Tolna Megyei Népújság, 1980. február (30. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-24 / 46. szám
Ö^ÉPÜJSÁG 1980. február 24, KUTATÁS ES TER1* 1 'S“ Interjú Leonyid Kiszelevszkijjel, a Belorusz Tudományos Akadémia titkárával Szövetségben a többi KGST-országgal A Német Demokratikus Köztársaság ebben az évben ünnepli fennállásának 30. évfordulóját. A NSZEP IX. kongresszusán hozott határozatok teljesítésében — a fejlett szocialista társadalom építésében — elért eredmények egyik döntő feltételét a szocialista közösség országaival való összefogás, a KGST-hez tartozás, az ország népgazdaságának á Szovjetunió gazdaságával való szoros összekapcsolódása jelenti. A mostani ötéves tervben kitűzött célok elérésének alapját dolgozóink alkotó munkája, többek között az NDK 30. évfordulója tiszteletére meghirdetett munkaverseny képezi. Nemzeti jövedelmünk tíz év alatt (1970—1980) 66 százalékkal növekszik, azaz nyolcszorosa lesz az 1949. évinek. 1980-ban az árutermelés nagysága akkora lesz. mint 1949. és 1955. között egészében volt. A termelékenység az iparban 1980-ban több mint 70 százalékkal haladja meg az 1970-es szintet. A további szilárd társadal- mi-fgazdasági fejlődésben kulcsszerepet játszik a nyersanyag- és energiakérdés megoldása. Országunk érdekelt abban, hogy a jövőben is biztosítsa a növekvő nyersanyagimportot, elsősorban a szocialista integráció alapján. A komplex program megvalósítása során az NDK aktívan részt vesz a fontos integrációs határozatok való- raváltáisábam: a „Szövetség’ gázvezeték építésében, az olajkitermelés növelésében, a valsötvözetek, cellulóz, azbeszt és más alapanyagok tenmelésénék szovjetunióbeli felfejlesztésében. Az NDK a maga részéről jelentősen hozzájárul KGST nyersanyag- és energiabázisának növeléséhez. Az NDK biztosítja a bányaipari berendezések összforgalmának mintegy 33 százalékát, a fémkohászati berendezésék 32 százalékát, a vegyipari gépek 29 százalékát. A vegy ipari termékek cseréjében az NDK aránya 27 százalék. Az NDK gazdasága jelentős mértékben együttműködik a többi KGST-ország gazdaságával. Ezt példázza az a tény. hogy az ország külkereskedelmének' kétharmadát a KGST-országokkal bonyo Irtja le. A nemzetközi szocialista munkamegosztás egyre nagyobb hátás-t gyakorol a népgazdaság egész ágazatainak fejlődésére és távlataira. így például az elektromos energia termelésére A hőerőművek és atomerőművek építése, felszerelése a Szovjetunióval és a többi KGST- országgal közösen valósul meg. A szocialista közösség országainak gazdasági együttműködése különösen eredményes a gépgyártás területén. Az elmúlt húsz évben a KGST-országok gépipari termékcseréje több mint hússzorosára növekedett. Az NDK arra törekszik, hogy a nemzetközi szakosodás és kooperáció útján elsősorban az olyan termékek gyártását növelje, amelyekre nagy a népgazdasági kereslet és amelyek megfelelnek a legmagasabb tudományosműszaki színvonalnak. — A Szovjetunióban minőségi változás megy végbe a tervezés és irányítás célprogram rendszerére való áttéréssel. Hogyan érinti ez a tudományt, mi változik annak tervezésében? — Korábban maguk a tudósok határozták meg, milyen téma megoldásán dolgoznak. Ma a végcélt a tervező szervekkel, vállalatokkal. ágazati tudományos kutató intézetekkel együtt határozzuk meg. Példaként a nagy teljesítményű belorusz teherautógyárat említhetem. Akadémiánk