Tolna Megyei Népújság, 1980. február (30. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-29 / 50. szám
1980. február 29. ^fepQJSÄG 3 Bonyhádvarasd után fékezek a kanyarban, így köny- nyen megállók, amikor a 35—40 körüli férfi int. — Hova igyekszik? — kérdezem, "miközben bekapcsolja a biztonsági övét. — Mőcsénybe, zárszámadásra. — No, — mondom —, akkor éppen jól jött, mert én is oda megyek. Otthon felejtettem a meghívót és csak az időpontra emlékszem. Hogy fél kilenckor kezdődik. De hogy hol, azt már nem néztem meg. — A kultúrházban lesz. Tudja, jöhettem volna a kocsimmal is, de hátha a kollégákkal megiszunk a gyűlés után egy-két üveg sört. Inkább elindultam gyalog. Mint az alatt a pár perc alatt, míg Mőcsénybe érünk, megtudom „utasomról”, sofőr a tsz-ben, a mőcsényi, de fél tucat kisközségre kiterjedő „Völgység Népe” szövetkezetben. Két órával később ismét eszembe jut az emberem. Amikor az elnök a beszámoló vége felé a szállítási részlegről beszél. Aztán, amit mond, kiegészíti, megerősíti az egyik felszólaló. Hogy nemcsak nyereségesen dolgozott a részleg, hanem egyetlen balesetük sem volt. Nem volt, mert ilyen fegyelmezett emberek dolgoznak ott, mint utasom. Inkább gyalogolni negyven percet, mint pár pohár sör után volánhoz ülni. Pedig ezen az úton gyér a forgalom, gondolom, a rendőri ellenőrzés se gyakori. Eszembe jut — végignézve emberem öltözékén — a szövetkezet tegnapelőtti rész- közgyűlése Bátaapátiban. Valami nem stimmel. Mert utasom, akár kiadhatta volna magát a tsz elnökének is (csak azért nem, mert Sik- abonyi Miklós elnököt ismerem), főagronómusnak is, főkönyvelőnek is. Szóval, két napja még úgy gondoltam, a tudósítást azzal kezdem, hogy „ünneplőbe öltözött tsz-tagok töltötték meg a kultúrházat...” Hát, ami az ünneplő ruhát illeti, idejét múlta, elavult fogalom. Jómagam néha vasárnap „kihagyom” a borotválkozást és otthon egész nap melegítőben vagyok (idős anyám egyszer szóvá is tette; igazán felöltözhetnél rendesen vasárnap, fiam). Nincs ünneplőruha ma se falun, se városon. Ezek a tsz-tagok máskor is öltöznek így, ha nem munkában vannak. És az ilyen alkalom gyakori. Beszámolója vége felé mondja az elnök: százhárom tagunknak van színházbérlete a szekszárdi Babitsba, köztük tizenegy nyugdíjas. Tavaly a szövetkezet balaton- fenyvesi üdülőjében 30 család — 87 fő — pihent. Az idén nyílik meg a tsz-ek közös vállalkozásában épülő harkányi üdülő, amelyben a tsz hatvan dolgozója üdülhet évente, a teljes ellátás kényelme mellett. Fél órával a közgyűlés kezdete előtt érkezünk, a nagyteremben barátságos meleg, halkan duruzsol a kályha. — Tegnap óta fűtünk — mondja Antóni István elnök- helyettes. Azt már meg se kérdem, hogy miért ilyen tiszta a levegő, két napja. Bátaapátiban — mint a rész- közgyűlést levezető elnök — kérte a dohányosok türelmét. Cikón, és itt már nem is volt erre szükség. „Bevett szokás, hogy gyűlésen nem füstölünk.” Régi zárszámadó közgyűlések jutnak eszembe. Vágni lehetett a füstöt. És mindig akadt egy-két hőbörgő. Aki jó előre bepálinkázott, és idétlen közbeszólásaival zavarta a tanácskozást. Most csak egy közbeszólás történt: amikor a nőbizottság elnöke elkezdi mondani beszámolóját, egy férfihang kéri: „Mondjad kislányom, egy kicsit hangosabban, hogy mink, akik távolabb vagyunk, is megértsük.” Borbáth