Tolna Megyei Népújság, 1980. március (30. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-26 / 72. szám
2 rtÉPÜJSÁG 1980. március 26. Folytatja munkáját az MSZMP XII. kongresszusa héz gazdasági körülmények között is. Dr. Martos István, a Medicor Művek vezérigazgatója, budapesti küldött: — Állítom, hogy a vállalatok jelenlegi körülményei között is lehet eredményesebben dolgozni, nagyobb hatékonyságot elérni — hangsúlyozta —, mégis úgy érzem, hogy pártunk kongresszusa az a hely, ahol fel lehet vetni azokat a problémáinkat, amelvek a mi viszonyaink között gátolják a gyorsabb előrehaladást. Az elmúlt években minden gazdasági témájú párthatározat, a Központi Bizottság kong- reszusi beszámolója hangsúlyozta a differenciálás szükségességét, azt a követelményt, hogy a jobbak gyorLázár György felszólalása Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke felszólal a kongresszuson. (Képtávírónkon érkezett.) A Minisztertanács elnöke bevezetőben kifejezte egyetértéséit) mind a Központi Bizottság, mind a Központi Ellenőrző Bizottság beszámolójává,! és az előterjesztett dokumentumokkal, majd így folytabba: — Az elmúlt évék kormán,yzaiti munkájában az ,a szándék vezetett bennünket, hogy elegeit) [tegyünk a XI. kongresszus határozatainak, s legjobb tudásunk szerint dolgozva megfeleljünk pártunk es népünk bizalmának. Munkánkhoz folyam,aitos segítséget kaptunk a Központi Bizottságtól, az országgyűléstől,. Az elmúlt: években is élvsízerű és gyümölcsöző volit a kormány és a szakszervezetek együttműködése Mindvégig élveztük a Hazafias Népfront, ia KISZ és a többi társadalmi szervezet itárruo- gaitásót. A Központi Bizottság beszámolója a kormány számára megtisztelő elismeréssel szólít erőfeszítéseinkről, de' munkánkat bíráló észrevételeket is tett:.. Ezekkel, teljes mértékben egyebéntak. Magam is úgy látom, bogy a kormányzati munkában van fejlődés, die a megnövekeFontos feladat az állami élet demokratizmusának fejlesztése A kormányzaíti munkában (Folytatás az 1. oldalról) megfelelő átalakítása. Nem fontossági vagy sürgősségi sorrendet akarok javasolni, de az orvosegyetemi klinikák tekintélyes részében erre égető szükség van. Különösen vonatkozik ez a budapesti egyetem jó néhány intézetére, de sajnos, a vidéki egyetemi klinikák jelentős részére is. A továbbiakban az orvosképzésről szólva a többi között megállapította: régebben a diploma megszerzése után két évet kellett eltölteni különböző kórházi vagy klinikai osztályokon, és csak ezután lehetett körzeti, általános orvosi gyakorlatot folytatni. Az ehhez való visszatérés nem jelentene visszalépést. Egészségügyi szolgálatunk ma már van olyan erős és fejlett, hogy nem okozna nehézséget a betegellátásban, ha orvosaink diplomájuk megszerzése után még két évig nem kerülnének körzeti orvosi állásokba, hanem kórházakban, klinikákon tovább bővítenék gyakorlati és elméleti ismereteiket. Ez később az ellátás színvonalát is emelné. Bóka Mihályné, Méhkerék község tanácselnöke, Békés megye küldötte bevezetőben a nemzetiségi politikánk gyakorlati végrehajtását méltatva megállapította, hogy a XI. kongresszus óta eltelt időszakban a nemzetiségi politika teljesebbé, gazdagabbá vált, erősítette a magyarországi nemzetiségek gazdasági, politikai és kulturális egyenjogúságát. A 2600 lakost számláló Méhkerék életéről szólva elmondotta, hogy a község 700 lakóházának több mint a felét az utóbbi