Tolna Megyei Népújság, 1980. március (30. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-21 / 68. szám
1980. március 21. Képújság 5 A Tanácsköztársaságra emlékezve: Szamuely halála A magyarországi Tanácsköztársaság egyik vezető sze- mélyisége, népbiztosa volt Szamuely Tibor. A proletár- diktatúra megdöntésének, a forradalmi kormányzótanács lemondásának napján azon kevesek közé tartozott, akik a további harcra, a harc folytatására szavaztak. A körülmények azonban úgy hozták — tudjuk a Tanácsköztársaság historikumából —, hogy még aznap menekülniük kellett az első magyar munkáshatalmat az utolsó percig védő kommunistáknak. * Szamuely Tibor 1919. augusztus 1-én, délután indult el Budapestről Győrön át Ausztria felé, hogy onnan majd kijusson Szovjet-Oroszországba. A magyar—osztrák határon azonban feltartóztatták. A tanácskormány lemondásának hírére mind a magyar, mind az osztrák határőrök fokozott figyelemmel kísérték a határ menti mozgást. Közben telefonbeszélgetések zajlottak Budapest— Sopron és Sopron—Savanyúkút (az országhatár), sőt Savanyúkút—Wiener Neustadt között, s bizonysággá vált, hogy a magyarországi Tanácsköztársaság egyik kulcsszerepet betöltő népbiztosa itt akar átjutni a határon.. A Tanácsköztársaság számos vezetőjével ellentétben Szamuely Tibort az osztrák hatóságok nem engedték be Ausztriába. így a határnál mind az időközben köpönyeget fordító magyar határőrök, mind az osztrák csendőrök felfokozott kíváncsisággal, ellenséges szándékkal várták Szamuelyt, aki Franz Krause névre szóló útlevéllel a zsebében érkezett Savanyúkútra. A személyleírás alapján felismerték az osztrák csendőrök és elfogták egyik kísérőjével együtt. Az osztrák oldalon lévő Lichtenwörth falu melletti határőrszobára kísérték be. Itt történt mindmáig nem tisztázott — és talán már nem is tisztázható — körülmények között halála. Egyes dokumentumok szerint hátulról lőtték le, más megbízhatónak nevezett források szerint öngyilkosságot követett el kihallgatása, illetve megmotozása közben. Halála 1919. augusztus 2-án Wiener Neustadtban a kórházban következett be, ahová beszállították. Még holtában is féltek tőle ellenségei, ezért holttestét titokban szállították éjjel Savanyúkútra a temetőbe, ahol először eltemették. Két hét múlva azonban kihantolták és a Pecsenyéd melletti erdőbe vitték. Jeltelen sírba helyezték a fák tövébe, hogy soha senki rá ne találhasson. „Büszke ember volt, rátarti, mint ahogyan szülőföldjén, a Nyírségben nevezték a büszke — de nem hiú embereket” — jellemezte őt később Kun Béla. Ez a büszke ember holta után még hosszú éveken át nyugtalanította emlékével az ellenforradalmi rendszert. Először 1919. decemberében érkezett a kommunisták ügyével foglalkozó hírhedt ügyészhez egy bejelentés arról, hogy Szamuely Tibort a Balaton melletti Zamár- diban látta valaki. A nyomozás nem vezetett eredményre. 1931- ben az Újvidéken (Növi Sad) megjelenő egyik .német újság, a Deutsches Volksblatt egy cikket közölt arról, hogy előállítottak egy magát Szamuely Tibornak nevező személyt. 1919-ben a határon nem őt, hanem kísérőjét lőtték le, mondta, s annak zsebében talált irataival, miután a sajátjával elcserélte, sikerült Ausztriából Olaszországba, majd onnan Dél-Amerikába kijutnia. Most pedig a Szovjetunióba készül — így szólt a híradás. Ezek után újabb, széles körű nyomozást rendelt el a horthysta rendőrség, persze eredmény nélkül. 1932- ben Szamuely Tibort ábrázoló bélyegeket találtak Budapesten. 