Tolna Megyei Népújság, 1980. március (30. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-27 / 73. szám
1980. március 27. NÉPÚJSÁG 3 Folytatta munkáját az MSZMP XII. kongresszusa (Folytatás a 2. oldalról.) dunk megfelelően differenciálni. Elszomorítónak tartom például azt a módot, amikor általában elmarasztaljuk a dolgozó embert. Mintha ebben az országban, vagy akár egyetlen kerületben vagy üzemben is a lógás és a dologkerülés uralkodna, így gyakran a tervezéssel, szervezéssel, a végrehajtás feltételeinek biztosításával megbízott különböző szintű vezető emberünk kap felmentést saját hibája alól. Úgy tűnik, túl nagy nálunk a vezetésre, az irányításra gyengén felkészült emberek védettsége. Mint ahogy más esetekben az ellenkezője is igaz. A határozott, célratörő, eredményes vezető nagyobb politikai támogatást kell kapjon a párt- és társadalmi szerveinktől, de a felettes állami irányító szervektől is. Gulyás Sándor, a hevesi Rákóczi Termelő- szövetkezet elnöke, Heves megye küldötte arról szólt, hogy a megye mezőgazdasága és élelmiszeripara az elmúlt években célkitűzéseinkkel összhangban, a megyére jellemző fontosabb ágazatokban pedig az országos átlagot is meghaladó ütemben fejlődött. — Sajnos — mondotta —, néhány területen céljainkkal ellentétes tendenciák is érvényesültek. A kenyérgabona- és a tejtermelésben mi is adósai vagyunk a népgazdaságnak. Szövetkezetünk zöldségtermesztési modellgazdaság. Teljes joggal várják el tőlünk a jó minőséget, a hatékony gazdálkodást. A termelés koncentráltságából adódóan a munkacsúcsok e térségben' sokkal élesebben jelentkeznek. A felvásárlásban mutatkozó legkisebb fennakadás jelentős károkat okozhat. Sajnos, erre bőségesen volt példa. Végül azt h&ngsúlyozta, hogy a hatodik ötéves tervben több kezdeményezésre, bátrabb kockázatvállalásra lesz szükség a feladatok teljesítéséhez. Pál Lénárd akadémikus, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke, budapesti küldött, kiemelte: — T'ú’jziás nélkül állliítihat- juk, hagy sóiba ilyen nagy szükség nem volt a gazdasági építőmumkában a műszaki fejlesztésre és az ezt miegaiiaipozó kutatásira!, minit éppen most. Ezt műszaki értelmiségünk jelentős része felismerte, és ennek megfelelően azon tevékenykedett, hogy a műszáki fejlesztés és a tudományos kutatás terén elért hazai és külföldi eredményiek miinél' több hasznot hozzanak. Voltak ebben sikerek, de jóval többre lett volna és még többre lesz szükség. Néha megengedhetetlenül lassúak és körüknényeske- dőfc vagyunk döratéseimiktben, ragaszkodunk a néigli formákhoz és idegenkedünk az újtól1. Mindez fékezheti a műszaki értelmiség — nyugodtan mondhatom, az egész értelmiség — legjobbjainak .alkotókedvét. A továbbiakban arról szóit, hogy az energia-felhasználásiban a gazdaságosságot elsősorban íregionális árpolitikával lehet ugyan elősegíteni, de az is világos, hogy szükség van az energetika műszaki-tudományos .tényezőinek alapos újragondolására. Úgy hiszem, ahhoz nem férhet, kétség — folytatta —, hogy a magyar műszaki értelmiség döntő része érti, magáénak vallja és végrehajtja a szocialista gazdasági építőmunka kis és nagy, de nehéz feladatait. A valóságban azonban ennél többről! van szó: a feladatokat maga is alkotó módon alakítja, továbbfejleszti, új feladatokat fogalmaz meg, hogy szellemi erőforrásainkat, minden területen jobban, gazdaságosabban, (gyorsabban és saervezietitebben hasznosíthassuk.' Ezután Púja Frigyes külügyminiszter, a Külügyminisztérium küldötte szólalt. féli:. Az elmúlt, években a nemzetközi helyzet úgy alakult, hogy a legerősebb tőkés országban nagyobb • befolyást kezdetit, gyakorolni a külpolitikára a monopolkapiitaliisita csoportosulásoknak az a része, aímely ellensége az enyhülésnek, a biztonság meg- sziilárdíitásánaik, a békés együttműködésnek. Ezek a kiörök a hidegháború valamilyen új változatéit — egyesek talán a forróháborút — szerétnék rászabadítani a világra. A szélsőséges amerikai vezető körűiket már régóta nyugtalanítja mindaz, ami a világban, 1969—70 óta tor- tónlb; új stratégiájúik rrueg- niyiil'vánu! a Szovjetunió és más szociálisba országok elleni . nyugati hecckampá- nyókban, a gazdasági embargós intézkedésekben, a moszkvai olimpiai játékok boljikoititálásána irányuló akciókban és más hasonló jelenségekben is. A NATO-onsizáigiok — a már jóval korábban elhatározott; — agresszív lépéseiket moisíb Afganisztánnal magyarázzák, azt állítván, hogy a nemzetközi helyzetet a szovjet katonái .kontingensek afganisztáni megjelenése élezte ki. Az imperializmus nagy lármája e kérdés körül a- valóságban űrügy arra, hogy a száisiliőséges imperialista körök a helyzetet élező mesterkedésekről eltereljék a fi- gyé'.imat. Az elmúlt, öit évben a Magyar Népköztársaság külpolitikai fő irányvonala nem változott,. Továbbra is álláp- vető feladatunk, hogy ösz- sízehívásria kerüljön a katonai enyhülés és a leszerelés ügyeivel foglalkozó politikai szintű tanácskozás, amelynek a javasillatát, a Varsód Szerződés külügyminiszteri bizottsága budapesti és berlini ■ülésén dolgozták ki. Itit meg lehetne yiitaibni minden, résztvevő ország .leszerelést célzó javasüáltalit. Sajnáltjuk, hogy a vezető NATO-áűa- mok részéről enyhén szólva nem múltainak lelkesedést javaslatunk iránit. A másik, előttünk áldó feladait a madridi találkozó eredményes megrendezése. A .fejlődő orsizágokkall épített kapcsolatokról szólva rámutatott: e munka fokozását már csak nagy számuk ás indokolja, de az is, hogy egy részükre az imperialisták és mások minden eszközzel .igyekeznek növelni befolyásukat, őszinte barátjuknak tüntetve fel magukat, megpróbálják szembeállítani őkét a szocializmus, a haladás erőivél. Most már joggal mondhatjuk — hangsúlyozta a továbbiakban —, hogy kapcsolataink minden fejlett tőkés országgal rendezettek, egyesekké! pedig — minit például Ausztriával —, tovább fejlőditek. Továbbra is szélesíteni akarjuk hazánk és a fejlett tőkés országok kapcsolatait a .békés egymás méllétit élés elve állapján. S hogy ez így legyen, természetesen nem csak rajltunk, hanem tőkés partnereinken is múlik. A nemzetközi erőviszonyok változását a szocializmus, a haladás javára semmi sem tartóztathatja fel és fordíthatja vissza. De hogy előrehaladást érjünk el a béke és a biztonság megszilárdításában, az enyhülés elmélyítésében, határozott küzdelmét kell folytatni, s továbbira is vissza .keld utasítani. a szélesőséges imperialista körök — és a kínná vezetők — zavart keltő, békebontó kísérleteit. Szűcs Józsefnéniék, az egri SZilágyi .Erzsébet Gimnázium tanárának eüinöklieltévell! folytatódott a tanácskozás. A következő felszólaló. Andrásfi Gyula nyugdíjas, Budapest küldötte VÖllt: A .párt és a munkásmozgalom régi harcosa személyes visszaemlékezéssel' .kezdte felszólalását: első ízben 1932- ben vett részt magas sizíinitű pántifórumon: az illegális KMP bécsi plénumán, — A pánt megbízásából sokféle funkciót ,töltöttem be az előző évtizedekben — mondotta ezután. — Voltom főispán is, nagykövet is, most pedig körzeti pártitiitkár vagyok, és örömmel végzem ezt is, mert egyet nézek: azt, Ihoigy ho,l és hogyan tudom szolgálni az ügyet. iFelEzáliaiáisa második felében a fiatalokról beszélt. Állítom, hogy őszinte, nyílt beszédre, bizalomra az ifjúság is bizalommal, és nyűt közeledéssel válaszol. A maii ifjúság jóval műveltebb, képzettebb, minit az én ifjúságom volt. Ehhez a képzettséghez, műveltséghez a magiam generációja legszívesebben a kommunista hitet adná át számukra, mert úgy érzem, ebből a hitből nekünk van .több. Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi! minlilsizter, Bács-Kisikun megye küldötte lépett az előadói emelvényre: Az elmúlt években országunk mezőgazdaságában számos új termelési, módszert, új .technológiát terjesztettünk el, új fajtákat, szervezeti formákat honosítottunk meg. Szinte mindenből! többet termeltünk, minit eddig bármikor — mondotta., — Mégis, ezekben az években láttuk meg igazán — jelenlegi hatékonyságunk, struktúránk mellett — ,a növekedés korlátáit. Különös gondot kel!], fordítani a munkában részt vevők személyes anyagi érdekeltségére. A .nagyon változatos mezőgazdasági, munkafeltételek között ez .igen fontos követelmény. A jobb gazdasági eredmények elérésének ültjén égetően szükséges az új tudományos eredmények .gyorsabb gyakorlati alkalmazása is, Népgazdaságunkban a hatékonysági követelmény erőteljes érvényesülését gátolja még számos régi beidegződés, szemléleti akadály. Számlbö,vételi, értékelési rendszerünk sóik .tekintetben még a mennyiségi, a hagyományos mutatókhoz tapad Legyen mérce az egy hektáron, elért legjohb eredmény, az egy dolgozó általi, gazdaságoson elért legnagyobb jövedelem, s ,nem a létszám, vagy a terület nagysága.. Végül megállapította Romány Pál1, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt marxista—leninista agrárpolitikáját alapvetően a szövetkezeti parasztság iránti bizalom jellemezte és jellemzi. Barinkai Oszkárné, a Pest megyei pártbizottság tátikára, Pest megvei küldött a megye kulturális fejlődéséről beszélt. Ha röviden jellemezni kellene az elmúlt öt év kulturális munkáját, azt. mondanám: elkötelezettség, kezdeményezés és összefogási. Mindvégig élveztük megyénk lakosságának bizalmát, segítő, cselekvő részvételét. A közösségért valló .tenni akarás a megyében a kultúra érdekében is tömegméretűvé vált. A kommunista műszalkolk, a társadalmi munkaiakéiók a bizonyítékai ennek. Nem szólhatnánk ilyen eredmémyékirőilí, ha nem éreztük volhia mindvégig azt ,a biztonságos hátországot, amelyet. a gazdasági egységek, az ipari és mezőgazdasági üzemek jelentettek kultutná- Ms; társadalmi céljaink megvalósításában. Ma már egy- agy jól működő termelőszövetkezet. is úgy alakaltja, fejleszti a lakóterületét, az életmódot, a kultúrát, mint korábban egy vidékre települt ipari üzem. Bízunk abban, hogy a XII. kongresszus határozataira építve a fejlődés nem áll meg. Ezt a bizakodást az elmúlt évek tapasztalatai, a sikereknek örülni, a gondokban osztozni tudó emberek tenni akarása is élteti bennünk. Dr. Schmidt Ernő, a Nyugat-magyarországi Fagazdasági Kombinát államidíjas vezérigazgatója, Vas megyei küldött először arról beszélt, hogy a mai gazdasági helyzetben különösen megnőtt a fa értéke és jelentősége. Ma a világ és hazánk gazdasági életében nagyon sok az előre meg nem határozható tényező — folytatta a felszólaló. — Egy azonban biztosan állítható: a nyersanyagoknak, és köztük a fának a szerepe és jelentősége növekedni fog. Célszerű volna tehát fokozni az országban az erdőtelepítést és ezzel az ország fatermesztő képességét. A továbbiakban arról beszélt, hogy a termékszerkezet korszerűsítésében, a termelés hatékonyságának javításában gyors előrehaladást csak akkor várhatunk, ha a vállalatoknál és az irányítószervezeteknél egyaránt határozott lesz a törekvés az újra, a korszerűre. Horváth Zoltánná, a Mosonmagyaróvári Kötöttárugyár körkötője, Győr- Sopron megye küldötte a fizikai dolgozóknak a választott testületekben való részvételéről, ennek fontosságáról fejtette ki véleményét. — Sokat beszélünk a női egyenjogúságról. Igaz, hogy a lehetőségeink a továbbtanulásra, a közéletben való részvételre sokkal inkább megvannak, mint bármikor korábban, de mindezzel élni jóval nagyobb terhet ró a nőkre, mint a férfiakra. Ám szeretném azt is megerősíteni: kolléganőimmel együtt érezzük, hogy a fizikai dolgozókra a társadalmi fórumok munkájában igen nagy szükség van. Saját tapasztalataim alapján állítom, hogy hozzászólásaimat, észrevételeimet a különböző testületi üléseken mindenkor meghallgatták és ha módjukban állt, azonnal cselekedtek a felvetett gondok, hibák kiküszöböléséért. Szatmári Lajos, a Várpalotai Szénbányák Vállalat aknásza, Veszprém megye küldötte: — A szénbányászat fejlesztését szolgáló párthatározatok