Tolna Megyei Népújság, 1980. március (30. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-16 / 64. szám
1980. március 16. ív É Pl) J SÄG 3 Megyénket képviselik (9) K. Papp József K. Papp Józsefet, a megyei pártbizottság első titkárát nem kell bemutatni olvasóinknak, hiszen közéleti funkciójából- következően szinte a megye egész lakossága ismeri. Akik a különféle tanácskozásokon, pártrendezvényeken, vagy éppen termelőszövetkezeti zárszámadáson találkoztak vele, tudják, hogy közvetlen, minden iránt őszintén érdeklődő ember. 1924-ben született Gyula- várin, eredeti foglalkozása kubikos. A munkásmozgalomba már a felszabaduláskor bekapcsolódott, a pártnak 1944 óta tagja. A felszabadulás utáni új hadseregben volt katona, majd 1949-ben Békéscsabán pártiskolára és még abban az évben SZÖVOSZ-isko- lára küldték. Tanított is egy ideig SZÖVOSZ-isko- lán, volt iskolavezető-helyettes és iskolavezető. Aztán ismét tanult, politikai és mezőgazdasági főiskó- ■lán. Dolgozott a Földművelésügyi Minisztériumban, személyzeti előadóként és a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Főiskolán mint a marxizmus tanszék vezetője, egyetemi docens. 1956-tól választották a mosonmagyaróvári városi pártbizottság titkárává, majd három évvel később Győrben a megyei pártbizottság titkára lett. Tizenöt éve Tolna megyében első titkár. Első titkári működésétől elválaszthatatlan a megye felgyorsult, nagyarányú fejlesztése, az iparnak szinte megteremtése és a mezőgazdaság gyors ütemű fejlődése, magas színvonalú termelése. Tagja az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának, országgyűlési képviselő és tagja a megyei tanácsnak is. A megye első számú vezetőjeként részese az ország első atomerőműve építésének és minden gondjának. Ha a kongresszuson a megye egyik képviselőjeként szót kap, a megye rövid bemutatása után jelentést kíván tenni a XII. pártkongresszusnak a paksi atomerőmű építéséről. Palánk tegnap, ma és holnap Kedvezményes tüzelővásár Március 17-én kezdődik a tüzelőkereskedelem immár hagyományos kedvezményes vására. Az engedmény azonos a tavalyival, a kijelölt hazai szenek mázsánként 11 forinttal, a hazai brikettek 8 forinttal olcsóbbak. Ezt a kedvezményt, akárcsak korábban, megadják a dolgozók és a nyugdíjasok tüzelőutalványaira is függetlenül attól, hogy azok melyik hónapra érvényesek. Kedvezménnyel kapható a barnaszén — a berentei, a lyukói és az edelényi kocka és darabos kivételével — a lignit, az iszapszén, a háztartási kevertszén és valamennyi hazai brikettfajta. o Amikor ennek a riportsorozatnak elkészítésére lehetőséget kaptunk, az a leplezetlen — és remélhetőleg az eddigiekből ugyancsak leplezetlenül kiderülő — szándék vezérelt bennünket, hogy a mezőgazdasági középkáder-utánpót- láshoz kedvgerjesztőül szolgáljunk. Ezt a kedvet természetesen sokkal sikeresebben is lehet gerjeszteni, mint amilyen lehetőségei erre egy újságnak, újságírónak vannak. A megye és a többi főhatóság ennek érdekében mindent megtesz. Hosszú távra szzóló- an egy 60 millió forintos beruházási program van folyamatban. Az új szakok indításához országosan is kiemelkedő arányú a megye által nyújtott segítség. Az első évre szánt 3 millió forint többszöröse annak, mint amennyit más, a miénknél nagyobb megyék hasonló célra fordítani tudnak. Mindez a szakközépiskolára rá is fér. Az ötvenedik évét túlhaladott régi, központi épület ugyan még jól tartja magát, de éppúgy megérdemli a modernizálást, mint az építési idejük szerint jóval fiatalabbak. A 200 férőhelyes kollégium 4—6 ágyas szobáiban egyelőre ugyan csak 189 gyerek lakik, de ez a létszám belátható időn belül növekszik majd. 500 személyes konyha-étterem éppúgy szerepel a tervekben, mint hőközpont, az útrendszer és kerítések javítása, műhelyek építése, a felszerelés gazdagítása és általános modernizálás. Mindez hat szakaszban valósul majd meg és az erre szánt összegből 13 millió forint a gyakorlati képzés feltételeinek javítására jut. A jelenlegi adottságok és a jövőbeni változások haszon- élvezői egyértelműen a tanulók lesznek. Akikkel kapcsolatban megoszlanak a vélemények. A nagy vonalokban való csoportosításoknak, általánosításoknak kétségtelenül van veszélye. Sokakkal elbeszélgetve mégis megkockáztatunk ilyesmit. Első személyes emlékünk az iskolával kapcsolatban sok éves és egyáltalán nem mezőgazdasági jellegű. A honismereti vetélkedőkön évszám az itteni fiatalok voltak az egészen más jellegű oktatásban részesülő Garay-gimna- zisták legveszélyesebb ellenfelei. Ez éppúgy vallott lelkesedésre, mint jó felkészültségre. Előbbinek ébresztője, utóbbinak forrása a ma is itt tanító Freund György tanár volt. Évente zajlanak a szakma országos versenyei is, ahol az első 10 helyezett a szakjának megfelelő felsőoktatási intézményben felvételi nélkül tanulhat tovább. 1973- ban egy kertész jzerzett Palánkról 7. helyet.' Egy évvel később ugyancsak két kertész lett 1. és 8. 1976. egy első, egy második és egy hetedik helyet hozott. 1977-ben és 1978- ban nincs ilyen eredmény, tavaly viszont ismét a kertészek jeleskedtek egy országos 3. és 4. helyezéssel. Ne maradjon ki a sport se, így említsük meg, hogy Kovács Miklós tavaly 2,07 méterrel országos magasugró- bajnokságot nyert, Kovács Attila pedig 10,7-tel 100 méteres síkfutásban lett első. Itt tanul a 100, 200 és 400 méteren jeleskekő dózsás Böde József, a focisták pedig elhozták tavaly a megyei középiskolás kupát, most pedig az ország legjobb 16-ja közé jutásért küzdenek. A jó közösségi élet kialakításának és természetesen a jó tanulásnak is adva vannak tehát a feltételei. Ez utóbbival kapcsolatban azonban nem olyan egybehangzóan jó a vélemény, mint az érdeklődő várná. Voltak évek, amikor a tantestület is válsággal küzdött, ami bizonyára nyomot hagyott az iskola életében. Abban se kételkedik senki, hogy ha a szakma iránt eleve hajlandóságot érzőket nem számítjuk, nem mindenki egyöntetű lelkesedéssel jelentkezett Palánkra. Bizonyára akadtak, akiket máshová nem vettek fel. Vajda Istvánná tanárnak, az iskola párttitkárának a legfrissebben érkezettek nívójáról,! igen jelentős arányuk helyesírási tudásáról és arról a részletesebben is körülírható valamiről, amit a pedagógusok „ne- veltségi szintnek” neveznek, barátságosan fogalmazva is lesújtó a véleménye. Minden bizonnyal nem oktalanul, jogtalanul, hiszen ő maga egyáltalán nem kezdő pedagógus. Az erre hivatottaknak valószínűleg érdemes lenne egyszer alapos vizsgálódást végezni olyan irányban, hogy melyik általános iskolákból érkezik következetesen gyenge utánpótlás a középiskolákba. Hiszen ahogy a világon mindennek, úgy egész bizonyosan ennek is oka van ... Mindezek után nem azért zárjuk optimistán háromrészes beszámolónkat, mintha valamiféle „kincstári” derűt eleve kötelezőnek éreznénk. Inkább azért, mert úgy véljük, hogy minden nehézség ellenére a palánki iskola előtt adva van a szép lehetőség, hogy a megyei középfokú mezőgazdasági oktatás egyre jelentősebb centrumává váljon. ORDAS IVAN Fotó: KAPFINGER ANDRÁS Ülésezik az üzemi párt vezetőség Negyedik ülésére készül a Simontornyai Bőrgyárban a négy alapszervezet munkáját összefogó-irányító pártvezetőség. Az elsőt januárban tartották. Akkor nem volt szükség különösebb felkészülésre, nyomban az összevont taggyűlés után, a reszortok elosztásáról döntöttek. Most azonban már egy hét óta mind a hét vezetőségi tagnak kezében van az írásos anyag: a gyári kollektíva 1979. évi szocialista munka- verseny-válalásainak teljesítéséről és az ez évi vállalásokról. Alaposan áttanulmányozhatták — és mint az később a kérdésekből és vitából kiderült, éltek a lehetőséggel. Halas Kálmán főmérnök szóbeli beszámolója valóban csak kiegészítés volt, egyes kérdések alaposabb megvilágítása, az ez évi versenymozgalom „kiegészítése” azzal, hogy a bőrgyáriak nemcsak a XII. kongresszus és a felszabadulás 35. évfordulója jegyében versenyeznek az idén, hanem most ünnepük a gyáralapítás két- századik évfordulóját is. A héttagú vezetőségben négy az „újonc”. Nyugdíjazás, elfáradás, más megbízatás miatt volt szükség a cserékre. Fiatalodott a vezetőség. A régiek közül továbbra is Szántó Györgyné a titkár, Varga László az agit.-prop. és Sitkéi Ferenc a gazdasági felelős. Az újak: Rovó Péter vegyészmérnök — titkárhelyettes, Bregovics József né szakmunkás — nő- és tömegszervezeti felelős, Urbán Gyuláné laboráns — ifjúsági felelős . és ifjabb Andráskó Pál spalt-üzemi művezető — termelési felelős. ök négyen azonban csak a vezetőségben „újoncok”, a mozgalmi munkában nem. Rovó Péter eddig alapszervi vezetőségben volt titkárhelyettes, Andráskó Pál KISZ- összekötő volt, Bregovicsné pártcsoportbizalmi, Urbánné KISZ-vezetőségi tag. Ha kívülálló, aki először vesz részt itt pártvezetőségi ülésen, az aktivitás alapján akarná megkülönböztetni, kik a „régiek”, kik az „újak”, nem boldogulna. Mert most is, az első kérdést Andráskó Pál tette föl: hogyan lehetséges, hogy a vegyianyag-megtaka- rításra tett vállalások teljesítésére nem tudott az utókalkuláció megbízható adatokkal szolgálni? A vitában elsőnek Varga László szólalt fel — azzal kezdte, hogy íme, a tények bizonyítják: van értelme a versenynek. Az adatok cáfolják az olyan nézeteket, hogy munkaverseny nélkül is boldogulnánk, hisz épp a vállalások teljesítéséből, túlteljesítéséből származó több mint tizennyolcmillió forint majdnem annyi, mint amennyi veszteséget terveztek. Márpedig a múlt év — igaz, hogy minimálisát — de nyereséget hozott. Sitkéi Ferenc folytatta: az adatok bizonyítják, vannak még tartalékok a minőség javításában, a szállításnál és még igen sok helyen... Az „újonc” Rovó Péter „csak” a harmadik felszólaló volt. De végül is, mire eljutott a vita az összefoglalóig, mindenki — volt, aki két- három alkalommal is — kifejtette véleményét. A második vezetőségi ülésen a munkatervet és a cselekvési programot vitatták meg és fogadták el. Mint Szántóné mondja, a pártmunka középpontjába a termelés pártellenőrzését tették. Ennek fontosságát jelzi, hogy míg korábban nem volt termelési felelőse a pártvezetőségnek, most átcsoportosították a reszortokat és Andráskó Pált bízták meg e funkció ellátásával. Vizsgálni fogja a vezetőség a minőség alakulását, a hatékonyságot, az exportlehetőségeket, a bér- és jövedelempolitika ösztönző hatását, a munkaerő-gazdálkodást... Az immár „régi” gyakorlatnak megfelelően, nemcsak év végén — amikor az évi beszámoló esedékes — tartanak összevont taggyűlést, hanem júniusban is, az első félév végén a vállalat gazdasági helyzetét vitatják meg. Folytatják azt a tavaly indult — és bevált — kezdeményezést, hogy két-két alapszervezet egy-egy közös érdekeltségű témában együttes taggyűlést tart. Az idén a raktározással, értékesítéssel foglalkozó kommunistákat tömörítő „C” és a készbőr-gyártásban dolgozókat összefogó „B” alapszervezet tárgyalja meg a minőség és a piaci elhelyezés problémáit. A mechanikai részlegben működő „A” és a nedvesgyárrészleg „D” alapszervezete — mivel itt a gépek állapota nagymértékben befolyásolja a minőséget, együttes taggyűlésen tárgyalja meg a gépek, berendezések állagát, kihasználtságát. A harmadik vezetőségi ülésen a szakszervezeti választások előkészítésével foglalkoztak, az szb-titkár számolt be az előkészületekről és a pártvezetőség állást foglalt a hatáskörébe tartozó káderekkel kapcsolatban. A negyedik vezetőségi ülés a mai -napirendjén a szocialista versenymozgalommal. Ezúttal — a már említetteken kívül — csak néhány a megállapításokból: A gazdasági vezetők túlnyomó többsége felismerte a szocialista versenymozgalomban rejlő lehetőségeket és kötelességének érzi annak segítését, irányítását. Ez azonban inkább a felsőbb vezetőkre, főművezetőtől fölfelé, vonatkozik. A művezetők, csoportvezetők egy része — és ez itt nagyon is konkrétan, munkahelyekre vonatkozóan fogalmazódott meg — annyit sem tud a munkaterületén folyó versenyről, mint a brigádvezetők. Ezen változtatni kell. Az „Egy brigád — egy újítás” mozgalom sem megy segítség nélkül. Számos életrevaló ötlet sikkad el azon, hogy akinek eszébe jut, nem tudja, mit kezdjen vele, mikor minősül újításnak, hogyan kell és hova, benyújtani. Szervezni kellene ötletnapokat, ám az nem megoldás, hogy csak azért fogadjanak el egy ötletet újításnak, hogy „kedvet csináljanak”, bár nincsenek meg az újításhoz szükséges kritériumok. Szóba került a párttagok tevékenysége. Vagy tizenöten pártmegbízatásként kapták a szocialista verseny, a szocialista brigádmozgalom segítését. Megbízatásuknak eleget tettek. A gyár közel másfélezer dolgozójából 1218-an tettek tavaly versenyvállalást. Az idén is hasonló ez a szám. Az eredmény: a tízezer forintosaktól — amelyek többek közt abból származnak, hogy elfekvő készletek értékesítése következtében csökkent az eszközlekötési járulék és a bankkamat •— a milliósakig — amit a nyersbőr-megtakarítás „hozott” — több száz tételből áll össze az a 18 millió 214 ezer forint, amit a múlt évi vállalások teljesítéséről szóló jelentés összegez. Vannak olyan tételek is, amiket fo- rintosítani nem lehet. Ezekre is „rá kell hajtani”, bár amit csak lehet, ki kell mutatni forintban is. Vannak vállalások, amelyeknek teljesítése nem egy műhelyen, brigádon múlik, itt közös vállalásokat kell kialakítani és úgy értékelni. Az ez évi vállalások összesített értéke meghaladja a tizenötmillió forintot. Mint a vezetőségi ülésen kiderült, máris megfogalmazódóban vannak további, milliókat „érő” vállalások, amelyeket eddig csak azért nem fogadtak el, mert_ megvalósításuk feltételei nem voltak tisztázva. Ez a pártvezetőségi ülés jelentős lépés volt abba az irányba, hogy az idei verseny még többet hozzon — takarékosságban, termelékenység-növekedésben, minőségjavulásban — mint a tavalyi. J. J. * Fizikaórán Munkában az új pártvezetőség
