Tolna Megyei Népújság, 1980. február (30. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-01 / 26. szám
1980. február 1. Képújság 3 A hatékonyság követelmény! Beszélgetés dr. Trethon Ferenc munkaügyi miniszterrel Trópus a télben Javában tombol még a tél, de a Sasad íMgtsz üvegházaiban trópusi időjárás — harmincfokos meleg és nyolcvanszázalékos páratartalom — uralkodik. Ezekben a napokban nyílik a mintegy kétezer tő különböző fajtájú orchidea. A növényház kertészei a gondos nevelés után szedik a pompás egzotikus virágokat és szállítják az üzletekbe. (MTI-fotó — Danis Barna felvétele — KS) Negyven százalékkal több könyv A munkaerő-gazdálkodás mindig fontos eszköze a gazdasági folyamatok tudatos irányításának. A gazdasági feltételekben bekövetkezett változások következtében most a szokottnál is nagyobb figyelem kíséri a munkaerőgazdálkodást. Ezért arra kértük dr. Trethon Ferenc munkaügyi minisztert, hogy válaszoljon néhány időszerű kérdésre. — A teljes foglalkoztatottság szocialista társadalmunk nagy vívmánya. Érvényes-e most az évtizedekkel ezelőtti értelmezése? — Semmiképpen. A munkához való állampolgári jog alkotmányunkban rögzített. Gyakorlásának feltételein munkálkodva! a lehetőségek megteremtésének folyamatában két, egymással összefüggő, mégis külön választandó fejlődési szakaszt kell megkülönböztetni. Az első időszakban a mennyiségi igények kielégítése, a megfelelő számú munkahely létesítése volt a cél. Némi túlzással úgy is mondhatnánk, hogy a fel- szabadulást követő években az intézkedések legfőbb indoka a szociálpolitikai gondoskodás volt. Ezt teljesítettük: mindenki dolgozhat. Ma és a továbbiakban viszont a figyelem középpontjában már az áll: hogyan dolgozunk. E tekintetben látnunk kell, hogy a teljes foglalkoztatottság eddig még nem járt együtt a gazdasági ésszerűséggel. Nem kevés helyen „túlfoglalkoztatás” tapasztalható, a munkaerő ágazati elhelyezkedése nem egyértelműen kedvező, előfordul, hogy ott vannak többen, ahol kisebb létszám is elegendő lenne, máshol pedig a szükséges létszám hiányzik. A munkaképes korú népesség teljes foglalkoztatásának fenntartása mellett, az eddigieknél következetesebben kell biztosítanunk a népgazdasági érdek elsődlegességét. — Egyesek szerint a munkaerőhelyzetben tapasztalható gondok megoldásának az lenne a legjobb eszköze, ha megteremtenénk a „munkanélküliek szabályozott tartalékseregét”? — Ezt a gyakorlatot a mienktől eltérő társadalmi és gazdasági viszonyok között alkalmazzák. Valószínű, az ilyen indítványok mégfogal- mazói önmagukra, mint fölöslegesekre soha sem gondolnak, csak másoknak szánnának ilyen sorsot. Megcsinálni a mi kis „ellenőrzött munkanélküliségünket”, ami majd mindent megjavít, ez elvileg kényelmes megoldás lenne, de számunkra politikailag és erkölcsileg elfogadhatatlan, gazdaságilag pedig eredménytelen lenne. Nem a munkaalkalmat kell csökkenteni, hanem a követelmények teljesítésének színvonalát kell emelni. Fokozni a rendelkezésre álló munkaerő ésszerű foglalkoztatását és ezzel is mérsékelve a munkaerő iránti további — az esetek legnagyobb részében indokolatlan — keresletet. — Ez ma is jellemző? — Ha nem is mindenütt, de még mindig vannak olyan vezetők, akik nem a folyamatok eddiginél jobb megszervezésével, a munkaerő felkészültségének, képzettségének javításával, vagy belső