Tolna Megyei Népújság, 1980. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-25 / 71. szám

6 HéPÜJSÁG 1980. március 25. Megkezdte munkáját az MSZMP XII. kongresszusa (Folytatás az 5. oldalról.) társadalmunk a közös mun­kára, a közös érdekre, egy­más támogatására, az együt­tes érvényesülés előmozdítá­sára épül. A társadalmi te­vékenység minden területén jelen vannak azok a pártta­gok és pártonkívüliek, akik a szocializmus magas eszmei, erkölcsi követelményei sze­rint dolgoznak és élnek. Se­gítsük elő, hogy példájuk mi­nél szélesebb körben köve­tőkre találjon. Az egyének szőkébb és tágabb környeze­tükben, munka- és lakóhe­lyükön hozzájárulnak a kö­zösségek formálásához, ugyanakkor a közösség is alakítja tagjainak magatar­tását és gazdagítja gondol­kodását. Fokozott figyelmet érdemelnek a szocialista együttélés, az emberi kapcso­latok elemi normái: egymás munkájának megbecsülése, a segítőkészség, a kölcsönös tisztelet és figyelmesség. Hatalmas erőforrás, építő­munkánk nagy lendítő ereje a szocialista haza szeretete és a proletár internaciona­lizmus. Ezért ideológiai mun­kánkban a jövőben is meg­különböztetett figyelmet kell fordítani népünk hazafiságá- nak és internacitonalizmusá- nak elmélyítésére’ Annak tu­datában végezzük munkán­kat, hogy a nemzeti érdek helyes szolgálata ugyanúgy elválaszthatatlan az interna­cionalizmustól, mint a hala­dás nemzetközi ügyének elő­mozdítása hazánk és népünk érdekeinek szolgálatától. Pártunk, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt a beszámo­lási időszakban is arra töre­kedett, hogy a magyar mun­kásosztály forradalmi élcsa­patához, a dolgozó nép párt­jához méltóan teljesítse köte­lezettségeit. A párt szerveze­tei és tágjai odaadóan és ered­ményesen dolgoztak a XI. kongresszus határozatainak megvalósításáért. A párt irá­nyította és szervezte a szo­cialista építőmunkát, nőtt szervezeti ereje és akcióké­pessége, fejlődött munkastí­lusa. A párt vezető szerepe ér­vényesül. A marxizmus—le­ninizmus tudományos elmé­letére támaszkodva és a tár­sadalom valóságos helyzeté­ből kiindulva a nép vélemé­nyét és javaslatait figyelem­be véve a párt jelöli ki a szo­cializmus építésének fő irá­nyát és fő feladatait. Pár­tunk ezután is mindenekelőtt az eszmei ráhatással, az ér­velés módszerével, politikai irányító és szervező munká­val, a tömegek mozgósításá­val tölti be vezető szerepét. A párt saját tevékenységét a nép szolgálatának tekinti, irányít, de nem utasítgat; vezet, de nem uralkodik, el­ítéli a hatalommal való leg­kisebb visszaélést is. Pártunk vezető szerepének érvényesülésében meghatáro­zó jelentőségű, hogy eszmei­politikai és szervezeti egysé­ge szilárd, a Központi Bi­zottság és a párttagság össze­forrott. A párt és a dolgozó tömegek kapcsolata a koráb­binál nehezebb körülmények között is kiállta a próbát. A párt bízik a tömegekben, a tömegek követik a pártot. Méltán nevezhetjük ezt a Magyar Szocialista Munkás­párt és a magyar nép közös akaratából született nagy vívmányunknak. A párt és a tömegek egysége és közös cselekvése a szocializmus si­keres építésének legfőbb zá­loga hazánkban. A Központi Bizottság je­lenti a kongresszusnak, hogy a beszámolási időszakban a párt belső élete egészségesen fejlődött, taglétszáma növe­kedett, szervezettsége erősö­dött, jelentősen emelkedett