Tolna Megyei Népújság, 1980. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-30 / 76. szám

1980. március 30. 1RÉPŰJSÁG 9 Jó érzékkel és ügyességgel. Az üvegkészítés mesterei. A cseh üvegkészítők fel­élesztik az üveg lelkét, s a forró, alaktalan anyagból olyan szépségeket varázsol­nak elő, amelyeket minden ember megcsodál. Ezek a szépségek „Bohemia Glass, Skrdlovice” védjeggyel el­jutnak a világ majd negyven országába, köztük a Szovjet­unióba, Kanadába, Francia- országba, az USA-ba, az NSZK-ba és a ' skandináv államokba. A Cseh-Morva-fennsík egy kis községében: Skrdlovicé- ben üzemelő üveghuta kis „vállalati múzeumában” elénk tárult az üzem szinte teljes negyvenéves története. Kísérőnk, Petr Ho, a gyár­vezető elmondja, hogy a gyárat Emánuel Beránek 1941-ben alapította, s még ugyanannak az évnek őszén megkezdték az első készít­mények szállítását. Huta­üvegeket, különleges csillo­gásé, vas,tag falú vázákat, pasztellzöld, vagy rózsaszín­be játszó árnyalatokban, bu­borékos üvegből... A gyár kezdettől fogva kapcsolatot tárt az üvegkészítő művé­szekkel. A jó ötleteket, az érdekes megoldásokat, el­gondolásokat a képzőművész adja., s az üveggkészi .ő mes­ter azután jó érzékkel és ügyességgel igyekszik a kép­A skrdlovicei üveghutának a moszkvai olimpiai játékok­ra készített művészi emléktárgyai zőművész terveit, megvalósí­tani. — Az üveggyárban nem­csak egyedi darabok szület­nek — tájékoztat a gyárve­zető —, hanem kisebb soro­zatok, húsztól száz darabig, sőt, néha nagyobb szériák is, de egy-egy mintából legfel­jebb 1200 darab készül. Évente száz-százhúsz új min­tát hozunk forgalomba. A gyár kollekciója képvi­selte Csehszlovákiát a Münchenben megrendezett EXEMIPLA ’79 nevű kiállítá­son, s szerepelt a JABLO­NEC ’79 harmadik nemzet­közi üveg- és porcelán- kiállításion is, ahol négy aranyérmet nyert. A skrdlo­vicei üveggyár bájos emlék­tárgyaival az 1980. évi moszkvai olimpiai játékok látogatói is megismerkedhet­nek. ZDENER STREJC (ORBIS—KS) A fejlődő Neamt megye A rigai autógyár olimpiai termékei Az 1980-as olimpia szer­vező bizottságának megren­delésére több mint 400 gép­kocsit gyárt a RAF mikro- buszgyár. Az idén nyáron már megtette sikeres próba­út j át a Moszkva—Görögor­szág—Moszkva útvonalon az a speciális mikrobusz, amely az olimpiai lángot vivő futókat kíséri majd. — „RAF” mikrobuszaink sikeresen kiállták az első szigorú vizsgákat — mondja Valdisz Brant, az SZKP XXV. kongresszusáról elne­vezett jelgavai autógyár mérnöke. — Csupán a leg­utóbbi években több nagy autótúrát hajtottak végre kocsijainkkal. Bolgár alpi­nisták például RAF típusú autókkal jutottak el Szliven városból a Kilimandzsáró lábához, miután több ezer kilométert tettek meg az úttalan afrikai vidékeken. A gyár szakembereinek egy csoportja szupertúrát hajtott végre — a Balti-tengertől egészen a Csendes-óceánig (16 500 kilométer). A pró­batúrák során ellenőrizték a RAF—2907, a RAF—2908 és a RAF—2909 típusok teljesí­tőképességét. Éppen a RAF —2907-es lesz majd a fák­lyavivők kísérő kocsija. A mikrobuszban található egy vezetőfülke, egy utastér és egy raktárrészleg, amelyben hat tartalékfáklyát helyeznek el, ezek közül három az egész úton égni fog. A 2908-as szériájú kocsi­kat a szervező bizottság munkatársainak szánják. Az utastérben színes televíziós készülék, hűtőszekrény és modern rádiótelefon-össze­köttetést biztosító berende­zés van. A 2909-es típusú nyitott gépkocsit a kerékpárosok követésére és a verseny alatti műszaki segítségnyúj­tásra szánták. A 2910-es és a 2911-es modell tervezői is az olimpikonokról gondoskod­tak; e két jármű a marato­ni futók .