Tolna Megyei Népújság, 1980. február (30. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-17 / 40. szám
A NÉPÚJSÁG 1980. február 17. alkalmával mekkora tömegeket tudnak megmozgatni. Ott náluk sokkal kevesebb a flegmán, felelőtlenül viselkedő, a gyerekek és a felnőttek is nagyon őszinték és egyszerűek. És bár komolyak, és nagyobb a felelősségérzetük. felszabadultan, jókedvűen. bele tudják magukat élni egy-egy játékba, és mernek gyerekek lenni még a nagyobbak is. Az is tetszett, hogy tanáraik épp úgy kivették a részüket a táncból, a vidám játékokból, mint a tanítványaik. Azt hiszem, sok minden van érzelmi téren és gondolkodásmódban, amit hásznos és jó lenne nálunk is megvalósítani. Azit hiszem, bátran el lehet mondani, hogy szeretetet és figyelmességet nemcsak vendéglátóinktól kaptunk, és nemcsak azért, mert magyar delegáció voltunk. Az orósz emberek kicsit mások, mint a magyarok. Nem a különböző étkezési. öltözködési és más szokásokra gondolok. Ezek mindenütt mások. Ök meleg- szívűebbek, mint mi. jobban figyelembe veszik mások érdekeit és fontosabbak számukra az emberi kapcsolatok. Talán ez a magyarázata annak is. hogy nagyon szerettünk ott lenni velük és nagyon nehéz volt tőlük megválni.” Tavasszal a pervomajszfci- jiak jönnek Tamásiba. A tamásiak nagyon várják őket. Készülnek a találkozóra ismerős és ismeretlen barátaikkal. Teljes szívből szeretnék viszonozni mindazt, amit tőlük kaptak. Azt szeretnék, ha a pervomajsZkijiak legalább olyan jól éreznék magukat a tamásiak vendégeként, mint ahogy a tamásiak érezték magukat testvér- megyénkben. Tamási gimnazisták a híres orosz trojkán nem tudják elfelejteni a visszautat Tambovból Moszkvába. A vonat Pervomajszki- jon ment keresztül. A voiía- ton teázgattak, énekeltek, beszélgettek. Tizenegy óra körül sokan elálmosodtak. Néhányan el is szendered- tek. Szendergésükből kiáltások riasztották őket: „Nézd, itt van Zsenya!” És nemcsak Zsenya volt ott, hanem majdnem az egész pervo- majszkiji iskola. A tamásiak gyorsan magukra kaptak mindent, ami a kezük ügyébe került és. le a vonatról. — Éjfélkor értünk Pervo- majszkijba. Hideg is volt, éjszaka is volt, de ott vártak bennünket a barátaink. Ezt a jelenetet soha nem tudjuk elfeledni! És ismét Moszkva következett. A Lenin mauzóleum, a Kreml, a város. Ismerősi, de a valóságban mégis más épületek és az esti Moszkva, a Lenm-hegyrői. az olimpiai falu... és a hazautazás, az élmények felelevenítése. Pucsli Zsuzsanna így foglalta össze a tapasztalatait: „Nagyon jó' volt érezni, hogy milyen szeretettel gondoskodtak rólunk. És nemcsak a kedves vendéglátás miatt éreztem jól magam. Nagyon tetszett az a mély közösségi szellem is. amit ott tapasztaltunk Nagyon komolyain veszik a gyerekek a rájuk bízott feladatokat, és szíwel- lélekkel hajtják végre. Kezdettől fogva úgy nevelik őket, hogy a közösségi érdekéket fokozottabban szem előtt tartsák Ez lehet a magyarázata annak. hogy jobb. erősebb a munkaszel- lemük. Ezek a gyerekek tényleg nagyon szeretik egymást. Az is nagyon tetszett, hogy például egy rendezvény Tamásiból Pervomaiszkijba Az emlékek megelevenedtek az igazgatói szobában. Tamásiban, a Béri Balogh Ádám Gimnázium diákjai: Varga Júlia, Pápai Zsuzsa, Pucsli Zsuzsanna, Benkő Valéria. Hangácsi Györgyi és Magyar Beáta rövid időt ismét Pervomajszkijban. Tam- bovbain