Tolna Megyei Népújság, 1980. február (30. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-09 / 33. szám
1980. február 9. Képújság 3 Főiskolai kérdőjelek...? A fiatalok önmagukról Tolna, MSV Egy tudósítás nyomában „írásos felhívás, egyéni elbeszélgetés, a párt és a szak- szervezet széles körű agitációja mind eredménytelen maradt. Pedig a dolgozók több mint 25 százaléka nem rendelkezik 8 általános iskolai végzettséggel." E sorok lapunk tavaly szeptember 4-i számában jelentek meg a felnőttoktatásról az MSV Tolnai Fonógyárában. Hogy miért ilyen elszomorító a helyzet, nem tudni. ELSŐ BESZÉLGETÉS — Nem — törülgeti a könyIV. Az eddig — reméli ük — viszonylagos szenvtelenség- gel, vagy legalábbis tárgyilagos .iászándékkal írt cikksorozat most átvált egyes szám első személybe. így igáziabb.1 A KISZ összekötő tanár funkcióit betöltő Hadár Márián kívül nyolcán vagyunk a klubban. Szó sincs tehát a főiskola hallgatóinak téliességéről, sőt még arról se, hogy a tanári jelenlét kezdetben különösebb örömömre szolgálna. Később kiderül, hogy Hahár tanárnő úgy van ielen, mintha itt se lenne és ez ló. Beszélgető társaim nevét csak részben ismerem, bár mint később kiderül, megtudakolhattam volna valamennyiükét, Felnőtt emberek, maguk felelnek a szavaikért. Egy korábbi cikk informátorai (Albrecht Ági. Illés Erzsi, Dékány Mária, Lukács János) se részesültek semmiféle hivatalos „retorzióban” véleményükért. Kissé szégyenkezve, önmagamat érem tetten azon, hogy alighanem elmaradtam a világtól. Miért részesültek volna? Magasházi Ágota, a szikrázóén jó debatter KlSZ-tit- kár. Pártái Erika, Sántha Györgyi, Huba Csongor Zsolt és a többiek, akiknek nem írtam fel a nevét, fokozatosan jönnek tűzbe. De tűzbe jönnek, és alighanem ez a legfontosabb, mert tanúsítja, hogy eleven érdeklődés él bennük a világ dolgai iránt. Hadd valljam be, hogy sosem voltam pesszimista a „mai” fiatalokkal kapcsolatban és így nagyjából sejtettem, hogy így történik majd. A magam praxisában kissé formabontó módon, ismertetem velük mindazt, amit a főis V. kola. környéki portyázásaim során összeszednem sikerült és amin az olvasó az eddigi folytatások jóvoltából már túl van. Aztán várom, az életkor által is megkívánt, ellentmondásokat. Örömömre kiegészítést kapok. Ilyesformán. — Nem a város az, ami nekünk nem tud nyújtani, hanem hagyományok híján egyelőre mi nem a városnak. Ezeket először meg kell teremteni és éppen ezért kétoldalú türelemre van szükség. — Ami nincs mindig meg! Sűrűn elhangzik például, hogy a főiskolások ritkán járnak színházba. Nekem nincs bérletem, de sűrűn járók. Honnan tudják rólam, hogy főiskolás vagyok, netán honnan azt, hogy nem? * — Az elfoglaltság tagadhatatlanul nagy. Mégis mindenkin önmagán múlik. hogy mire képes, mennyire tud szelektálni, az idejét beosztani. — Ha a főiskolán belül jól érzem magam, akkor előbb-utóbb a városban is. Márpedig itt jól, igaz, ez nem ment máról-holnapra. — Meggyőződésem az, hogy annak, aki tanítani akar, nem valamiféle, „öngyilkosság” a tanítóképző. Ki gátol bárlkit abban, hogy később, levelezőn, tanárképzőn tanuljon tovább? — Egy új főiskolával kapcsolatban még nem lehet ösz- széhásonlítási alap. Mi természetesen elsősorban önmagunkért vagyunk felelősek, de felelősek az utókorért is! * Itt gondolatban egy pillanatra megállók és szeretném, ha a többiek ezt nem vennék észre. Nekem már van (családi) utókorom, jószerivel idősebb, mint a jelenlévők. Mégse tudok mosolyogni. Legfeljebb azon, hogy öreg tollforgató létemre mennyire csak a szavakat vagyok képes visszaadni és nem a hangsúlyt, tartalmat. így netán brossúraízűnek tűnhet mindez. Nem volt az. * A napközik dolgában viszont nem jutunk dűlőre. Az az összesíthető vélemény, hogy a tényleges napközis oktatás feltételei egyelőre még hiányoznak. Az iskolás kortól még maguk se távoli tanítójelölték fáradt gyerekek és sikerélmény nélküli pedagógusok párharcainak emlékeit hordozzák. Jó lenne „csodát” tenni ezen a munkaterületen, de félnek tőle. Tanítónőknek. tanítóknak készülnek, nem hősökek. Végezetül, de először, szóba kerül a Magyar Ifjúság 1979 november 30-i számában megjelent „Tolna tanítótanulói” című riport, melynek adatait szerzője szeptemberben. tanév elején gyűjtötte. Nem egészen egyértelmű sikerrel, ezt a főiskola hallgatóinak gyűléséről 1979. december 21-én dr. Nagy Sándorhoz, a KISZ KB tiktárához intézett tiltakozó levél is bizonyítja. Kifogásolták főiskolájuk (figyeljünk arra, hogy itt a fogalmazás tulajdonosi!) ország-világ előtt való lejáratásét épp a KISZ lapjában. A levélre 1980. február 4-ig nem érkezett válasz. Ettől függetlenül a hallgatók többsége nem érzi magát rosiszul se Szekszárdon, se a megyében. A „fészekrakás” állapotában vannak, amihez idő kell. így az is előfordulhat, hogy ez az első három évről festett riport talán korai. De ezt csak a kétkedő olvasó kedvéért írtam le. mert magam nem hiszem! Két végzős főiskolás „szárnypróbálgatásáról”, pályakezdő fogadtatásáról a sorozatomat befejező részben egyik tudósítónk ad számot. ORDAS IVÁN Fotó: CZAKÓ SÁNDOR A személyzeti osztály vezetőjével, Schäffler Ádámmal és Babos Mártával, a gyár oktatási előadójával — aki egyben üzemi csúcstitkár is — beszélgetünk. — A szigorú számokkal kezdeném — így az osztály- vezető. — A gyárnak 650 dolgozója van, s közülük 180-an nem végezték el a nyolc osztályt. Sok a hatelemis régi dolgozónk, akiket kapacitálunk, hogy tanuljanak... De legalább a fiatalokat sikerülne rábírnunk az általános iskola elvégzésére. — Tavaly a pártszervezet kiemelten foglalkozott e témával — mondja Babos Márta. — Dolgozóinknak a tanulással kapcsolatos minden lehetőséget felajánlottuk: kihelyezett osztályt indítunk a gyárban, a tanórákat munkaidőben tartják a pedagógusok. Természetesen a teljes fizetést, sőt a plusz járandóságot is megkapták volna tanuló munkásaink. A hat nap tanulmányi szabadságon felül még három nap jutalomszabadság is járt volna nekik. — Sőt! A szakszervezet minden évben felajánlja, hogy megvásárolja a szükséges tankönyveket, a gazdasági vezetés pedig a tanszereket. Nehezen, de ketten jelentkeztek. Egyikük azóta már ki tudja hol dolgozik... — mondja Schäffler Ádám. — Megvettünk neki mindent, a golyóstoliaktól a legpuhább radírokig. Néhány nap múlva fogta a kalapját, meg a munkakönyvét... A