és kormányintézkedések alapján úgy érezzük — mondotta a többi között —, hogy a szénbányászat egyre jobban visszakapja régi rangját, a gazdasági építőmunkában betöltött szerepének megfelelő megbecsülésben részesül. Beszámolt róla, hogy javulnak az élet- és munka- körülmények. A bányászlakásépítési akcióval kapcsolatban megjegyezte, hogy szükség van bizonyos jogi problémák rendezésére, hogy valóban azok kapják a kedvezményes lakásokat, akik megérdemlik, akik hosszú ideig hűek maradnak a bányászathoz. Kritikus és önkritikus hangon szólt arról, hogy a szén- bányászatot érintő korábbi, azóta megváltoztatott döntések kedvezőtlen hatása bizonyos mértékig ma is érződik; elmaradtak egyes pótlólagos beruházások, az elvesztett létszám is nehezebben pótolható. A gondok ellenére bizakodó hangon fejezte be felszólalását: — Optimizmussal tölt el bennünket pártunk következetes politikája, az, hogy kritikusan és tárgyilagosan felmérte a szénbányászatban levő hiányosságokat és helyesen jelölte meg a soron következő tennivalókat. Kun István ezredes, a határőrség párt- bizottságának első titkára, a . határőrség küldötte elöljáróban hangsúlyozta: — Az állam- és közbiztonság védelméből a határőrségre háruló feladatok végrehajtásakor abból indultunk ki, hogy az államhatár őrizete, az ország biztonságával és a nemzetközi kapcsolatokkal szoros összhangban álló politikai kérdés, számunkra harci és politikai feladat. Ezután arról beszélt, milyen dinamikusan nőtt az utóbbi fél évtizedben a határforgalom. öt év alatt 187 millió ember lépte át a magyar határokat, több mint 57 millió járművet kellett ellenőrizni és 1,9 millió vízumot kiadni. — A követelmények növekedését jelzi — folytatta —, hogy a szocialista építőmunka, az eredményeink iránt érdeklődő sok millió barátunk, vendégünk és külföldre látogató honfitársaink közül kellett, kiszűrni a megtévesztő módszereket, ravasz hamisításokat alkalmazó, törvényeinket megsértő, a társadalomra veszélyes elemeket. A felszólaló részletesen ecsetelte, hogy a határőrfiatalok milyen nehéz körülmények közepette végzik példásan feladataikat, férfias bátorságot, helytállást igénylő munkájukat. Elmondta azt is, hogy a határőrség hozzájárult a népgazdasági munkához; műszaki egységük öt év alatt több mint 1,6 milliárd forint termelési értéket hozott létre. Emellett önerőből végezték a belső karbantartást, felújítást, ami további népgazdasági kapacitást szabadított fel. Szólt azokról a kapcsolatokról is, amelyek a határőrség egységei és a' területi párt- és állami szervek, tömegszervezetek között alakult ki. Ezek között külön említést érdemel az úgynevezett „határőr- község”-mozgalom; jelenleg 129 ilyen község és két határőr-város segíti a határvédelmi munkát. * Ezután úttörők és kisdobosok százai adták át az előttük járó idősebb nemzedék, a magyar kommunisták képviselőinek csapattársaik üdvözletét. A bensőséges ünnepség nyitányaként szünetben az ülésterem minden székére piros, illetve kék kendőcské- ket helyeztek a pajtások és valamennyi küldött megkapta a Pajtás újság még festék szagú, legfrissebb számát, amelyet a szerkesztők a kongresszus jegyében állítottak össze. Három úttörő — Ru- szina Andrea, a Leninről elnevezett XV. kerületi általános iskola nyolcadik osztályos tanulója, Kovács Ágnes, a XIII. kerületi, Ernst Thälmann utcai általános iskola nyolcadikosa és a hatodikos Magyar Tamás, a IX. kerületi, Mester utcai általános iskolából — lépett a mikrofonhoz. Egymásnak adták a szót vidám-komolyán, jelentve: „Valamennyien készültünk!”. és folytatták: — Ezekben a napokban minden úttörőcsapatban megrendezzük a három nemzedék napját, úttörők, KISZ- esek, párttagok találkoznak, beszélgetnek. A veteránokat is meghívjuk. Javaslom, hogy a pártkongresszuson (Folytatás a 4. oldalon.) A meghívott vendégek egy csoportja (Képtávírónkon érkezett.) : Egy kis eszmecsere a kongresszus szünetében (Képtávírónkon érkezett.)