tíz évben építették újjá, minden házban két-három szoba van, s mind több lakásban központi fűtés. A törpevízmű biztosítja a község jó vízellátását, a lakások 80 százalékában fürdőszoba is van. A múlt gazdasági évben a lakosság jövedelme az 1976-os évhez viszonyítva két és félszeresére növekedett. — Éppen ezért — fejezte be felszólalását — mi, Méhkerék község román nemzetiségű dolgozói teljes joggal valljuk és mondjuk, itthon vagyunk, ez a mi hazánk, amely nemzetiségre való tekintet nélkül egyesít ben- nünkét. Ez a haza minden állampolgárának biztosítja, hogy erejéhez, munkájához képest részesüljön a közös munka gyümölcséből. Háry Béla, a Győr-Sopron megyei párt- bizottság első titkára, Győr- Sopron megye küldötte fel-’ szólalása elején azt hangsúlyozta, hogy általánossá kell tenni közéletünkben a kezdeményezőkészség, a vállalkozókedv bátorítását, ösztönzését, s ha kell, védelmét is. Elmondta, hogy a Rába Magyar Vagon- és Gépgyárban a szocialista integrációban kialakult közúti járműprogram alapján már a hatvanas évek elején kibontakozott és a gyakorlat által igazolódott a termékszerkezet-váltás. Nemcsak alkalmazkodtak e programhoz, hanem kezdeményező, előre vivő szerepet is betöltötték. Csak ez tette lehetővé, hogy termékeik, különösen a futóművek, ma mindenütt, szocialista és kapitalista országokban egyaránt keresettek, gazdaságosan értékesíthetők. A megye könnyűipari üzemeinek egy részében az elmúlt években már nagyon komoly gondok jelentkeztek. Egyes gyárakban a vezetők jó felismerése, kezdeményezése alapján azonban olyan termékszerkezet-váltás és ehhez kapcsolódó műszaki, technológiai fejlesztés történt, amelynek alapján a jelenlegi világgazdasági helyzetben is megállják a helyüket, többet fizetnek az államkasszába, mint ameny- nyit kivesznek belőle. A továbbiakban arról beszélt, hogy a vállalati kezdeményezések gazdasági hatékonyságát csökkenti egyes irányító szervek apparátusának bürokratizmusa. Sokszor előfordul, hogy a döntések után hónapok telnek el a már jóváhagyott importtételek behozatalával. — Megyei pártértekezletünk egyértelmű állásfoglalása volt, hogy az elkövetkezendő évek nagy politikai feladata minden állampolgárunkkal megértetni: a meglévő életszínvonalunkért, mindenkinek, bárhol dolgozik is, többet kell tennie. Veress Péter külkereskedelmi miniszter hangsúlyozta: a világgazdaság megváltozott feltételei, a cserearányok nem változnak meg javunkra pusztán attól, ha csak bíráljuk őket. Felismerhettük, hogy az egykor eredményes munkamódszerek ma már nem mind állják meg a helyüket. Széles körű összefogás szükséges ahhoz, hogy vállalni tudjuk a változtatás terheit és felelősségét. A nehezebbé vált helyzet kikényszerítette, hogy felkutassuk saját tartalékainkat. Ezek ma elsősorban a fejlettség emberi tényezői, a meglévő műszaki tudás, az új iránti fogékonyság, a munkakultúra, a lelkesedés, a jobb technológia és munka- fegyelem, a szervezettebb, korszerűbb vállalati munka. Szocialista forgalmunk — ezen belül a szovjet viszonylat — marad továbbra is külgazdasági kapcsolataink meghatározó eleme. Az utóbbi hónapokban bonyolultabbá vált nemzetközi helyzet ellenére mindent megteszünk, hogy gazdasági kapcsolataink a fejlett tőkés országokkal normálisan fejlődjenek. A tőkés országokkal a kölcsönös előnyök alapján kereskedünk. Gazdaságot gazdasággal, jogot joggal, előnyöket előnyökkel és ha ránk kényszerítik, a