Tolna Megyei Népújság, 1980. február (30. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-17 / 40. szám
1980. február 17. NÉPÚJSÁG 7 Oj helyzetben — új módszerekkel Épülő négyemeletes ház a szekszárdi Béri Balogh Ádám utcában Amikor a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalatnál az ÉPTEK-et „befogadták” s megalakították a Tolna megyei építőszervezetek ellátására a társulást, érezhetővé is vált az a vállalati magatartás, amelyet korábban Villányi József igazgató vezető munkatársai nevében is így fogalmazott meg: — Minden velünk munkakapcsolatban, lévő céggel, legyen az bedolgozó, alvállalkozó, szubalváilalkozó. vagy ellátó, a kapcsolatot oly szorossá akarjuk tenni, a közös érdekek alapján, hogy eredményesen dolgozhassunk a változó helyzetben. Eddig értünk már el jó eredményeket, de néhány egyeztetés még hátravan. Ám az új helyzetben még további lehetőségek vannak: a gépkölcsönzésben, a részmunkák kiadásában, és a profilunktól „eltérő” vállalkozásra. A „nagy” partnerokkal keretszerződést kötnek, ennek az a lényege, hogy a terv szerinti együttműködést írásban foglalják össze, majd pedig a napi munkák során rendszeresen egyeztetik a végrehajtás eredményeit, netán hibáit. Nehezíti azonban az elképzelések megvalósítását, hogy a termelést befolyásdió néhány alapszabály van csák készen, de végrehajtási utasítása késik. Nyitott kérdés, mi befolyásolja még a kivitelezés során az előirányzott ár alakulását. S különösen a szigorúbb gazdálkodás kerül előtérbe, anyaggal, idővel, munkaerővel, mert az máris biztos, hogy hiába terveztek 1986- ra negyvenmillió forint körüli nyereséget, jó ha tízmillió lesz. Az már bizonyos, hogy a következő években a beruházók jobban meggondolják, mire költik a pénzüket. Másrészről pedig a lakásépítési terv is csökken. így a vállalatnak új „profil” után kell nézni. Számos terv á’l készenlétre arra az esetre, ha váltani szükséges. Néhány új terv: 1. Kétszintes családi házak építése olyan panelokból, amelyeket tízszintes épületek szerelésénél használnak. 2. Vállalkoznak az atomerőműnél ipari munkára, az egyik szellőző elkészítésére. 3. Külföldi építést vállalnak. Mindhárom témában már jó előre haladtak, tehát azt bizonyítják ezekkel, hogy a vállalat felkészült az új helyzetre. Azaz, a közgazdasági szakemberek, a műszaki tervezők több olyan alternatívát adtak az igazgatótanács elé. vitára, majd pedig az igazgatónak egyszemélyi döntésre, amelyek mindegyike „kiút”, s az új helyzetben, az új vállalati magatartás megtestesítője. Pontosabban: bár elég nagy technikai, s emberi apparátus tömörül a vállalatnál, képesek gyorsan mozogni, változni — ez eddig azt hittük, hogy csak a kis üzemek képesek érre. Az ilyen gyors változásra azonban sok milliót kellett addig is költeni, tehát „ára” van annalk. hogy egyik hónapról a másikra embereket, gépeket tudnak — lehet — átcsoportosítani más munkára. Ezek azért következhettek be, mert a vállalat vezetősége mindig azt tartotta a fő koncepciónak, hogy az emberek nagy többsége vegyen részt az üzemi életben, azaz a demokrácia úgy érvényesüljön, hogy a munkahelyen lévő ember, aki közvetlenül érzi a rossz vagy jó irányítás hatását, azonnal ielezni tudja, s akarja közölni véleményét művezetőjével, az igazgatóval. És a másik fontos momentum a TÁÉV mobilitásában: a nyílt, őszinte légkör. Volt szerencsém néhány termelési tanácskozáson részt venni. S örömmel hallottam, amint az építésvezető. a főépítésvezető, majd pedig az igazgatóhelyettesek a helyszínen kértek, s kaptak magyarázatot, s ha lehetséges volt a termelési tanácskozáson azonnal döntötték: gépek, emberék átcsoportosításáról, az anyagellátás, a szállítás javításáról. Villányi József 'gazgató, amint ecseteli a vállalat új magatartását az új helyzetben, örökké vissza-visszatér arra, hogy a társadalmi, tömegszervezeti vezetőségek mill yen jó partnerek, annak ellenére, hogy vita van közöttük a döntések előtt. Legutóbb éppen a dolgozók érdekeltségi formáinak kidolgozása során volt erre példa. Ä gazdasági vezetés azt akarja elérni, hogy az emberek jó előre tudják, hogy egy munkáért mennyi bért kaphatnak, mikorra kell azt befejezni, átadni, s a másik oldalról pedig jön olyan „ellenállás” (azonban inkább az alaposságra való törekvés okaként), hogy az „emberek nem szeretnék ilyen egy ösz- szegben” gondolkodni. Holott ha van egyfajta teljesítménybérezés, tehát a munka mögé oda tudnak sorakoztatni megfelelő szinten bért — bértömeget —, akkor ayitott a kérdés. No de, hogy ez nyitottá, érthetővé váljék, oda kell irányítani az agitá- ció-propaganda fő fegyvereit: ■a meggyőzést, a műszaki intézkedések szükségességének megértését, az átszervezéséket. mindent megmagyarázni ! A több mint háromezer személlyel dolgozó vállalat ma már oly tömeggé ková- csolódott össze, hogy a tett, a tenni akarás egységes, a kivétel — mert ilyen is van — erősíti a tömeget, és a szabályt, valamint a vállalat új magatartásának végigvi- telét, alkalmazását az új helyzetben. PÁLKOVÁCS JENŐ (A felvételéket Tóth László tudósítónk készítette.) Almaszedő szép emlékeim la ni 191* ve»^n fogyott el-az utolsó szem alma aibból jaiIUdr a 73 kilóból, amelyet Mado’csán szedtem tavaly szeptemberben és beraktam a kamránkba. Hibátlan, csodaszép, piros jonatán volt valamennyi, kilónként hat forint 70 fillérért számolva. Szedő embernek kedvezmény jár és válogathat. Szedő voltam naplóikig. Azzal kezdem, hogy az almaszedéshez nemcsak ügyesség, szorgalom és kitartás kell, hanem jó szem és becsületes válogatóképesség, illetve -készség. Az almát úgy válogat ják minden nagyüzemben, sőt az ezzel foglalkozó háztájikban is, hogy külön teszik az export minőségűt, a hazai fogyasztásira valót és a hulladékot. Szigorúak az előírások. Exportra csak az való, ami egyáltalán nem nyomódik meg szedés közben — úgy kell megfogni, ne nyomódjon, tehát egyenként és nem marókszámra — sőt a kocsánya sem hiányozhat ennek a külföldre szánt gyümölcsnek, arról nem is beszélve, hogy folt nem lehet rajta, olyan sem, ami nem betegség, csak szépséghiba. Tehát igen sók a „nem”. Belföldre mehet a többi, ami nem hullott le. Ez az előírás. 'Mennyire tart ja be a szedő ember, aki siet, hogy 'minél nagyobb mennyiség kerül jön a ládáiba, ez változó. Bizony voltak panaszok, bosszarikodások az Igazság Tsz minősítő ellenőréinek körében, főként amikor már 500 ember is kiimenit egy-égy napra Paksról a madocsai almáskertbe, s nehéz volt miaga az eligazítás, reggeli munkába — fasorba — állítás is, nemhogy az ellenőrzés. Pedig hallatlanul fontos, ne sók kivetni való alma kerül jön az export kategóriába, még ha a legapróbb hibáról van is szó. A szövetkezetnék, a tagságnak a pénze függ attól, mennyit tud eladni külföldre. Az almát hó- napókilg tárolják a hűtőházbán, nem indulhat azonnal szedés után külföldi piacra az áru nagyobb része. Hogyám kél! tehát almát szedni, hogy a szedő is jól járjon, meg a gazdaság is? Röviden szólva: két kézzel, mert az „édény” ott lóg az ember szeme előtt, ágra akasztva (kerek vászonzacskó, fönt kör alakú vastag drótra erősítve,« tehát nyitott szájjal, és a füle, megfogható része Ikampós, akasztható). Mindkét kezébe markol egy almát az ember, megcsavarja kissé, így veszi le az ágról, s a kocsány rajta marad. Persze nem dobja bele a zacskóba, hanem teszi. Namánmost, ha nem tudja szabaddá tenni egyik ke. zét az emberfia, mégkevésbé az emberiánya, mert áll a létraszerű bakon és kapaszkodnia kell, hiszen a bak is mozdul időnként, meg az ágakat is húzni kell, ha már az orrunk elől elfogyott a gyümölcs, így bizony szapo- rátlanalbb a munka. Csábító, hogy időnként szinte tépje a gyümölcsöt a siető ember és beleejtse a zacskóba. Nem szabad. Tapasztalatból tudóim, nem ez a megoldás, hanem1 az ügyesség, a jó szervezés, az idő maximális kihasználása. Ez több mindenre vonatkozik. Nem értekezést, még kevésbé tanulmányt' akarok írni, hanem riportot, élménybeszámolót. Odaérek reggel jókor a lenyűgözően nagy madocsai almáskertbe, a Duna mellett végtelenül sorakozó szép fák rengetegébe, megtalálom a tegnapi soromat, de nem Jelem se a bakot, se a szedőzacskót. Amiket pedig tegnap időrabló keresgéléssel szereztem meg. Valaki koraibb volt mia nálam is, s elvitte az eszközeimet. Sok van belőlük, de nem elég, ilyen hadjábatszerűen tóduló szedő- seregnek. A