Tolna Megyei Népújság, 1980. március (30. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-05 / 54. szám
1980. március 5. "népújság 3 MEZŐGÉP Kulturáltabb munkakörülmények Az MSZMP XII. kongresz- szusa és hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére indult szocialista munkaverseny első szakaszában 1979. évben jelentős eredményeket értek el a MEZÖGÉP-nél. A gazdasági munkavégzés eredményességét kifejező főbb mutatókat teljesítették, illetve túlteljesítették. A kedvező eredmények megvalósulásában jelentős szerepe volt a dolgozó kollektívák munkaversenyvállalásainak, illetve a pótvállalások teljesítésének. A kongresszusi munkaverseny első szakaszában kialakult lendületet az 1980-as évben tovább kell fokozni a kongresszus és az évforduló jegyében. A munkaverseny- mozgalom kerete az 1980. évi vállalati gazdaságpolitikai célok teljesítésének. A tervidőszakra előirányzott szociálpolitikai célkitűzések végrehajtásával tovább javítják az élet- és munka- körülményeket. Fokozott figyelmet fordítanak a nehéz és egészségre ártalmas munkakörök csökkentésére, az egészséges munkafeltételek kialakítására, az egészségügyi ellátás továbbfejlesztésére, a technológiai és biztonságtechnikai* fegyelem szigorítására, a balesetmegelőző tevékenység fokozására. Fontos társadalompolitikai cél, hogy egyre több dolgozót vonjanak be a művelődésbe, kulturálódásba. A felajánlások között szerepelnek a dolgozók szakmai, politikai és művelődési célkitűzései. A felajánlott társadalmi munkák elsősorban a kulturáltabb munkakörülmények és környezet kialakítására, fenntartására vonatkoznak. A technikai fejlődés igényli, hogy a munkások mind nagyobb része rendelkezzen több szakmával. Szélesíteni kívánják a fizikai munkások és értelmiségi dolgozók szocialista együttműködését, elsősorban komplex brigádok alakításával. Országos Szövetkezeti Tanács Nőnapi aktívaértekezlet Több mint egymillió nő vesz részt tagként, alkalmazottként, illetve családtagként a szövetkezeti életben, s helytállásuk eredményeként, számottevően javult a nők' politikai, gazdasági, szociális helyzete, anyagi és erkölcsi elismerésük, fejlődött közéleti aktivitásuk — mondotta dr. Szlamenicky István, a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa és az Országos Szövetkezeti Tanács elnöke kedden a 70. nemzetközi nőnap alkalmából rendezett országos értekezleten, az OKISZ székházában. Mint egyebek mellett hangsúlyozta, a szövetkezeti mozgalomban a nők érdekeinek képviselete, élet- és munkakörülményeinek rendszeres és állandó javítása ma már szervesen beépül a napi munkába, s különösen örvendetes, hogy a szövetkezetek és a választó testületek, valamint azok vezetői a nőpolitikái feladatok megoldását már nem elkülönülten, hanem mindinkább a szövetkezetek és össztagságuk előtt álló mindennapos feladatként kezelik. Utalt arra, hogy a Központi Bizottság nőpolitikái határozatának megjelenése óta mindhárom szövetkezeti ágazat választott testületéiben örvendetesen növekedett a nők száma, de sok helyen ez az arány még elmarad a mozgalomban elfoglalt helyüktől, a szövetkezetekben és társadalmunkban betöltött érdemi szerepüktől. Ezen a helyzeten változtatni kell. (MTI) Könyv és ifjúság Kongresszustól kongresszusig (I) Rádiós vetélkedő Dunalőldváron Ritka lehetőség nézni a rádió műsorát. Nemrégiben mégis ez adatott meg azok_ naik, akik ott voltak Duna. földváron a „Könyv és ifjúság” vetélkedő közvetítésén. A versenyen eredetilleg ötezer csapat induflt, mintegy huszonötezer fiatal részvételével. A KISZ KB és a Magyar Rádió közös vetélkedője legjobb nyolc csapatának vetélkedését a rádió élő adásban közvetítette. Azért kerültek a rádiósok Duna- földvárra, mert a helyi tanács KISZ-szervezetének a csapata bejutott, a nyolcas döntőbe. Verseny közben a dunaföldváriak A pártiház zsúfolásig megtelt nagytermében negyed kilenckor már mindenki a helyén ült. A hangszórók a Petőfi-adó műsorát sugározták., A vetélkedésre minden kész volt, de kezdeni — természetesen — csak nyolc óra harmincháromkor lehetett. Eddig talán soha nem kezdtek pontosabban műsort D unaföldváron. Horváth Jánost, a tévé riporterét, most a rádió mikrofonjával a kezében láthat, tűk. — Figyelem, negyven másodperc múlva adásban vagyunk — hangzott, és akkor már a légy zümmögését is meg lehetett volna hallani. Véget értek a hírek, majd elhangzott a várva várt mondat: „Kapcsoljuk a dunaiföldvári MSZ'MP-széfcház nagytermét...” És ettől a perctől „láttuk” egy órán át a rádió műsorát. Csak hallgatni is érdekes, izgalmas lehetett a vetélkedőt, de látni is. A terem levegője vibrált, hiszen mindkét csapat győzni akart. Nem volt könnyű a duna- földvárdaknak. A Nyíregy_ házi Tanárképző Főiskola hallgatóinak csapata keményen küzdött a győzelemért. Végüli mégis a Tolna megyei csapat nyerte meg. a vetélkedőt 60-49-es pontarányban. [Nehéz volt szót érteni az örömmámorban úszó duna. földváriakfcaü. Kőkány Judit könyvtáros, a csapat kapitánya vállalkozott a dunaföldváriak bemutatására: — Valamennyien közművelődési intézményben dolgozunk — mondta —, így közművelődési csapatként is A feladat: felismerni a verset. Aki mondja: a Népszínház művésze, Bajcsay Mária. emlegették bennünket. Szombathelyi Jánosné, a helyi: könyvtár igazgatóhelyettese, Nagy Zsuzsa pedagógus, Somogyi Laci, a művelődési házban művészeti előadó, (Filus Ilona is közművelődési pályára készül felvételizni az egyetemen, jómagam könyvtáros vagyok, a vendégünk — mert egy kívülálló is csapattagként sze_ repel t —, Devecseri Zoltán, a bonyhádi művelődési házban dolgozik. — Hogyan készültek a versenyre? — Ismertük a témaköröket. Tudtuk, hogy a felszabadulás utáni magyar irodalomból lesznek a kérdések, a feladatok, sőt aizt is, hogy mely írókkal, költőkkel kap_ csólatban. Ezt az eléggé behatárolt témakört felosztottuk egymás között, de sokat tanultunk együtt is. László Györgyöt, a műsor forgatókönyvíróját is meg. szólaltattuk, hogy rádiós részről értékelje a versenyt. — Naigy meglepetés született — mondta. — Mi valahogy elkönyveltük, hogy biztosan a nyíregyháziak nyernek, hiszen főiskolások, naponta foglalkoznak a tárggyal, otthon vannak a témában, ráadásul nappali tagozatosok, reggeltől estig együtt vannak, csak a tanulás, a felkészülés a dolguk. Hogy mégsem nyertek, az a dunaföldváriak alapos lexikális tudásának és ami .még fontosabb, annak tulajdonítható, hogy az összefüggésekét jobban felismerték. Olyan versenyt igyekeztünk megvalósítani, amelyben nem az a cél, hogy a versenyzők a leglehetetlenebb adatokat is azonnal tudják, hanem, hogy lássák az összefüggéseket. TAMÁSI JANOS Lelkes nézők, drukkerek A gyarapodás változó sorrendje Ma kezdődő cikksorozatunk felcíme — Kongresszustól kongresszusig — öt esztendőt fog át. A Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusa 1975. március 17—22. között tanácskozott, a XII. kongresszus pedig az idén március 24-én kezdi meg munkáját. Fél évtized a társadalmi-gazdasági fejlődésben, már jelentősebb időszak, azaz: van miről mérleget készíteni, van mit összegezni. Ahogy azt az MSZMP Központi Bizottsága irányelvei a XII. kongresszusra megállapítják: „Az elmúlt öt esztendőben pártunknak, népünknek bonyolultabb és nehezebb helyzetben kellett dolgoznia. Ennek ellenére az elért eredmények jelentősek”. TÜL A 10,7 MILLIÓN Négy év alatt, 1976 és 1979. között másfél százalékkal gyarapodott az ország lakossága, s túlhaladta a 10,7 milliót. A növekedés mértéke lassúbb, mint volt az azt megelőző négy esztendőben, s ez elsősorban az élve születések számának viszonylagos csökkenésére vezethető vissza. A legnépesebb megye Pest, majd Borsod-Abaúj- Zemplén, Szabolcs-Szatmár a sorrend — ez volt 1975-ben is — míg legkevesebben Nógrád, Tolna, Vas megyében élnek. A lakosság gyarapodása a két kongresszus közötti időszakban Pest, Fejér és Győr-Sopron megyében bizonyult a leggyorsabbnak, ugyanakkor Békés megyében néhány tized százalékkal csökkent a népesség. Érdekes képet mutat a megyeszékhelyeken élők számának alakulása. A szóban forgó időszakban — százalékos arányban — Zalaegerszeg a listavezető, itt nőtt a legjobban a lakosság száma, majd Szekszárdé a dobogó második foka. A népességmozgás irányai bonyolult tényezők hatására változnak, de szembetűnő a nagyobb .városok lakosságának gyors bővülése, valamint a kisebb községekben élők számának folyamatos mérséklődése, s ez nem mindig fedi a tényleges társadalmi érdekeket. HULLÁZMÓ HALADÄS Tavaly az esztendő végén 16—17 százalékkal volt nagyobb a nemzeti jövedelem, mint a XI. kongresszus évében, 1975-ben. Növekedésének évenkénti átlaga szerényebb, mint az évtized elejének négy esztendejéé. A létrehozott új érték emelkedése 1,5 és nyolc százalék közöt ingadozott az 1976— 1979-es tervszakban. Az 1977- es év kiemelkedő nyolcszázalékos nemzeti jövedelem- növekedést értékelve ugyanakkor már figyelembe kell venni a közben felhalmozódott feszültségeket, a költség- vetés nehezedő terheit, a népgazdasági.egyensúly kedvezőtlen alakulását. Ami mindezek ellenére egyértelmű pozitívum: a két kongresszus közötti fél évtizedben a nemzeti jövedelem gyarapodását teljes egészében a termelékenység emelkedése fedezte. Folyó áron 1979-ben a nemzeti jövedelem értéke 10 milliárd forinttal volt nagyobb, mint 1975-ben, s megtermelésben a fontossági sorrend élén változatlanul az ipar áll, sőt, tovább növelte részesedését. Ami a létrehozott új érték felhasználását illeti, itt sok gondot okozott a készletfelhalmozás egészségtelen arányú növekedése — főként 1978-ban — valamint a beruházások tervezettet jóval meghaladó mértéke. Mivel a termelési ráfordítások az indokolhatónál gyorsabban emelkedtek, végül is az egységnyi erőforrásra jutó nemzeti jövedelem — ami valójában a hatékonyság fő mutatója — az 1976. és 1979. közötti időszakban átlagosan két százalékkal lett nagyobb. Számítások szerint ennek a kétszerese felelne meg a kívánatos mértéknek. Mindezek ismeretében érthetővé válik, hogy az MSZMP Központi Bizottsága kongresszusi irányelveiben így fogalmaz: „A tervező- munkában azzal kell számolni, hogy a nemzeti jövedelem — a VI. népgazdasági terv idején, 1981. és 1985. között — a korábbi időszakhoz képest mérsékeltebben növekedhet. A növekedés teljes egészében a munkatermelékenység emelkedéséből származzék. A nemzeti jövedelem felhasználása legyen összhangban a gazdasági fejlődés belső és külső feltételeivel, az egyensúly követelményeivel”. KÖZÖS HASZON Négy év alatt majdnem 800 milliárd forintot költöttünk beruházási célokra. A népgazdaság anyagi és nem anyagi ágaiban folyamatosan emelkedett az így elköltött pénz. Az állóeszköz- vágyon ötödével volt nagyobb 1979 végén, mint 1975-ben. A szocialista szervek beruházásaiból — a főváros után és százalékos arányban számolva — a két kongresszus közötti esztendőkben a legnagyobb rész Borsod, Pest, Hajdú-Bihar, Fejér megyének jutott. Ha egy lakosra számítjuk az összeget, akkor viszont ez a sorrend: Fejér, Borsod, Tolna, Komárom. Tovább nőtt ebben az időszakban az ipar részesedése a beruházásokból Minden száz forintból 41 jutott ide. Ezekben az években az ország egész lakosságát gyarapító létesítmények sora készült el, mint amilyen például a 750 kilovoltos táv- vezték, a Testvériség gázvezeték, a Gyulai Húskombinát, a Hajdúsági Cukorgyár, a Borsodi Vegyikombinát új pvc-gyára, a kőolaj- és földgáztermelés bővítése Szeged térségében, s olyan, kisebb súlyúnak tűnő tényezőkről sem szabad elfeledkezni, mint évente négy és fél ezer traktor vagy 2 ezer gabona- kombájn szolgálatba állítása a mezőgazdaságban. MÉSZÁROS OTTÖ (Következik 2. Amennyit megtermelünk.) Csatlakoztak a felkíváskoz Mi lenne, ha... (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A Tolná megyei Tanácsi Tervező Vállalat szocialista brigádjai is csatflakoztak a Vörös Csillag Gépgyár Sziklai Sándor szocialista brigádjának felhívásához. A kezdeményező a vállalat Bánki Donát brigádja volt, az ő (felhívásukra jelentette be csatlakozását a többi tizenkét brigád tagsága is. Március 22-én 420 perces kongresszusi és felszabadulá. si műszakot tartanak, ame. lyen nemcsak a szocialista brigádközösségekben dolgozó kollektívák, hanem a vállalat többi 150 dolgozója äs részt vesz. Munkabérüket gyermekintézmények fejlesztésére, korszerűsítésére ajánlották fel. H. E. (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A másodállásokról született miniszteri rendelet mindaddig üres szóhalmaz marad, amíg nem próbáljuk ésszerűen átültetni a gyakorlatba. Csak akkor éri el a rendelkezés igazi célját, ha mind az ország, mind pedig az egyes ember érzi hatását. Néhány évvel ezelőtt, amikor az energiaválságnak még a szele sem jutott el hozzánk hol indokoltan, hol indokolatlanul, áttértünk a szilárd tüzelésű anyagokról a folyékonyra. Korszerűbb, tisztább, s majdnemhogy olcsóbb is volt olajjal tüzelni, mint fával, szénnel. A kályhák száma is szépen megsokasodott. Ezeknek a javítása, gondozása viszont költségesebb az előbbieknél. A szakértelmet igénylő javítás körül mindmáig nincsen minden rendben. Most, miután minduntalan halljuk a másodállásról tett nyilatkozatokat, az jutott eszembe, mi lenne, ha az erre illetékesek önkéntes jelentkezés alapján tanfolyamon felkészítenék az erre vállalkozókat, s miután erre képesítést szereztek, másodállásban ellátnák egy-egy nagyobb intézménynél vagy akár a faluban is az olaj- kályhák tisztítását, javítását. Most már nem kontár szinten és nem az iparűzés rendelkezéseit kijátszva. Mi lenne? Nem kellene napokig fagyoskodni, s várni a szerelőre. Esetleg tartalékkályháról gondoskodni. NAGYFALUSI ALBERT