átcsoportosításával akarnak a megváltozott helyzethez alkalmazkodni, hanem továbbra is a létszám bővítésére törekednek. — Az ön által is említett létszám átcsoportosítását általában idegenkedve fogadják az emberek. — A népgazdaság fejlődésének — ezen belül a munkaerő-probléma megoldásának is — alapvető feltétele, hogy a munkaerőt és az anyagi erőforrásokat azokra a területekre irányítsuk, ahol fel- használásuk az átlagosnál magasabb hatékonysággal jár. Mindez persze nemcsak munkaerő-gazdálkodási teendőt jelent, hanem a gazdaságpolitika és a központi irányítás, szabályozás alapkérdése. A megoldás alapvető útja nem az, hogy valamiféle országos akcióval, mintegy vezényszóra nagy tömegeket mozgassunk meg. Minden külön intézkedés nélkül is állandó mozgásban van, szüntelenül „átcsoportosul” egyik munkahelyről a másikra hazánkban évente csaknem egymillió ember. E jelentős méretű folyamatos mozgás mértékét és irányát főként az határozza meg, hogy milyen az oktatási rendszer, a gyermekes anyák támogatása, a nyugdíj- rendszer, hol és mennyi munkahelyet létesítünk, illetve szüntetünk meg, milyenek a kereseti viszonyok, a munka- követelmények és munkafeltételek, a közlekedés, a lakás- helyzet stb. Amennyiben tehát azt akarjuk, hogy az emberek ott dolgozzanak, ahol a korábbiaknál hatékonyabb munkát végeznek, akkor az irányítás és szabályozás eszközeivel kedvező feltételeket és körülményeket kell teremteni ott, ahol a létszám foglalkoztatása — esetleg bővítése — népgazdasági érdek, így a dolgozók szabadon, egyéni érdekeiktől vezérelve, saját akaratukból oda mennek, ahol munkájukra a társadalomnak szüksége van. Ezt szolgálja — a helytelen gyakorlat megszüntetését is elősegítve — a gazdasági szabályozás, az érdekeltségi rendszer napjainkban ismertté vált korszerűsítése, módosítása. — A termelés hatékonyságának javításához elengedhetetlen, hogy aki a többinél jobban dolgozik, az jobban éljen. Ennek orz elvnek érvényesülését hogyan segíti a keresetszabályozási rendszer 1980. január elsejei változása? — A szabályozó rendszer szerves részeként működő bér- és keresetszabályozásnak fontos szerepe van az anyagi érdekeltség irányának meghatározásában, a munka hatékonyságának növelésében, gazdaságpolitikai céljaink elérését szolgáló intézkedések anyagi ösztönzésében. Való igaz, hogy a jelenlegi bér- és keresetszabályozás, elsősorban mértékeiben, nem mindenben elégíti ki ezeket az igényeket. Nem támaszt kellően feszített követelményeket a vállalatokkal szemben és ezért nem ösztönöz eléggé a korábbinál hatékonyabb munkába. Ez elsősorban azzal függ össze, hogy az eredményes és a hatékonyságot dinamikusan javító vállalatok dolgozóinak bére az utóbbi ^években alig nőtt gyorsabban, mint az alacsony jövedelmezőséggel gazdálkodóké. Többek között ezért is olyan megoldásokkal egészítettük ki a bérszabályozás jelenlegi rendszerét, amelyek az eddiginél nagyobb mozgásszabadságot biztosítanak ahhoz, hogy a keresetek a terv keretei között, a gazdasági hatékonyság különbségei szerint differenciálódjanak. Ez évtől kezdve következetesebben érvényesítjük azt az elvet, hogy a bér- és keresetnövelés minden forintját követelményekhez kell kötni. Csak ott lesz lehetőség béremelésre, ahol javítják a gazdasági tevékenység eredményét... — Megszűnik az úgynevezett „bérfék”? — „Bérfék” eddig sem volt. A