Madari például bírálja Khomeini alkotmányát, amely korlátlan hatalmat biztosít a papságnak és ezen belül az egyház legfőbb vezetőjének (vagyis Khomeini- nek). Ez — szerinte — sérti a nép szuverenitását. Az ellenzéki ajatollah ezért újabb alkotmányozó testület összehívását sürgeti. Amennyiben a népet kérdezték meg először népszavazás formájában arról, hogy akarja-e az iszlám köztársaságot — érvelt Sariat-Madari —, akkor ebben a kérdésben is a népnek kell döntenie. A vita még nem ért véget. GÁTI ISTVÁN Iszlám hatalom (II.) A vita még nem ért véget A teherániak Khomeinit éltetik
