Tolna Megyei Népújság, 1980. február (30. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-28 / 49. szám

1980. február 28. NÉPÚJSÁG 5 Dombóváron Megyei klubtalálkozó Levélváltás Több mint kétszáz fiatal dolgozik Pakson Köz­megbízással, az atomerőmű építkezésén. A Lékai János építőbrigád a 22-es Állami Építőipari Vállalat, valamint az Országos Szakipari Vállalat kötelékében dolgozik. Az építőbrigád 22 munkabrigádja az elmúlt hetekben leve­let küldött dr. Maróthy Lászlónak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a KISZ Központi Bizottság első titkárának, amelyben bejelentették, hogy csatlakoznak a Vörös Csillag Gépgyár Sziklai Sándor vasöntőbrigádjá­nak felhívásához: „A kommunista műszakot az atomerőmű-beruházás sajátos követelményeihez igazodva úgy szervezzük, hogy az MSZMP XII. kongresszusa kezdésére valamennyi brigádunk teljesíti a 420 perces vállalását.” A levélben már a teljesítés egy részéről is írnak: „Tájékoztatjuk Maróthy elvtársat, hogy a paket- szerelésen dolgozó két munkabrigádunk, elsőként, már teljesítette a kommunista műszakot. A kongresszusi mű­szak munkabérét a Lékai János KISZ-építőbrigád a Tolna megyei mozgássérült gyermekek részére Fonyód- Bélatelepen létesülő úttörőtábor építéséhez és felszere­léséhez ajánlja fel.” A levelet aláírta Subasitz Mihály, az ORSZAK, Gu­lyás György, a 22. AÉV KISZ építésvezetői, Horváth Antal, szakszervezeti főbizalmi, Csősz József, a KISZ- vezetöség titkára és Dombi Imre, a pártalapszervezet titkára. Az építők levelére a következő válasz érkezett: „örömmel értesültünk a Lékai János KlSZ-építö- brigád kollektívájának vállalásáról, melyet — csatla­kozva a Sziklai Sándor szocialista brigád felhívásához — a XII. pártkongresszus és hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére tett. Külön jóleső érzés szá­munkra, hogy a kollektíva két munkabrigádja már tel­jesítette vállalását. Mindez számunkra pártunk politiká­jának támogatását, a fiatal atomerőmű-építő kollektíva elkötelezettségét mutatja.” A levelet dr. Maróthy László írta alá. Ifjúgárdisták Óbányán FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK Szerződéskötés (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A dombóvári Alkotmány Tsz és a Gőgös Ignác Gim­názium KlSZ-szervezete szerződést költött egymással. Ez a kapcsolat bizonyára sok gimnazista pályaválasz­tására, későbbi munkájára is hatással lesz. A tsz ugyan­is lehetőséget ad arra. hogy megismerkedjünk közelebb­ről az állattenyésztés. nö­vénytermelés egy-két „ku­lisszatitkával”, hiszen a tsz kimagasló eredményt ért el például a kukoricatermesz­tésben. A gimnazisták vállal­ták, hogy műsorokkal ké­szülnek egy-két tsz-rendez- vényre, szívesen segítenek azoknak a tsz-tagoknak, akik esti tagozaton, vagy levele­zőn végzik a gimnáziumot. A szerződés egy pontja meghatározza a kulturális műsorok, “kiállítások cseréjét is. Ez nem is lesz nehéz, hi­szen a tsz-ben működik fotó- és filmszakkör, a gimnázi­umban képzőművész-szak­kör, énekkar, irodalmi szín­pad. E csoportok együttmű­ködése eredményeként ter­mészetesen lesznek közös rendezvények, irodalmi es­tek, műsorok, diszkók. És aminek a diákok a leg­jobban örülnek: az idény­munkák idején a gimnazis­ták részt vesznek a munkák­ban — még akkor is. ha ne­tán pár tanítási napot is igénybe venne. Reméljük, mindent sikerül úgy megvalósítanunk, ahogy terveztük, s így a sze rződés mindKét félnek hasznos lesz. MAGDA INGRID (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A Tolna megyei Ifjúsági Klubtanács a hét végén me­gyei klubtalálkozóra invitál­ta az ifjúsági klubokat, azok képviselőit. A rendezvény­nek a dombóvári művelődé­si központ adott otthont. Az előtérbe lépve fiatalok egész seregét láttuk. Beszélgettek, vitatkoztak, barátkoztak. S már jóval a megnyitó előtt megismerkedtek az előtér nyújtotta „kínálattal”: a varróműhellyel, ahová még a fiúk is szívesen leültek ta­nulni; a díszítőművészettel, ahol sok-sok színes filclap­ra készítettek sajátkezűleg különféle mintákat az érdek­lődők, s munkáikat el is vihették haza. De itt kaptak helyet a fafaragók is, s az, aki a zene, a hangok vilá­gát kedvelte, a fonotékában tölthette idejének egy ré­szét. De bemutatkozott a már említett szakkörökön kívül a dombóvári képzőmű­vész és szövőműhely is. Az előtérben bemutatkozó, s az ismeretek alapfokától kezd­ve a „haladók” kérdéseire is választ adó szakkörvezetők az egész napos program alatt az érdeklődők rendelkezésé­re álltak. A tényleges program be­indulásakor is nehéz volt választani a jobbnál jobb ajánlatokból: egyik helyen a Válogatás című film megte­kintése után Bánáti Ferenc szociológussal beszélgetett, vitázott a résztvevők egy csoportja, egy másik terem­ben pedig a Szélkerék együt­tes népzenei műsorát lehe­tett megnézni. A könyvtár- szobába többek között a munkáról, munkához való viszony kérdéseiről hívták vitára az érdeklődőket. Ugyanitt „üzemelt” a zseton­gyűjtő játékok sorozata, ahol sport, kulturális, természet­tudományi és sok más érde­kes kérdésre adott jó válasz- szal zsetonokat lehetett sze­rezni. Délben a klubtetremben Berki Tamás énekelt, majd az ebéd utáni órákban az if­júsági klubok és ifjúsági színpadok bemutatkozása következett. , Nagy sikerrel szerepelt a Szekszárdi Kísér­leti Színpad változatos, jól összeállított műsorával, ám a Szélkiáltó együttesnek sem volt kisebb sikere. Közben pedig egyre szapo­rodtak az ott készített spár­gababák, fafaragások, bábok és filc alapú térítők. A program végére maradt a tréfás árverés, ahol a’nap folyamán összegyűjtött zse­tonokért a legügyesebbek könyvcsomagot vásárolhat­tak. Szöveg: Haberschusz Erzsébet Kép: Magyarszéki Endre A KISZ Szekszárd városi Bizottsága az 1979—80-as po­litikai képzési évben az If­jú Gárda tisztségviselők ré­szére önálló osztályt szerve­zett. A képzős során a fia­talok megismerkednék a KISZ szervezeti szabályzatá­val, a szervezeti élet kérdé­seivel, az Ifjú Gárda felada­tával, szervezeti, működési rend jével. A foglalkozásokon elméleti és gyakorlati isme­reteket sajátítanak el. Az elmúlt hét végén az osz­tály ób ányai ki rán du Iá s óin, kihelyezett foglalkozáson vett részt. A foglalkozás elméleti anyagában az „Edzett ifjú­ságért” mozgalom szervezé­si feladataival ismerkedtek és az IG szerepével a fiata­lok szabad idejének szerve­zésében. Gyakorlati tudni­valókat is elsajátítottak. Va­sárnap délelőtt gyalogtúrán vettek részt. Rajt a munkáspályán Ötlet uogy programozás (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A