vállalja a tudományos-technikai feladatok megoldását. az ágazati intézetek és a vállalat a tervezést és a gyártást oldja meg. Mindez egységes programmá válik. Az egész munkát egy vezető szervezet hángolja össze. A programot a köztársaság minisztertanácsa hagyja jóvá. Ma 31 országos és 22 köztársasági programon dolgozunk. — A tudósoknak adott feladatok nem korlátozzák a kutató önállóságát? — Az ilyen aggályok alap- 4alamdk. Hiszen a tudósok Saját területükről kapnak feladatot, csak éppen egy konkrét cél érdekében. Ezzel egyszerűbbé válik a kutatási eredmények nem is könnyű alkalmazása, mert azt az állami tervek előirányozzák, s annak végrehajtásáért egy szervezet felel. — Meg lehet-e tervezni egy felfedezést? Nem jelentenek-e fordulatot a célprogramok az alkalmazott kutatások irányába? S nem okoz-e ez károkat az alapkutatásokban? — A felfedezéseket természetesen nem lehet megtervezni, azok a kutatások során születnek, a munka folyamatából erednék, néha azonban a véletlen segíti a tudósok felfedezését. A jelenségek és folyamatok alapkutatását azonban, amelyek lehetővé teszik, hogy alaposabban megértsük a természetet, az élő és az éLettelen világot — lehet tervezni. A belorusz akadémia 20 köztársasági alapkutatási programot hagyott jóvá. Az a véleményünk, hogy ezeket a kutatásókat támogatni, finanszírozni kell, mert éppen az alapkutatások folyamatában gyorsan emelkedik maguknak a kutatóknak a tudományos színvonala, új jelenségeket tárnak fel. amelyeket azután a gyakorlatban lehet alkalmazni. Szakterületemről szeretnék példát mondani. A plazma előállításának különféle módjait vizsgáljuk, s kidolgozzuk az ehhez szükséges automata műszereket. Kidolgoztuk például az építőanyagók plazma-megmunkálását. ami dekoratívvá és tartóssá teszi őket. Ez köztársasági program. Most e programmal összhangban évi néhány millió téglát adó automatizált gépsor készül. Az ott gyártott tégla felülete igen szép, gazdag a színskálája, s ami a legfontosabb, nem igényel vakolást, külső burkolást tartós, évtizedekig nem kell tatarozni. Sokszor azt is nehéz pontosan megállapítani, hol végződnek az alap- és hol kezdődnek az alkalmazott kutatások. Előfordul, hogy azok gyorsan összefolynak, vagy az alkalmazott kutatásokból új tudományos célokig jutunk el. — Hogyan osztják el a rendelkezésre álló pénzt az alap- és az alkalmazott kutatások között? — Körülbelül fele-fele arányban, bár a különböző intézetek köLtségvetése eltérő. A fiziikai intézetben például több alapkutatás folyik, a fizikai-technikaiban különféle fómkutatásokat, vagyis jórészt alkalmazott vizsgá- lódásokat végeznek. — A tudományos technikai haladás meggyorsítását célzó párt- és kormányhatározat előirányozza, hogy a tudományos kutató intézetek és tervező irodák áttérnek a gazdasági önelszámolás munkaszervezésére. Hogyan érinti ez a köztársasági akadémiákat? — A belorusz akadémia hét intézete mellett működik tervező iroda és kísérleti üzem. amelyek teljes egészében önelszámolási rendben tevékenykednek. Ez kedvező forma, amely nagy tervezőirodák fenntartását teszi lehetővé. A tervezőirodák nemcsak gazdasági szerződések alapján működnek, hanem azok teljesítésével az intézetek termelési bázisait is segítik fejleszteni. Éppen ezért érdekeltek is ilyen munkaszervezésben. Az akadémiai intézeteknek persze bizonyos mértékű költségvetési ellátásra is szükségük van. de