töltött. Ismét átélték azt a decemberi napot, amikor azt mondták a tanáraik: „Lányók, lehet, hogy a szünetet a Szovjetunióban töltjük!” A levél elment, a válaszra vártak. A válasz megjött és két hét alatt minden elintéző- •dött: az útlevél, az autóbusz, a repülőjegy. December 30-án 28 tamási gimnazista: Szabó József (igazgató és Lukácsi Pál tanár kíséretében elindult a Tamási Állami Gazdaság autóbuszán Budapestre. Útközben mindenki arra gondolt: mi lesz a repülőn, milyen lesz oly messze a hazától, Tamásitól, a szülőktől? „Az első csoda a repülőgéppel való utazás volt. A tájak szépsége felülről jobban érzékelhető, mert nagyobb terület látható. Amikor a hosszú út után leszálláshoz készülődtünk. mindenki megbűvölten tapadt az ablakra. Az orosz táj szép- bégé. a hatalmas erdők. a behavazott síkságok, az apró falvak látványa elbűvölt bennünket.” Benkő Valéria írta e sorokat. a „Kilenc nap csoda a Szovjetunióban” című dolgo- zatáblan. Kilenc csodálatos nap kezdődött december 30-án. Moszkvában a pervomajszki- ji iskola igazgatója és a járási pártbizottság osztályveze-helyettese köszöntötte a küldöttséget, majd elindultak az autóbuszok városnézésre. Moszkvát autóbuszból látták, de így is nagyon ismerősnek tűnt. — Szebb volt, mint amilyennek a filmekben, képeken látjuk. És a szovjet emberek is sokkal kedvesebbek vendégszeretőbbek voltak, mint hittük... Moszkvából testvérmegyénk egyik várossá növő községébe, Pervomajszkijba robogott velük. a vonat. Másnap, már a szállodából mentek a hivatalos fogadásra. az iskolába. Az iskolát fellobogózták, az ablakokra macikat, meg mindenféle fir gurákat rajzoltak a gyerekék, így köszöntve magyar barátaikat. A bejáratnál magyar felirat fogadta őket. — Hibátlan! — állapították meg. A többség szemében megcsillant egy-egy könnycsepp. Soha nem hitték volna, hogy egv magyar felirat ilyen megható lehet. A huszonnyolc tamási gimnazista mellé 28 azonos korú szovjet diákot sorsoltak. Soha nem látták egymást, de délután már barátokként vettek részt a vetélkedőn, az esti újévköszöntőn, a bálon, amelyet társasjáték, ajándékozás, táncverseny tarkított. A szovjet gyerekek csárdást tanultaik, a magyarok orosz táncot. Az énekversenyen is váltogatták egymást az orosz és magyar dalok. Játszottak magyar és orosz játékokat és együtt köszöntötték az új évet. — M-i kértük, hogy várjuk meg a két órát. Örömmel tették eleget a kérésnek — magyarázzák. — Eljött a két óra, amikor Magyarországon éjfél volt. És felcsendült a magyar Himnusz. A szovjet tanárok és diákok vigyázzban állták és nézték, mint csorog magyar barátaik szeméből a könny. Megijedtek, de később megértették: messze van Magyarország. Sokan, a tamásiak közül először lépték át az országhatárt. jA szovjet tanárok, fiúk és lányok, nagy-nagy szeretettel vették körül a tamásiakat. Kedvesek voltak. mindig- megkérdezték: hogy érzik magukat magyar barátaik, mit szeretnének csinálni, látni, tapasztalni. Sokszínű, sűrű programot szérveztek. Síelni vitték őket a „közeli” erdőbe. Huszonöt kilométerre a falutól tanították a tamásiakat síelni, akiknek lábán még soha nem volt sítalp. Vidáman telt a nap. Nagy tüzet raktak, saslikot sütöttek. És jött a fénypont: a trojka. A tamásiak csak filmen, képen látták, mint száguld a nagy orosz pusztákon a három ló. hogy röpül a szán, amelyen vidám emberék élvezik