pályakezdésnek, a tan­könyvből tanult munkafolya­matok első önálló, gyakorlati alkalmazásának, alkalmazni tudásának döntő jelentősége vain egy fiatal életében. Az első napok jó, vagy rossz tapasztalatai bosszú időre el­dönthetik, hogy a kezdő szakember cselekvő, hasznos tagja lesz-e környezetének, vagy az esetleges negatív be­nyomások miatt magának- valóvá. vagy éppen „vándor­madárrá” válik. A fogadtatás, a figyelem a munkájuk iránt, mind-mind meghatározó tényező. Külö­nösen így van ez a szakmun­kásoknál, akik már a tanul­mányi idő alatt közvetlen kapcsolatba kerülnek brigá­dokkal. Tudatában az eddig leír­taknak a Tolna megyei Álla­mi Építőipari Vállalat „Fer­ro” fűtésszerelő szocialista brigádja a napokban kibő­vített brigádértekezletet tar­tott: meghívta az összejöve­telre a szakoktatói irányítás­sal náluk dolgozott másod­éves ipariiianuló-csoportot. Szalagtűző (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Dombóvárott az Apáczai Csere János szakközépiskola vasútforgalmi tagozatának III. osztályos tanulói az elő­ző évek gyakorlatától eltérő­en a IV. osztályosok sza­lagtűző ünnepségét szokat­lan Leleményességgel rendez­ték meg. Az ünnepélyes per­cek után vidám, táncos, szó­rakoztató műsorral lepték meg az egy évvel idősebbe­ket. (G. L.) A brigádvezető, Róhr Fe­renc köszöntő szavai után a brigád egyik tagja. Szabó Imre tájékoztatta a fiatalo­kat a közösség életéről. Fel­tárta a brigád megalakulá­sakor fellépett kezdeti ne­hézségeket, s azt, hogy ők hogyan oldották, oldják meg problémáikat. Szólt a szocia­lista brigádmozgalom hármas jelszaváról — „szocialista módon dolgozni, tanulni, él­ni” —, s ennek gyakorlati megvalósulásáról. A baráti összejövetelen, ' kötetlen. elbeszélgetésen részt vett az építésvezető és az alapszervezeti párttitkár is. A tanulócsoport (mely egyébként a tavalyi évben a tanműhelyi tanulmányi ver­seny nyertese lett) most meg­válik a brigádtól, de sze­retnék ha ez nem jelentene teljes elszakadást. A brigád továbbá felajánlotta, hogy a tanulás különféle gyakorlati kérdéseiben továbbra is szí­vesen segít a fiataloknak. H. E. Bonyhádi énekeseit Lapunk január 26-i számá­ban hírt adtunk arról, hogy megtartották a megyei nép­daléneklési versenyt. A bonyhádi Petőfi Sándor Gim­náziumot négy tanuló: Schwarcz Katalin, Szabó Éva, Stargl Szilvia és Zsók Anna képviselte Mohácson, február 16-án három megye ’ általános és középiskolásai­nak versenyén. Stargl Szilvia második he­lyezést ért el. A vasárnapi gálaműsorban is felléphetett. A Kossuth és a pécsi rádió félvételt készített vele. A hatvanas években, ha va­laki az NSZK-ról és a jazz- ról beszélt, két külön dolgot említett. Akkor, az ottani zenei életet Hans Koller és Albert Mangelsdorff képvi­selte, manapság azonban a nyugatnémet jazz-zenészek Európa legjobbjaivá váltak. E két nagyság mellett elis­meréssel szólnak Joachim Kühnről, Herbolzheimerről, Günter Hampelről, a Pass- portról. Ezek a zenészek, együttesek a hetvenes évek élvonalát jelentik, mivel a lengyelek mellett az NSZK- ban beszélhetnek — néhány kiemelkedő egyéniség mel­lett — „éltető zenei háttér­ről”. A köztudatban a németek a „hideg érzésvilágú” népek képviselőjeként élnek és so­kak számára meglepő, hogy zenéjükben az érzelmi és és ritmikai töltés milyen sz4- les skáláját vonultatják fel, teljesen felborítva az átlag­ember — sokszor teljesen más forrásokból táplálkozó — elképzeléseit. Természete­sen nem lehet elvonatkoztat­ni a kulturális háttértől, a népzenei hatások formáló erejétől, de túlzás lenne eze­ket a végletekig abszoluti­zálni. A zene különben sem állhat meg a hangulati töl­tés egyoldalú kifejezésénél — az érzelmi „fekete-fehér” ábrázolására sokszor alkal­masabb, mint más hangi vagy képi megjelenítés. November elején több koncertet adott Magyaror­szágon Toto Blanke, akit szakmai berkekben immár jó néhány éve Európa egyik legjobb gitárosaként tarta­nak számon. 1970-ben alakí­totta meg, a holland dobos­sal Pierre Courbios-val az Association P. C. nevű együt­test, melyet a Soft Machine hagyományainak folytatója­ként jellemeztek. „Az Association P. C. után valami újjal kezdtünk kí­sérletezni Edward Vesalával és Jasper van t’Hoffal. Köny- nyedén, vidáman zenélget- tünk, minden este, minden koncert más volt, mint az előző. Elsősorban free-jazzt játszottunk. Ebből született az Electric Circus” —mond­ja Blanke. Az elektromos hangszerek tömegével felálló zenekarok­kal szemben már bemutat­kozásuk előtt is elég sok fenntartás hangzik el. Ilyen­kor sokszor háttérbe szorul a hangszeres tudás, .elvész az ember a technika kínálta ezernyi lehetőség között, a zenészből számítógép-prog­ramozóvá válik. A rock­zenekarok erősítő- és hang­szerhegyei láttán később sokan előítélettel fogadják az „elektromos jazz” képvi­selőit. Nem szabad azonban abba a hibába esni, hogy némelyik rock-együttes hangzavarát összetévesztjük a jazzben felhasznált elekt­romos hangszerek megszó­laltatásával. Egy lényeges különbség lehet a kettő kö­zött: míg az első esetben oly­kor a hiányos hangszeres tudás leplezésére szolgál az elektromos vihar, az utóbbi­nál többnyire a tökéletesebb zenei hatás a cél. „Véleményem szerint az elektromos zene is lehet ter­mészetes. A szintetizátor nem holt hangszer, több hangot lehet vele megszólal­tatni, csak tudni kell a mód­ját — játszani kell vele. Nem lehet egyértelműen választa­ni elektromos és akusztikus jazz között. Azért játszom akusztikus gitáron is, hogy mindkét lehetőséget megra­gadjam, e két irányzat nagy­szerűen kiegészíti egymást”. Ez Toto Blanke vélemé­nye, akinek koncertjein fel­tűnő volt, hogy kompozíciói mennyire egységesek. A ze­nészek összeszokottsága mel­lett, a számok tudatos — „hangról hangra történő” felépítése nagy élményt je­lentett. Ezt azért érdemes hangsúlyozni, mert hazai ze­nészeink közül néhányan hajlamosak mindent a pilla­nat ötletének alárendelni. Eltűnhet a zenekarok „együttes” hatása, ha kizáró­lag az öncélúvá vált rögtön­zés alkotja programja gerin­cét. Az egyes részek optimá­lis aránya volt Blankéék fő érdeme, szinte érezni lehe­tett „zenei épületei” fejlődé­sét az alapoktól a legfelső szintig. Legyen tehát a jazz akusz­tikus, vagy éppen elektro­mos, a jól képzett zenészek magas szintű előadása elen­gedhetetlen követelmény. Végül is, az sem mindegy, hogy ki, de nem elhanyagol­ható, hogy mit és hogyan szólaltat meg... VÉRTES SÁNDOR A vita résztvevői Toto Blanke

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents