Tolna Megyei Népújság, 1980. február (30. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-26 / 47. szám
1980. február 26. / TOLNÁIN ** IríÉPÜJSÁG 3 Cigányklub Rácvölgyben Épül a mangántalanító A tervezett ütemben halad a szekszárdi vas- és mangántalanító építése. A területen jelenleg a DÉLVIÉP munkásai dolgoznak, akik mintegy 22 millió forint értékű munkát végeznek. A berendezést 19,81-ben részlegesen átadják, s naponta 12 ezer köbméter tiszta vizet fog szolgáltatni a városnak. Fotó: G. K. Szekszárd felől Tamásiba érkezve, az út mentén jobbról kétablakos ház. A falán felejtett tábla általános iskolát jelez, pedig három éve ez a rácvölgyi cigányklub. Harmincöt tagja — köztük „fehérek” is — szombatonként jár ide, ahol színes tévé, magnó, játék, zene, táncolási lehetőség várja őket, sőt ismeretterjesztő előadásokat is hallgatnak. Schutzbach Lászlóné 1975- ben, amikor a nagyközségi tanács cigánygondozónője lett,' nehéz feladatot vállalt, de szerinte megérte, hiszen azóta — az ő munkájának eredményeként is — nagyot javultak a Tamásiban élő több mint 400 cigány élet- körülményei. — Az egyik sikerélményt a klub létrehozása jelentette — mondja —, mert hozzájárult az egészséges életmódváltoztatáshoz. Ezenkívül eltűntek többek között a tuskósi cigánytelep putrijai, és sokan igénybe vették a házvásárláshoz kérhető kedvezményes kölcsönt. Tamási külső részén akadnak nem túl drága, eladó házak, s a kedvezmény lehetővé teszi azt, hogy csak a vételár tíz százalékát kell befizetni. Tegnap éppen egy olyan ember miatt mérgelődtem, aki élettársával és apjával még mindig egy 15 négyzetméteres, rozzant putriban él, s bár szeretne rendes, saját házat, mégsem tesz érte ' semmit. De félre ne értsen, nem ez a jellemző. Ez ma már a ritkább eset. — Mi indokolta a cigányklub létrehozását? — Fiatal korban köny- nyebb életmódváltozást elérni. És a klubtagok elsősorban fiatalok. Főképpen, de nem kizárólagosan ezeknél az embereknél óriási a változás: krónikusan nem dolgozó “fiatalok egyáltalán nincsenek, s az igazolatlan iskolai hiányzások csupán egyes gyerekekre jellemzőek, inkább a vándormutatványosok csemetéire. A putrik helyett megvett lakások tulajdonosainak jelentősen fejlődött az esztétikai érzéke, jobban adnak magukra, nagyobb részük gépesíti a háztartást, állatokat tartanak, s érdekes sorrendben mosógépet, hűtőt vesznek — a rádió és a televízió után. A legtöbb helyen nincs panasz a tisztaságra sem* a padlókat szőnyeg borítja, a falakra képek kerülnek. * — Hogyan kezdődött? — ismétli kérdésünket Orsós Ferenc, a cigányklub vezetője, aki a helyi VEPEX- üzem rakodómunkása. — Tizennégy és harminc év közötti fiatalok közössége a klub. Talán érthető, hogy kezdetben akadtak olyanok, akik az „alkalom és a hely az ivásra” jegyében jöttek közénk, de őket vagy eltanácsoltuk, vagy alkalmazkodtak. Verekedés nálunk nincs. — Társai gondozónőnek nevezik Schutzbach László- nét? — Hát ez nem a legszerencsésebb elnevezés, úgyhogy inkább a cigányok problémáival, gondjaival foglalkozó asszonynak, Marika néninek hívjuk. Sőt — mivel Marika is fiatal — a hasonló korúakkal tegező viszonyban van. Tisztelik, becsülik, hallgatnak rá, bizalommal fordulnak hozzá. Némi túlzással Marika a tiszteletbeli vajda. Valamikor régen, ő vette ki egy részeg cigány kezéből a kést... * — Milyen programja van a klubnak? — Nemrégiben pótszilvesztert rendeztünk, de nemcsak a szórakozás a cél, hanem a szórakozva tanulás, amire jó alkalmak a vetélkedők, de például a helyes, egészséges életmódról edőadássorozatot hallgattunk meg. A művelődési központ díszítőművészszakkörének tagjai is kijártak hozzánk, s ősztől újra várjuk őket. Van saját tánczenekarunk, elektromos gitárral, tangóharmonikával, dobbal, s most alakítjuk meg a citerazenekart. S.ok segítséget kapunk a tanácstól, a művelődési központtól, és jó a kapcsolat a KISZ-szel is. — Hogyan lett klubvezető? — Én kaptam a legtöbb szavazatot. Szekszárdon egyéves klubvezetői tanfolyamot végeztem, s közművelődési tanfolyamon is voltam. Rájöttem: egy-egy tréfás kérdéssel, tanulságos játékkal miként lehet a helyes viselÜdülőhely lesz Földirar? (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A Tolnia megyei IBUSZ 1980. évi belföldi utazási programjai című füzetének egyik új ajánlata: üdülés Dunai öldvár on. Bizonyára már a téli idő. szakban sokan tervezgetik, hová utazzanak el a nyáron. Az idegenforgalmi hivatalok szinte fizázszám kínálják küll- és belföldi programjaikat. A Tolna megyei IBUSZ 65 belföldi üdülőhelyet nevez meg. Közte az új, „helyi”, Tolna megyei: Duna. földvárt. Íme az ajánlat: „A Duna alsó szakaszának legszebb fekvésű települése. Fontos dunai átkelőhely. Számos látnivalóit kínál a történelmi emlékekben gazdag köz. ség.” * A hazáját, szülőföldjét szerető, s annak természeti tájait, kincseit, történelmi emlékhelyeit, műemlékeit, sitb. megismerni akaró szívből örülhet a Tolna megyei IBUSZ új „dunaföldvári” ajánlatának. Szép látványt nyújtanak a Duna jobb partján magaso. dó 'löszdombok. A rajtuk megtelepített szőlőskertek, az 'azokat átszelő szurdokutak, „lifciumtengerükkei”, a hűs, páratelt levegőjű, „vízhord- ta-homo:kos” Duna-ipart az árnyas dunai sziget, a látvány a Csonkatorony kilátó, jóból az Alföldre, dunai hídra, a kisvárosra, a Kálvária, hegyre felejthetetlenek —, a csendet, a szépséget szerető- keregők számára. Dunai öld. vár vidéke is gazdag látni- válókbato. * Az elmúlt idők régi írott emlékei között kutatva ráakadtunk egy közlésre, amely szerint Dunaföldvárt már a századelőn nyaralóhellyé akarták fejleszteni. Egy 1903-b!an kelit jegyzőkönyv megállapítja: „Duna- f öld vár egészséges levegője, kellemes fekvése, dunai für. dője, befásított kül- és belterülete, a fővárossal való könnyű összeköttetése, mind Olyan tényezőik, amelyek al. kalmassá teszik nyaraló, telepnek.” Egy (bizottság alakult, amely „ismertetőt szerkesztett”, amit kinyomtattak és Pesten is terjesztettek. Ebben leírták a „kiemelkedő dombokat”, a „496 holdmyi dunai szigetet”, az „1908 holdnyi szőlőskerteket”, a „Dunaparton végig húzódó Strand Weget”, amely meg. véd a forr óságtól; hány orvos, nőgyógyász, műtőfogász, mészáros, cukrász található a községben, s mennyi a pék és a Duna-parton „ha. lászkocsmák, kerthelyiségekkel”, a „helybeli jó borokkal és az elég olcsó, élénk piaccal a legkényesebb ínyenc igényeket is kielégítik.” S hogy Földvárra már 