a párttagság eszmei, politikai, Kádár János ezek után a minden területre egyformán érvényes közös feladatok mellett felhívta a figyelmet azokra a sajátos tennivalók­ra, amelyek a tudományos kutatásban, a közoktatásban, a művelődésben és a művé­szeti életben jelentkeznek. Az ideológiai és kulturális munka fokozott követelmé­nyeket támaszt a párt-, a társadalmi szervek irányító munkájával szemben. Az irá­nyításnak elő kell mozdíta­nia, hogy ideológiai és kul­turális tevékenységünk foko­zódó mértékben segítse szo­cialista előrehaladásunkat. A párt támogatja, ösztönzi az önálló, alkotó gondolkodást, bízik az ideológiai, kulturá­lis területen tevékenykedő értelmiségiekben, igényli köz­reműködésüket a társadalmi feladatok megoldásában, és nagyra értékeli, hogy túl­nyomó többségük belső meg­győződésből egyetért politi­kai céljainkkal és módsze­reinkkel. Pártunk a jövőben is tá­mogatja a tudományos kuta­tó- és a művészi alkotómunka szabadságát. Ez teszi lehető­vé, hogy mind a tudomány­ban, mind a művészetben a múlt és a jelen folyamatait, áz egyén és a közösség prob­lémáit mélyen feltáró alko­tások szülessenek. Eddigi ta­pasztalataink megalapozzák bizalmunkat, hogy a magyar szellemi élet képviselőinek túlnyomó többsége felelősen tud élni az alkotói szabad­sággal, s azt népünk javára, a szocializmus ügyének se­gítésére használja. szakmai és általános művelt­sége. A pártnak öt évvel ezelőtf, a XI. kongresszus idején 754 ezer tagja volt, 1979. decem­ber 31-én pedig kereken 812 ezer. Továbbra is nagy fi­gyelmet kell fordítani arra, hogy pártunk egyéni elbírá­lás alapján azokat vegye fel soraiba, akik meggyőződéses hívei, cselekvő részesei a szo­cialista társadalom építésé­nek, tevékenyek a (közéletben, vállalják a közösség önzetlen szolgálatát, s a szocialista normák szerint élnek. A párttagok soraiban növeked­jék a termelésben közvetle­nül részt vevők, mindenek­előtt a nagyüzemi munkások aránya, és országosan a mun­kások, a szövetkezeti parasz­tok, a fizikai dolgozók legye­nek többségben. A pártban helyük van azoknak az értel­miségieknek és alkalmazot­taknak, akik munkájukkal, magatartásukkal tanúsítják, hogy érdemesek a párttag megtisztelő címére. Javítsuk a pártépítést a kommunista értelmiség természetes után­pótlását jelentő egyetemi, fő­iskolai hallgatók körében. Az ország előtt álló nagy feladatok megoldása, a poli­tika következetes megvalósí­tása azt igényli, hogy még többet tegyünk a párt esz­mei, politikai, cselekvési, szervezeti egységének maga­sabb színvonalra emeléséért. Az elvi kérdésekben a tán­toríthatatlan szilárdság, a gyakorlati munkában pedig a rugalmasság a helyes kom­munista magatartás. Ügyel­nünk kell rá, hogy politikánk időálló, változatlan alapelvei csorbítatlanul érvényesülje­nek, azokat senki — se a dogmatizmus, se a revizioniz- mus irányában — el ne tor­zíthassa. Azt sem engedjük meg, hogy korábbi (helyes döntéseink, állásfoglalásaink dogmává váljanak. .Nyitot­taknak kell lennünk az új kérdések előtt, a jövőben is kezdeményezően kell fellép­nünk mindenben, amiben a nép, az ország érdeke az ál­talános előrehaladás végett változtatásokat igényelj így fogjuk fel politikánk fő vo­nalának folyamatosságát; azt kell megőriznünk és tovább­fejlesztenünk, ami az ország haladását segíti, a népet eredményesen szolgálja. Az