vásárlóerő tervezett keretek között tartása miatt azonban továbbra is fenn kell tartani a bérszínvonal növelésének bizonyos szint feletti adóztatását. A jelenlegi 6 százalékos érték 1980. január 1-től 9-re növekszik. Ez azonban csak lehetőség, mert a bérfejlesztés kizárólag hatékonyabb munkával alapozható meg. A 9 százalék tehát nem „járandóság”. Egyébként az úgynevezett „adóküszöb” sem abszolút korlát, hanem olyan döntési pont, amelyen felül a bérszínvonal emeléséhez az általánosnál nagyobb követelmények fűződnek. A bérszabályozás uralkodó típusa a jövőben is a vállalati teljesítményhez kötött bértömeg-szabályozás lesz. Ez a forma a vállalati kollektívákat anyagilag is érdekeltté teszi a létszámfelesleg feltárásában és felszámolásában, mert a létszámcsökkenés révén megtakarított bér, a jogszabályokban előírt mértékig a megmaradók bérének emelésére használható. A határ meghúzásával kizárjuk a korábban laza létszámgazdálkodást folytatókat abból a „lehetőségből”, hogy — ha átmenetileg is — csak a létszám erőteljes csökkentésével teremtsenek maguknak jelentős béremelési forrásokat. Egyébként a bér- és keresetszabályozási rendszer ösztönző hatása csak akkor érvényesülhet, ha párosul a vállalatokon belüli érdekeltség javításával, a belső irányítási rendszer korszerűsítésével. Ennek következtében pedig a dolgozók keresetét mind szélesebb körben kötik olyan követelményekhez, amelyek megfelelő, szoros összefüggést teremtenek az egyén, a csoport, illetve a gazdasági egység egészének teljesítménye között. — Ezt az összhangot a módosított munkajogi sza- lyozás is elősegíti? — Igen. A munkaerő észszerűbb elosztása, a rugalmasabb foglalkoztatás, a szakismeretek jobb hasznosítása, a fegyelem megszilárdítása érdekében néhány új munkaügyi jogszabály is érvénybe lépett 1980. január elsejétől, így például mód lesz arra, hogy az érdekeltek vállalatukkal ne egy, hanem több munkakör ellátásában is megállapodjanak. Lehetővé válik — közös érdekeltség esetén —, hogy a dolgozó saját vállalatánál, munkaidő után, mellékfoglalkozást vállaljon. Ennek során az is kiderülhet, hogy egyesek a mellékfoglalkozásban végzett tevékenységben nagyobb eredmény elérésére képesek, mint főállásukban. Ebben az esetbe^ célszerű a megfelelő következtetések levonása. ANDRÁSSY ANTAL (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Baranya, Somogy és Tolna megye szövetkezeti könyvesbolt-vezetői és az őket felügyelő ÁFÉSZ-ek kereskedelmi vezetői, az illetékes megyék művelődésügyi csoportjának munkatársai és a MESZÖV-ök képviselői Pécsett a MÉSZÖV székházéban regionális értekezletet tartottak. A szövetkezeti könyvesboltokat ellátó Könyvértékesítő Vállalat az elmúlt évben elérte, hogy az ország könyvesboltjaiba a könyvújdonságokat egyidő- ben indítják. A szövetkezeti könyvesboltok 1979-ben tankönyv nélkül 293,4 millió forint értékű olvasnivalót kaptak, 25,8 százalékkal többet, mint az előző évben. Meggyorsult az utánrendelések ■teljesítése is. A kulturális kormányzat a most folyó ötéves tervben az országos könyvforgalom 35 százalékos fejlesztését irányozta elő. A szociográfiákban a falvakat többféleképp is jelölik; vannak fejlődő, visszafejlődő és stagnáló települések. Kis- mányok egyik kategóriába sem sorolható. A völgybe szorult, apró erecskékkel átszelt, rendezett, szép kis községnek ugyan mindössze öt utcája van, de a régi falusi házak mellett emeletes épületek is nyújtózkodnak. Az utóbbiak többségét bányászok építik — Komlóra, a Béta-aknára, Szászvárra és a Nagyimányoki Brikettgyárba viszi kora hajnalonként őket az autóbusz. A bánya, dolgozói lakásépítését jelentős ösz- szeggel támogatja —, s így főleg a bányászok építkeznek. A községben munkaalkalom kevés van, — hisz a határt is, amely korábban szántó volt legelővé alakította át a téesz. A nagyimányoki Gábor Áron szövetkezetbe 33-an jármiak innen dolgozni, s 36 a tsz-nyugdíjiasok száma. A falu közelében található 466 férőhelyes tehenészeti telep dolgozói között kevesen ugyan, de kismányokiak is akadnak. Kismányok tehát lakófalu — az eljárók korán indulnak, s későn érkeznek vissza otthonukba. Hétköznapjaikon mindössze néhány órát tö-1Tolna megyében 13 millió 430 ezer forintról 14 millió 936 ezer forintra, 111,2 százalékra emelkedett ebben az időszakban. 1979-re végleges forgalmi adatok még nincsenek, de a három megye könyvesboltjai 1979-ben átlagosan 40 százalékkal több könyvet kaptak, mint az előző évben, ezért remélhető, hogy forgalmuk több mint 10 százalékkal nő. Sajnos, Tolna megyében még így sem lehet az 5 éves könyvforgalom arányos teljesítéséről beszélni. A Könyvért igazgatója felhívta a boltvezetők figyelmét a könyvforgalom emelésének lehetőségére. Szorgalmazta, hogy legyen jelen a boltokban a magyar könyvkiadás teljes tematikai gazdagsága, a bizományosi hálózat juttassa él az olvasnivalót a könyvesboltoktól távolabb eső munkahelyeikre és településekre is. A bizományosok rendszeresen kapják meg a terjesztési adottsátenefc a faluban, s ennek is nagy részét lekötik a praktikus tennivalók a házban, és a ház körül. Még ünnepeik jó része sem itt bonyolódik: az eslküvőt, a névadót is Nagy- mányokon tartják. Napközben, különösen ilyenkor télen alig mozog egy-két ember az utcán. Az asszonyok, a nagyapák, nagymamák, a nyugdíjasok a konyhák melegébe húzódnak, délelőtt ebédet főznék, takarítanak, délután hímeznek, kosarat, demizsont fonnak, gaikJhoz igazodó könyvválasztékot, ne csak a nagy példányszámú szépirodalmi, ifjúsági könyveket, hanem a szak-, a politikai és ismeret- terjesztő műveket is. A tanácskozás második felében Gallyas Csaba, a Mezőgazdasági Könyvkiadó irodalmi vezetője a mezőgazda- sági szakkönyvék szerepét méltatta. Gazdasági életünkben a szaktudásnak, a termelés-technológiai ismereteknek egyre nagyobb a szerepe. Élelmiszer-gazdasági szakembereink tudásukat a korszerű szakikönyvekből frissíthetik fel és gyarapíthatják. A hatékony jövedelmező gazdálkodás ismereteit a mezőgazdasági szakkönyvék is terjesztik. Az előadó részletei te a kiadó 1980-as tervének kiadás politikai koncepcióját, majd a megjelenő szakköny- veket és a februári mezőgazdasági könyvhónap jelentőségét, megszervezéséit ismertette. Seres Antal olvasgatnak, beszélgetnek. Szépen, csendesen telik az élet a faluban, s csak akkor élénkül meg, amikor hétvégeken hazautaznak a városba települt rokonok, ismerősök. No és persze tavasszal, amikor a kertekben is bőven van mit tenni. Nyaranta az egyébként kihalt faluvégi focipálya is hangos; rúgják a labdát, kergetőznek az unokák, akik a szünidőt a nagyszülőiknél töltik. (Kisimányoki magazinunk lapunk holnapi számában jelenik meg.) Kismányok, a lakófalu Kismányoki utcarészlet
