Tolna Megyei Népújság, 1980. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-07 / 56. szám

1980. március 7. Képújság 3 Megyénket képviselik (I) Shneidler Márton hneidler Márton éle­S 1 te, ha úgy tetszik, ti­pikus munkáskarrier — munkásként kezd­te pályafutását a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat jogelődjénél, és bár azóta a beosztása vál­tozott, megmaradt mun­kásnak a szó legnemesebb értelmében. Ipari tanuló a komlói vállalatnál volt, de már művezetőként került át Tolna megyébe a válla­lattal együtt. Szakadáton született, 1937-ben. Jelen­leg Szekszárdon él, saját építésű házában, feleségé­vel és két kisfiával. Kisebb közösségének vá­lasztott képviselője is volt mindig. Az ifjúsági moz­galomban kezdte, a KISZ zászlóbontásának évében, majd vállalati KlSZ-titkár­ként folytatta a közéleti munkát, természetszerűen került a párt tagjainak so­rába, hamarosan megvá­lasztották alapszervezeti párttitkárnak — azóta is ellátja ezt a funkciót —, később a vállalati párt- bizottság tagja lett. Köz­életi funkcióival éppúgy, mint hivatali munkájában, életeleme a többiek, a kö­zösség szolgálata. Hogy miért, arra a kérdésre nem tud semmiféle hangzatos választ, olyan természetes számára mindaz, amit csi­nál. — Ha szót kapna, miről beszélne? — Kicsit az ország ha­talmas fejlődéséről, már sokkal többet a megyéről, és a legtöbbet arról, amit a legjobban ismerek, a vál­lalatról, aztán az „egyenlő munkáról, egyenlő bért” el­vének gyakorlati buktatói­ról és a bürokrácia elleni harc fontosságáról — bár tudom, hogy ezzel kapcso­latos határozatok már rég­óta vannak —, csak végre kellene hajtani őket... Hazafias Népfront Alkotmányjogi tevékenység Tegnap délelőtt ülést tar­tott a Hazafias Népfront me­gyei bizottsága. A téma a megyében végzett alkot­mányjogi tevékenység érté­kelése volt. Az alkotmány- jogi feladatok közé tartozik — a többi között — a taná­csi és képviselőválasztások előkészítése, lebonyolítása, a későbbiekben a megválasz­Húskombinát-építkezés Szociális és irodaépület Előtérben a szociális épület, hátul az iroda Január óta több mint félszáz szakember dolgozik az épülő Szekszárdi Húskombinát szociális és irodaépületén. Je­lenleg belső szerelési és építőmunkát végeznek a TÁÉV szak­emberei. Az irodaépületben a héten fejezték be a vakolást, és elkészült az aljzatbetonozás fele, folyik a hangszigetelés. A villanyszerelést még a vakolás előtt befejezték a hat eme­leten. Az épület szociális részében fekete-fehér öltözők, zuha­nyozók, mosdók, raktárhelyiségek vakolása folyik. A négy­százhatvan fős étteremben szerelik az álmennyezetet, a vi­lágítást, a konyhai részben aljzatbetonozás, vízszigetelés, csempézés, hidegburkolólapok rakása történik. A lépcsőházak és a felvonók vakolását a héten fejezik be. A helyiségekben az aljzatbetonozási munkáknak a felét végezték el eddig. Folyamatosan haladnak — a vakolás előtt — a villanyszere­léssel, a fűtés- és vízszerelés is állandó munkát ad. Az épü­leten ötven kőműves és tizenhat tanuló, húsz fűtésszerelő és tíz tanuló, tizenöt hidegburkoló és tíz tanuló, tizenhat villany- szerelő dolgozik, valamint a gépeket üzemeltetők, segédmun­kások. Ebben az évben be kell fejezni a munkákat; a két épü­letrész mintegy hatszáz helyiségében, hét lépcsőházban és négy liftaknában. JL Csempézik a konyhát Érdemes a nagyközségben sétát tenni. Habár semmi újat nem mutat az ember­nek Nagydorog, de egyértel­műen megállapítható; van itt minden, ami egy település életéhez kell. Ha azt nézzük, hogy főútvonal mellett he­lyezkedik el, még akkor is azt mondjuk; rendben men­nek a dolgok, az átutazók nagyobb igényét is kielégí­tik. Számtalan üzlet, sütőüzem, „krémesgyár”, kultúrház..., ami kell egy községnek. Igaz, a boltok pultos rendszerűek, ami jóindulattal sem nevez­hető korszerűnek. A munkahelyek számát is, csak így felsorolva — meg­irigyelné az erre utazó, ha... Vegyük sorra: termelőszö­vetkezet, dohányelosztó, ga­bonaipar, vasút, ÁFÉSZ, konzervgyár, költségvetési