Tolna Megyei Népújság, 1980. február (30. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-17 / 40. szám

a népújság 1980. február 17. ----------------­s íkra. Ennek eredményekép­pen a tajgai foglalkozások a fiatalok egy részénél új vonz­erőt nyertek. A felsőosztályos tanulók 18 százaléka nem véletlenül határozta el, hogy életét a vadászatnak és a rénszarvastenyésztésnek szen­teli. A hagyományos ágazatok további fejlődésének nagy­szerű távlatai, vannak. A szakemberek véleménye sze­rint a BAM övezetében a ta­karmánybázis lehetővé teszi, hogy a rénszarvasálílományt öt-hatszorosára növeljék, és a vasúti fővonal közelében fek­vő települések lakosságának jelentős részét helyi terme­lésű, értékes hússal lássák el. Az építkezési munkák be­fejezésével, miként azt a gya­korlat mutatja, a vadállatok visszatérnek korábbi helyük­re. Ha valaki ma a mindösz- sze egy éve üzembe helye­zett 180 kilométer hosszúságú BAiM—Tiindla szárnyvonalon utazik, a vasúti kocsi abla­kából jávorszarvasokat, ne­mes szarvasokat, őzeket lát­hat. A vasúti sínek mellett cobolyok és más értékes pré­mes állat nyomaival találkoz­hat. És nincs már messze az idő, amikor -itt újra fel lehet újítani a vadászatot. Természetes, hogy az öve­zet ipari fejlődése, nevezete­sen a BAM építése más vo­natkozásban is hatást gyako­rol az őslakosság életére. A BAM övezetében végzett szo­ciológiai felmérések adatai szerint az őslakosság fele, különösen a 18 és 30 év kö­zötti fiatalok, jövőjüket az apák és nagyapák hagyomá­nyos foglalkozásának a meg­változtatásával kapcsolják össze. Nem kizárt dolog, hogy az építkezés befejezése után ismét visszatérnek a szülőfa­lujukba, ahol gépkezelőkre, építőkre éppen olyan szükség van, mint rénszarvastenyész­tőkre és vadászokra. A termelés nem hagyomá­nyos ágainak az elsajátításá­val új szakmák jelennek meg a szovhozokban is. így pél­dául mindenfelé épültek és épülnek prémállattenyésztő telepek, ahova szívesen men­nek dolgozni a nők. A Zarja (Hajnal) szovhozban például tejfeldolgozó komplexum épül, amelynek termékeit a BAM „fővárosába”, Tindába szállítják majd. Ez annyit je­lent, hogy az evenk falvak­nak saját állatorvosra, zoo- technikusra, az állattenyész­tő telepeket üzemeltető és ki­szolgáló szakemberekre van szükségük. Megváltozik az őslakosság mindennapi élete is. Az utóbbi két évben a kis településen, Uszty-Njukzsá- ban például minden negyedik család új lakásba költözött. A prémállattenyésztő telepe­ken kereskedelmi komplexum, szolgáltató kombinát, sport- csarnok épült. A legelső ob­jektumok között adták át a televíziós reléállomást, amely- lyel közvetlenül lehet venni a moszkvai televízió műsorát. VLAGYIMIR DOLGODVOROV APN—KS A CINTI tájékoztató­központ Bulgáriában most dolgoz­zák iki a tudományos-tech­nikai (tájékoztatás új orszá­gos rendszerét, amely a •KiGST leendő hasonló rend­szeréhez és az UNESCO UNISIST nevű. hasonló in­tézményéhez csatlakozik majd. A rendszer első .egysége, a tudományos-technikai tá­jékoztatás (központi intézete, a CINTI már működik Bul­gáriában. Az intézet hatal­mas memóriatárolóiban rendkívül sóik információt őriznek a gépgyártás, az elektrotechnika, a távközlés, a fizika, a biológia, stb. te­rületének legújabb eredmé-' nyélről. A CINTI több mint ezer külföldi információs központtal áll cserekapcso­latban. Az épülő Tbiliszi Tbilisziben, a grúz fővá­rosban évente több mint fél­millió négyzetméternyi új la­kást adnak át. Uj gyorsfor­galmi utak és metróvonalak is épülnek, s bővül a szolgál­tatóhálózat. Az építkezések sok gondot okoznak a grúz építészek­nek, mivel különös figyel­met fordítanak a város ősi arculatának megőrzésére. A múlt és a jelen összehango­lása, az új épületek beillesz­tése