1934-ben a Pénzügyminisztérium bírói letétbe helyezte Szamuely hagyatékát: egy ezüst Omega órát, egy aranyból készült mandzsettagombot és 87 schillinget, amit addig a wiener-neustadti bíróság őrzött. Ezek az ereklyék ma méltó helyen, a Magyar Munkás- mozgalmi Múzeumban vannak elhelyezve. Az ellenforradalmi rendszert éveken át nyugtalanította Szamuely Tibor emléke. A Kommunista Internacio- nálé az ő nevének felidézésével hívta a világ proletariátusát a' kommunista zászló alá. A Szovjetunióban élő magyar emigránsok számos helyen róla nevezték el klubjukat. Budapesten a Beszkárt villamoskalauzok és alkalmazottak között megszervezett pártsejtet 1931-ben szintén róla nevezték el. Kun Béla pedig többször is felidézte írásaiban volt harcostársa személyét: „...nemes és fennkölt emlékű barátunk, forradalmunknak legérzékenyebb vesztesége, minden ellenforradalmárnak még halála után is réme, a kötelességteljesítés nagy forradalmi erényének megtestesülése: Szamuely Tibor”. A magyarországi kommunista mozgalom számára is írt és szerkesztett Sarló és Kalapács egyik száma így őrizte meg a Tanácsköztársaság rendíthetetlen népbiztosának emlékét: „A forradalom lelkiismerete, riasztó harsonája, lángoló pallosa volt Szamuely Tibor, akit életében és halálában a magyar és a közép-európai burzsoázia, a munkásosztály minden ellensége olthatatlan gyűlölettel vett és vesz körül. Forradalmár, akinek emléke a magyarországi proletariátust és annak vezető kommunista pártját szüntelen figyelmezteti, buzdítja kötelessége teljesítésére.. VIDA SÁNDOR Az elsárgult fénykép emléket idéz... A fotót reprodukálta: Kapitány Ferenc. Jobbról balra: Gyenis Antal, Arany Jánosné, Kántor mérnök felesége, Til- dy Zoltánné (Gyenis Antal Erzsébet nevű lánya), Gyenis Antalné és Arany János. „MINDENKIHEZ! Magyar- ország proletársága a mai nappal a maga kezébe vesz minden hatalmat. A polgári világ teljes összeomlása, a koaliciós kormányzás teljes csődje kényszeríti rá Magyarország munkásságát és parasztságát erre a döntő lépésre. A kapitalista termelés összeomlott, a munkásság nem hajlandó többé a nagytőkések és nagybirtokosok igájába hajtani a fejét. Az országot az összeomlás anarchiájától csak a szocializmus, kommunizmus megteremtése mentheti meg...” Részlet a Magyarországi Szocialista Párt és a Forradalmi Kormányzótanács Kiáltványából. A budapesti események hírére a március 21.-ét követő napokban a hatalmat vidéken is a tanácsok ragadták magukhoz. Magyarországon történelme során először jött létre valódi népi hatalom. A történelemkönyvek, dokumentumok, visszaemlékezések pontosan regisztrálják ezeket a napokat, a lelkes hangulatú tanácsválasztásokat, a direktóriumok létrehozását, a nagybirtokok állami tulajdonba vételét, az első termelőszövetkezetek alakulását. * Bevallom, riportom előkészítése során számtalan, szebbnél szebb emlékre bukkantam, s olyan nagyszerű — számomra kevésbé ismert — emberek életútja tárult elém, melyekből a százharminchárom nap felidézése is tulajdonképpen történészmunka lenne, amit a történészek meg is tesznek, meg is tettek. Én egy elsárgult fénykép nyomába eredtem. A kép jobb oldalán (kalapban) Gyenis Antal, a dombóvári direktórium elnöke látható. A fénykép még soha nem szerepelt hivatalos dokumentumok között. 1900-ban készült és egy dombóvári asz- szony albumának a része, a többi családi fotóval együtt. — Édesapám és Gyenis bácsi legénykori barátok voltak. Kapcsolatuk vagy száz esztendővel ezelőtt kezdődött — mondja Kácsuk Gézáné (született Arany Olga). — Aztán mindketten megnősültek, s attól kezdve a szép barátság a két családra terjedt ki. — Csodálatos ember volt Gyenis bácsi. Nemcsak azért szerettem, mert velem, az akkori pici lánnyal közvetlen volt, ölébe ültetett és vicceseket mondott... Az elemit az ő iskolájában kezdtem. Ő volt az igazgató itt Dombóváron, az állami