üzem, benzinkút, TÜZÉP, stb. Ezek szerint a lehetőség a rendelkezésre áll ahhoz, hogy nyugodtan mondjuk; Nagy­dorog nagyközség.' De ha azt nézzük, hogy a társközségekkel és a vonzás- körzetbe tartozó települések­Nagydorog Csúnya kép fogadja a Szekszárdról érkezőt kel együtt mintegy 10—11 ezer embernek kellene ebben a községben központot talál­nia, akkor már hiába a sok kis bolt, a sok kisüzem. A statisztikában vagy a felsorolásban szépen . hang­zik: „krémesgyár”. De ha tudjuk, hogy ebben csak nyolcán dolgoznak, akkor egyértelmű a felelet: az nem sok. Ha azt is tudjuk, hogy két társközségben nincs vezeté­kes ivóvíz — talán a járás­ban összesen van ilyen négy, akkor... Vagy, ha azt nézzük, hogy a nagyközség központja a Banai-árok jóvoltából vizes, nedves, pocsétás... Hogy há­rom év alatt 8 millió forin­tot kell költeni erre az árok­ra, ha megnyugtatóan akar­ják sártalanítani a községet. Se kicsi — se Nagydorog. Valahol a kettő között. Eb­be a helyzetbe belejátszott, hogy közel van Paks, Szek- szárd, így soha sem volt egetverő munkahiány, így nem volt létfontosságú az ipartelepítés, illetve olyan üzem szerzése, ami kellene a nagyközségnek ahhoz, hogy fejlődni tudjon. Azt mondják az emberek: jó itt élni. Azt mondják a vezetők, szorgalmasak is az itteni emberek. Nagydorog az elmúlt 35 évben szépen fejlődött, ha a többi községhez viszonyítjuk, feilődgetett — de jövője van, tervei vannak... A se kicsi — se Nagydorogból a követke­ző években Nagydorog lesz. (Magazinunk a nagyköz­ségről holnapi lapunk ne­gyedik oldalán található.) A régi posta épülete düledezik, az új épül Kongresszustól kongresszusig (3) A teljesítmény rangja Erősödnek azok az elvi­gyakorlati szabályok, ame­lyek beláttatják velünk: fo­gyasztói szerepünket meg­előzi — logikai és időrendi sorrendben egyaránt — ter­melői létünk, a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helyünk. S ez azért lényeges, mert a hetvenes években egyre többet igényeltünk fo­gyasztóként, s ehhez képest valamint a világgazdaságban lezajló folyamatokhoz mér­ten is, egyre szerényebb tel­jesítményekkel próbáltuk meg előteremteni erre a fe­dezetet. Magyarán: hitelez­tük'magunknak a növekvő életszínvonalat. Tavaly meg­kezdtük ennek a különleges hitelnek a törlesztését. CSÖKKENŐ LÉTSZÁM Folyamatos mozgás tanúi lehetünk a szocialista szek­torban foglalkoztatottak ága­zati, területenkénti megosz­lásánál. A szocialista ipar­ban dolgozók száma 1975. és 1979. között 83 ezer fővel csökkent, s tavaly, az eszten­dő végén 1,66 milliót tett ki. Négy esztendő alatt az ipari dolgozók csoportja elsősor­ban Szabolcs-Szatmárban, Hajdú-Biharban, Szolnok megyében nőtt, míg Komá­rom, Veszprém, Csongrád, Győr-Sopron megyében csök­kent. A legtöbb ipari kenyér­kereső 1975-ben is, 1979-ben is Borsodban és Pest megyé­ben volt, a legkevesebb Tol­nában és Somogybán. Érdekes, s az előzőektől el­térő sorrendet kapunk, ha a tízezer lakosra jutó ipari fog­lalkoztatottak számát választjuk mércének. Ez a kétségtelenül reálisabb, mert ez a társadalmi szerkezetre is fényt vető mérlegelés azt mutatja, hogy első Komárom, a második Borsod, a harma­dik Győr-Sopron. A legsze­rényebb arányt Szabolcs- Szatmár és Somogy köny­velheti el. Ami azonban na­gyon lényeges: 1975. és 1979. között tovább csökkentek — valamennyi megyét beleért­ve — az ilyen értelmű kü­lönbségek. Azaz: a X. és XI. pártkongresszusnak a terület- fejlesztés ésszerűbb iránya­it, arányait megjelölő hatá­rozatai az ipari foglalkozta­tásban is éreztetik már hatá­sukat. HATALMASAK A TARTALÉKOK A hetvenes években, egé­szen 1979-ig folyamatosan nőtt a keresők reálbére, s a lakosság reáljövedelme, ám ez utóbbiban mind nagyobb arányt képviselt — tavaly száz forint jövedelemből 28,80-at — a pénzbeni és ter­mészetbeni társadalmi jutta­tás. Mindez egyre kiterjed­tebb körű és gazdagabb tar­talmú szociális ellátásról ta­núskodik. Napjainkban a munkások és alkalmazottak átlagbére 900 forinttal nagyobb, mint