1891-iben érkeztek külföldi utasok is, talán hihetetlennek hangzik. írott forrás bi. zonyítja, hogy Millet F. angol festő, Poullney Bigelov író barátjával csónakon érkezett a Dunán. A várost lefestették, és leírták itteni tapasztalataikat, amely az amerikai Harspers Magazin, ban jelent meg. Ezt írták: „A Duna partja, hol bokáig érő vízben álló lányok mosnak, míg férfiak szekerekbe fogott ökreiket úsztatják. A part mentén, a Dunától visz. szatérő vízhordó lányok víg dalolása messzire elhaMat- szik, s már azon tűnődtünk, nem lett volna-e sokkal célszerűbb az éjszakát Földváron tölteni...” * Az 1980-ias esztendőben — a Tolna megyei IfBUSZ ajánlatára — Dunaföldvárra ér. kező vendég, aligha ■ láthat ökörúsiztiatást és vízhordó lányokat a Dunán, de a kínálkozó sok-sok lehetőséget kihasználva emlékezetes él. ményeket szerezhet. Kép és szöveg: SZELECZKY JÓZSEF A magas part árnyékában a komfortos faházak már a múlt évben is sok üdülőnek adtak szállást A Xalvaria-hegy A dunaföldvári, felső-öreghegyi löszvonulat.. A kép jobb oldalán a Dunában az úgynevezett Zöldzátöny. Feltehetően partcsuszamlás (suvadás) „következménye”. Rácvölgyi utcarészlet — Segítség! Jöjjenek!... — Mi baj?! — Két ember öli egymást a kocsmánál... — Cigányok?... A klubház az út mentén „Jó lenne heti három ösz- szejövetel” kedési normákra „rávezetni” a klubtagokat. Felmérjük, hogy ki, milyen programot szeretne, s jelenleg azt tartom a legjobb módszernek, hogy 20—30 perces előadás után jöhet a tévénézés, az asztali foci. Sokat jelentenek az egyéni beszélgetések, s öröm, ha valamelyik volt klubtag — mint legutóbb egy Pesten élő — ellátogat hozzánk, s arról számol be: jó közösségre talált. Mert bármilyen jó is egy közösség, ha valaki nem alkalmazkodik, azt bizony kiveti. E volt klubtagunk nálunk tanulta meg, hogy miként kell helyesen viselkedni, élni. — A klub viszonylag mesz- sze van a központtól. Nem jelent ez elszigetelődést? — Nem, hiszen éppen azért alakult itt, mert itt él sok cigány, és messze van a mozi, a művelődési ház. Persze járunk moziba is, s most tervezzük egy klubkönyvtár kialakítását, meg azt, hogy hetente ne csak egyszer, hanem háromszor találkozzunk. Nem zárt világban élünk, hiszen részt veszünk ifjúsági találkozókon, sportversenyeken is. Tavaly például Dombóváron és Simontornyán jártunk. A klubhelyiség egyik falán lévő emlékplakettet honismereti vetélkedőn kaptuk Szekszárdon. Az idén pécsi # kirándulásra készülünk. A klubvezető csak Schutzbach Lászlóné biztatására beszél személyes terveiről. Ezek az igazi cigányfolklór feltárásával, gyűjtőmunkával kapcsolatosak. Arra törekszik, hogy ne menjen feledésbe a cigányság története. * A cigányok ma már Tamásiban is beadják gyermekeiket az óvodába, és többen tanulnak, hivatásos teher-, gépkocsi-vezetők, traktorosok, sőt buszvezető is van köztük. Többségük igyekvő, a jobb életre törekszik, s nem arra vár, hogy készen kapjon mindent. A rácvölgyiek szombaton rendbe teszik klubjuk udvarát, elcipelni a kidőlt, öreg fát is. Az egészséges talajban könnyebben és hamarabb megkapaszkodnak majd a fiatal csemeték. Ha Tamásiban két ember „öli egymást" a kocsmánál — nem biztos, hogy cigányok. VITASZEK ZOLTÁN
