Tolna Megyei Népújság, 1980. február (30. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-08 / 32. szám

1980. február 8. Képújság 3 Főiskolai kérdőjelek...7 Kétségtelenül. És egyébként Az előzőkből talán kiderült, hogy az újságíró nem 1—2 röpke órát töltött a főiskolá. val kapcsolatos kérdések meg. közelítésével. Ennek során egyre inkább kialakult ben­ne az az érzés, hogy a cikk­sorozata feleimében^ idézett főiskolai kérdőjelek csak módjával léteznek. A jó szán­dék kétoldalú, csak tétova, amin lehet változtatni és er­re már volt is példa. (A honvédségi és a nyomdai KISZ-szervezet esetében.) Aligha helyi megoldásra, ha­nem alapos országos rende­zésre vár főiskolai, egyetemi képzési rendszerünk bizo­nyos mértékű áttekinthetet. lensége. Azzal kapcsolatban például joggal várhatnak egyértelmű, határozott fel­világosítást a főiskolások, hogy végzés után hol kap­hatnak munkát. A vitás kér­dések esetében pedig részle­tes magyarázatot is. A megyei tanácson azt a félreérthetetlen tájékoztatást kaptuk, hogy minden végzős főiskolást állás vár. Néhá- nyukat — a speciális kollégi­umokat végzetteket — könyvtárban, művelődési házban, a többséget termé­szetesen iskolákban. Amikor a várható állásokról a Tolna és Somogy megyei illetékesek, a KISZ-szervezetek képvi­selőinek jelenlétében (ese­tünkben Szabó Mária III. évf. hallgató, vezetőségi tag) tanácskoztak, ez a tájékozta­tás kevésbé lehetett félreért­hetetlen. Minden jel arra vall, hogy némi nyugtalansá­got szült. Szóba került eset­leges felsőtagozatos oktatói hely, (amire a főiskola nem képez) éppúgy, mint helyet­tesítés, nagyon sok napközi, korrekciós osztály és termé­szetesen „rendes” tanítás. A napköziknél tanácsos egy pillanatra megállni. Nincs érthetőbb vágy an­nál mint, hogyha valaki egyszer már „lehúzott” há­rom évet a főiskolán, akkor a tudását a szokványos is­kolai oktatás keretében akarja továbbadni. A „szok­ványos” természetesen nem lebecsülő jelző, de az se egé­szen igaz, hogy a hivatás ki- teljesedését csak az új isme­retek első kézből való to­vábbadásával lehet elérni. E sorok írója három gyerek után „gyakorló” napközis apának is minősítheti magát, tehát — bár nem pedagógus — nagyon jól tudja, hogy a roppant fárasztó iskolai órák után mekkora jelentősége van a napköziben tevékeny­kedő nevelő munkájának. Na­gyon rossz és nagyon jó pél­dákat egyként tud idézni. Félő, hogy a gyerekekben az előbbiek — ideiglenesen — mélyebb, maradandóbb nyo­mokat hagynak. Az általános iskola alsó tagozatában sem­mi túlzás nincs abban, hogy a napközis újra tanítást vállal. Tehát végeredményben a délelőtti „műszakban” te­vékenykedő kollégával kö­zös erőfeszítéssel igyekszik a fejekbe sulykolni mindazt, aminek a megértése csak együttes munkával érhe­tő el. Jó lenne jobban ismerni a pedagógusok életének belső rejtelmeit és pontosan tudni azt, hogy a napközis elfog­laltság mikor vált valami (persze hivatalosan soha ki nem mondott, sőt a leghiva- talosabb helyekről cáfolt) „alrendűvé”. Feladat ez, még­hozzá a javából. Talán ada­lékkal lehet szolgálni a ké­sőbbi tervezésekhez az egyik helyi főiskolai oktató véle­ményével, hogy igenis ké­pezzék (akár külön is!) a napközis pedagógusokat. Elő­fordulhat, hogy friss diplo­mával a zsebében az ifjú ta- nftó napközisként két év alatt minden tanultat elfelejt? nem képzelhető el? Egye­lőre ne higgyük azt, hogy aki a kemény munka árán megszerzett dip­loma birtokosa lesz, az e 1 e - v e a tespedés szándékával indul pályájára. (Megeshet, hogy ez törté­nik vele. De doktori címet viselő, magas (alap)képzett- ségűekkel nem kevésbé. Ne­héz elképzelni, hogy miért ne hihetnénk a most végző ta­nítónők, tanítók pályaszere- tetében. A napközis „probléma” nem mondvacsinált. Az ilyen beosztás elleni — sokakban meglévő — ellenszenv valami furcsa módon nyomban meg­szűnik, ha napközisként vá­rosban kellene dolgozni, pon­tosabban tanítani. Csakhogy nem ott kell. Cikksorozatunk azzal a szándékkal indult, hogy rész­ben saját mulasztásunkat pó­toljuk. Korábban is foglal­kozhattunk volna már bőveb­ben a főiskolával. (A főisko­lások is velünk. Szeretettel várnánk bárkit, aki a kívül­álló által naponta mégse fi­gyelemmel kísérhető belső életről rendszeresen tudósí­tana — nem bennünket, ha­nem olvasóinkat.) A folyta­tásban arra leszünk kíván­csiak, hogy mit szólnak mindahhoz, ami róluk itt és máshol már megjelent; egyáltalán milyennek értéke­lik lehetőségeiket, maguk a főiskolások? ORDAS IVÁN Fotó: CZAKÓ SÁNDOR Jó vetőmagkilátások A Vetőmagtermeitető Vállalat vezérigazgatójának nyilatkozata A tavalyi aszályos év a ve­tőmagtermesztést, -szaporí­tást nehezítette, mégis ki­egyensúlyozott lesz az idei tavaszon a vetőmagelJátás. A vállalatok nagy gonddal válogatták, osztályozták a készleteket, felhasználták a korábbi tartalékokat és a még hiányzó részit importból egészítették ki. A készletek a pótrendelések teljesítésére is elegendőek — mondotta Szabó Józséf. a Vetőmagter- meltető és Értékesítő Válla­lat vezérigazgatója az MTI munkatársának. Országszerte megkezdték a megrendelt tételek szállítá­sát. Az elmúlt évek tervsze­rű szaporításának eredmé. nyeként tavaszi árpából nagy mennyiségű és jó minő­ségű választókkal állnak a nagyüzemek rendelkezésére. A fajták választéka tovább bővült. A zaib vetőmagjának szaporítását tavaly a nyári aszály, maijd a betakarításkor a változékony, csapadékos időjárás példátlan mérték­ben károsította. A helyzetre jellemző, hogy az Országos Vetőmag- és Szaporítóanyag Felügyelőség január közepi országos adata szerint a ve­tőmagkészletnek csak alig több, mint harmada érte el a szabványos minőséget. A Vetőmag Vállalat szakembe­rei a szaporító gazdaságok­kal kialakított sokoldalú kapcsolat révén a nehézsé­gek ellenére is elérték, hogy az üzemek előzetes igényeit teljesítik. .Az 1979. évi kukoricater­més a vetőmag tefcinlteité- ben is kedvező helyzetet te­remtett. A szaporítóanyag 96 százaléka szabványos mi­nőségű. Jól szolgálja az ener­giatakarékosságot, bogy a korai kukoricahibridek ve­tésterületét jelentősen nö­velhetik a gazdaságok (a ko­rán érő fajtáknál, hibridek­nél általában nincs szükség mesterséges szárításra). Csaknem 70 százalékot tesz­nek ki a nagy termőképes­ségű, úgynevezett kétvonalas hibridek. Takarmánynövények vető­magjából az idei ellátás né­hány kivételtől eltekintve megfelelő lesz. A tavalyi (ter­més, illetve tartalékok fede­zik az igényeket. Megfelelő a 'készlet a magas biológiai értékű lucernából, vörös. heréből, somkóróból, tavalyi bükkönyből és a fűvető. magból. Az átlagosnál na­gyobb mennyiségű a készlet kölesből, muharból és sze­mes cirokból. Importból pó­tolták a hiányt néhány ta­karmánynövényből, például a siilóelrokból és takarmány­répából. A kertészeknek az idei ta­vaszon nem lesz gondjuk a vetőmagok beszerzésénél. A tavalyi aszályos tavasz miatti kieséseket a vállalat külföl­di behozatallal pótolta. így van ez például a zöldborsó esetében. A mezőgazdasági naigyüzemek vetömagellátá- sa a kertészeti szaporító­anyagoknál