Tolna Megyei Népújság, 1980. február (30. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-21 / 43. szám
1980. február 21. NÉPÚJSÁG 3 A tomerömü-épitkezés Fidel Castro brigád: „Uszodát a paksi ifjúságnak” „Pakson dolgozunk, a városnak kell segítenünk!” iNem itudom elhallgatni; szerencsés embereknek tartom a paksiakat. Ide az ország száz és száz településéről olyan emberek érkeztek, akiik tenni is kívánnak a településért. De erről majd később. Az atomerőmű-beruházás szakszervezeti intézőbizotitsá. gának irodájában Csizmadia Endre titkár a tárgyalóasztalra teríti ki a napokban érkezett leveleket, jegyzőkönyveket, a szocialista brigádok felajánlását az MSZMP XII. kongresszusának és hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére. Az eddig összesített adatok alapján mintegy ötezer munkás, technikus, mérnök, alkalma- ziotit jelentette be, hogy részt kíván venni a Sziklai Sándor brigád által javasolt tizenkétszer harmincöt perces ak_ ciában. — Még nem teljes a létszám — mondja Csizmadia Endire — hiszen a folyamatos munkarend miatt a pihenőn lévő brigádok és kollektívák később tárgyalják meg a felhívásit, majd azt egyeztetik a vállalat többi brigádjával és csak azután tudnak csatlakozni. Jelentős eredményt sejtet a paksi csatlakozás, ma már tízezer ember dolgozik a beruházáson. Ha ennek a létszámnak csak a fele vesz részt kommunista műszakon, akkor is több százezer forint munkabér kerülhet a gyermekintézmények fejleszitésé're szolgáló pénzalapra. Ismét a szakszervezeti intéző bizottság titkáráé a szó; — Nálunk nem lehet átvenni azt a javaslatot, hogy március 22-én és 29-én dolgozzanak a brigádok, hiszen a folyamatos munkarend minden vállalatnál másképp alakítja a szabadnapokat. Ezenfelül minden munkahe, lyen egyeztetni kell a teendőket, mart egyik vállalat kapcsolódik a másikhoz. Tehát munkaterületet és természetesen munkát kell biztosítani minden brigádnak. Legtöbb vállalatnál összegzik a jelent, kező briigádök felajánlását és ide, az intéző bizottsághoz már mint együttes vállalati csatlakozás érkezik. Jelentős azoknak a száma, akik nem brigádban dolgoznak, de mégis bejelentették, hogy részt kívánnak venni a 420 perces akcióban. Az asztalon lévő papírhal- mazbój Csizmadia Endre a VEGYÉPSZER Vállalat felajánlását veszi elő, mint követendő példát. Erről beszél, gettünk később Makovndk Istvánnal, a VEGYÉPSZER munfeaverseny-felelősével. — Nálunk a Fddel Castro brigád jelentette be elsőiként csatlakozását, majd ehhez tett újabb felajánlást a paksi kirendeltség 18 brigádja, ösz- szesen 270 dolgozó. A VEGYÉPSZER dolgozóinak nyolcvan százaléka brigádtag, de természetesen brigádon kívüliek is jelezték, hogy részt vesznek az akcióban — mondja Makovnik István és invitál, ismerkedjünk meg a Fidel Gastro szocialista brigáddal, a felhívás elindítójá. val. Csendesen szemerkél az eső. A brigád munkahelye a szabad ég alatt van. A reaktor épülete előtt szerelik, he- gesztiik a hatalmas krómacél tartályokat, amelyekbe a mű. ködés során szennyezett anyagok kerülnek majd. A brigád tavaly augusztusban érkezett Paksira, addig Lenin- városban, az Olefin-program megvalósításán dolgoztak. Az átlagos é’étkor jóval a harmadik X alatt van, a legfiatalabb 19, a legidősebb 30 éves. Lakóhelyük Tiszakeszi, Leninváros és Kazincbarcika. — Nem rendikívüli dolog ez