másik „jelentkező” — őt nehezen bírtuk rá az elhatározásra — egyik pártvezetőségi tagunk volt. Döntését követő napon sírva jött hozzánk: „A férjem nem engedi, hogy tanuljak. Azt mondja, minek akarok okosabb lenni nála? Hisz neki is csak hat elemije van. Nem akarom, hogy emiatt válásig menjen a dolog.” — Amikor az asszonyokkal beszélgetek a tanulásról, szemembe nevetnek... — szomorodik el Babos Márta. — Azt mondják, én vagyok az ellenpélda. Hiába tanultam annyit, ők mégis többet keresnek. Bőven megvan a négy és fél ezrük. Hát érdemes? MÁSODIK BESZÉLGETÉS A hat elemit végzett 41 éves munkásasszony zavartan beszél körülményeiről: . — Nagyon szegények voltunk. Kilencen ültük körül az asztalt. Nem tanulhattunk. Amint lehetett, dolgozni mentünk. — De most már tanulhana. — Hát... nekem nem olyan az egészségi állapotom, hogy bírnám. És így is tudomásom legjavát adom a munkába. Ezt bárki megmondhatja. — Hány gyereke van? — Három. De már csak a kicsi van otthon, ő 12 éves. — Tud neki segíteni, ha leckeproblémája van? nyeit. HARMADIK BESZÉLGETÉS Temperamentumos asz- szony. Munkájára soha nem volt panasz. Látszik rajta, hogy az élet adta akadályokkal könnyen meffbirkózik. — Nézze. A’42 évemmel nem ülök iskolapadba. Ha ennyi idő elment a négy elemimmel, a következő 13 is elmegy a nyugdíjig. Meg aztán fáradt is vagyok. Délutánonként négyre érek haza. Mindennap friss vacsorát főzök a férjemnek meg a fiamnak. — A főzés után nem futná az idejéből egy kis tanulásra? — Este még olvasni sem tudok. Leragad a szemem. — A fiam immár tíz éve tanul. — S még tízig taníttatnám. Öt biztosan nem hagynám így, mint én vagyok. — S ha semmiképp nem akarna tanulni? — Boldogtalan lennék. NEGYEDIK BESZÉLGETÉS A 33 éves munkásember hét osztályt végzett. Négy és fél ezret keres minden hónapban. Hétvégeken meg maszefemunkát vállal. Nem végzett, de „kitanult” egy mesterséget. — Két gyermekem van. Egyik már harmadikos ... muíszáj tanulnom. Érzem, hogy anélkül már nem megy semmi. Meg, ha átszervezés lesz a gyárban, hová tesznek? — Felesége elvégezte az általános iskolát? — Igen. — Nem zavarta, hogy magának csak hét osztálya van? Már hogyne zavart volna. De az asszony nem tudta. Tízéves házasok voltunk, amikor bevallottam neki, hogy nem jártam ki a nyolc osztályt. — Mit szólt? — Hogy akárhogy is. végezzem el. Úgy döntöttünk, hogy magánúton tanulok és vizsgázok. így legalább nem tudják meg az ismerősök. — Nézze. Az fölölegés pénzkidobás — szól közbe a személyzeti osztályvezető. — Sokba kerülne. A gyárban viszont van lehetősége ingyen tanulni. Most azonnal felhívom a művelődési ház igazgatóját, — Megvesszük a könyveket. mindent elintézünk. Magának nem lesz gondja semmire. csak a taulásra — mosolyog Babos Márta. — Még ebben az évben levizsgázhat... Érthetetlen számomra, hogy miért nem fordult hozzánk? Hát nem olvasta a körlevelet, amiben kértük dolgozóinkat. hogy tanuljanak? Ott felsoroltunk minden kedvezményt. — Ferisze, így is megkap mindent... A NEB életéből A héten tartotta meg idei első ülését a paksi járási- városi NEB. Baricz József elnök jelentését vitatták .meg — többek között — a bizottság elimúlt évi munkájáról. Elfogadták ezenkívül idei ellenőrzési tervét is. Az óvodai, iskolai étkeztetésre általában sok a szubjektív panasz és sok objektív körüülmény is gátolja, hogy kifogástalan legyen a .gyermekétkeztetés. Az illetékesek évek óta figyelemmel kísérik megyénkben az étkeztetés alakulását. így van ez Pakson is. A városi tanács az elmúlt év elején tárgyalta a témát, és felkérte .a népi ellenőrzési bizottságot, a KÖ- JÁL-tt és a társadalmi szerveket., hogy rendszeresen ellenőrizzék a gyermekétkeztetést, és javaslataikkal járuljanak hozzá a gondok mielőbbi megoldásához.-Az elmúlt év utolsó két hónapjában vizsgálták Pakson és Dunakömlődön, hogy a konyhák, az étrend ösz- szeálilífásaikor figyelembe veszik-e a gyerekék életkori sajátosságait. Megnézték, hogy milyen az élelmezés szervezettsége, hogyan vannak biztosítva -az egészség- ügyi követelmények és a kulturált étkeztetés: Ellenőrizték, hogy a menük megfelelnek-e a korszerű táp- 1 álkozás követel mén veinek. Néhány hell yen a KÖJÁL is végzet t kai óriavi zsgál.atot. Pakson a mecsekvidéki, valamint a megyei vendéglátó vállalat érdekelt a gyermekétkeztetésben, úgy is, hogy egységeiben étkeznek a diákok, és szállítanak is ételt az iskolákba. Az ellenőrzés kiterjedt több .általános iskolára, óvodára, a Vak Bottyán Gimnáziumra és a duna- ikümlődi iskolai-óvodai konyhára. A népi ellenőrök megállapították, hogy a városban a gyermekélelmezés, egyre bővülő szervezeti formában, biztosított. Az elmúlt év augusztusa óta az óvodáknak és az iskoláknak szakképzett diétásnő- vér segít összeállítani az étlapot, ennek ellenére a felszolgált ételek nem mindig felelnek meg a korszerű tápl álkozás követelményei - ndk. A jelenlegi nyersanyag- normákból összeállítható olyan étrend, amely fedezi a gyerekek kalória-, ásványianyag-, fehérje- és vitaminszükségletét. Ennek ellenére azt tapasztalták, például a saját konyhával bíró gimnáziumban gyakran ismétlődnek azonos ételek. Általában megfigyelhető a gyorekétfcezte- tésben a „hagyománytisztelet”. Ehhez bizonnyal hozzájárul az a tény is, 'hogy csak a Mecsekvidéki Vendéglátó Vállalatnál dolgoznak szakképzett szakácsok. A legtöbb baj az intézmények saját konyháival van. Kicsik, korszerűtlenek, és túlzsúfoltak. A dueaköimlő- di konyha olyan kicsi és korszerűtlen, hogy a NEB egyenesen a megszüntetését, illetve csak melegítő- konyhaiként való üzemeltetését javasolta. A javaslatok között, az apróbb szabálytalanságokon kívüli, felhívta a népi ellenőrzési .bizottság, a Me- csekvidóki Vendéglátó Vállalat figyelmét a gondosabb .mosogatásra. A második- harmadik turnusban étkezők gyakran nem kapnak tiszta evőeszközt. Fűrészáru a bútoriparnak A Fűrész-, Lemez- és Hordóipari Vállalat hárosi gyáregységében fűrészárut, furnírle- mezeket és préselt faforgácslapokat gyártanak a bútoripar részére. A gyártási folyamatok során rengeteg fát dolgoznak fel, közöttük sok egzotikus, ázsiai, afrikai fafajtát is. EPILÓGUS Valóságos örömünnep van a Tolnai Selyemgyár személyzeti osztályán. Végre találkoztak egy munkásemberrel, aki tanulni akar. önszántából. Aki mindenáron el akarja végezni a nyolc osztályt. V. HORVATH MARIA