MSZMP KB első titká­ra ezek után kiemelte, hogy pártunkban érvényesülnek a demokratikus centralizmus elvei, a pártélet lenini nor­mái, majd a határozatok vég­rehajtásának jobb megszer­vezéséről és ellenőrzéséről, a pártdemokrácia és a párt mun kast ílusán a k fej les ztésé - rői szólt. Nem szabad meg­engedni, hogy bárki is önké­nyesen, saját szája íze sze­rint értelmezze a párt hatá­rozatait. A végrehajtásban nem mindig érvényesül meg­felelően a személyes felelős­ség. A párttagság, a közvéle­mény részéről jogos az a bí­rálat, amely hiányolja a dol­gozó tömegek által is célra­vezetőnek tartott párthatáro­zatok következetesebb végre­hajtását. A jövőben még inkább olyan szellemnek és munka­stílusnak kell érvényesülnie, hogy a párt fórumain meg lehessen vitatni, minden oda­tartozó kis és nagy kérdést, mely a párt, az ország, a nép életét érinti. A párt minden tagja érezze kötelességének, hogy nézeteit, véleményét, álláspontját a párt fórumain fejtse ki. A párttagok viszont minden esetben kapjanak választ kérdéseikre és tájé­koztatást javaslataik sorsá­ról. A pártdemokrácia érvé­nyesülése nélkülözhetetlen feltétele munkánk kritikus és önkritikus vizsgálatának. Ez megvédi a pártot és tisztség- viselőit, tagjait a hibáktól; a tévedésektől, az önélegült- ségtől. Pártunkban a bírálat és önbírálat helyzete a fejlő­dés ellenére sem minden te­kintetben megnyugtató. Szó­ban elismerik ugyan a szük­ségességüket, de a valóság­ban sokan nem élnek velük. A párt politikájának gya­korlati érvényesítésében, a korábbinál bonyolultabb fel­adatok megoldásában sok munka és nagy felelősség há­rul a káderekre, a társadalmi élet különböző területein dolgozó vezetőkre. A vezetők többsége megfelelően látja el feladatát, képes arra, hogy a magasabb _ követelmények­hez igazodva dolgozzék. Akit hazánkban a bizalom vezető posztra állított — akár párt­tag,. akár pártonkívüü —, an­nak tudása legjavát nyújtva, odaadással kell szolgálnia a szocializmus, a nép ügyét. Meg kell felelnie a politikai megbízhatóság, a szakmai hozzáértés és a vezetői rá­termettség követelményei­nek. A döntő a feladatra való alkalmasság. A pártnak kötelessége a néppel szemben, hogy a dön­tésre megérett . káderügyeket — a közösség érdekét szem előtt tartva —, idejében meg­oldja. Az a helyes és igaz­ságos, hogy aki nem tud a magasabb követelmények szerint dolgozni, aki miatt a kollektíva kárt szenved, ne maradjon vezető beosztás­ban. A stabilitásra törekvés csak addig helyes, amíg azokra vonatkozik, akikre építeni lehet; akik politikai­lag szilárdak, de nem mere­vek; akik szakmailag hozzá­értők és széles látókörnek, kezdeményezők, de nem kap­kodok; fegyelmezettek, ezt másoktól is megkövetelik, ugyanakkor tisztelik és fi­gyelembe veszik mások véle­ményét, és saját gyengesé­geikkel is szembe tudnak nézni.; példamutatóan élnek és dolgoznak, akiket mind­ezért munkatársaik, a közös­ség. tisztelete övez. Minden tisztségben ilyen vezetőre van szükség. Itt. az ideje an­nak is; hogy bátrabban lép­tessenek elő fiatalokat, olya­nokat, akik már a mi rend­szerünkben születtek, és vál­tak hozzáértő, vezetésre al­kalmas felnőtté. Pártunk történelmi múlt­jához és küldetéséhez híven a jövőben is teljesíti köte­lességét: szolgálja a magyar nép érdekét, a szocializmus ügyét. Pártunknak ma