a XI. kongresszus esztendejé­ben, az összefoglaló adat persze területenként — és még inkább egyénenként — jelentős eltéréseket sűrít. Mint említettük, növekvő szerep jutott ebben az idő­szakban a társadalmi juttatá­soknak, napi, heti, havi já­randóságokra — illusztráció­ként: naponta a közlekedési dotációra, hetente az üzemi étkeztetési hozzájárulásra, havonta a családi pótlékra — most már a nemzeti jö­vedelemnek több, mint az egyötödét költjük. A társa­dalmi gondoskodás kötele­zettségeit egyetlen számadat­tal is érzékeltethetjük: a két kongresszust összekötő esz­tendőkben 300 ezer fővel gyarapodott a nyugdíjasok száma. Tavaly a szocialista ipar­ban foglalkoztatottak közül a bányászatban és a kohá­szatban dolgozók kapták a legmagasabb havi átlagbért, míg a legalacsonyabbat a kézmű- és háziiparban, a textilruházati iparban levők. Kedvezőnek tarthatjuk, hogy a fizikai foglalkozásúak ha­vi átlagbére az egyéb alkal­mazottakénál gyorsabban emelkedett ebben az idő­szakban, bár hozzá kell ten­ni: a teljesítménybérben dol­gozók aránya az összes ipari keresőn belül csökkent. A ha­tékonyság javításának ugyan­is lényeges eleme a teljesít­ményt elismerő kereset. Itt hatalmasak a tartalékok, sőt szinte csak tartalékok van­nak, mert annyira bátorta­lan, kezdeti a hosszú évek óta emlegetett — de ma még alig gyakorolt — differenciá­lás. A hetvenes évek világgaz­dasági változásai közepette jelentős eredmény volt az életszínvonal növelése — amit közvetve talán az is bizonyít, hogy négy év alatt a takarékbetét-állomány 50 milliárd forinttal emelkedett. Tavaly novemberben példá­ul csak munkabérként 19 milliárd forintot fizettek ki a népgazdaság különböző te­rületein dolgozóknak, s nyugdíjakra — az egész esztendőben — 48,7 milliár- dot. Hiba lenne elfeledkezni arról: a XI. kongresszus óta eltelt időben emelték köz­pontilag az egészségügyben, a közoktatásban dolgozók bérét, egységesítették a mű­szakpótlékokat, vált azonos­sá a népgazdaság minden te­rületén — így a termelőszö­vetkezeti tagok esetében is — a nyugdíjkorhatár. Azaz: gondjaink és teendőink szá­montartása elengedhetetlen. Eredményeinké — nemkü­lönben. MÉSZÁROS OTTÓ (Következik: 4. A jobbért többet.) lfölgysegí Hírek (TUDÓSÍTÓNKTÓL) '•Bonyhádon város környé­ki gyemnek, és iifjúságvédeL mi albizottság alakult. A pe­dagógusokból!, tanácsi dolgo­zókból és társadalmi aktí­vákból alakult bizottság a városi tanács vb. művelődés- ügyi osztálya irányításával fejti ki tevékenységét, vele állandó kapcsolatot tart fenn Célul tűzte ki az iskolai gyermekvédelmi felelősök és a tanácsok kapcsolatának vizsgálatát, a hátrányos és veszélyeztetett gyermekek, tanulók helyzetének vizsgá­latát, segítésük lehetőségei­nek felkutatását, az ilyen családok részére a különbö­ző anyagi támogatások (szo­ciális segélyek, nevelési se­gélyek, stb.) felhasználását. * iMőcsény község Közös Ta­nácsának Végrehajtó Bizott­sága ülésen tárgyalta a DÉ- DÁSZ területi szolgáltató te­vékenységét a tanácshoz tar­tozó hét telepélsen, különös tekintettel az energiatakaré­kosságra. * A Hazafias Népfront helyi bizottsága falugyűlést szer­vezett Grábóoon. Váncsodi Daijos, a terület tanácselnöke adott számot az 1979. évi ta­nácsi munkáról, a község- politikái tervek megvalósu­lásáról. A falugyűlés mun­kájában részt vett többek között Sasvári Ernő párt­vezetőségi titkár, illetve Szentes Pál, Bonyhád város HNF-titkára is. * Mórágyon a kultúnotthon- ban tartott részközgyűlésen hallgatták meg a helyi tagok a bátiaszéki takarékszöVetke- zet elnökének . beszámolóját a szövetkezet múlt évi giaz- dálkozásáról, illetve a jövő évi célkitűzésekről'. L. A. tott tisztségviselők munká­jának ellenőrzése, irányítása, szükség esetén a pótlásuk, il­letve a visszahívások. Az utóbbi időben ez a munka bővül a törvényjavaslatok vitájával, előkészítésével is. Az ülésen részt vett és fel­szólalt dr. Molnár Béla, a Hazafias Népfront országos titkára is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents