Tolna Megyei Népújság, 1980. március (30. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-27 / 73. szám
A NÉPÚJSÁG 1980. március 27. Folytatta munkáját az MSZMP XII. kongresszusa (Folytatás a 3. oldalról) nevezzük ki ezt a délutánt a három nemzedék napjának. Hiszen most mi is itt vagyunk. — A pártkongresszus tiszteletére elhatároztuk, hogy annyi fát, faragot ültetünk, ahányan vagyunk! És gondozzuk is azokat, hogy a fákból erdők legyenek, s a „Nem kell többé háború, bi Mert játék kell és víg kaci Ha egy akarattal építünk, A kedves-vidám köszöntő után az elnöklő Szűcs Jó- zsefné mondott köszönetét a következő kongresszusra már ezekből a virágokból köthessünk csokrot. Nem feledkezünk meg azokról az idősekről sem, akik egyedül élnek. Ezek a nénik és bácsik már akkor is -sírnak örömükben, ha csak rájúk nyitjuk az ajtót. ígérjük, továbbra sem lesznek egyedül! Búcsúzóul felszárnyalt a dal: s kell nekünk, ás — és sok-sok jóbarát, udaszép lesz. a világ.” kongresszus nevében, sok sikert, szép élményeket, jó tanulást, sok vidám percet kivánt hazánk minden kisdobosának, úttörőjének. Ezután szünet következett, s az úttörőzenekarok színes műsorral kedveskedtek a kongresszusi küldötteknek. * Az elnöklő Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja ezután bejelentette, hogy további üdvözlő táviratok érkeztek a kongresszushoz az ország minden részéből, majd Maróthy Lászlónak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a KISZ Központi Bizottsága első titkárának adott szót. Maróthy László beszéde — Bizonyára sokan vannak, akik szívesen benéznének ide, a kongresszusi ülésterembe, hogy lássák a politikai műhelymunka körülményeit is — kezdte beszédét Maróthy László. — Ezért bizonyára sokan irigylik úttörő pajtásainkat, akik eljöhettek és szót kaptak. Kedves köszöntőjük, amiben komoly dolgok is hangot kaptak, számomra azt is mondta, hogy velük együtt valójában társadalmunk minden korosztálya szóhoz jutott tanácskozásunkon. A fiatalok nagy érdeklődéssel és várakozással figyelik kongresszusunk munkáját és eseményeit. Pártunk politikájára úgy tekintenek, mint amely kifejezi érdekeiket és vágyaikat is. Elismerik az elmúlt öt esztendő nagy eredményeit, számolnak a gondokkal és készek vállalni a további feladatokat. Ifjúságunk akarata is tükröződik abban, hogy jobban támogassuk a hasznos kezdeményezéseket a munkában és következetesebben szerezzünk érvényt a teljesítmények szerinti elosztás elvének a bérezésben. Egész társadalmunk javát szolgálják az életkörülmények javításának céljai, de a fiatalok családalapítási gondjainak megoldása, a lakáshelyzetük javítása újak építésével és jobb lakásgazdálkodással, a gyermeknevelés anyagi terheinek enyhítése külön is figyelmet kapott. Ugyanígy az oktatás fejlesztése, a pályakezdés segítése, amely biztosíthatja az egyenlőbb esélyeket. kairnaltoataissák képességeiket, hozzáértésűiket, szalkmiasze- retetüket, hivatásitudaitukiait, álhatatosságukat az újért való bátor, kockázatot vállaló küzdelemben. Mi vár tehát a fiatalokra? Több tehetőség és nagyobb silkier, de csak jobb munkával; ami egyáltalán nem jeleníthet összességében konif- iiilktusmenitesiséget. Szükség van a munkaerő okos, célszerű átcsoportosítására, almi például a fiaitjaltolkat erőitél- jesen érinti; egyesek helyzetét átmenetileg ronthatja is, de ami nagy lehetőséget nyújtt megújított és több oldalú szakmái fejlődésre. A gyáraikban, a hivatalokban, a szövetkezetekben, az élet rendje szerint a vezetés fokozatosan megújul. A vezetőik fiait ailiaiblb generációjára nagyobb terhek hárulnak, ezékkel úgy kell megbirkózni, hogy a munka ne egyszerűen a réginek, a korábban jónak .tartottnak a folytatása legyen, litt igazán megmutathatja önmagát a tehetség, a közösségért érzett felelősség!, a fiatalos1 bátorság, aiz okos