költségvetésünk felét a szerződéses munkákból fedezzük. Az akadémiai tudomány fő feladata az alapvető problémák megoldása. Ezek végső szakaszán kötik meg a kutatási szerződéseket, amikor már látható a megoldás és világos, hogy a munkák mely részét bocsáthatják a gyakorlat rendelkeziésére. A Self—1 batiszkáf Miről híres Mátészalka? Mátészalkán állítólag arra a legbüszkébbek, hogy a mai Magyarorszá" területén ennek a városnak volt először közvilágítása, 1888-ban. S akinek erről dicsekednek, meggyőződhet e jelentős dátum hitelességéről a Budapesti Elektromos Művek Kazinczy utcai bemutatótermében. ahol a Magyar Elektronikai Egyesület gazdag gyűjteménye vonultatja fel az elektrotechnika fejlődését. 1875-től, a hazai villamos energia bevezetésétől, 1935-ig. A Jedlik-teremben a magyar elektrotechnika nagy alakjaival, így többek között Jedlik Ányos István. Ganz Ábrahám, Mechwart András, Déri Miksa, Bláthy Ottó, Kandó Kálmán, Puskás Tivadar és Bródy Imre munkásságával ismerkedhetünk meg. A Ganz-teremben pedig a villamosgépek fejlődésitörténetét szemléltetik a korabeli fotók, különböző rendeltetésű gépek, motorok, transzformátorok, generátorok és áramváltók. Ugyancsak itt mutatják be a mai Beloiannisz Híradástechnikai Gyár és az Egyesült Villa- mosgépgyár hajdan volt elődjét, a Villámvilágítási és Munkaáttevő Gyárat, ahol 1886-tól a világon az elsők között már szénszálas izzólámpákat gyártottak. A múlt század nyolcvanas éveitől kezdve gyorsan terjedt a A Bláthy—Déri—Ziper- nowsky-féle transzformátor várösi közúti villamos közlekedés. Budapesten sokáig féltették a városképet a felső vezetékektől, ezért a vágányok alatti csatornákban helyezték el a munkavezetékeket, melyekkel a kocsik által vontatott áramszedők érintkeznek. A felső vezetéktől való idegenkedésnek azonban volt előnye is. Ezért építették meg nálunk először a kontinensen az első földalatti vasutat, mely nagy feltűnést keltett a millennium idején. Ki gondolná például, hogy már a század elején felvetődött a gondolat, hogy a villamos energiátme csak fűtésre, hanem hűtésre is használják. Pedig a Déri-teremben bemutatott korabeli Bosdh abszorpciós rendszerű hűtőgép erről tanúskodik. s ugyancsak a Déri-teremben látható az a forróvíz-tároló, mely alig különbözik, a mai modern utódaitól, pedig 1931-ből származik. S ezek után azon sem lehet csodálkozni, hogy egy század eleji villamosított konyhát is berendeztek a terem egyik sarkában, s hory a bemutatott készülékek tanúsága szerint már a húszas évékben megtervezték a kaputelefon elődjét. . A Bródy-teremben a köz- és díszvilágítás kezdeti korszakával és fejlődésével ismerkedhetnek meg a kiállítás látogatói. Különösen a fiatalok érezhetik magúkat a régi filmek világában, amikor láthatják az ezerkilenc- száztízes és -húszas évek különböző típusú légüres, szénszálas izzólámpáit, ugyancsak a századelőt idéző, szecessziós közúti lámpákat és a különböző kapcsolóval ellátott fali és talpas foglalatokat. Az 1920-as években azonban már megjelentek a mai értelemben vett világítóreklámok. Amikor pedig a francia Claude feltalálta a neoncsövet,, az 1920-as évek végén teljesen forradalmasítva a reklámvilágítást s ezzel megalapozva a mai. korszerű közvilágítás alapjait is. S a kiállítás utolsó állomásaként a villlamosság fejlődését a Bláthy-teremben így foglalják össze a tablók adatai: a közhasználatú