megkülönböztetéssel megfelelő ellenlépéseket állítunk szembe. Tőlünk nem indul ki gazdasági kapcsolatokat gyengítő törekvés vagy lépés. Az irányelvek feladatul szabják többek között, hogy váljék szorosabbá a termelő és külkereskedelmi vállalatok együttműködése, növekedjék közös érdekeltségük, erősödjék a szállítási fegyelem, javuljon a piaci munka, gyorsabban, rugalmasabban köyessük a piac változásait. Már dolgozunk ezeknek a problémáknak a megoldásán, többek között az olyan érdekeltségi rendszer kimunkálásán, amely jobban összekapcsolja a termelő és a külkereskedelmi vállalatokat. Novai Julianna, a gödi Dunamenti Tsz virágkertésze, Pest megye küldötte a szövetkezeti demokráciáról és a szocialista brigádmozgalomról szólt. A módosított szövetkezeti törvény a szövetkezeti demokrácia érvényesülése érdekében a közgyűlés hatáskörébe — helyesen — csak a tsz működésének, gazdálkodásának legfontosabb kérdéseit utalja — mondotta. — Rendkívül fontos viszont, hogy a szövetkezet ügyeiben az, akinek mondanivalója van, más fórumokon véleményét nyilváníthassa. A továbbiakban a munkahelyi közösségek szerepét fejtegette. Ezeket a fórumokat még alkalmasabbá kell tenni arra, hogy az emberek véleményt mondhassanak és a döntésekbe beleszólhassanak. Hangsúlyozta a felszólaló, hogy a demokrácia nemcsak kedvező gazdasági helyzetben szükséges, hanem a neaz utóbbi öt évben azok a itársadaPimi és szabályozási kérdések foglaltaik el :a fő helyist, amelyek gazdaságpolitikai céljaink elérését, a gazdaság haítékoinyabb működését voltaik hivatva stzolgált- ni. Emellett —foTyitebt» Lázár György — ;a,z utóbbi években is nagy ifigye,lmot f ordítottunk a szocialista demokrácia, a tudományi, a közoktatás, a ikultúra, a .közművelődés fejlesztésére. Ezt kell tennünk a jövőben i®. Fontos feladatunknak ite- kiümtetitiüik a«z álllamélet de- moiknati zmu sárnak fej lesaté- sét. A közszolgálat dolgozóinak többsége szerencsére nem hi- viaitelnókszellemben, hanem a nép ügye iránti elkötelezettséggel' végzi munkáját. Ez azonban még nincs mindenütt így. Ezért jogosnak tanítom, ha a Központi Bizottság közvéleményünkkel egyetértve sürgeti, hogy az állampolgárokat jobban von- j:uk- be a közügyek intézésébe és ellenőrzésébe, hogy további lépésieket tegyünk az igazgatás egyszerűsítésére és szakmai •kultúrájának növeléséire. A megelőző öt évhez képest, ha szerényebben is; tovább javultak népünk anyagi és kulturális életkörülményei.-Teljesítjük, sőt várhatóan némileg cbúQ,' is teljesítjük a lakásépítés tervét; számos új szociális és egésizség- ügyi, oktatási, kulturális intézni,ény szolgálja a lakosság jobb ellátását. Gazdaságii fejlődésünkről szólva azt sem hallgathatjuk éli, hogy teljesítményünk egésze elmarad a tervezettől, a mai szigorú követelményektől és. a saját reális lesabban fejlődjenek, a rosz- szabbak szoruljanak vissza. Az 1980-as szabályozó rendszer működéséről még nincsenek megfelelő tapasztalataink, de amit eddig láttunk, az nem bizonyítja ezt a törekvést. Meg lehet érteni azt a költségvetési jellegű szemléletet, amely szerint csak azoktól lehet elvenni, akiknek van. De ennek az elvnek további alkalmazása nem ösztönöz a fejlődésre. Ezért elengedhetetlenül szükséges meggyorsítani a differenciálás helyes elvének gyakorlati végrehajtását minden területen. — Tapasztaljuk azt is, hogy a vállalatokat irányító állami szervek határozataiban, magában