Lajos nyugdíjas állatgondozó a közbeszóló. A nyugdíjas állatgondozó kíváncsi arra, hogy mit csinált tavaly, milyen gondokkal küszködött a szövetkezet nőbizottsága. A beszámolóból tudom meg, hogy a közgyűlést megelőző munkahelyi tanácskozásokon — hetet tartottak a termelőegységeknél, . hármat nyugdíjasoknak — 388-an vettek részt, 349 az állományi létszám és 159 a nyugdí- jasok-járadékosok szánna — és nyolcvanhármán szóltak hozzá, bíráltak, tettek észrevételt, javaslatot. A mőcsényi részközgyűlés első felszólalója Vörös Istvánná nyugdíjas. A múltra emlékezik. Az indulásra, húsz évvel ezelőtt, amikor tíz, majd tizenhét, huszonegy, huszonkilenc, harminchat forint volt a munkaegység. Néha sírva mentek haza a zárszámadó közgyűlésről. Beszél egy fiatalemberről, aki friss érettségi bizonyítvánnyal majd húsz éve jött ide gyakornoknak. Ö volt az első szakember — a palánki technikum elvégzése után jött ide. Most ő az elnök. Vele együtt tizenöt egyetemet, főiskolát végzett szakembere van a tsz-nek. Egy másik felszólaló: örülhetünk, hogy egy év alatt majdnem négyszáz literrel emelkedett a fejési átlag. És már csak egy kicsit kell „megnyomni”, és túl vagyunk a négyezer literen. Hol vannak azok az idők, amikor egy nap száz tehéntől 365 litert fejtünk? És hetvennégytől, amikor 2300 liternél tartottunk? Küzdelmes, nehéz esztendőt zárt a szövetkezet. Ez derül ki a beszámolóból. A búzának csaknem felét kellett tavasszal kitárcsázni, helyette tavasziakat vetni. A megmaradt búza is az utóbbi évek legalacsonyabb termésátlagát hozta. Okai ismertek. Jelentős bevétel- kiesést okozott a borsó és a bükköny gyenge termése. Száraz, hideg, tél, tavaszi fagyok. jégverés, aszály ... A három növénynél bekövetkezett kiesés több mint felét pótolta a napraforgó és a kukorica többletbevétele. A búza — az alacsony termésátlag ellenére is — félmilliós nyereséget hozott. Érdemes tehát termelni ott, ahol kedvezőek az adottságok. A Völgység Népe ötezer hektáros területéből azonban kevés az ilyen. Az állattenyésztés gyorsan fejlődött az utóbbi években, többletbevétele bőségesen pótolta azt, ami a növénytermesztésnél — a rossz időjárás miatt — kiesett. Ennek köszönhető, hogy gazdaságilag-pénzügyi- leg megerősödött a szövetkezet emelkedett a tagság jövedelme — személyenként és havonta 168 forinttal, összesen 890 ezer forinttal többet fizettek ki a tagoknak, mint az előző esztendőben. Az idén csak a kukoricaprémium az év végi pótlólagos kifizetés (a szövetkezet történetében rekordtermésnek számít a tavalyi kukoricaátlag, ami öt-hat mázsával még magasabb is lett volna, ha nem éri jégverés), de az ez évi tervek már félmilliós kiegészítő részesedést irányoznak elő év végére. A beszámolókban gyakran szerepelt: „Köszönet illeti ezért a tagok lelkiismeretes, szorgalmas munkáját”. De nem hiányzott a bírálat sem ott, ahol kellett. A beszámolóból sem, a hozzászólásokból sem. Elismerés jár a tejtermelésben az egy literhez felhasznált abraktakarmány ötdekás csökkenéséért, a borjúnevelésbén a napi súlygyarapodás tervének százgrammos túlteljesítéséért, ám nem lehet a tagság megelégedve a bikahizlalás abraktakarmány-fel- használásával. Kiemelkedő eredményeket hozott a juhászat, de nem memhető a magas bárányelhullási arány. Tűrhetetlen az erdészeti ágazat veszteséges gazdálkodása. Szépek