vegyes iskolában. Szigorú, de nagyon jó pedagógus volt. A gyerekek tisztelték. Nem kellett kétszer mondania nekünk semmit — bólogat Olga néni, s amint a fotográfiákat forgatja kezében, halkan elneveti magát. — De sokat derültünk is rajta... Édesapámék mesélték, hogy névnapi összejövetelen voltak Gyenis bácsiéknál, akik az iskolában, az emeleti szolgálati lakásban laktak. Pontosan alattuk volt a tűzoltószertár (apám volt a tűzoltóparancsnok). Szóval javában folyt a vigadalom, hol édesanyám, hol pedig Bözsi néni (Gyenis Antal felesége) cimbalmozott, a többiek énekeltek. Egyszer csak erélyesen kopogtatnak az ajtón, Bözsi néni ajtót nyit, ott áll előtte Göttlinger bácsi, a szertár egyetlen éjjeliőre. — Jó estét! — mondja. — Instálom az urakat... De a tűzoltóság éjjeli őrsége nem tud aludni. — Hát ha az „éjjeli őrség” aludni akar, akkor menjen Göttlinger bácsi és aludjon — nevetett Gyenis bácsi, de nevetett az egész társaság. Olga néni édesapját, Arany Jánost, a 10-es években Nak- ra nevezték ki közjegyzőnek. Kapcsolatuk nem szakadt meg Gyenisékkel. Rendszeresen jártak egymáshoz — s a két demokratikus gondolkodású embert mindvégig összetartotta magyarságuk, eszméjük. — Polgáriban is Dombóváron jártam. Gvenis Antal tanította a rajzot. Mindig csináltunk szorgalmi feladatokat, amelyekért dicséretet kaptunk... De engem egy ilyen alkalommal nagyon megbántott a tanár úr, pedig csak viccelt velem. Magasszárú, gombos cipőt rajzoltam, bele meg néhány szál szegfűt. A kép címe: „Cipő”. Gyenis bácsi megnézte „művemet”, barackot nyomott a fejemre, s azt mondta: „Jó, hogy ráírtad, hogy ez eay cipő, ugyanis erre nem ismert volna rá senki.” — Olga néni, meséljen a fényképről... — 1900-ban készült, s egy Kántor nevezetű MÁV- mérnök vette le a társaságot, egy kiránduláson. Szüleim, Gyenisék, s még néhányan, gyakran jártak a Nyergeserdőbe. Szalonnát sütöttek, énekelgettek és mindig fényképeztek. Különben Gyenis bácsi nagyon szerette a természetet. Sokat járt vadászni édesapámmal is. Fácánra és nyúlra. — Mikor látta utoljára Gyenis Antalt Olga néni? — 16 esztendős voltam, s tanítóképzős. Nyári szüneten tartózkodtam otthon, Nakon. Egy augusztusi napon be- küldtek szüleim Dombóvárra vásárolni. Fűszereket vettem, meg a vaskereskedésben jártam. Szüleimtől akkor már tudtam, hogy Gyenis bácsié- kat lefogták. A dombóvári tanács tagjai ellen a donrtbóvá- ri főszolgabíró országos körözést adatott ki. Amikor a tanács tagjai ezt megtudták, maguktól jelentkeztek. Miért ne jelentkeztek volna? — kérdez felém Olga néni. —1 Hiszen nem voltak bűnözők, hogy így kerestessék őket. — Szóval, benn voltam Dombóváron, a mostani szálloda helyén lévő Róthermel- vaskereskedésben vártam a soromra. Sokan voltunk bent. Egyszer csak az üzletben egyetlen hang nélkül felboly- dult mindenki, s mentünk az utcára. Földbe gyökerezett a lábam. Első pillanatban föl sem fogtam, hogy mi történik. Az úton négyes sorokban véres, rongyos embereket hajtottak a csendőrök. Úgy, mint az állatokat. Alig tudták vonszolni magukat — Olga néni kezébe temeti arcát, s csak néhány perc múlva folytatja: — Akkor is sírtam, de sírt a mellettem álló férfi, az előttem álló asszony. Zokogott az egész utca. Felismertem Gyenis bácsit, Molnár Györgyöt, a tanárt, és egy fiatal, Bondi nevezetű zsidó embert. Akkor láttam őket utoljára, s csak a hírt hallottam, hogy Tamásiban, miután félig agyonverték őket, mindannyiukat fölakasztották. Fölakasztották őket a börtön hátulsó kertjében, a szőnyegporolóra. V. HORVÁTH MÁRIA A biztonságos közlekedésért! A KRESZ-vetélkedő résztvevői (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A Dalmandi Állami Gazdaság