a gazdasági szabályozásban is sok esetben biAmikor a Központi Bizottság 1978 decemberében elemezte a helyzetet, két lehetőség között választhatott: vagy folytatjuk a korábbi gazdasági gyakorlatot, vagyis változatlanul mindennél előbbrevalónak tekintjük az ötéves terv számszerű előirányzatainak teljesítését, vagy mérsékelve a növekedés ütemét, a minőségi követelményeket helyezzük előtérbe, és az elosztást is jobban alárendeljük a fő célnak — az egyensúly javításának. A realitás ez utóbbit követelte. Az 1979-es év gazdasági mérlege azt mutatja, hogy a Központi Bizottság helyesen döntött. Pozitív folyamatok indultak el a termelési szerkezet korszerűsítésére, a vállalati gazdálkodás jobban igazodott az új követelményekhez. Újabb vállalatok léptek arra az útra, ami a Bakonyi Bauxitbányák Vállalatnál, a Zalaegerszegi Ruhagyárban már évek óta jó eredményeket hoz, s ma is példát mutat a munkaerő-gazdálkodás megjavításában, a korszerű munkaszervezésben. • Az intézkedések végrehajtását — amelyek között a zalmatlanság nyilvánul meg a végrehajtással szemben. Ez az alapállás egyrészt sérti azokat a vállalatokat — és szerintem ezek vannak többségben —, amelyek nem szolgáltak erre rá, másrészt • viszont ennek hatására nő a bürokrácia, és nem egy esetben ellenbizalmatlanság is tapasztalható. Végül a vezérigazgató arról beszélt, hogy a magyar gazdaság fokozatosan kikerül a mai nehéz helyzetből, bár nem szabad azt hinni, hogy ez gyorsan fog történni. Ezt követően az elnöklő Győri Imre, a Központi Bizottság titkára Lázár Györgynek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Minisztertanács elnökének adta meg a szót. lielősséget* hogy a kormány- ziaiti irányító munka mindenben) ímegifelelő ivóit* s csak a végrehajtás volt elégtelen. Ugyanígy hiba volna az is, ha csak a központi irányítás gyengeségeit okolnánk az elmulasztott, vagy a kellően ki nem használt lehetőségeként,. Az igazság azt kívánja; hogy a kritikából és a felelősségből is a kormány vállliailijan többet. Elsősorban a kormányzati munka gyengeségeire vezethető vissza, hogy késlekedve reagáltunk a világgazdaságban lezajló változásokra, alábecsültük azok várható hatását. Erre alapozva túlzott védettséget tartottunk fenn vállalatainknak. fogyasztói árak felemelése is szerepelt —, megkönnyítette, hogy ezeket mint szükséges lépéseket, népünk magas fokú politikai érettségről tanúskodó megértéssel fogadta, sőt cselekvő módon támogatta is. Ismét bebizonyosodott, hogy a dolgozók bizalma, a tőlük kapott támogatás a mi . legnagyobb erőforrásunk, amire mindig építhetünk, de amivel — Kádár elvtárs szavaival élve — visszaélni sohasem szabad. Az, hogy 1978-hoz képest jelentősen mérséklődött a behozatali többlet és a tőkés viszonylatú külkereskedelem mérlege kedvezőbben alakult, előnyös feltételeket biztosított folyó évi tervünk indulásához is, de ahhoz, hogy az idén újabb lépéseket tehessünk az egyensúly helyreállítása felé, még jobb munkára -és igen nagy erőfeszítésekre van szükség. Lehetőségeinket számba véve úgy látjuk, hogy a hatodik ötéves terv időszakában is azt az utat kell járnunk, amelyre 1979-ben léptünk, s továbbra is az egyensúly javítását kell a követelmények középpontjába állítani. Emellett, vívmányainkat megőrizve, meg kell szilárdítanunk az elért életszínvonalat, erőinkhez mérten igyekeznünk kell javítani a szociális, az egészségügyi ellátást, segíteni a