Tolna Megyei Népújság, 1980. február (30. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-24 / 46. szám
1980. február 24. "ivEPÜJSÄG 9 V m ii Bohemia fővárosában Régi lakóházak az óvárosban Járom az Óváros kockaköves, ódon utcáit. Barokk homlokzatú házaik, cifra címerekkel, gótikus árkádok, díszlkutas udvarok, fél.homá. lyos átjáróházak, hívogató, kisvendéglők követik egy-” mást, olyan hangulatot teremtve, mintha megállt volna az idő. A csehszlovák főváros -télen is csodálatos, illik rá az elnevezés: a Városok Anyja, Arany Prága. A kőbe merevedett múlt patinás varázsa Csehország régi latin nevét juttatja eszembe: Bohemia. Ezzel áttételesen a jó értelemben vett bohémséget, mely elválaszthatatlan Prága legrégibb városrészeinek kedélyes, bájos romantikájától, az Óvárostól, az Újvárostól, a Kisoldaltól és a Hiradzsinrtól. Prága igazi műemlékváros: a román, a gótikus, a barokk, a rokokó, a klasszicista, az empire, az eklektika, a szecesszió építészeti stílusát szinte érintetlenül őrzik a falak. Aki csak egy napot is töltött Prágában, s látta a Ka- rolinumot, a Régiúj zsinagógát, a Károly-hidat, a' Szent Vitus székesegyházat, a Királyi palotát, bebarangolta a várat — már képet kaphat a felbecsülhetetlen értékű nemzeti kincsek gazdagságáról, amelyet egy egész évezred hagyott az utókorra. Igaz, meg is tesznek mindent azért, hogy műemlékeiket ne » r m ' Téli álomban a Moldva folyó. A háttérben a prágai vár i A XIV. században épült torony a IKároly-bfd egyik kapuja tegye tönkre a romboló idő. Erről tájékoztatott dr. Otiiie Svoboda, az Állami Műemlékvédelmi Központ igazgatónője. — Csehszlovákiában 45 ezer műemléket tartunk nyilván a földszintes házaktól a várakig, 45 műemlékvárosunk van, s csupán Cseh. országban 2200 kastély és 6000 templom, kolostor fenntartásáról kell gondoskodnunk. Éves költségvetésünk meghaladja a félmi'lliárd ko. rónát: csak Prágára 220 millió koronát áldozunk. Félmillió műemléki tárgyat, másfél millió kódexet, régi krónikát őrziink — ezeket restaurátoraink állandóan gondozzák. Nyaranta hatmillió turista keresi fel a vidéki várakat, tehát munkánk nem hiábavaló. Szakemberképzésünk magas színvonalú; számos intézmény foglalkozik rekonstrukcióval és restaurációval. A műemlékvédelemben törvény: az épület eredeti stílusától nem szabad eltérni. Mielőtt a szakemberek hozzákezdenek a felújításhoz, történelmi leírások, festmények és más dokumentációk alapján elkészítik a rekonstrukciós terveket. — Milyen Prága műemlék- védelme? — Sikerül versenyt futni az idővel. A fő problémát nem a pénz okozza, hanem az építési kapacitás, hiszen lassú, munkaigényes feladatokon dolgozunk. Már elkészült a következő ötéves terv egységes városrendezési, fejlesztési programja, ebben a műemlékegyüttesek ki. emelt helyen szerepelnek. Szeretnénk, ha a történelmi városrészekbe még jobban visszatérne az élet. — Mennyire szeretik, védik a prágaiak történelmi örökségüket ? — Nem talál olyan prágait, aki ne lenne büszke arra, hogy itt él. Az évszázad eleje óta — társadalmi erők be. vonásával — működik a „Ré gi Prágáért” nevű kilob: 500 műemlékőr aktivistájuk van, alkik rendszeresen ellenőrzik a magántulajdonban lévő régi házakat és jelentik a műemlékvédelmi központnak, ha az utcakép történelmi jellegét megbontó építkezést látnak, vagy már restaurálásra kívánkozik egy épület. Simég valami: nálunk a gyerekek már az iskolában megtanulják becsülni történelmi értékeinket, szinte beléjük ivódik a műemlékek szeretet«. Ezért tudják majd felnőtt korban is tisztelni és őrizni a nemzeti kincseket. HORVATH ANITA Lengyelország egyik legfontosabb könnyűipari ágazata a