villamos energia-szolgálta tás 110 V feszültségű egyenáram-rendszerrel kezdődött Később tértek át a kétszer 110, majd a 150 és a 220 V feszültségű rendszerre. Budapesten az 1920-as évek végén már annyira megnövekedett a vi'llamosenergia- fogyasztás, hogy 30 kV-os alaphálózatot kellett építeni. A Tatabánya—Tokod kő zötti energiaátviteli rendszer számára épültek az első hazai 60 kV-os kapcsolóberendezések. A bánhídi erőműből két 110 kV-os feszültségű, két rendszerű szabad vezeték szállította a villamos energiát Budapest és Győr .meglévő erőműveinek, valamint biztosította a Budapest —Hegyeshalom közötti villamos vasútvonal energiaszükségletét." A Bánhida— Budapest közötti 110 kV-os távvezeték a későbbi országos hálózat első vezetékeként épült 1929-ben, s ma is üzemben van. A kiállítás anyagából kitűnik, hogy az országos távvezeték-hálózat állandóan fejlődik és minden irányiban csatlakozik a KGST Egyesített Energiarendszeréhez. A hazai hálózat gerincét és a jelenlegi nemzetközi kooperációs összeköttetéseket 400 kV-os távvezetékek alkotják, de már épül a Szovjetunió déli energia- rendszeréhez csatlakozó 750 kV-os távvezeték is, mely a Szovjetunió után a második lesz Európában. ÁGH TIHAMÉR Korabeli metszet a Puskás-féle telefonközpontról Bláthy Ottó árammérője Az ember régi törekvése, hogy lejusson a tenger mélyére és a saját szemével győződjék meg az ott láthatókról. Nagy Sándor (i. e. 356—323) állítólag már több búvárt bocsátott Arisztotelész rendelkezésére, sőt a hagyományok szerint ő maga is leszállt a tengerbe egy búvárharang belsejében. Hosszú utat tett meg azóta a búvártechnika és sokat fejlődtek a búvárfelszerelések is. Ezek fontos segítséget nyújtanak a tenger kincseinek a kutatásában és kitermelésében. A Szovjetunióban 1966-ban kezdték meg a tartós merülési kísérleteket a Feketetengeren az Ichtiandr—66 és a Szadko—1 berendezésekkel. A szovjet víz alatti la- | boratóriumok . függőleges irányban változtatni tudják a helyüket. A továbbiakban a Szadko—3 kísérletei során a csoportok 14 naponként váltogatták egymást. Nagy előrelépést jelentett a Csernomur víz alatti állomás kipróbálása. A vízszintes henger alakú víz alatti házban lakó- és mun- | kaihelyiséget rendeztek be. önállóan képes leszállni a mélybe, majd ismét feljönni. és több napig üzemelhet saját áramforrásai segítségével. Ez azért fontos, mert a korábbi tapasztalatok szerint a víz alatti házak legkritikusabb pontjai az elektromos árammal és a légzési gázzal való ellátása volt. Ezt az | anyahajóval való felszíni ösz- széköttetés biztosította, vihar esetén azonban a vezetékek könnyen megsérülhetnek és ez katasztrófát okozhat. Az amerikaiak egyik kísérlete során négy aquanauta I 59 napig tartózkodott víz alatt 13 méter mélységben a Tektike I. program keretében. A következő lépés az volt, amikor az amerikai Aegir állomáson 157 méter mélységben 6 búvár 5 napot töltött a Hawai-szigetek közelében. Nemrégiben fejeződtek be sikeresen az első kísérletek a szovjet Távolkeleti Intézet munkatársai által szerkesztett és épített mélytengeri búvárhajóval, a Self—1 elnevezésű batiszkáffal. A különleges berendezés két főnyi személyezetével 500 méteres merülésre képes a tengerfenék, a „self’ vizsgálata céljából. A tudósok természetes körülmények között ellenőrizték a berendezés műszaki képességeit, egész sor tengerfenék-vizsgálatot végezve el.