sokgyermekes családokat, az otthont alapító fiatalokat és enyhítem az idős emberek gondjain. A gazdálkodás minőségének és hatékonyságának javításában csak akkor érhetünk el sikert, ha a Központi Bizottság 1977. októberi határozatának szellemében olyan szelektív fejlesztési politikát valósítunk meg, amely megfelel adottságainknak, és jól beilleszthető a szocialista gazdasági integrációba is. Továbbá ha a beruházásra fordítható eszközöket, a szűkös devizaforrásokat nem az eddig megszokott, a „mindenkinek jár” hibás gyákorlatát követve osztjuk fel, hanem a legtöbb eredményt hozó, a hatékonyság gyors növelését elősegítő fejlesztésekre összpontosíthatjuk. Nagyobb figyelmet kell fordítanunk meglevő erőforrásaink — a munkaerő, a hatalmas értéket képviselő technika, a termőföld, természeti kincseink és egyetértve Veszprémi elvtárssal, szén- vagyonunk — jobb hasznosítására. Ehhez azonban a munkakultúra általános növelése mellett arra is szükség van, hogy polgárjogot kapjon az a felfogás, ami szerint a munkaerővel, a pénzzel, az anyaggal és a folyamatosan dráguló energiával való szigorú takarékosság nem a szükség, hanem az értelem parancsa. Egész társadalmunknak alapvető érdeke, hogy még jobban felkaroljuk a tehetségeket, sehol ne tűrjük meg a sablonos, a fél szívvel végzett rutinmunkát. Mindez megköveteli, hogy színvonalasabbá tegyük a kormány hatáskörébe tartozó népgazdasági tervezést, a gazdasági fő folyamatok összehangolását és irányítását, következetesebben ellenőrizzük a határozatok végrehajtását. Ugyanakkor elhatározott szándékunk, hogy a közgazdasági szabályozás célszerűbb érvényesítése közben a jövőben is biz- tosítjukj sőt fejlesztjük a vállalatok és az üzemek önállóságát, szervezeti és más intézkedésekkel több támogatást, nagyobb mozgásteret 4 kell adnunk a kezdeményező, a felelősen dolgozó, de az ésszerű kockázatot is vállaló vezetőknek. A munkáskollektívákban, a szocialista brigádokban nagy a tettrekészség, a segíteni akarás. Mindenekelőtt az illetékes vezetők feladata, hogy a tennivalók konkrét kijelölésével lehetővé tegyék e nagy erőforrásunk okos hasznosítását. A fejlesztési eszközök és a jövedelmek differenciálása nem új keletű igény. Érvényesítésében azonban alig- alig jutottunk előbbre. , Tudatában vagyunk, hogy elveink következetesebb érvényesítése, így a fejlesztési eszközök és a bérek differenciáltabb elosztása a társadalmi, ia csoport- és az egyéni érdekék között több ütközést fog kiváltaim, minit amennyivel korábban találkoztunk. Ezeket válla,lmumik kall, de — különösem, ha emberi sorsakat érintenek — szocialista módon kelll megoldanunk. A becsülettel dolgozó többség helytállása megadja számunkra az erkölcsi állapot ahhoz, hogy a korábbinál erélyesebben lépjünk fel az egyéni érdekeiket a közösség érdekei elé helyezők, a szocialista normákat megsértők ellen, s ha a jó szó már nem használ; a fegyelmező szigorral is éljünk velük szemben., (Folytafás a 3. oldalon) dőit követélményefchéz még pem mindenben tudtunk felzárkózni. hetőségeinktőli is'. Munkánk gyengeségei mindenekelőtt abban tükröződnek, hogy a hatékonyság; s ennek következtében ia nemzatii jövedelem sem éri. el a tervezett mentéket. Az előirányzottnál kedvezőtlenebb az egyensúlyi helyzet, nem valósul meg a reálbér és reáljövedelem tervezett növelése. Az okokat keresve .hiba tenne úgy megosztani, a fePozitív gazdasági folyamatok indultak el