lenifeldolgozás. Napjainkban a világ 50 országa vásárol lengyel lenárut, elsősorban a Szovjetunió és az Egyesült Államok, de Kanada, Japán, Ausztrália, Új-Zé- land és a Közös Piac tagországai is. 1976 óta Lengyelország a világ legnagyobb len- áru-exportőre, pamutvászon termelésével pedig a ranglista második helyén áll. (E téren a világ össztermelésének 11,2 százalékát adja.) Érthető tehát, hogy a lengyel üzemek, dolgozók komoly gyártási tapasztalatokkal rendelkeznek. Ezeket szívesen megosztják a szocialista közösség tagországaival: így Lengyelország és Magyarország között is évek óta folyik tudományos-technikai együttműködés a len és a kender termelésében és feldolgozásában. A 31 vállalatot összefogó lengyel lenipari egyesülés és kutatóintézetei hasznos kapcsolatokat alakítottak ki a Lenfonó és Szövőipari Vállalattal és a Szegedi Kender- fonó és Szövőipari Vállalattal. A közösen, végzett munka mindenekélőtt a lenfajtáik szelekciójára, a különböző kultúrák termesztési technikájára irányul, de tapasztalatcsere folyik a lenáztatás technológiája, a pamutszál- előállítós, illetve a gyapottal és poliészterrel kevert len. kelmék festéstechnológiájára és kikészítése fejlesztésében is. A lengyel és magyar szakemberek nagy figyelmet fordítanak a kenderre is. Ezt eddig csupán olyan célokra használták fel, amelyekre sajnáltak más természetes fonalat alkalmazni. Jelenleg vizsgálják a kenderszál előállításának technológiáját, s kutatásokat folytatnak a kenderkóc fonásával, szövésével és kikészítésével kapcsolatban is. Vlagyimir Buharin soha nem vesztette el reményét, hogy egyszer találkozhat azokkal az emberekkeL, akik 1945 kemény telén Magyarországon megmentették életét. A helység és megmentéi nevére azonban nem emlékezett. Múltak az évek. * ... Akikor egész nap hullott a.hó. Egy fánál feküdt amelynek érdes kérge hűtötte lázban égő arcát. Elvesztette eszméletét. Amikor magához tért, hallotta, hogy a szomszédos úton páncélosok haladnak. Németek! Tudata tisztán működött. Megkísérelte megmozdítani sebesült lábát: „mozog” — észlelte megkönnyebbülten. Eltelt a nap. A tiszta téli csendben hirtelen szekérzörgés és lódobogás hallatszott. Felemelte a fejét és egy szekeret látott. Egy nő hajtotta. Minden erejét összeszedve nagyot kiáltott. Az asz- szony megállt, körülnézett, odafutott hozzá. Vlagyimir Buharin megpróbált felállni, nem' tudott. A nő támogatta. Soha nem felejti el, nagy szürke szemét, amelyben fájdalmat és szánalmat látott. A falusi iskolában bújtatták, ahol már egy másik szovjet katona, Nyikolaj Bogdanov őrmester is feküdt. Tüzet gyújtottak a kemencében. A katonákat a padkára helyezték, betakarták. Micsoda nagyszerű meleg volt. Évek múlva is fel- forrósítja az embert. — Ez a magyar asszony a szó szoros értelmében másodszor ajándékozta nekem az életet — mondja Buharin. ♦ Nemrég múlt 57 éves. Szibériában, Novoszibirszkben lakik, a Szovjet Tudományos Akadémia szibériai tagozata egyik kutató intézetének osztályvezetője. Két felnőtt lánya van, unokája már járni tanul. Anniikor kitört a háború, Vlagyimir Buharin a technikum harmadik osztályába járt. A gyalogsághoz került közkatonaként. Harcolt Sztálingrád alatt, megsebesült, kitüntették. A háború során eljutott Magyarországra, itt a Dunán végrehajtott sikeres átkelésért megkapta a Nagy Honvédő Háború II. fokozatának Érdemrendjét. Dunapentele körül az ütközetben, amelyet a kitörni készülő németek egyik csoportjával vívtak, súlyosan megsebesült és az ellenség hátországába került... A magyar parasztok három napig rejtegették az iskolában a sebesült szovjet katonákat. Negyedik napon kitárult az épület ajtaja, és a küszöbön megjelent egy szovjet harckocsizó. 1945. január 23-án Molnár Frigyes és Fazekas Mihály magyar parasztok elvitték a sebesült katonákat a zászlóalj egészségügyi pontjára. A szovjet katonák szerettek volna valamit ajándékozni megmentőiknek, de Vla- gyimírnek nem volt semmije. Hirtelen támadt egy gondolata: mi lenne, ha azoknak, akik megmentették, Tóbei Katinak és Kerék Rózának, s azoknak is, akik sebeiket bekötözték, akik az iskolában rejtegették őket, adna egy papírt, amelyen pecséttel megerősítve az állna, milyen emberségesek voltak. A dokumentumot megírták. Alján ott a dátum: 1945. január 23-a, és az egészségügyi szolgálat egyik hadnagyának sietős aláírása, aki a sebesülteket gondozásba vette. Ez a dokumentum segített abban, hogy Vlagyimir Buharin és megmentői, ha nagy sokára is, de mégiscsak találkozzanak. ♦ Buharin 32 év múltán jutott el ismét Magyarországra. Megnézte a falut, amely azóta nagyot fejlődött. A Magyar —Szovjet Baráti Társaság ünnepi gyűlésén ezt mondta: „Fejet hajtok falujuk minden lakója előtt, és mindenkinek köszönöm, amit akkor értem tettek”. Látogatása során eljutott az emlékezetes helyre, ahol átkeltek a Dunán, felkereste Mohácsot, Pécset, Paksot és természetesen Budapestet. Sok felvételt készített. A következő évben Vlagyimir családjához Tóbei Kati fia, István és Kerék Róza lánya, Gizella érkezett vendégségbe. István és Gizella-gyorsan összebarátkozott Buharin lányaival. Mintha régóta ismernék egymást. Mintha nem is először találkoztak volna. És valójában: először találkoztak? Hiszen az az 1945-ös esztendő szüleik között eltéphetetlen szálakat szőtt. G. GERASZIMOVA APN—KS Kemizálási program A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság szántóföldjeinek területe kicsiny, mivel az ország négyötöd része hegyvidék. Ezért a mezőgazdaság egyik legfontosabb feladata a megművelt föl'*' növelése, gépesítéssel, talajjavítással és kemizálássall. Ez utóbbinak különösen nagy jelentőseget tulajdonítanak. Az élenjáró kémiai üzemek közé tartozik a Hünnami Műtrágya Kombinát, ahol sikerrel old ják meg a termelő, berendezések hatékony kihasználását, s állandóan növelik a munka termelékenységét. Az elsők közt van az Ancszsuban működő Vegyipari Kombinát és a csihon- szuji és a sziuncshoni műtrágyaüzem is. 1979-ben — 19774hez képest — 23 százalékkal nőtt a műtrágyagyártás: a KNDK szántóinak minden hektáfjá. ra közel másfél tonna műtrágya jutott. Az 1978-íót 1984-ig terjedő hétéves tervidőszakban a már működő vegyipari üzemek modernizálásával és termelőkapacitásaik bővítésével, valamint hazai nyersanyagot hasznosító új foszfor- és káliiműtrá- gya-ibázisok létrehozásával egy hektár rizsre vagy szárazon .művelt földre több mint 2 tonna műtrágya jut. A plovdivi Lamartine-ház Alphonse de Lamartine, a nagy francia költő és politi- Tcus, a francia romantika egyik első képviselője (1790 —1869) utazásai során 1833- ban Bulgáriában időzött. Plovdivi tartózkodásáról „Keleti utazás” című úti- naplójában sok rofconszenv- veä, érdekesen számol be. Az a plovdivi ház, amelyben va. lalba Lamartine lakott, ma a Bolgár Írószövetség otthona, de nemcsak nevében — Lamartine Ház — őrzi egykori híres lakója emlékét. Termeinek egyike a költő életét és műveit bemutató kiállítással is várja látogatóit. A Lamartine-toiállítás nemrégen újabb értékeikkel gazdagodott. Jean-IPierre Michot professzor, a Hachette kiadó vezérigazgató-helyettese, amikor Rlovdiivba látogatott, a városnak ajándékozott egy bibliográfiai ritkaságnak számító forrásmunka-gyűjteményt és Lamartine-nak a Hadhette-kiadóvai folytatott levelezése fotókópiáit. v Lenipari együttműködés