és a távgyaloglók versenybíráit szállítja majd. Egyedülálló természet- szetvédelmi területtel, Ro­mánia növényvilágára nem jellemző, nagyobb kiterjedé­sű nyírfaerdővel rendelkezik az ország északi részén ala­kult Neamt megye. A me­gye különben is gazdag ter­mészeti és történelmi neve­zetességekben. A turisták szívesen keresik fel a zord Békás-szorost, a titokzatos Vörös-tó vidékét, az „ezüst erdőt” (ahogy a nyír­fást nevezik), és a sok-sok ódon kolostort. A megyeszékhely, Piatra Neamt is modern iparvá­ros lett, korszerű, kényelmes lakótelepekkel, de híven őrzi a múltat a gondosan restau­rált óvárossal. A vidék iparosítása jófor­mán a nulláról indult. Ma itt található az ország há­rom kiemelkedő nagyipari vállalata: Savingstiben a mű­szálgyártó kombinát, amely aktív és ígéretes KGST- partner, Romaniban a szov­jet műszaki segítséggel lé­tesített csőhengerlő üzem és Tascában a cementgyár, amelynek termékeiből készül jelenleg az ország részére szükséges betonpanelek há­romnegyed része. Ebből a megyéből példá­ul bútort, kukorica-vetőgé­peket, hengerelt árut, ka­russzel-esztergapadokat és kötöttárut szállítanak a Szovjetunióba. A legközeleb­bi ötéves időszakra * újabb nagy beruházást terveznek. Roman városban például megépül az ország legna­gyobb cukorgyára, valamint egy poliamidszál-gyártó üzem. A megye iparosítása több mint negyedszázada kezdő­dött a Békás-hegységben szovjet segítséggel épült Lenin vízerőmű üzembehe­lyezésével. Bár később újabb 12 lépcsővel bővitet­ték, ma már mérete és tel­jesítménye (amely 220 ezer kilowatt) eltörpül a többi erőmű mellett. A Lenin erő­mű jelentősége mégis nagy: itt tanulnak az ország hid- roenergetikai szakemberei, akik a Duna, az Arges, a Lotru, a Szamos, az Olt és a Cérna mentén épült hatal­mas teljesítményű erőmű­vekben kaptak és kapnak munkát. Az 1981—1990-es időszak­ra szóló energetikai kutatá­si és fejlesztési program és a 2000-ig érvényes fő irány­zatok szerint azt tervezik, hogy a jövő század elejére teljes mértékben haszno­sítják az ország egész hidroenergetikai potenciál­ját. (Ez az arány jelenleg 30 százalék). A Duna és a belső folyók mentén ebben az időben 855 vízi erőmű működik majd, 13 millió kilowatt összteljesítménnyel. Roman, Neamt megye második legnagyobb városa, manapság főként csőhenger­lő üzeme miatt foglal el tiszteletre méltó helyet a gazdasági rangtáblázaton. Ez a modern gyár évente mintegy 600 ezer tonna kü­lönböző átmérőjű és rendel­tetésű csövet készít — az olajfúráshoz használt csö­vektől kezdve a vízvezetékig. Az üzem termékeinek körüli belül 40 százalékát exportál­ják. Ennek jó fele része a Szovjetunióba kerül. Burnótszelence­gyűjtemény A jurták világában egy­kor íratlan, de szigorú sza­bályai voltak a vendégfoga­dásnak, a legendás mongol vendégszeretetnek. Ezek a szertartásos szokások falu­helyen még ma is élnek. A rendszerint lovon ér­kező vendéget nagy örömmel fogadták, s miután az állat­ról is kellőképpen gondos­kodtak, bevezették a jurtá­ba, a díszhelyhez, a bejárat­tal szemben lévő kojmorhoz. Megvárták, míg kényelembe helyezi magát, majd még a társalgás előtt megkezdődött a burnótkínálás szertartása. Előkerült a vendég ezüsttel díszített, faragott tubákos szelencéje. A kínálás sor­rendjét a kor és a tisztelet mértéke határozta meg. Ez­után — ha volt — másik vendég vette elő szelencéjét, és így tovább... Ha valakinél nem volt burnótos szelence, a házigazda adta körbe a sajátját. A burnótozásnak is, akár a kínálásnak, kialakul­tak a