vezetői már évek óta nagy gondot fordítanak arra, hogy a gazdaságban dolgozó mintegy kétszáz gép- járművezető részére rendszeres KRESZ-oktatást végezzenek. Az állami gazdaságok gépparkjának nagyarányú növekedése mindig több és több baleseti veszélyt rejt magában. A biztonságosabb közlekedés megszilárdítása és a balesetek elkerülése végett évenként valamennyi gépjármű- vezetőjük részére KRESZ- vetélkedőt tartanak. Az idén felhívással fordultak Tolna megye minden állami gazdaságához, hogy rendezzék meg a vetélkedőt és a legjobbak találkozzanak Dal- mandon, megyei KRESZ- vetélkedőn. Kezdeményezésüket örömmel fogadta mind a hat állami gazdaság, továbbá támogatta és segítette a megyei közlekedésbiztonsági tanács, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, a MEDOSZ Tolna megyei Bizottsága, valamint az Állami Gazdaságok Pécsi Területi Kirendeltsége. Így került sor a vetélkedőre az elmúlt szombaton Dalmandon, a gazdaság kultúrtermében. 54 gépjármű- vezető jelent meg, akiket Vas István, a Dalmandi Állami Gazdaság állami-díjas igazgatója, a vetélkedő fővédnöke üdvözölt, majd megnyitotta az egésznapos versenyt. Ezt követően úttörők köszöntötték a résztvevőket a dalmandi 5094. sz. Kossuth Lajos úttörőcsapat pajtásai nevében, s kérték a gépjárművezetőket, hogy a közutakon jobban vigyázzanak a gyerekek testi épségére. Három kategóriában kezdődött meg a vetélkedés, így külön kérdéseket kaptak a személygépkocsi-vezetők, az autóbusz-vezetők, illetve tehergépkocsi-vezetők és a vontatóvezetők. Mindenkinek két témában kellett bizonyítania tudását. Az egyik téma közlekedési és vezetés- technikai kérdésekből állt, a másik témában pedig a műszaki tudásukat kérték számon. Kétszer fél óra állt rendelkezésükre a válaszadásra, melyet írásban készítettek el. A feladatok megoldása után a versenyzők autóbuszra szálltak, és elmentek az ügyességi verseny színhelyére, melyet a központi gépműhely udvarán építettek fel. A különböző akadályokkal tarkított pályán gyakorlatban is bizonyították tudásukat. A kellemetlen hűvös és szeles idő ellenére „forró” volt a hangulat a versenyzők és a szurkolók között. Hihetetlen ügyességről tettek bizonyságot mindhárom kategóriában. A végig izgalmas és jól megszervezett verseny végén a bíráló bizottság nevében Eigner György rendőr százados, a Tolna megyei KBT ügyvezető elnöke hirdetett eredményt és adta át a jutalmakat. Egyéni eredmények: KRESZ-írásbeli: első helyezettek: Kiss Zoltán szgk. vez., Czibók Zoltán autóbusz-vezető, Gulyás István vontatóvezető, mindhárman a Dalmandi Állami Gazdaság dolgozói. Műszaki írásbeli: Cseke Sándor személygépkocsi-vezető, Hőgyészi ÁG, Popovics József tehergépkocsi-vezető, Szekszárdi ÁG, Szetteli Mi-, hály vontatóvezető, Paksi ÁG. Az ügyességi győztesek: Kovács Gyula személygépkocsi-vezető, Tamási ÁG, György László tehergépkocsivezető, Dalmandi ÁG, és Gulyás István vontatóvezető, Dalmandi ÁG. Az összesített pontszámok alapján az alábbi sorrend alakult ki: 1. Dalmandi ÁG, 2106 ponttal; 2. Szekszárdi ÁG, 1843 ponttal; 3. Hőgyészi ÁG, 1744 ponttal; 4. Paksi ÁG, 1739 ponttal; 5. Tamási ÁG, 1674 ponttal; 6. Tengelici ÁG, 1533 ponttal. A vetélkedő más tanulságokkal is szolgált. Erre zárszavában Rudnyánszky Béla, az SZMT képviselője is utalt. Nevezetesen azzal, hogy az állami gazdaságokban — de más munkahelyeken is — nagy szükség van a gépjárművezetők rendszeres továbbképzésére, a munkavédelmi oktatások tematikájába nagyobb hangsúllyal szerepeljen az eddiginél a KRESZ-szabályok ismertetése, azért, hogy a közutakon a jövőben nagyobb rend, fegyelem és biztonság legyen. MAGYARSZÉKI ENDRE Az abszolút győztes Dalmandi ÁG csapata