a tél —örömét. Most ők is kipróbálhatták. Sok-sok felejthetetlen élményt hoztak magukkal, az üzemlátogatásról, a múzeumból. „Felejthetetlen számomra az az idős, a háború borzalmait átélt katona, aki a pervomajs2Íkiji múzeumban, az egyik teremben megállt a hősi halált halt bajtársai névsora előtt és elnézést kért, amiért itt nem tud beszélni”, — írta dolgozatában Benkő Valéria. A valóságban látták. tapasztalták: milyen mélyen él a szovjet emberekben a háború emléke, a gyűlölet a háború iránt. Nincs oly talpalatnyi hely a Szovjetunióban. ahol ne gyászolnának valakit. A hősi emlékműveken mindig friss virág van. ök is elhelyezték a kegyelet virágait a tambovi emlékművön és eléraékenyültek, amikor az örökláng fényénél, a gyászzenét hallgatva tisztelegtek a hősök előtt. Más volt ez, mint amikor a hősökről olvastak. És más volt látni, testvérmegyénk fővárosának, Tambov- nak az utcáit járni, elmenni iskolákba, üzemekbe, mint hallani, olvasni az itt elő emlberekrőL — Csodálatosan szép sport- bemutató volt a sportiskolában. Volt egy kislány, talán ötéves, az válami csodálatos dolgokat csinált. Most már nem csodálkozunk azon. ha a televízióban egy-egy nagy versenyen a szovjet tornászok mindig ott vannak a 'dobogón ___ K ifogyhatatlanok az élményekből. Azt mondják: soha Emlékkép a pervomajszkiji gyár előtt... Sík terepen már ment a síelés _ született peches Ivan Ivanovics Makuskinnak egyszer A váratlanul a nyakába zúdult a szerencse. — Ó! — sutw\ togta boldogan Ivan Ivanovics, ahogy röptében elkapva óvatosan magához szorította. — Most már sosem válók meg tőle. Semmi pénzért! Amint álmodozva felemelte a tekintetét, a plafonon egy jókora lyukat vett észre. Nyilván a szerencse törte át a falat. „Hm... hm... — tataroztatni kell — gondolta Makuskin. — Jaj de kellemetlen...” Ebben a pillanatban csengett a telefon. A barátja két színházjegyet kínált. Alighogy letette a kagylót, jött a postás és száz rubelt hozott: egy távoli rokona küldte meg régi adósságát. A reggeli lapot kinyitva felfedezte, hogy a lottó tárgynye- remény-sorsolásán egy szál szelvényével pehelykendőt nyert. A hivatalban megtudta, hogy előléptették. Nonna Viktorovna, a gépírónő, aki azelőtt fütyült rá, kedvesen rámosolygott és kacéran értésére adta, hogy már időtlen idők óta nem volt moziban. Az ámuldozó Ivan Ivanovics az egész napot szinte álomban töltötte, és csak odahaza jutott eszébe ismét a lyuk. — Ez most már gyerekjáték! — rikkantotta vidáman. — Először is be kell szólni a házkezelőségre. Hol is a telefonszámuk?. .. Telefonálásra azonban már nem maradt ideje, mert kopogtak az ajtaján. A lakás állapotát ellenőrző technikus érkezett. — Nincs valami panasz? Makuskin a mennyezetre mutatott: — Be kéne csinálni azt a lyukat... — Meglesz — válaszolta készségesen a technikus és megkérdezte: — Bottal ütötték ki? — Nem, dehogy — ijedt meg Ivan Ivanovics. — Egyszerűen csak... tudja... onnan zúdult rám a szerencse. — Értem — kacsintott a technikus —, nyilván odafent egész éjjel táncoltak. Huligánok laknak ott. — Ugyan, dehogy! — morogta Ivan Ivanovics. — Egy idős professzor. Szerintem táncolni sem tud. Magától omlott le... — Magától nem omlik le — ingatta a fejét a technikus —, mivelhogy két éve volt a felújítás. Senkinél se omlott le azóta semmi. Az ön esete az első. De ne nyugtalankodjék. Rögtön