változtatni akarás! Mindehhez kapcsolódni kell a bátor és hasznos kezdeményezések és magaslalblb teljesítmények diifferenciiálit Ifjúságunk becsülettel helytáll kemény munkát végezzen, ha kell, áldozatot is vállaljon a nehezebb, bonyolultabb feladatok megoldásáért, szocialista jövőnkért — mondotta befejezésül Maróthy László. Farmosi Imre, a mezőkövesdi ÁFÉSZ elnöke, Borsod- Abaúj-Zemplén megye küldötte felszólalásában elsősorban a háztáji és kisegítő gazdaságok termelésével foglalkozott. Elmondta, hogy Mezőkövesden és kör-, nyéken — ahol a természeti adottságok kétségtelenül kedvezőek — a háztáji és kisegítő gazdaságok termelése évről évre tervszerűen fejlődik és jól bizonyítja e tevékenység gazdasági és társadalmi hasznosságát. E tevékenység gazdasági hasznosságát bizonyítja, hogy nem igényel központi forrásból anyagi fejlesztést, a kistermelést összefogó nagyüzemek támogatása és a kistermelők saját anyagi erőforrásai garantálják, hogy ez a termelés korszerű és tervszerű legyen. Jelentős ez a munka jövedelemkiegészítés szempontjából is. A háztáji és kisegítő gazdaságokkal és általában a kistermelés szerepével, jelentőségével kapcsolatban a párt útmutatásai világosak. Szükséges azonban, hogy ezt az útmutatást egységes cselekvés is kísérje. Komócsin Mihály, a Csongrád megyei párt- bizottság első titkára, Csongrád megye küldötte volt a következő felszólaló. — Megyénk több mint ezer pártalapszervezetében a kongresszusi irányelvek megvitatásakor, a párt politikájával egyetértve, sokan elmondották: értik, tudják, hogy a jelen időszakban nagyobb követelmények állnak előttünk — mondotta és megjegyezte, hogy a kongresszus munkáját is minden vonatkozásban ez jellemzi. — A mai nagyobb követelményekhez, a mai feladatok végrehajtásához kedvezőbbek a feltételek, mint harmincöt éves munkánk bármelyik időszakában. Ennek ellenére nem árt hangsúlyozni, hogy az áldozatvállalás ma is szükséges.Hangot adott annak, hogy Csongrád megye' dolgozói is szeretnék, ha szűkebb hazájuk a jelenlegi nehezebb körülmények között is az utóbbi tíz-tizenöt évben megszokott, gyors ütemben fejlődhetne, megértik azonban, hogy a népgazdaság jelenlegi helyzetében az eddig megszokottól sokban el kell térni. A helyi, területi vagy vállalati érdekeket alá kell rendelni a társadalmi érdekeknek. Tóth Sándor, a Pécsi Nemzeti Színház művésze, a pártalia.pszervezet tiitlkíáira, Baranya megye küldötte: — Enullékezteitini szeretnék elrra — mondottá —, hogy pártiunk, kormányunk, dolgozó népünk akkor is, amikor több pénz jutott a művészetiek támogatására, ugyanazt az ailltenruatívát. kínállta a művészeik számára, mint most: vagyis, hogy dolgozzunk, alkossunk, gazdagítsuk niépünik kulturális értékeit, segítsük széUemi felemelkedésének útját, aiz alkotói szabadság csodálatos lehetőségének birtokában. Ma, 1980-ban, a nehezebb gazdasági helyzetben a művésziek irányában megfog al- mazott igény nem változott, aiz átkotok élvezik és gyakorolják alkotói szabadságukat. Anyagi biztonságban, komfortos körülmények között bonthatjuk ki tehetségünket, szolgálhatjuk népünk kiultúnáÍLőd'áisiát. — Tudom, hogy művészeti életűink: nem feszültségmentes, Túlzás lenne azt állítani, hogy mindenki pontosan eligazodik az élet változó intenzitással jelentkező lüktetésében. De miiért van, hogy a 'kritika szívesebben foglalkozik az érdekessel, a kül ön- Jegessel, mint az érthető, világos álláspontot képviselő alkotással? Nem a mindenki számára érthetőit, csak az érthetőt kérem számon. A művészeti alkotás befogadók, értő közönség 'nélkül nem töltheti be társadalmunkban digaizi funkcióját. Befejezésül arról szólít, hogy tánckulitúrámik, .mely a közösiségi kapcsolatteremtés, az egyén szeméi y i ségalaikítá - stábján is döntő jelentőségű, napjainkban az elszegényedési, a beszűkülés veszélyével1 birkózik. Horváth Terézia, a Video,ton sárbogárdi üzemegységének művezetője, pártvezatiőségi titkár, Fejér megyei küldött a munkássá váltás, a munkássá nevelés folyamatával foglalkozott; felszólalásában. A Videoton tíz évvel ezelőtt itdlepítetit Sárbogárdira egy kis üzemegységet. Kezdetben csupán háromszáz ember dolgozott itt, többségük a mezőgazdaságból, háztartásokból került az üzembe. Nehéz volt az átállás, de mia már ezerhat- százan dolgoznak a gyáregységiben. — A .gyárban nemcsak a modem technikával .találkoztunk, hanem a dolgozó emberről váló sokoldalú gondoskodással is — mondta. — Megismertük a szervezettség, az egymásrautaltság és az egymásért , cselekvés fogalmait. Erősödött politikái tudatunk, kialakultak a imun- káslmiagatortiás jegyei. A-* felszólalás után a kongresszus befejezte szerdai munlkiatalalfljiát. Má reggel 9 órakor folytatódik az együttes vá)ta a Központi Bizottság és á Központi Ellenőrző Bizottság beszámolója fölött. Nem kell megerőltetni a figyelmünket, hogy Kádár János szavait hallgatva megállapíthassuk: pártunk, a fiatalok gondjait alaposan ismerve, messzemenően — lehetőségeihez mérten kiemelten foglalkozik helyzetük javításával. Fontosnak tartjuk azt is, hogy a határozattervezet kimondja: „Ifjúságunk többsége becsülettel helytáll a munkában, a tanulásban, a haza védelmében, aktívan részt vesz a közéletben.” Ez az értékelés az ifjúságról alkotott egyre általánosabbá váló felfogás, szemlélet erősítése miatt is fontos. A magunk mögött hagyott évtizedben mindinkább háttérbe szorul a korábbi formális közvéleményi megítélés, ezzel együtt az ifjúság körében végzett munkát is nagyobb megbecsülés övezi. A társadalmi gondoskodás jogi, szervezeti, anyagi és tárgyi feltételeinek fejlődésével a társadalom érzékenyebben figyel a fiatalok problémáira, kezdeményezéseire vagy éppen kritikájára és cselekvéssel válaszol. A társadalmi és az állami irányító szervek fontosságának, társadalomban betöltött szerepének megfelelően, a jövőre is tekintve kezelik az ifjúságot. Mindezek alapján a fiatalok és a Kommunista Ifjúsági Szövetség nevében messzemenő egyetértésünket fejezem ki a Központi Bizottság beszámolójával, határozat- tervezetével. Az ifjúságnak a szocialista építésben vállalt szerepéről a felszólaló megállapította: teszik azt, amit a felnőtt társadalom cselekszik, azzal a fontos többlettel, hogy merészebben gondolhatnak a jövőre. Számukra a holnap évezrede is az aktív munka színtere lesz. Nemcsak azt mondhatjuk, hogy a társadalom formálja az ifjúságot. Az is igaz, hogy a fiatalság maga is alakítója, fejlesztője a társadalomnak. Ifjúságunk a szocializmus neveltje, vállalja új és fejlődő társadalmunk történelmét, jelenét és ma a jobb holnapért tanul, dolgozik. Amikor felszabadulásunk 35. évében társadalmi számvetést készítünk, akkor ifjúságunk tulajdonságait, jellemzőit feltétlenül az eredmények között tarthatjuk számon. 'Az ilfjúsiáig mai feladatai,ról sízóllvia Maróthy László hangsúlyozta: — Olyan évéket száimiólunik, amiilkior aiz egész tiánsiadálamnialk, benne a Jäia- tiallöklnalk a korábbinál jobban (kell törekedniük ama, hogy teljes gazdagságukban élisiméréslének is; bérrel, kitüntetéssel, előrejutási lehetőséggel;.1 — Miután a jövőről issizó van — mondotta a továbbiakban —, fiataljaink joggal; keresik, kutatják szocialista továbbhaladásiunk mód- jiait. A valóságos,, lehetséges tnegoldáisdkiait keresik, és ham minden szenvedély nélkül. Keresik a helyűiket, s így a tanulás, az okulás, a tapasztalait hasznosítása miatt érdékld őket múltunk, benne a közelmúlt történelme is. A KISZ betölti hivatását Ifjúságunk ma képzettebb, tanultabb, mint a maigiuk idejében a hasonló korú nemzedékek voltak. Ez a sízotoiaűiiizmus 'által nyújtott Hehetőség, és ugyanakkor igény iis, A Mnőtt itársiadíallom, a pánt, az állaim; a család, az iskola, atz ifjúsági mozgalom közös kötelessége segíteni az új nemzedéket az eligazodásban, hogy képes légyen leegyszerűsítés nélkül; a valóságtól éllrugaszikodötit, hamis álbrándképek nélkül gondolkodni — bátram és emeidlmiényesen cselekedni. Ideológiai mevelőtmunkánk akkor lehét hatékony, ha nemcsak válaszol a kérdésiekre, hanem meggyőz, cselekvésre késztet, küzdelemre vértez félt Beszédének befejező .részében a KISZ fejlődéséről és munkájáról szólva Maróthy László kiemelte: Ifjúsági szövetségünk felszabadulásunk 35. esztendei jéne elérte azt, amit oly sokáig irigyelt a Lenini Kom- szamolitól: jószerivel minden ötven év alatti párttag már nálunk is dolgozott az ifjúsági mozganombam. Megtisztelő a Központi Bizottság jelentése, miszerint a Kommunista Ifjúsági Szövetség betölti hivatását. Jelenleg minden harmadik magyar fiatal tagja a KISZ- nek, a pártba belépő minden száz főből tavaly ötvenhét KISZ-tag volt. Annak ellenére, hogy az elmúlt öt évben némiképp csökkent a fiatal népesség száma, a KISZ-tagság — a legcsekélyebb tagfelvételi kampány nélkül is — csaknem 60 ezer ifjúval gyarapodott. A KISZ-ben alapvető kötelesség, hogy tagságunk legjobb képessége szerint dolgozzon, tanuljon és vegyen részt a haza védelmében. Ennek természetesen követelményei vannak. Többek között a feladatokat meg kell tervezni, értékelni a végzett munkát, választani, a tagsági igazolványt cserélni. E körül vannak viták is — a legkülönfélébbek. Túlzottak a követelmények, sok a szervezeti esemény, sok a rendezvény, formalista vonás, stb. Pedig nem más a szándék, minthogy tevékenykedő, dolgozó ifjúkommunista közösségek formálódjanak, amelyekre feladatot és munkát lehet bízni. Komolyan vesszük azt, amit Kádár János elvtárs mondott szövetségünk IX. kongresszusán: „...A legjobb pedagógia: feladatot adni, és a feladat végzése közben nevelni”. Ifjúsági szövetségünk büszkén vállalja részességét az elmúlt öt év munkájából, és kész arra, hogy odaadó és Kádár János találkozója pártonkívüli közéleti személyiségekkel Kádár János találkozott a kongresszuson részt vevő pártonkívüli művészek egy csoportjával. Felvételünk a találkozón készült. (Képtávírónkon érkezett.) Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a kongresszus szerda délelőtti szünetében találkozott a tanácskozáson résztvevő közéleti személyiségekkel, a pártonkívüli barátok, szövetségesek, harcostársak képviselőivel. A meleg, szívélyes légkörű beszélgetésien, irésat vett: Benjámin László, Bognár József, Boldizsár Iván, Fábri Zoltán, S. Hegedűs László, Illés Endre, Illyés Gyula, Jancsó Miklós, Juhász Ferenc, Keresztury Dezső, Nagy Dániel, Nánási íjászló, Pethő Tibor, Petro- vics Emil, Ruttkai Éva, Somogyi József, Straub F. Brúnó, Sulyok Mária, Szentágothai János, Trautmann Rezső és Varga Imre. Jelen volt Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese, Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára és Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. A közvetlen hangulatú eszmecserén Kádár János a párt Központi Bizottsága nevében üdvözölte a közélet) személyiségeket, s hangsúlyozta : rendkívül nagy erő, hogy a pártonkívüliek, a különböző világnézetű emberek is egyetértenek a szocialista építés alapkérdéseiben, s cselekvésükkel nemzetünk boldogulását, népünk jobb jövőjét szolgálják. Társadalmunk további fellendüléséhez nagy erőt ad a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus, s ennek szellemében tevékenykedve az alkotóknak is nagy a felelősségük. Országépítő munkájukhoz Kádár János sok sikert és jó egészséget, kívánt. A kötetlen eszmecserén részt vevő vendégek méltatták a kongresszus demokratikus légkörét, amely kihat az egész társadalomra, s hozzájárul felelősségteljes alkotó munkájukhoz. i (Folytatás az 5. oldalon.)