az ősi város hangulatos utcaképébe, a változatos domborzati viszonyok figye­lembevétele — ez mind a grúz építészek napi feladatai közé tartozik. A város köz­lekedési gondjainak megol­dása sem könnyű. Az építés mellett nagy fi­gyelmet fordítanák Tbiliszi, az ősi Tiflisz történelmi em­lékeinek helyreállítására is. tálatok és saját kutatásaik alapján speciális gázra, a kénhexafluoridra (SF6) ta­láltak, amely mind szigetellő, miind pedig hűtő- és fűtő- tula j donsága in ál fogva ked­vezőbb a levegőnél. Megim- duHt a vita és — valljuk be — jócskán voltak, akik el­leneztek a tervet. A kockázat ugyanis nagy volt: új, eddig ismeretlen úton kellett élindulniok. Nemcsak az idő szorította őket, de jelentős beruházá­sokat kellett megvalósíita- niok, nemcsak az üzemben / Megérte a kockázatot S a merész vállalkozást siker koronázta: a gyár megkezdte az építőszekré­nyekből összeállítható komp. lett kapcsolóberendezések gyártását. Az SF6 nehézgáz az építőelemek méreteinek mintegy tizedére csökkenté­sét tette lehetővé. S míg ré­A miniatürizált magasfeszültségű transzformátorállomás gázszigetelésű kapcsolóberendezése. Néhány cső és há­rom kisméretű építőszekrény — ennyi az egész. „A világszínvonal elérésé­ben sokszor hetek és napok is számítanak” — mondja dir. Ottmar Müller, a Berlim- Oberschöneweidei Transz­formátor Művek kutatómér­nöke. Énről, az idővel való izgalmas versenyfutásról számol be, amikor az állam­tanácsban munkatársaival együtt átveszi az Állami-díj I. fokozatát. A 70-es évek elején világ­szerte valóságos forradalom zajlott le az energiaátvitel technikájában,: 'mindent, ki­sebbíteni, mindalt üirizálni kel­lett. Az üzem azt a felada­tot kapta, hogy a főváros új, 38 000 lakásra tervezett Mar. zahn kerülete számára épít­sen transzformátorállomást. Nagy nyugati konszernek csak a fejlesztés első szaka­szát mintegy tíz évben je­lölték meg. A berlini transz, formátorüzam szakemberei azonban kijelentették, hogy a meg növekedett igényieket régi módon nem lehet többé kielégíteni. Mérnökttársaivlail együtt feladatai kapták az új magasfeszültségű transz­formátorállomás kifejleszté­sét. Kétségtelen,, hogy a leve­gő a legmegfelelőbb szigete, lő, de költséges, ment túl nagy kapcsolóberendezést igényel. Nemzetközi tapasz­(amely annak előtte csupán kapcsOlólkésiaülékeket és nem (teljes transzformátonállo- másökialt épített), de a ko­operáló partnereknél is. A gyár üzemi és pártvezetése azonban felvette a harcot, és érvekkel igyekezett meg­győzni az illetékeseket a terv hasznosságáról. Az ügy a legfelsőbb szintig jutott és a minisztertanács a „gázszi­getelésű kapcsolóberendezés” ügyét központi feladattá nyilvánítottá, és biztosította a megvalósításhoz szükséges milliókat. Ez a kis kapcsolószekrény gondoskodik 38 000 lakás, ipari üzemek és középüle­tek áramellátásáról. Ké­szült a Berlin-Oberschön- weidei Transzformátor­gyárban. A kohászat fejlődése Most folyik a Havanna környéki Jósé Marti Kohá­szati Kombinát rekontsruk- ciója, amely a tervek szerint 1980-ban ér véget. Ennek ré­vén az üzem a kubai kohá­szat központjává válik. A munkálatok során már be­fejezték az új bangerlőüzem és vasöntöde építését. A kombinát területén már épí­tik azt a hőerőművet, amely a kombinát energiaszükség­leteit elégíti majd ki. Az üzem az idén ünnepli fennállásának 20. évforduló­ját — 1959-ben épült fel elődje, a (kis kapacitású vas­öntöde. A vállalat igazi tör­ténete azonban 1962-ben kezdődött, amikor szovjet segítséggel nagyszabású bő­vítést hajtottak végre. A rá következő években a gyár folyamatosan növelte kapa. áfását. Míg 1970-ben a Jósé Marti kombinát évi terme­lése nem haladta meg a 140 ezer tonnát, addig 1978-ban már elérte a 350 