folyamatos: pél. dául a hajtatási* fajták vető. magjához már hónapok óta hozzájuthatnak. A kisterme­lők és a házikertek művelői 35 faj föbbszáz fajtájának vetőmagjából válogathatnak. A csomagolás, tasakolás már tavaly megkezdődött, és így jelenleg már csaknem a tel­jes igényt kielégítő zöldség­vetőmag a bolti hálózatban vain, A további szállítmá­nyokat folyamatosan küldik az üzletekbe. A kiskert-tulajdonosok és a háztáji földek művelői a zöldség vet őrnagyvakon kívül a kiskereskedelmi hálózat­ban 100—200—500 grammos csomagolásban vásárolhat­nak takarmánynövény- vetőmagvákat, fűmagikeve- rékeket, hibridkukoricát és az egyéb gazdasági növény­fajok szaporítóanyagait. Napirenden a költségvetés és a fejlesztési alap Ülést tartott a szekszárdi Városi Tanács Tegnap délután ülést tar­tott Saekszárd város Taná­csa. A jelenlévők megvitat­ták a városi tanács 1980. évi költségvetésének és fejlesz­tési alapjának tervét, s meg­állapították: az idén még na­gyobb figyelmet kell fordí­tani a pénzeszközök haté­kony felhasználására, az ésszerű takarékosság köve­telményeinek érvényesítésé­re, az igények rangsorolásá­ra és a munkaerő-gazdálko­dás javítására. A tanácsülés elfogadta a 194 millió 388 ezer forint végösszegű költ­ségvetés tervét. A fejlesztési alap terve — amelyben 9,5 millió forint értékű társadalmi munka el­végzése is szerepel — 181 millió 453 ezer forintot tesz ki. 'Énnek felhasználásakor elsőrendű követelmény a már korábban megtervezett fejlesztések megvalósítása, a folyamatban lévő beruházá­sok befejezésére való törek­vés, s a lehetőségekhez .mér­ten gondoskodni kell a kö­vetkező tervidőszak felada­tainak előkészítéséről is. » I A fák azóta nagyra nőttek Az idő nem fogadott ke­gyeibe minket. Fotós kollégá­mat egyáltalán nem irigyel­tem. Párás, köd ülte táj, szo­morúan szemerkélő eső. Ilyenkor a kutyát se küldik ki a házból (jobb helyeken). A fényképezőgépet is sajnálkoz­va veszi elő az ember. (Ugyancsak jobb helyeken.) Az idő kegyeibe fogadott minket. Fotós kollégámat saj­nálom. Azt az időt fényké­pezhette csak, mely időjárás voltában párás volt és esős, s ködös voltához méltón meg­ülte a tájat. Az időt, idő gya­nánt a super japán szerkezet egyáltalán nem érzékelhette. — Ezerkilenczsáztizenhat- ban szereztem tanítói okleve­let Baján. Ötödik hó húszadi­ka áll a passzuson az évszám mellett. Ezerkilencszázhat- vanhatban az ötvenéves év­forduló alkalmából megkap­tam az „Aranyoklevelet”, ezerkilencszázhetvenhatban a gyémántot, jövőre pedig, nyolcvanegyben kijár a vas. Sajnos, nem tudtam a diplo­maszerzéstől minden eszten­dőt végig tanítani, jött az első világháború, aztán a Tanács- köztársaság alatt vállaltam munkát és ezért hosszú éve­ket kellett a pályától messze töltenem. 1926-ban fogadtak el tanítónak Fácánkertben. Ott is maradtam. Kilencszáz- hatvtanötig, míg nyugdíjba nem mentem. Harminckettő­ig iskolavezető voltam, attól aztán hatvanötig iskolaigaz­gató. A negyven tanítói éve­met ebben a faluban szolgál­tam. Nyugdíjaztatásomkor Szekszárdra költöztünk és az-, óta csak néhányszor jártam itt. — így szól röviden Szíj- jártó Sándor igazgatótanító életrajza. — Jaj, az igazgató bácsi! — az idegen elfordul, hadd örül­jenek. Az idegen elfordul, mert... igen, mert itt minden alkalommal, ha járókelővel találkozunk, ismerőssel talál­kozik az igazgató bácsi. Ta­nítvánnyal, hiszen az egész falu tanítványa volt, leszá­mítva az újonnan jöttékét. ír­juk ide: az idegen elfordul, mert nem akar (botor dolog), az egymást újra látók örömé­ben hullott könnyekkel együtt potyogtatni könnyeket. Szíjjártó Sándor kérésünk­re jött el, magazint csinálni a faluba. — Falu? Huszonhatban, mi­kor én idekerültem, Fácán­kertnek azt a pusztát hívták, ahol a szeszgyár áll, meg a kastély. Én is ott laktam. A kis kastélyban. A harmincas években egyesítették az öreg­falut, Simon-majort és a név­adó pusztát Fácánkert néven. Mióta nyugdíjba mentem, meg mióta utoljára itt jártam, sok minden megváltozott. Mindenesetre az aktív éveim alatt a mainál több, nagyon- nagyon sok esemény történt. A tanító élete egy volt a falu életével. Kérvényt írtam, ta­nácsokat adtam, a mozit ve­zettem, kulturális előadásokat csináltunk. 1946-ban itt szer­veződött a megyében a máso­diknak termelőszövetkezet. A Vörös Hajnal nevet adtuk ne­ki. A bonyhád-börzsönyi volt a példa. A tanító ebből sem maradhatott ki. Népművelési ügyvezető voltam, tanácstag, végrehajtó bizottsági tag. Is­kolát építettünk, kultúrházat, óvodát, itt szerveztünk elő­ször téesz-akadémiát, esti is­kolát. Nagyon sok olyan em­ber él ma megyeszerte, de nyugodtan mondhatom, or­szágszerte is, aki ezekben az időkben, a mi népiskoláink­ban szerezte meg a tudást és a bizonyítványt. A tanító sze­repe akkor egészen más volt és egészen más a falué is. Itt aztán megint elakad a szó. Szinte úgy, mintha tilos határba tévedtünk volna. Érthető, hogy az igazgató bá­csi nem akar kritizálni. Mondjuk helyette mi, az ot­taniak véleményét összefogva. Ma nincs olyan ember a falu­ban, aki figyelne a kívánsá­gokra, az igényekre, aki segí­tené őket tanulni, szórakozni, vágyaikat kiteljesedni. — Nézze! — tereli a szót Szíjjártó Sándor — ezeket a fákat, az iskola körül, én ül­tettem a gyerekekkel. Milyen nagyra nőttek! czakó Allaslehetósegek — Ezeket a fákat mi ültettük a gyerekekkel! (Fácánkerti magazinunkat a holnapi számunkban olvashatják.) Vb-ülés Tamásiban Célcsoportos beruházásra 1980-ban 132,2 millió forin­tot költenek. így kerülhet sor a Balkta lakótelepen 152 tanácsi értékesítésű lakás át­adáséra, s befejeződik a hús­ipari vállalattal közös beru­házásként készülő 90 lakás­ból 60-nak az építése. Az idén átadják rendeltetésének a Tambov lakótelepi új épü­letek földszinti üzlethelyisé­geit, s jelentős összegekét fordítanak közművesítésre, valamint a déli fűtőmű bő­vítésére. Kulturális fejlesztésre 18,7 millió forint kiadást tervez­nek a fejlesztési alapból. Ez elsősorban a 216 férőhelyes könnyűszerkezetes óvoda építésének befejezését teszi lehetővé, s elkészül a KISZ. bizottság által kezdeménye­zett csónakház is. A Boty- tyán-hegyen két szobrász­műterem épül. A városi tanácsülés jóvá­hagyta a fejlesztési alap tervét, majd a termelés- ellátási bizottság tevékeny­ségéről tárgyalt. (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A tamási Nagyközségi Kö­zös Tanács Végrehajtó Bi­zottsága ülést tartott. Első­ként dr. Mózes György ta­nácselnök tájékoztatóját hallgatták meg a lejárt ha­táridejű rendeletek végre­hajtásáról. Második napi. rendként Gyürky László, a költségvetési üzem vezetője számolt be 1979-ben végzett tevékenységükről, majd ezt követően ismertette idei ter­vüket. A vb tagjai hozzá­szólásaikkal, hasznos javas­lataikkal segítséget adtak az üzem további munkájához. Ezután dr. Mózes György a falugyűlések időpontját — Páriban február 25-én, Ta­másiban március 3-án lesz —, és az ezekre tervezett be­számolót ismertette. A köz­érdekű bejelentések után személyi, ügyekben döntött a vb. ÉKES LÄSZLÖ

Next

/
Thumbnails
Contents