a szállítórészleg eredményei, de nagyobb rendre van szükség a személyszállításban. A szakvezetésnek címezte a beszámoló: Nem lehet senki sem megelégedve, hogy tavaly mindössze százhúsz hektár kapott szerves trágyát. Kedvezőtlen adottságú szövetkezet a Völgység Népe. Domborzati viszonyai miatt itt ugyanazért a termésért, többet kell dolgozni, nagyobb anyagi ráfordítások szükségesek, mint másutt. Ezért részesül külön támogatásban. Mégpedig ez évtől kezdve úgy, hogy a növénytermesztési és állattenyésztési árbevétele után — meghatározott százalékban - — dotációt kap. Egyelőre, öt évig. Hogy mi lesz aztán, senki se tudja. A szövetkezet azon igyekszik — ezt válaszolta az elnök az egyik részközgyűlésen feltett kérdésre —, hogy a támogatás nem arra való, hogy föléljük. Ügy gazdálkodunk az így kapott milliókkal, hogy igyekszünk a termelési struktúrát az adottságainkhoz „idomítani”. Fejleszteni azokat az ágazatokat, amelyek a mi mostoha körülményeink mellett is jövedel- mezőek. , Az 1979-ről beszámoló zárszámadó közgyűlésen ismételten láthatta, tapasztalhatta a .tagság: ezen, a helyes úton halad a szövetkezet. JANTNER JÁNOS A vezetőség beszámolóját ismerteti Sikabonyi Miklós elnök a mőcsényi részközgyűlésen Nagy János gépkocsivezető a szállítórészleg munkájáról, az ott még feltárható tarta. lékokról beszél felszólalásában A kongresszus jegyében Fejlődő élelmiszeripar Az MSZMP XII. kongresz. szusának irányelvei az élelmiszeripar fő feladatát az elkövetkező évekre így fogalmazzák meg': „Az élelmiszer- ipari feldolgozás, a tároló- és hűtőkapacitás a mezőgazda- sági termeléssel összhangban fejlődjék”. E feladat jelzi, hogy még ma is arányeltolódás van a mezőgazdaság és az élelmiszeripar teljesítő- képessége között. • Az elmúlt húsz év alatt háromszorosára nőtt az élelmiszeripari ágazatban lévő állóeszközök értéke, több mint 2,5-szeresére nőtt a termelés, s gyorsan gyarapodott az élelmiszer ipari termékek száma: 1800-ról 5000-ire. 1975 —1979 között a mezőgazda- sági termelés 9,5 százalékkal, az élelmiszeripari termelés 16 százalékkal nőtt, ami jelzi, hogy a feldoligozottsági szint tovább emelkedett. E kedvező irányzat jó alap arra, hogy a VI. ötéves tervben az élelmiszeripar • nép- gazdasági jelentősége tovább növekedjen. Az ágazatban 14 különböző — statisztikai nyelven — szakágazat van, s ezek tér. mélése az V. ötéves terv első négy évében differenciáltam növekedett: a tej- és a cukoripar, a növényolajipar, valamint a szesz-, bortermelés az iparág átlagát meghaladó ütemben fejlődött. Lassúbb volt a fejlődés a hús-, a baromfi-, a malom- és a sütőiparban, stagnált az édesiparban. Az élelmiszer- ipar termelése 1979-ben — a kedvezőtlen mezőgazdasági termelés ellenére is — 3,5 százalékkal nőtt, meghaladva az ipari termelés átlagos-' növekedési ütemé t. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar elsődleges fel. adata, hogy a következő ötéves tervben is mind magasabb szinten elégítse ki a hazai szükségleteket, napjainkban ez elsősorban a termékválasztéknak és minőségnek a táplálkozástudományi irányokkal is összhangban lévő fejlesztését je_ lenti. Az élelmiszeripar termelésének mintegy 80 százalékát belföldön értékesítik. Kedvező, hogy élelmiszer, ipari termékeink általában a világpiaci versenyben jó helyen állnak, s az egyes élelmiszeripari szakágazatokon belül a külföldi piacokon ke. resett cikkeknek a termelésen belüli aránya növekedett. Ilyen például a szalámi, a húskonzervek, a gyors- fagyasztott termékek stb. A húsipari exportban azonban még mindig magas a nyershús aránya, mintegy 30 százalék. E téren tehát szintén jelentős tartalékaink vannak a nettó devizahozam növelésére. Az élelmiszeripari termékek exportja nagyban függ a vásárló országok ag- rárpro teke io n is-t a intézkedéseitől is. Az elmúlt évek jelentős be. rulházásai ellenére sem ele. gendő a tároló- és hűtőkapacitás. Ez nemcsak a termékek minőségének megőrzésében okoz gondot, hanem kor. látozza az export jó időzítését is. A fejlesztés igényéé területen sürgető. Hasonló gond, hogy például a növény olaj import azért nein méllőzhető, mert az olajosmagvak hazai feldolgozására még nincs kellő kapacitás. Az élelmiszeriparban is — hasonlóan1 az ipar egészéhez — a VI. ötéves terv idős zabában a beruházási léhető- ségek szűkülnek. Ez azt je. lenti, hogy a belföldi és a külföldi keresletihez mind jobban igazodó fejlesztéseket keli: tervezni és megvalósítani. Nagyon fontos, hogy a hatékonyság szerint rangsorolt beruházási célokra összpontosítsuk a pénzügyi eszközöket, hogy azok ne forgácsolódijanak szét a különböző szükséges, de mégis halasztható feladatok megoldáséra. A beruházási folyamatokban minőségi javulásit kell hozni, mert az V. ötéves terv tapasztalatai ezen a téren kedvezőtlenek. Mindezek figyelembevételével az ágazat fejlesztéséiben a jövőben is növekvő szerepet kell kapniuk a nemzetközi kooperációknak, amelyek révén a külföldi piacok választék- és minőségkövetelményeinek is jobban eleget lehet tenni. A termelés jövője függ attól is, hogy a mezőgazdasági termelés milyen mértékben tudja kielégíteni az ágazat sajátos; igényeit, a gazdasági ösztönzés milyen mértékben szolgálja a termelési együtt, működés fejlesztését. Gondolunk itt a húsüzem által feldolgozandó élő állatok milyenségére, a konzervipar számára szükséges megfelelő minőségű és mennyiségű zöldiség és gyümölcs biztosítására. WIESEL IVÁN Borsikalíí, bazsalikom, Béres-csepp | A Béres-csepp csarnokban serényen dolgoznak a szerelők Valamit mindig fölfedezünk. Méghozzá a legtöbbször azt, amit már egyszer el is felejtettünk. így van ez a gyógynövényekkel is. Jött a gyógyszeripar. Szintetikus úton mindent elő lehet állítani — mondták és ezzel már el is felejtettük a javasasszonyok tudományát. A mesterségesen előállított hatóanyagok körül valami mégsem volt rendjén. Jött az óriási fölfedezés: vissza a gyógyító növényekhez! Óriási divat lett, és ezáltal nagy üzlet is a gyógynövény. — A mi vállalatunk is fölismerte a nagy üzlet lehetőségét — mondja Gyimesi István, a Herbária tolnai üzemének egyik vezetője. — Eddig mi csak mint alapanyagot, adtuk el a begyűjtött gyógynövényeket, most az a törekvés, hogy feldolgozva, kozmetikai szerként, illetve kész fűszerként adjuk el azokat. Ezért épül a telepünkön az új üzemcsarnok — méghozzá nagyon gyorsan —, ahol a világszerte keresett Béres-cseppe- ket és Bánfi-hajszeszt fogjuk gyártani. Egyébként 30, úgynevezett profilcikkünk van, köztük több újdonság is. Példának talán a bojtorján alapanyagú hajszeszt, shamgont és habfürdőt említhetném. (Tolnai magazinunkat a holnapi számunk 4. oldalán találhatják.)