ezer ton­nát is. A tervek szerint 1985-ig az évi produktum meghaladja majd a 675 ezer tonnát is. A szovjet segítséggel vég­rehajtott rekonstrukció ré­vén Kuba a minimumra csökkentheti a fekete fémek behozatalát. Hogyan hangolják össze a vidék őslakóinak érdekeit e területek iparosításával? Mi változott e kis népek életmód­jában a nagy építkezések kez­dete óta? A BAM építkezésén még az alapvető munkák megkezdése előtt szociológusok, közgaz­dászok, környezetvédelmi szakemberek tanulmányoz­ták a nagy építkezés lehetsé­ges hatásainak következmé­nyeit észak kis népeinek életmódjára, hagyományos gazdasági tevékenységükre. A vizsgálatok eredményeként a probléma megoldásának két változatát javasolták. Az első változat a BAM nyomvonalának közvetlen szomszédságában fekvő tele­pülések áthelyezését (gyakor­latilag új települések építé­sét) javasolta távolabbi he­lyeken. Azt hinné az ember, hogy az őslakóknak a vasút­vonal építésével kapcsolatos veszteségei teljesen megté­rülnek: a régi helyett új la­kást, jó földet kapnak. Gon­dos tanulmányozás és a he­lyi hatóságok képviselőivel folytatott eszmecsere után azonban ezt a változatot el­vetették. Ha az őslakosság hagyományos életmódját és foglalkozását fenntartották volna, az ilyen települések az őslakosságot elszigetelték vol­na a kulturális és a közigaz­gatási központoktól, ami el­kerülhetetlenül lelassította volna a szociális és a kultu­rális fejlődés ütemét. Ezért a helyi hatóságok döntése alapján a második változatot fogadták el: a te­lepüléseket a régi helyükön hagyták, a hagyományos fog­lalkozásokat azonban korsze­rűsítették. A lakosság többsé­ge — körkérdés alapján — e javaslat mellett foglalt állást. Ma a vadászokat és a rén­szarvastenyésztőket helikop­terek és terepjárók szállítják az állandó jellegű, speciáli­san berendezett termelő bá­zisokra és támaszpontokra, ahol minden feltételt megte­remtettek a normális élethez. Két-három hetenként vissza­térnek a családjukhoz, s a tajgában új csoportok vált­ják fel őket. Ez a megoldás lehetővé te­szi, hogy levetkőzzék a vadá­szok és a rénszarvastenyész­tők évszázados örökségét, a nomád életmódot, amikor — gyakran családjukkal együtt — a jószággal vándoroltak egyik legeltető helyről a má­gebben sok hatalmas porce­lán testre, hosszú rézkábeleik, re, acéltraverzekire és más óriási részekre volt szükség, addáig mindez mia felesleges­sé vált: hossz- és kereszt- irányiban összekötött csövék és három kis bádogszekrény — ennyiből áll az egész. Az új berendezéshez egyetlen. gramm porcelánt sem hasz­nálnak fel, csupán kis mű­anyagrészeket. Az egész anyagszükséglet, egyhanma- da az eddiginek. A rézfel- hiasznállás egykdlenced része a korábbinak. A szerelés is természetesen sokkalta köny- nyetob. A fejlesztés közben 60 .szabadalmat (köztük 14- et külföldön) jelentettek be. Az első berendezés már működik Berlin-Marzahn- ban. Kifogástalanul. Megérte a „kockázatot” — fejezi be a beszámolót dr. Ottmar M'üMer, a berlini transzfor­mátorgyár kitüntetett mér­nöke. g- i­A Szovjetunióban tovább folytatódik Szibéria széles körű birtokbavétele. Gyárak, üzemek, egész ipari komplexumok, vas­utak, műutak épülnek. Kelet-Szibéria északi tajgai területein és a Távol-Keleten például a 3200 kilométer hosszúságú Baj- kál—Amúr vasúti fővonal épül, A BAM olyan területeken halad keresztül, amelyeken evenkek, nanájok, ulcsok, nyivhek; nye- gidalok, orocsok és udegék élnék — összesen mintegy 25 ez­ren. Fő foglalkozásuk ősidők óta a vadászat, a halászat és a rénszarvastenyésztés. Befejezés előtt a Berlin-Marzahn kerületi nagy teljesítményű áramelosztó A kis népek és az iparosítás a Szovjetunióban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents