Tolna Megyei Népújság, 1980. február (30. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-09 / 33. szám

A TníÉPÜJSÁG 1980. február 9. Ez a vidék a rómaiak idején sűrűn lakott volt. A légiók itt űrállomást tartottak fenn. A honfog­lalás után az Osfi-nemzetség birtoka lett. A török hódoltság alatt elpusztult. A XVIII. század folya­mán kezd újra benépesülni a terület. Egymástól kisebb-nagyobb távolságban lévő majorságokat alapítanak a letelepülők. Emma-major, Ifigénia, öregfalu, Simon-major, Júlia- Vadászmajor, Kaj- mád, Fácánkert nevek őrzik ezt az időt. Lakói egy évszázaddal ezelőtt még túlnyomórészt né-: metek voltak. A község fokozatosan elmagyaroso- dott. Lélekszáma jelenleg 900. Főleg a területek átcsatolása révén csökkent a lakosság. A lakások száma 265. Távolról nézve vasó találkozóra hívják. Csak Ténagy Sándor költő, Deli István, a Kaposvári Tanító, képző Főiskola igazgatóhe­lyettese, dr. Partos János műegyetemi tanszékvezető és még vagy félszáz nevet sorol Szijjártó Sándor, egykor volt tanítványait idézve. Közöttük megyerik életének vezetői, a rendőrség magas beosztású dolgozói, orvosok, ügyvédek, tanítók, minden rendű-rangú emberek megyehatáron innen és azon túl. „A Szabácsi Pis­tát, az öttusázók lovasedző­jét .ki ne felejtsem!” — mond­ja az igazgató bácsi. Ott jártunkkor érkezett Té- hagy Sándortól levél. Iró-ol. — Ilyen intézmény, mint a mienk, tudomásom szerint nics sehol Európában — — mondja Zaják Árpád, a Természet és Vadvédelmi Állomás igazgatója. — Az Egyesült Államokban vannak hasonló állomások. A kevés szakirodalom jó része is on­nan származik. Mi a munkánk? Először is a növényvédő szerek minősí­tése. Minden új szert. mi­előtt forgalomba kerül, meg­vizsgálunk és kísérleti úton megállapítjuk, hogy mi az az optimális hatóanyag-mennyi­ség. amely a kitűzött cél­nak megfelel, de a vadállo­mányt nem károsítja. A mi jóváhagyásunk nélkül sem­milyen növényvédő szer nem kerülhet forgalomba Magyar- országon. Ennek eredménye, hogy az utóbbi időben ilyen egy sor a levélből: „Gondo­latban egyre többet járok szülőfalum utcáin.” — Mi már csak a temetőbe járunk el, az ott nyugvó rokonok sír­ját gondozni — mondja Ko­vács Sándor decsi tanácsel­nök. — De mégis ezer szál köt szülőfalumhoz. . Éppen mondtam, hogy miért nem szervezték társadalmi mun­kát, .mikor a temetőnél a ku­tat csinálták. Én is eliöttem volna. — Én úgy vélem, hogy igen jó képességű emberek élnek ebben a kis faluban — mond. eredetű vadpusztulás nem is volt. Foglalkozunk a vadkárel­hárítással, a mezei rág­csálók irtásának módszerei­vel, a dúvadgyérítéssel. a nagyüzemi mezőgazdaságnak az apróvad-állományban elő­idézett kártételeinek kérdé­seivel. Ez az egyik legfon­tosabb témánk, mert ma már a vadállományra nézve nem a vegyszerek jelentik a ve­szélyt, hanem a hatalmas táblák kialakítása, a rétek, facsoportok, nádasok kiirtá­sa, egyszóval a mezei vad búvóhelyének, élőhelyeinek felszámolása. Kísérleteinket és vizsgálatainkat részben la­boratóriumi körülmények kö­zött. részben a szabadban végezzük. Hírünk fokozato­san terjed. Nyugatnémet cé­gektől is kaptunk már nö­ja dr. Horváth Pál csoport- vezető ügyész. — Mutatja azt a névsort is, amit a Sándor bácsi összeállított. Nehéz kö­rülmények között éltünk, de igyekvő volt mindenki. A kapcsolatom mlég, nekem ele­ven a faluval, hiszen a fele­ségem szülei ott laknak és gyakran meglátogatjuk őket. Nagy fiaim vannak, de ami­kor csak tehetik, Fácánkertbe utaznak. Akárhogy is alakul­nak a dolgok, szerintem az a falu soha nem fog kihalni, mert annál sokkal jobban szeretjük, hogy elpusztul, hasson. re megbízatást. .Munkánkban korlát, hogy a mezőgazdaság mindennapi gyakorlatában kicsi a vizs­gálódás lehetősége. A mező- gazdasági területek egyben vadásztársaságok vadászterü­letei is. Nekünk viszont az kellene, hogy a művelés alatt álló területen szünetelne a vadászat. Sajnos még nem találtunk partnert. A rövid összefoglalóban megemlítem még az egyik legjelentősebb új eredmé­nyünket. Kidolgoztuk a ve­tési varjú szelektív irtásá­nak módját. Magyarul, a módszerünk olyan, hogy az semmilyen más állatra nem veszélyes. Sajátos módon a még rész­ben kísérleti jellegű varjú­irtáshoz sem találtunk eddig Tolna megyei partnert. Kukások A mai fülnek ez a szó mást jelent. így hívták és hívják itt a dohánytermelőket. — Fácánkertben nagy ha­gyománya van ennek a ter­melési ágnak — mondja Le- hőcz László, aki 15 éve fog­lalkozik a dohánnyal. — Szereti a cigarettának való, ezt a klímát, az itteni homo­kos talajt. A régi időben nagyon sóik kukás volt. Tavaly márcsak tizemketten voltunk, az idei évre csak ketten maradtunk. Nekem nyolcszáz, a Puskás Pálnak ezer négyszögölje van. A többiek azért álltak le, mert tavaly elverte a jég a termést, és elment emiatt a kedvük. Én. nem hagyom abba. Sok vele a munka, de van kereset is. Közepes ter­mésnél tizenötezer, forint a haszon, A munka a melegágy ké­szítésével kezdődik. Elvetjük a magot legkésőbb március 15-ig. Május 12-ig, a májusi fagyok elmúltával kiültetjük a palántákat. Háromszor ka­pálunk, szükség szerint per­metezünk a peronoszpóra el­len. Júliius utóján kezdődik a szedés, addigra már induló sárga lesz a levél. Ettől kezdve nyolcnaponként kell szedni. Általában hat alka­lommal szedhetünk egy sze­zonban. Én soha életemben nem cigarettáztam, de a dohány illatát nagyon szeretem. Mi­kor törjük a leveleket finom olajat ereszt a növény. az ember kezén végül vastagon, ragacsosan áll ez az illatos olaj. Minél jobb minőségű a dohány, annál több nedvet ereszt. Úgy is módiak, hogy ha zsíros a dohány, zsíros lesz a pénz is. A tolnai Nagyközségi Kö­zös Tanács vezetői tanácsol­ták, hogy a vezető óvónőt fel­tétlenül keressük fel, mert na­gyon kevés olyan közéleti em­ber serénykedik a községben, mint ő. A jó tanácsot mi min­dig szívesen fogadjuk. Fusch Ferencné, amikor megtudja, hogy miért keres­sük, megpróbálja elhárítani a kérést. Aztán mégis szóra bírjuk. — 1956 októberében kerül­tem a faluba — mondja a kedves mosolyú vezető óvó­nő. — Azóta vagyok a Vörös- kereszt helyi titkára. Tanács­tag is voltam, de másfél éve felmondtam a tanácstagságo­mat. Kapcsolatom a tolnai ta­náccsal azóta is jó. Ha Fá­cánkertnek bármilyen problé­mája van, hozzájuk fordulok, Kertbarátkor A közelmúltban alakult meg a kultúrházban a kert­barátkor. Az alapító tagok részben közösségre, társaság­ra vágytak, részben pedig szakmai ismereteiket akarják bővíteni. Ezért aztán előadó­kat hívtak, akik a télen több érdekes előadást tartottak. Most egy családias összejö­vetelre készülnek: batyúsbált rendeznek a farsang alkalmá­ból. A kör létrejöttétől még azt is remélik, hogy szerve­zettebbé válik az eladni szánt terményeiknek a felvásárlása. minden segítséget megadnak. Mert Fácánkertben probléma mindig van. Talán az a leg­nagyobb, hogy itt a faluban nem lakik olyan ember, aki a tanácsnál dolgozik, így nincs aki összefogná a falu életét. Szeretem a fácánkerti em­bereket, ismerem gondjaikat. Mi sem akarunk lemaradni a fejlődésben Tolna és Mözs mögött. Ne mondja senki a gyerekeinkre, hogy ezek ta­nyáról jöttek. — És közvetlen munkája, az óvoda? — 1975 óta bent van a cso­portbővítési kérelmem. Soha­sem volt 30 gyerek alatt az óvodai létszám, most 56 gye­reknél tartunk. Sok, szép munka van velük. Röviden Danizs Istvántól, a fiókposta vezetőjétől megtudjuk, hogy a 180 személy által elhelyezett pos­tai taka-rékbetét-állomáiny meg­haladja a 3 millió 608 ezer fo­rintot. Ezenkívül a fácánkerti­eknek Tolnán is van betétkönyv­ben megtakarított pénzük. Csökkent a Lakásépítkezések száma a községben. 1970-ben ti­zenkét építési engedélyt adott ki a tanács, az elmúlt évben már csak egyet. * 44 motor- és 52 autótulajdonost tartanak nyilván. Fáoánkertben a legnagyobb ol­vasottsága lapunknak, a Tolna megyei Népújságnak van; előfi­zetőink száma 209. A Népszabad­ságot 37-en., a Népsportot 22-en, a Képes Üjságot 83-an és az Élet és Irodalmat 3-a*n járatják. Itt is szép hagyomány a szü­reti felvonulás. Minden év októ­berében a népviseletbe öltözött gyerekek kis verseket, rigmuso­kat mondva a kultúrotthonba vo­nulnak, ahol rövid műsort adnak társaiknak, a vendégeknek és a felnőtteknek. A gyerekek ünnep­sége a kora délutáni órákig tart, utána a szülők mulatsága követ­kezik. Legutóbb az óvónők is népviseletbe öltöztek, székely ru­hába. * A közelmúltban 100 méter szi­lárd burkolató út épült és három­száz folyóméter betonjárda. Ma már alapkövetelmény, hogy minden oktatási és gyermek- egészségügyi létesítmény rendel­kezzen vízöblítéses vécékkel. Fá­cánkertben ezt hosszú ideig nem sikerült megoldani. E tarthatat­lan állapot előreláthatólag ez év­ben megoldódik. A nagyközségi közös tanács gondoskodni fog vi­zesblokkal rendelkező, korszerű mellékhelyiségeim)!. A magazint Szijjártó Sán­dor, Szűcs László János és sa­ját Írásaiból, valamint Kap- finger András fotóiból össze­állította Czakó Sándor. Mun- kattársaink február 11-én, hétfőn Harcra látogatnak. Az utcaajtóban Pámer János, a jelenlegi tulajdonos fogad bennünket: Már átépítették ezt a házat, nagyobb részét meg lebontották. A formája már nem, csak a neve a régi. Csárdaház. Valamikor csárda volt. A hagyomány szerint itt bújtak meg a szegénylegények. Nagy pince volt alatta, az adott nekik rejtekhelyét. Csárdának a ma élők közül már senki sem látta ezt a házat. Ezelőtt summások laktak benne. Európában társtalanul vényvédő szerek minősítésé­Jó étvágyat, gyerekek! Az állomás épülete, megfigyelés alatt lévő mezeinyúl- és varjúlépvizsgálat a laborban

Next

/
Thumbnails
Contents