mondja Molnár Sándor, a brigád vezetője. Az első mondatokat nehezen értjük a munka zajában. A tartályon dolgoznak és egy-egy kalapácsütés, hegesztési varrat- ellenőrzés élesen belehasít dobhártyánkba. Ahogy múlik az idő, csökkennek a zajok, a brigád tagjai körbefognak bennünket, egyetértő bóloga. fással nyugtázzák a brigádvezető szavalt. Ezért irigylem a paksiakat. Olyan emberek fognak ösz- sze a város fej feszítésének ér. dekében, mint Molnár József első osztályú hegesztő, Lőrincz József csoportvezető, Balogh Sándor lakatos, Ke. rekes József első osztályú hegesztő, Nemes László hegesztő, Losonczi Ferenc csőszerelő, Szabó Gábor csőszerelő, Balogh János lakatos, Hagy- mási Sándor csőszerelő, Szántó Miklós első osztályú hegesztő, Venczal János hegesztő és Majoros István betanított hegesztő, a Fidel Castro brigád tagjai. A felajánlásuk a következő: a kommunista műszakok bevételét a város gyermekintézményeinek fejlesztésére adják át a tanácsnak. Ezenkívül vállalják, hogy egy ezer négyzetméternyi területű ra. kodó- és szerelőteret rendibe tesznek, az ott lévő használa. ton kívüli anyagokat rendezik. Ehhez csatlakozott eddig már a VEGYÉPSZER kollektívája. De folytassuk tovább a beszélgetésit. — Sorra vettük a város gondjait. Tudjuk, a fejlődés több iskolát, óvodát, bölcsődét igényel. Ehhez pedig nekünk építőknek is hozzá kell járulnunk — mondja a brigád vezetője, majd így folytatja: — Van egy másik tervünk, de ahhoz hosszabb előkészület kell. Pontosabban annak megvalósításához nem elég csak a felajánlás, hanem meg kell nézni a lehetőségeket is. Tudjuk, hogy nincs Pakson a Dunán kívül úszási lehetőség. Tudjuk azt is, hogy a tanácsnál már foglalkoznak az ügygyei, de először tanulmánytervek, a vízszerzési lehetősé, gek felmérése szükséges. Azt is tudjuk, hogy ez a város még ezután is dinamikusan fog fejlődni, az építőknek legalább tíz évre lesz itt munkájuk. Ügy gondoltuk, hogy legjobban akkor segítünk, ha egy uszoda létrehozásán fáradozunk és ehhez mozgósítjuk az erőmű építőinek sok ezres táborát. — Egy ilyen uszoda 30—40 millió forintba kerül és évekig épül. — Tudom. Ezért, kell körültekintően megfogalmazni majd a vállalást. Most azon a szinten állunk, hogy a brigád minden tagja évenként 20 forintot befizet ilyen célra, ső,t a VEGYÉPSZER többi brigádja is. Felkértük a szakszervezeti intéző bizottságot, hogy erről tárgyaljon> a városi tanács vezetőivel és amennyiben elkészülnek a tervek, akkor a 20 forintokon felül társadalmi munkát is vállalunk. Ez lenne majd a második félévben a plusz- vállalásunk. — Mint már mondottam egy ilyen uszoda építéséhez rengeteg feltétel kell az akaraton és a pénzen kívül. Ezt számba vette a brigád? — Számítottunk arra, hogy a beruházás évekig tart. Ezért az évenkénti felajánlási tervezet. Tudjuk . azt is, hogy nem holnap kezdik építeni. De egyszer kezdeni kell, s mi léptünk ebben az ügyben. A továbbiakban ismét a szakszervezeti bizottság irodájában Csizmadia Endrénél folytatjuk: — Tavaly már a mélyépítők tervezői felajánlották, hogy megterveznének társadalmi munkában egy uszodát. Az idén a Fidel Castro brigád tett javaslatot. Beszéltem a városiakkal, örülnek a tervnek, abban egyez, tünk meg, hogy 1980 második félévében és a 81-'es év első félévében megkezdjük az uszodiaépítés szervezését. Ezért irigylem én a paksiakat... HAZAFI JÓZSEF Fotó: GOTTVALD KÁROLY ajon minek köszönhetik a tanácsok mindennapi életünkben egyre növekvő szerepüket? A választ, úgy érzem, az immár több mint nyolc esztendeje elfogadott tanácstörvénnyel illenék kezdeni, amely jogilag is deklarálta az állam- igazgatás helyi szerveinek önkormányzati jellegét, önállóságát. E magas szintű jogszabály gyakorlati végrehajtásaként a tanácsok egyre nagyobb önállóságot kaptak a területüket érintő döntésekben. Abból a helyes elvből kiindulva, hogy az ügyeket a lakossághoz minél közelebb, lehetőleg már ott kell elintézni, ahol keletkeznek, a megyei tanácsok sorra adták le építési, kereskedelmi, ipar- haitósági és más hatásköreiket a községi, városi tanácsoknak. Ahhoz azonban, hogy a helyi. tanácsok valóban területük igazi gazdái lehessenek, természetesen egy sor fontos feltételt is meg kellett és meg kell teremteni. Itt van például a szakmai hozzáértés kérdése: csupán az adminisztráció felesleges felduzzasztását jelenti akkor leadni egy hatáskört az alsóbb fokú tanácsnak, ha annak ügyintézői képtelenek jogszerű, törvényes», mindenki számára megnyugtató döntést hozni. Hiszen ilyenkor másodfokon újra foglalkozlni kell az üggyel, esetleg elölről kell az egészet kezdeni, s megindul a fellebbezgetés, le- velezgetés. Van azonban egy- olyan terület, ahol egyáltalán nem kell csínján bánni a „hatáskörök” leadásával. Ez pedig nem a konkrét hatóságii ügy intézése, hanem a helyi lakosságot közvetlenül érintő fejlesztési döntések meghozatala. Annak eldöntése például, hogy a vízmű, a járda, vagy a kórház építését támogassák-e előbb a központi és a helyi pénzforrásokból. Egyik városunk tanácselnöke mondta el, hogy náluk az ötéves terv 97 százalékában lényegében — kormány-, tárcaszintű stb. — központi „ajánlás” alapján készül, a városatyák csak a maradók 3 százaléknyi pénz felhasználásáról döntenek. Rögtön hozzátette, hogy az a 97 százalék is alapvetően jó és szükséges célokra fordítódik. Olyany- nyira, hogy egy-egy országos, ágazati elképzelés helyi megvalósítását. a tanács saját többletbevételeiből, a lakosság pedig társadalmi munkával is támogatja. Mindennek ellenére felmerül a kérdés;: miért nem kapnak nagyobb beleszólási lehetőséget, döntési jogkört a helyi tanácsok a területüket érintő fejlesztési kérdésiekben is? Hiszen ezek a testületek, a népképviseleti szervek sokszor bebizonyították már nagykorúságukat, politikai érettségüket, s azt is, hogy képesek saját településükön túllépve országos, társadalmi méretekben is gondolkozni. Természetesen itt mi nem a tanácsi szakemberek, még- esak nem is a végrehajtó bizottság, hanem a lakosság által választott tanácstestület döntési jogkörének további bővítését szorgalmazzuk. Különösen aktuális most erről beszélni, mert több helyen hallani olyan véleményeket: az ország jelenlegi nehéz gazdasági helyzetében az a kívánatos.,' hogy az államigazgatásban a döratéselőkászítés demokratizmusa helyett egyre rnkább a döntések végrehajtásának 'szigorú fegyelme kerüljön előtérbe. Hivatkoznak itt a megnyirbált tanácsi költségvetésekre éppúgy, mint például a fokozott takarékosság követelményére. A demokráciával azonban nem szabad takarékoskodni. Sőt: ennek továbbfejlesztése éppen a jelenlegi nehéz helyzet egyik fontos követelménye. Hiszen gondoljuk csak meg: mennyivel könnyebb az emberekkel még azt is elfogadtatni, hogy kényszerűségből lassúbb lesz a település fejlődése, ha a beruházások fontossági sorrendjéről, a rendelkezésre álló pénz fel- használásáról ők maguk, illetve választott tanácstagjaik dönthetnek. Arról nem is beszélve, hogy a lakosság a nem „felüliről” a helyi tanácsra erőltetett, hanem lényegében maga által megszabott feladatokat sokkal jobban a sajátjának érzi, így azok megvalósításáért nagyobb áldozatokra, több társadalmi munkára is hajlandó. A tanácsi demokratizmus továbbfejlesztése elképzelhetetlen az alternatívák még szélesebb körű alkalmazása nélkül. A tanácstagok testületé csak úgy képes ténylegesen élni döntési jogával, ha üléseire a végrehajtó bizottság több változatú előterjesztéseiket visz,, amelyek közül választani lehet. a hol tényleges szava, súlya, tekintélye van a tanácstestületeknek, ott általában kitűnőek a tanácsok tömegkapcsolatai is. Hiszen a tanácstagoknak a döntéselőkészítés fázisában van miről kikérni választóik, körzetük véleményét, s ha . megfelelően képviselik érdeküket, akaratukat a testületi üléseken, a döntésvégrehajtás során is bizton számíthatnak megbízóik cselekvő támogatására. S erre, úgy 4,űnik, egyre nagyobb szükség lesz a jövőben is. DEÁK ANDRÁS Ülést tartott a szekszárdi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága Tegnap, február 20-án délután ülést tartott a szekszárdi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága, amely ezúttal a műszaki osztály, a zeneiskola és a költségvetési üzem tevékenységéről tárgyalt. A vb elé terjesztett jelentés részletesen elemezte a műszaki osztály feladatait, amelyek igen sokrétűek. Foglalkoznak az építésügyi igazgatással, az émtésfelügyelettel, a városfejlesztéssel, a város- gazdálkodással, a lakás- és kommunális ellátással, a közlekedésfejlesztéssel, a vízügyi és energiaügyi feladatokkal. A végrehajtó bizotttság megtárgyalta és elfogadta a műszaki osztály vezetőjének beszámolóját, s határozatot hozott arról, hogy a lakossággal közvetlenül kapcsolatos ügyeket az eddigieknél is gyakrabban kell azonnal elintézni. Ezenkívül javítani kell az igazgatási és a fejlesztési munkák összhangját, s szükséges a társosztályokkal való rendszeresebb munkakapcsolat. A Liszt Ferenc Zeneiskola tevékenységéről Husek Rezső igazgató számolt be, s Vitéz Zsolt művelődésügyi osztályvezető fűzött ehhez írásbeli kiegészítést. A végrehajtó bizottság elismerését fejezte ki a zeneiskola tantestületének az elmúlt öt évben végzett eredményes oktatónevelő munkájáért és a zenei ismeretterjesztésben nyújtott szép teljesítményéért, örvendetes, hogy Szekszárdon zenét tanuló 585 fiatalnak 52,6 százaléka fizikai dolgozók gyermeke, s ez lényegesen jobb az országos átlagnál. A városi tanács vb-ülésén a jelenlévők elfogadták a költségvetési üzem 1980-as feladattervét, s határozatot hoztak többek között arról, hogy az üzemben folyamatosan végezhető munkáknál vezessék be a teljesítménybérezést. (vitaszek) Modern gépek a Gardénia Csipkefüggönygyárban Másfél év alatt építették fel és határidőre helyezték üzembe Győrben a Gardénia Csipkefüggönygyár új csarnokát. A termékszerkezet korszerűsítése elsősorban a Jacquard típusú csipkefüggöny gyártási technológiát érinti. A korszerű, nagyteljesítményű gépek, kel 1980-ban 3,5 millió négyzetméternyit készítenek.