súlya, szavának hitele van. Fontos, hogy minden párttag szavá­nak is tettekkel alátámasztott A párt munkája, pártunk nemzetközi tevékenysége hitele legyen, a párt minden tagja példamutatóan teljesít­se kötelességét, éljen jogai­val, és hiánytalanul tartsa meg a párt- és állami fe­gyelmet; erősödjék a párt tagjaiban a közösségi szel­lem, a kommunista szerény­ség és a tettrekészség. Pártunk, amely része a nemzetközi kommunista moz­galomnak, a beszámolási időszakban a XI. kongresszus h at ározat ai t, i ntem ac ion alls- ta elveinket követve aktív nemzetközi tevékenységet folytatott. Kivette részét a békéért, a szocializmusért, a haladásért, folytatott közös harcból, lehetőségeivel össz­hangban hozzájárult a vilá­got átfogó marxista—leninista mozgalom egységének erősí­téséhez, és maga is erőt me­rített. nemzetközi, mozgal­munk tapasztalataiból. A nemzetközi kommunista mozgalom az elmúlt években tovább növelte befolyását a világban. A spanyol, a nica- raguai. a hondurasi, a mexi­kói, az iráni és több más kommunista párt kivívta le­galitását. Üj pártok jöttek létre, gyarapodott .a testvér­pártok taglétszáma; nőtt tö­megbefolyásuk. A Magyar Szocialista Munkáspárt tel­jes mértékben szolidáris test- vérpártjainkna'k, a világ kommunista és munkáspárt­jainak küzdelmével. Kommunista mozgalmunk helyzetét ma az jelzi, hogy a pártok önállóak, saját maguk dolgozzák ki és valósítják meg politikájukat. Ez növeli minden párt felelősségét a marxizmus—leninizmus alko­tó alkalmazásában, a szolida­ritás erősítésében, egymás tapasztalatainak tanulmányo­zásában és abban, hogy fej­lessze együttműködését a kö­zös célokért vívott küzde­lemben. Pártiunk következe­tesen azt az álláspontot, kép­viseli, hogy a mozgalmunk­ban felvetődő, eltérő nézete­ket - elvszerű, türelmes esz­mecserékben -kell tisztázni, annak szem előtt tartásával, hogy az segítse a pártok ösz- szefogását, növelje a moz­galom erejét, hozzájáruljon a marxizmus—leninizmus tu­dományos elméletének gaz­dagításához. Pártunk nem­zetközi tevékenységének ve­zérlő gondolata a jövőben is az lesz, hogy a marxizmus— leninizmus elvi alapjain az együttes fellépések, a közös akciók, a két- és többoldalú kapcsolatok erősítése révén tovább szilárduljon mozgal­munk egysége. Pártunk megkülönbözte­tett fontosságot tulajdonít a kommunista és munkáspár­tok nemzetközi tanácskozá­sainak, amelyek lehetőséget adnak az alkotó vélemény- és tapasztalatcserére, a hely­zet együttes elemzésére, az álláspontok egyeztetésére és a közös fellépések összehan­golására. A nemzetközi kommunista mozgalom egységéért vívott harc megköveteli a marxiz­mus—leninizmus alapvető ta­nításainak védelmét,' az egy- ségbontás elleni határozott fellépést. Pártunk következe­tesen harcol az álforradalmi tendenciák, a maxizmus—le­ninizmus jobboldali és álbal­oldali torzításai, a szakadár törekvések ellen. Szembe- szállunk az antikommuniz­rnussal és a szovjetellenes- ség régi és új megjelenési formáival. Határozottan el­utasítjuk a maoizmust, mint gyökerében antimarxista ideológiát, amely már a hat­vanas évek elején telítve volt nacionalista, szovjetellenes elemekkel, vezérpárt-törek- vésekkel. Kezdetben leplezte- lényegét, a leninizmusra hi­vatkozva a világszocializmus védelmezőjeként az imperia­lizmus elleni küzdelem kö­vetkezetes harcosának tün­tette fel magát. Azóta a kí­nai vezetők politikájában mind nyíltabban előtérbe ke­rült a hegemóniára való tö­rekvés, a szovjetellenesség. az imperialistákkal való együttműködés. Pártunk a marxizmus—le­ninizmus, a proletár interna­cionalizmus elveitől vezérel­ve arra törekszik, hogy ápol­ja, fejlessze, erősítse együtt­működését minden testvér­párnál. A XI. kongresszus óta eltelt öt évben a világ különböző térségeiben mű­ködő 78 testvérpárt küldöt­teivel folytattunk hasznos, kétoldalú megbeszéléseket. A Magyar Szocialista Mun­káspárt megkülönböztetett fi­gyelmet fordít a Szovjetunió Kommunista Pártjához fűző­dő kapcsolatainak erősítésé­re. Pártunk, népünk számára is nélkülözhetetlenek Lenin pártjának, a szovjet kommu­nistáknak történelmi jelentő­ségű tapasztalatai. Tovább fejlődtek és bővültek kapcso­lataink á szocialista orszá­gok testvérpárjaival; az új társadalom építésének kérdé­seiben folytatott tapasztalat- cserék igen értékesek szá­munkra. A kölcsönös szoli­daritás elvének megfelelően erősítettük és erősítjük inter­nacionalista kapcsolatainkat a tőkés és a fejlődő országok kommunista és munkáspárt­jaival. Pártunk az imperialistael- len-es küzdelem közös céljá­tól vezetve erősítette kapcso­latait a fejlődő országok nemzeti demokratikus párt­jaival, nemzeti felszabadító mozgal maival. Az elmúlt években tovább bővültek kapcsolataink a leg­több nyugat-európai szocia­lista, szociáldemokrata párt­tal. Ez hozzájárult az érin­tett országokhoz fűződő vi­szonyunk javulásához és a különböző társadalmi rend­szerű európai országok kap­csolatainak fejlődéséhez. Ez azt bizonyítja, hogy az ideo­lógiai ellentétek és a politi­kai nézetkülönbségek nem zárják ki az együttműködés lehetőségét olyan nagy, kö­zös érdekű kérdésekben, mint a béke, a biztonság, a lesze­relés előmozdítása. A nemzetközi kommunista és munkásmozgalom korunk hatalmas és egyre növekvő ereje, amely előre viszi az egész emberi társadalom fej­lődését. A kommunistáknak nincs más céljuk, mint az, hogy a szocializmus, a hala­dás, a béke ügyét szolgál­ják népük és az egész embe­riség érdekében. Pártunk to­vábbra is arra törekszik, hogy hazafias, internaciona­lista politikájának megfele­lően egész tevékenységével hazánk felemelkedését, s egyben a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom közös céljainak elérését szol­gálja. A Központi Bizottság kéri a kongresszust, hagyja jóvá az elmúlt öt évben végzett munkát, vitassa meg és fo­gadja el a beszámolót és a beterjesztett határozati ja­vaslatot. Nagy történelmi vívmányainkra alapozva, az eddigi politikai irányvona­lat következetesen folytatva, a programnyilatkozatban megjelölt célokat követve ha­ladjunk tovább. Meggyőző­désünk, hogy ezzel népünk­nek, az országnak olyan munkaprogramot javasolunk, amelynek valóra váltásával sikeresen építhetjük tovább hazánkban a fejlett szocia­lista társadalmat. Pártunk és népünk'néhány nap múlva megemlékezik hazánk felszabadulásának 35. évfordulójáról. Történel­münk három és fél évtized­del ezelőtti sorsfordulója tet­te lehetővé, hogy népünk el­induljon a társadalmi hala­dás, a nemzeti felemelkedés útján. Kongresszusunk kö­zelgő nemzeti ünnepünk al­kalmából a magyar kommu­nisták, az egész magyar nép nevében megbecsüléssel kö­szönti felszabadítónkat, a nagy szovjet népet, a