szövetkezet propagandája jó volt, hirdette Pakson, hogy szedőkét keres, várakozáson felüli érdeklődést sikerült elérnie. Viszont ha már odamegy valaki a madocsai határba, természetesen nem küldik haza, még ötszázadik emberként sem. Marad tehát a „létért való küzdelem”, keresni megint bakot, • zacskót, sőt, közben lesben állni ládákért, konténerekért. Utóbbiakat nagy iramban és mennyiségben szállították a gyümölcsös „főutcáján” a tsz ügyes traktorosai és kocsisai, még arra is volt igOndijuk az illetékeseknek, hogy rendszeresen locsolják az úttestet, ne legyen porfelhő a szeptemberi hőségben. De a láda olyan kapós, mint Eszalk-Európában. a magyar jonatán. Nos, megvan minden, vesztettem egy órát, de végre szedő vagyok. Kicsit idegesen dolgozóim, abban a tudatban, hogy ma délután elrejtem az eszközöket és még korábban jövök, ha lehet. Nagyon melegszik az idő, taktikáznom kéll. Bizonyos ideig az árnyékos oldalon szedem az almát, ne fárasSzon a hőség. Vigyáznom kell arra is, elég legyen az ivóvizem egész napra. Másnap minden sikerült. A teljesítményem összehasonlíthatatlanul jobb. Tartalék ládáim voltak, az előkészítésre alig ment el egy kevés idő. És nem kellett kapkodni, jól éreztem magam. Vizet egy egész demizsonnal hoztam, kli tudtam segíteni a szomszédaimat is, ne vesz- szenék szomjan, amíg a szövetkezet kocsisa hoz erre szó- diás balon!. Védőitalt. A kezem és a derekam edzettebb, jól megy a szedés. Elsajátítottam a fogásokat. Nyugodtan beszélgethetek a szomszéd fasorban szedő nénivel. Vagyis, inkább ő beszél. A lánya helyett szed', mert az csak délután jöhet. A háztájiról panaszkodik. Levették a tejzsírí. Tavaly nagyon jó zsírszázalék után kaptak pénzt, most meg sokkal kevesebb a tejzsír, ugyanazoktól a tehenektől. 'Ugyanúgy takarmányozzák őket. Hogy lehet sokkal kisebb? így tartson az ember tehenet?! A másik oldalon a mlai szomszédaim (itt mindegyik nap mások álltak be, egynapos szedőik) öten vannak, vidám népség. A fiátalabfo férfi egyszer kijelentette, ide kellene hívni a szabóicsiakat, nézzék meg, hogyan kell almát termelni. Egyébként ügyesen dolgoztak, hamar felismerték, a szervezésen múlik minden. A legrátermettebbek szedték a magasát, az idős férfi válogatott a ládáknál, mintegy elvégezve a meózást. Nekem is jobb kedvem lett. Annyira belemerültem a munkába, nem értem el az utolsó gépkocsit, ami bevitt volna a faluba. Maradt egy lovaskocsi’, a ládaszállítóik közül. Nem is bántam. Jót beszélgettünk a kocsissal, aztán behívott a házába, megkínált madocsai borral, ami tulajdoniképpen bölcslkei: ott van egy domboldaluk a ma. docsaiatenak, szőlőtermesztésre. A kocsin hárman jöttünk be a faluba: egy fiatalember kucorodott föl a platóra az allmiáskert kapujánál, és amikor elbúcsúztam a madocsai tsz-kocsistól, a buszmegállónál ismét találkoztam a sráccal. Csak így mondom, mert nem látszott többnek 18 évesnél. Elidőzött a presz- szóban, megiszogatta az almaszedéssel keresett pénzt, volt ideje, este már ritkán, jár itt autóbusz Paks felé. Szóval almaszedő volt ő is, egynapos. Nem vitt haza, azaz a kishegyi munkásszállóra se almát, se pénzt. Mint mondotta, elég is volt neki egy nap, vigyáznia kell a kezére, minősített hegesztő az erőműnél. Nyolcezret megkeres a jobb hónapokban, amikor jutalom is jön, meg minden. Madocsára unalmában tévedt. Nincs családja, hazautazni sincs hova abban a négy napban, ami a tíz-, napos kemény műszakot követi. Nem találja minidig a helyét. Kirándult egy napra almáznli. De Madocsa nem neki valló hely, „az almával, keveset lehet keresni”. Jött az éjjeliőr, megszólított. Elmondta, hányán őrködnek az almáskertben, miikor indul kifelé, milyen lopási kísérletek történtek már, jól elszórakoztatott az öreg, amíg be nem futott az autóbusz. Otthon megint az volt az első dolgom, hogy le- V/LIIIUII csutakoltam magam a fürdőkádban. Per- metezőszer pora szállt ránk á fák ágairól, száraz szeptember érlelte pirosba az almát, jó lett volna egy kiadós eső az almáskert fürdetésére, de nem jött meg, csak amikor már valamennyi gyümölcs ládába került. A szedő lemossa a permetport, aztán hónapokig iáik. mároziik. GEMENCI JÓZSEF A panelüzemben