különleges formái. A régi népszokás emlékét őrzik a ma már többnyire múzeumokban látható sze­lencék. A Mongol Központi Állami Múzeum különösen gazdag gyűjteménnyel ren­delkezik ezekből az egykori férfiviselet elmaradhatatlan részét jelentő tárgyakból. Termésfém alumínium A jakutszki geológusok fé­mesen csillogó anyagra buk­kantak a szibériai bazalt­kőzetekben. A tüzetesebb vizsgálatok kimutatták, hogy az anyag: termésalumínium. Az alumínium a harmadik leggyakrabban előforduló elem a földkéregben (áz oxigén és a szilícium után.) Vegyületeit több száz kőzet és ásvány tartalmazza — az agyagtól egészen a zafírig. A szakemberek eddig úgy vélték, hogy erős kémiai ak­tivitása miatt a természet­ben csak vegyületeiben ta­lálható meg. Bölények erdeje Pjotr Marcsuk vadőr eteti a bölényeket. Már több mint 20 éve dolgozik a rezervá­tumban, jól ismeri a hatalmas állatok szokásait és ízlését. Kuba gazdasága Központi kérdés lett Ku­bában a munkafegyelem megszilárdítása. A szigetor­szág vezetőinek a közel­múltban elhangzott beszédei­ből is kitűnik: a jövőben egyetlen, munkahelyen sem lehet több dolgozó, mint amennyire ténylegesen szük­ség van. Minden dolgozót, akire akárcsak ideiglenesen nincs szükség az adott ' munkahelyen, át kell irányí­tani oda, ahol abban az idő­ben éppen több munkáskéz­re van igény. Az ésszerűbb, a népgaz­daság igényeivel és követel­ményeivel jobban összhang­ba kerülő foglalkoztatottsági színvonalat elsősorban köz- gazdasági eszközökkel kí­vánják elérni. Felülvizsgál­ják a jelenleg érvényben lé­vő bérskálát és termelési normákat, a kubai minisz­tertanács ennek végleges változatát a közeljövőben hozza nyilvánosságra. A bér­rendszer jobban ösztönzi majd a végzett munka minő­ségének javítását, a termelés hatékonyságának növelését és az ésszerűbb takarékos­kodást a meglévő erőforrá­sokkal. A mostani intézkedések szoros összhangban vannak a gazdaságirányítási rend­szer két éve megkezdődött továbbfejlesztésével. Az 1978-ban meghirdetett el­veknek megfelelően az utób­bi időszakban „élőbbé” vált a szigetországban a pénz- gazdálkodás, növekedett a vállalatok önállósága, de- centralizáltabb lett a dön­téshozatal. A tavalyi esz­tendő eredményeinek érté­kelésekor kiderült, hogy a gyorsabb, • hatékonyabb elő­relépés egyik legnagyobb akadálya a munkatermelé­kenységnek a számítottnál lényegesen kedvezőtlenebb alakulása volt. A világpiaci változások — a legtöbb nyersanyag és élelmiszeripari termék ára meredeken emelkedett, míg a cukor ára rendkívül ala­csony volt —, valamint a kubai külkereskedelem szer­kezdetének problémái miatt a figyelemre méltó ered­mények ellenére sem sikerült maradéktalanul valóra válta­ni az 1979. évi elképzeléseket. Mint a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának tavaly novemberi plénuma megállapította: az ország csak a szocialista gazdasági integráció segítségével, il­letve a baráti országokkal való szorosabb együttműkö­déssel tudta elkerülni a sú­lyosabb gondokat. A KGST- országokkal kötött közép- és hosszú távú megállapodások biztos alapot nyújtottak és nyújtanak a szigetország gazdaságának fejlődéséhez. A két- és sokoldalú segít­ségnyújtás keretében sok gyár, üzem kezdte meg termelését, s a szocialista országok biztos felvevő pia­cai voltak — és maradnak — a kubai termékeknek. Szovjet segítséggel felépült például egy cukornádarató kombájnokat kibocsátó gyár, bővült a papírgyártó kapa­citás, a cementgyártás. Uj agrotechnikai rendszerek ho­nosodtak meg a KGST- együttműködés keretében. FARAGÓ ANDRÁS

Next

/
Thumbnails
Contents