felmegyünk ehhez a profhoz, jegyzőkönyvet veszünk fel. Ha nem táncolt, akkor a feleségét taposta, vagy mi a fene. Szóval, bírósági úton kötelezzük, hogy javíttassa meg önnél a plafont. — A professzor nem hibás — mondta Makuskin. — Inkább megjavíttatom a saját költségemre. A szerencse — Ahogy gondolja — vont vállat a technikus. — De figyelmeztetem, hogy két hét múlva a házkezelőség ellenőrzést tart. Ha addigra nincs kijavítva, önt fogják megbüntetni... Távozása után Ivan Ivanovics megvakarta az üstökét és nekiállt, hogy kikeresse a lakáskarbantartó vállalat számát. Tulajdonképpen nem is kellett keresgélnie: a telefonkönyv éppen a szükséges oldalon nyílt ki. — Egy kis javításra volna szükségem — szólt a kagylóba Makuskin. — Parancsoljon — mondta szívélyesen a rendelésfelvevő. — Hány szobáról van szó? — Egyről... — Csak egyről?... Na persze, nyilván a konyhát meg az előszobát is... — Nem, kérem, csak a szobában van javítani való... — Hm, kevés... No jó, azért feljegyzem. Parkettázás? Falfestés? Tapétázás? Leválasztás? — Egyik sem — mondta elhaló hangon Makuskin. — A plafonon kellene egy lyukat betapasztani. — Mit képzel — fortyant fel a nő —, egy nyavalyás lyuk miatt egy egész brigádot küldjünk oda?! — Egy embert nem lehetne? — Nem! Mi már réges-rég rátértünk a komplex módszerre. Teljes tatarozást végzünk. A maga vacak lyukával egy egész napot elvacakolnánk, a tervet meg nem teljesítjük. Ha legalább tíz lyuk volna... — Mit csináljak, ha csak egy szerencse zúdult rám? — Egy szerencse nem elég. A munka volumene nem kifizetődő számunkra. Próbáljon maszekhoz fordulni. — És letette a kagylót. Ivan Ivanovics felsóhajtott, kissé bizalmatlan pillantást vetett a szerencséjére, és elindult maszek kőművest keresni. A lépcsőn lefelé egy overallos férfiba ütközött. — Nem kell valamit megreparálni, apuskám? Festünk, mázolunk, vakolunk, hegesztünk... Makuskin bevonszolta a szobába: — Ezt a lyukat kéne becsinálni. .. — Lehet róla szó — szólt tárgyilagosan a mester, aztán rövid kalkuláció után megmondta az árat, ami Makuskin véleménye szerint még a Nagy Színház teljes tatarozására is elég lett volna. — A maga dolga — morogta a mester, miközben Ivan Ivanovics kituszkolta a lakásból —, de jön még maga könyörögni, hogy csináljuk meg... Eltelt egy hét. Ezalatt Makuskin kétszer kapott jutalmat, háromszor volt Nonnával színházban, az unokabátyjától bőrzakót kapott ajándékba, a nagynénje pedig kaukázusi üdülőjegyet szerzett neki, hetven százalékos kedvezménnyel. Közben egész héten törte magát a plafon ügyében. Végigjárt hét hivatalt (a titkárnők mindenütt soron kívül beengedték), további tizenötbe meg telefonált. A nyolcadik napon beszélgetés közben rángatózni kezdett a bal arca. A tizenegyediken abbahagyta a borotválkozást. A tizennegyedik napon egy híres idegorvos — akihez Makuskin egyből bejutott, noha általában egy fél évig álltak nála sorban — teljes nyugalmat írt elő neki és figyelmeztette, hogy ellenkező esetben rosszul végződhet a dolog. j---rendelésről hazatérve Ivan Ivanovics ruhástul végigí II 1 dőlt az ágyán és karját a feje al átéve hosszan bámulta I I a plafont. Aztán egyszerre csak határozott mozdulattal 1----J fellépett a székre, és mélyet sóhajtva hatalmas szögekk el a plafonon tátongó lyukra szegezte a szerencséjét. Oroszból fordította: ZAHEMSZKY LÁSZLÓ