Szov­jetunió Kommunista Pártját. A felszabadulásunkért har­colók áldozatai nem voltak hiábavalók, és soha nem me­rülnek feledésbe. Népünk, pártunk vezetésével, élni tu­dott a szabadsággal. Sok ne­hézséget leküzdve harcol, céltudatos munkával nagyot, maradandót alkotott. A nép élete gyökeresen megválto­zott, hazánk szabad, függet­len szocialista ország. Az előttünk álló feladatok nagyok, de megoldhatók. A jelenleginél nehezebb aka­dályokat is leküzdöttünk már. Van világos célunk, és van erőnk. Pártunk hat év­tizedes harcban edződött, egységes, az országépítő mun­kában gazdag tapsztalatai vannak. A Magyar Szocia­lista Munkáspárt bírja né­pünk bizalmát, és átérzi az ezzel együtt járó nagy fe­lelősséget. A munkáshata­lom, a dolgozó nép állama szilárd. A magyar munkás- osztály, parasztság, értelmi­ség, a magyar nép számta­lanszor bizonyította, hogy ne­mes célokért kész és tud odaadóan dolgozni. Munká­ban támaszkodhatunk né­pünk tehetségére, öntudatá­ra, helytállására, tettrekész- ségére. Építhetünk a szocia­lista közösség keretében meg­valósuló sokoldalú együtt­működésre, a nemzetközi szolidaritásra. Megalapozot­tan bízhatunk abban, hogy feladatainkat közös erőfeszí­téssel, a nemzet alkotó erői­nek összefogásával megold­juk, a Magyar Népköztársa­ság töretlenül előre halad a szocialista fejlődés útján. Éljen a magyar munkás- osztály élcsapata, a dolgozó nép pártja, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt! Éljen a szocializmust épí­tő magyar nép! Éljen hazánk, a Magyar Népköztársaság! Éljen a szocializmus és a béke! * . (Délután Ben ke Valéria el­nöklétével folytatta munká­ját a kongresszus. Brutyó János, a KBB elnöke terjesz­tette elő a Központi Ellen­őrző Bizottság beszámolóját. Brutyó János beszéde Brutyó János, a KEB elnö­ke bevezetőben arról szólt, hogy a Központi Ellenőrző Bizottság a párt XII. kong­resszusának határozatai alap­ján segítette a pártegység,^ a pártfegyelem erősítését, őr­ködött a párt tisztaságán. A Központi Ellenőrző Bizottság a beszámolási időszakban is jól együttműködött a Köz­ponti Bizottsággal és a Poli­tikai Bizottsággal, a munka- kapcsolatokat a legteljesebb összhang jellemezte. Hangsúlyozta, hogy a Köz­ponti Ellenőrző Bizottság egyetért a kongresszusi ok­mányokban foglaltakkal. A beszámolót és a határozati javaslatot úgy minősítette, hogy az a helyzet marxista- leninista értékelését adja. Reálisan veszi számba az eredményeket, őszintén szól a gondokról, a nehézségek­ről, a hibákról, és világosan megjelöli' a tennivalókat. — Jó érzéssel állapíthatjuk meg _ folytatta —, hogy volt értelme a munkának, a XI. kongresszus határozatainak végrehajtásában számottevő eredményeket értünk el. Ezek annak köszönhetőek, hogy érvényesül a párt vezető sze­repe, a kommunisták oda­adással szolgálják népünket. A párt és a tömegek kapcso­lata a kölcsönös bizalom szi­lárd alapjára épül. A tömegek támogatják politikánkat, s igénylik még következete­sebb folytatását. Érdemes volt dolgozni, alkotni, mert ezáltal gazdagodtak társa­dalmunk szocialista vonásai. A továbbiakban arról szólt, hogy a KEB — a Központi Bizottsággal összhangban — úgy értékeli: a párt fegyelmi helyzete jó. A párttagság túl­nyomó többsége példamuta­tóan dolgozik, kommunistá­(Folytatás a 7. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents