Tolna Megyei Népújság, 1980. február (30. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-14 / 37. szám
1980. február 14. "iVÉPÜJSÁG 3 A tomerőműTervszerűen halad Egy kendergyár alkonya a turbinák beszerelése Pakson, az atomerőmű-építkezésen a reaktorcsarnok és berendezéseinek szerelése mellett tervszerűen folytatódik a gépház berendezéseinek üzembe állítása is. A Gyár- és Gépszerelő Vállalat dolgozói még az elmúlt ősszel vállalták, hogy hazánk felszabadulásának 35. évfordulójának és a XII. kongresszus tiszteletére az első turbinát határidő előtt egy hónappal összeszerelik. A vállalkozás teljesítésének lehetősége továbbra is fennáll, az egyhónapos előretartási napjainkban is tartani tudják. A turbinaszerelők a kettes számú turbina összeállításában is jelentős előnyt szereztek, s így minden bizony- siyal a reaktorral egyidőben a turbinák is dolgozni tudnak. Fotó: GOTTVALD KÁROLY Kongresszustól kongresszusig A közoktatás fejlesztése Az oktatásügy folyamatos fejlesztésében egy-egy ötéves időszak jelentős erőfeszítéseket fed és számottevő eredményeket mutat fel. Milyen — korántsem teljes — mérleget lehet megvonni az ötödik ötéves tervidőszak eddigi végréhajtása nyomán? — erre a kérdésre kért választ Garamvölgyi Károly oktatási miniszterhelyettestől Deregán Gábor, az MTI munkatársa. — Az idei terveket és a várható teljesítéseket is figyelembe véve elmondhatjuk. hogy az' ötödik ötéves terv ideje az Oktatásügy fejlődésének eredményes időszaka. a célokat, csaknem minden vonatkozásban sikerül elérni. Számos, nagy horderejű intézkedés született az oktatás tartalmi ko- szerűsítésére. 1978 szeptemberétől fokozatosan új nevelési-oktatási tervek léptek életbe az általános iskolákban és a szakközépiskolák egy részében, tavaly pedig a gimnáziumokban, valamint a többi szakközépiskolában. A szakmunkásképző intézetekben ez a folyamat már 1977- ben megkezdődött. Nagy mértékben fejlődött az óvodai hálózat és — az ugyancsak a színvonalasabb nevelő-oktató munkával függ össze — általánossá vált az óvodába nem járó gyermekek számára az egyéves is- kolaél őkészítő foglalkozások rendszere. A mostani első- osztályosok 98,7 százaléka például előzőleg óvodába, vagy iskolaelőkészítőbe járt. Az utóbbi években megkülönböztetett figyelmet fordítottunk a tankötelezettségi törvény mind teljesebb végrehajtására; a jelenlegi tanévben a tanköteles korúak- nak 98,8 százaléka jár iskolába. Középfokon új képzési formát hoztunk létre, az érettségi mellé szakmunkásoklevelet is adó, úgynevezett szakmunkásképzési célú szakközépiskolát. A gimnáziumokban megkezdődött a fakultatív rendszerű oktatás előkészítése, a felnőttoktatásban pedig „felküzdötte” magát a szakmunkások hároméves szakközépiskolája, amelyre évről évre mind többen jelentkeznek. Megkezdődött számos egyetem és főiskola. illetve kar tartalmi munkájának korszerűsítése, s ennek során új tantervek és tantervi irányelvek készültek. Egy sor intézkedést hoztunk az idegennyelv-oktatás fejlesztésére. Példaként megemlítem, hogy a jövő év szeptemberétől már az általános iskolák negyedik osztályától oktatjuk az orosz nyelvet. — A szocialista köznevelés fejlesztésében, minden Intézkedés megvalósításában kiemelkedő szerepük van a pedagógusoknak. Ezért is hatott kedvezően az elmúlt időszakban a kormány döntése alapján végrehajtott, és gyakorlatilag az egész oktatási rendszerre kiterjedő ped agóguisf i zetéts - ren dezés. Módja és mértéke a nevelők körében helyeslést váltott ki, s növelte a pedagóguspálya társadalmi megbecsülését. Részben a bérrendezés kedvező hatásának eredményeként. részben a korábban hozott egyéb intézkedések nyomán jelentősen javult a nevelési-oktatási intézmények pedagógus-ellátottsága. — Az óvodai hálózat évek óta tartó dinamikus fejlesztése a .nagyon jelentős állami erőfeszítéseknek és nem utolsósorban a társadalom széles körű összefogásának eredménye. Ennek köszönhető, hogy míg például 1970- ben a 3—6 éves korúaknak valamivel több mint 57, jelenleg már 85 százaléka jár óvodába. Az ötödik ötéves terv eddig eltelt időszakában évente 20—22 ezer új óvodai hely létesült. Jelenleg 457 000 kisgyermekkel foglalkoznak az óvónők, s ez a szám 110 ezerrel nagyobb, mint 1976-ban volt. Mindehhez tudnunk kell azt is, hogy 1977 óta évről évre nő az óvodás korú gyermekek száma, s ezzel még ez a fejlesztés sem tudott lépést tartani. A jogos igények mind teljesebb kielégítésével, az ellátás kedvező alakulásával egyidejűleg fokozódott a zsúfoltság is az óvodákban. Az idei tervek szerint az óvodai hálózat mintegy 20 000 hely- lyel nő, s ezzel az ellátottság várhatóan tovább — 85,7 százalékra — emelkedik. A zsúfoltság némi csökkenésével is számolhatunk. Évente 1600—1800-zal nőtt az óvónők száma és sok óvónői szakközépiskolát végzett szakember is dolgozik már a pályán. 1976-ban mondhattuk el először, hogy megállt a képesítés nélküliek számának növekedése. 1977- től pedig fokozatosan csökkent az arányuk. — A céloknak megfelelő irányban fejlődött az általános iskolai hálózat is. 1976- tól évente átlag 1200 új tantermet vehettek, illetve vehetnek az idén is birtokukba a gyerekek, a pedagógusok. A tantermek abszolút száma mégsem nőtt ilyen arányban, a többi között azért, mert sok régi. elavult iskolatermet meg kellett szüntetni. „Tiszta nyereség” viszont, hogy a 6000 új tanteremből 2000 az új lakótelepeken épült, illetve épül fel. Növekvő számban bocsátottak ki szakembereket a tanító- és a tanárképző intézmények is. Ma az általános iskolákban mintegy tízezerrel több pedagógus tanít. mint tíz évvel ezelőtt, és 1977-től így mind kevesebb képesítés nélkülit voltak kénytelenek alkalmazni az iskolák. A demográfiai hullám a következő időszakban a legnehezebb helyzetbe az általános iskolát hozza, s az alapellátás biztosítása sok esetben meg fogja követelni az átmeneti, a szükségmegoldásokat is — mondotta Garamvölgyi Károly. Kilencszázhuszonegyben még békák kuruttyoltak ezen a helyen és éppen ezért nem tudni, mi oka volt Gyérey Richárdnak meg Slagetter Mátyásnak, hogy jó néhány földbirtokos gazdatiszttel együtt felépíttessenek ide, a mocsárra egy kendergyárat. Aztán huszonháromban márt állt a gyár, és az év vége felé, mint Siómenti Kendergyár Részvénytársaság, megkezdte üzemelését. * Köszönünk a portásnak, útbaigazítást kérünk, a telepvezetőt keressük. — Mondja bácsi, hallotta, hogy megszűnik a gyár? — kérdem tőle, miközben előkeresem füzetemet. — Beszélik — mondja az öreg, aztán ujjal az irodák felé bök. — Amott a telepve- vető. A gyár körül hatalmas a sár, lábujjhegyen gázolunk át a pocsolyákon. Magas kémény köp füstöt a Sió felé, ami alig pár száz méternyire kanyarog a gyártól. * Izsák Istvánt egyszer már eltanácsolták a telepről az orvosok. A tüdeje készült ki a portól. Eltanácsolták, aztán maradt, ö a Szegedi Kendertermesztési Rendszer Pécsi Kenderfonó és Szövőgyár tolnanémedi gyáregységének vezetője. — Ügy mondják, hamarosan megszűnik a kendergyár — kezdem a beszélgetést. Izsák István mosolyog, papírokat keres asztala fiókjában. — Ügy mondják? — kérdez vissza. — Azért addig van még egy kis időnk. Már tárgyalások folynak, csak a megállapodás nem született még meg. A Kenderfonó és Szövőipari Vállalat vezérigazgatója, Tóth László, tett olyan kijelentést, hogy Tolnanémediben megszűnik a kendergyár. Ezt az indokolja, hogy a termés feldolgozására egyszerűen nincs kapacitása a vállalatnak, valamint a jelenlegi — és a várható — munkaerő- helyzet nem nyújt lehetőséget az üzem fenntartására. — De hát kender van. Ha jól tudom, itt a környéken legalább öt termelőszövetkeVajda János: — Jobb lesz? Vagy rosszabb? Nem sokáig dobog a szíve ennek a masinának Csarnok — csövekkel zet termel kendert. Mi lesz ennek az ipari növénynek a sorsa? — A szövetkezetek, ha mi már nem leszünk, Dunaföld- várra szállítanak. Gondolom egynéhány téesz kenderrel már nem is fog foglalkozni. — Melyik céggel folynak a tárgyalások? — A Textilhulladék-anyag Forgalmazó Vállalattal. Ha ők megvásárolják az üzemet, a jelenlegi százfős létszámot szeretnék felnyomni kettőszázra. Egyébként a dolgozók abban bíznak, hogy a mostani körülményeket egy sokkal jobb váltja majd fel. * Óriási a zaj a csarnokokban. Vágni lehet a levegőt, annyi benne a por. — A KÖJÁL? Mit szól ehhez a munkakörülményhez? — Voltak kinn többször is. Méricskéltek mindenfélét. Aztán azt mondták, éppen- hogy.. . — Éppenhogy? Mi? — Éppenhogy nem kell bezárni a gyár kapuit. Zaj és por. öt centiméternyire egymás fülétől kiáltjuk a kérdéseket, feleleteket. Még így is tompán jut el hozzánk & hang. A kenderpréselőben szinte bántó fülünknek a csend. A telepvezető zsebkendőt fog szája elé, köhög. — Hiába mondták az orvosok, menjek innen, keressek más munkahelyet. Az apám is innen ment nyugdíjba, meg aztán az én szakmámmal... 1956-ban kezdtem, akkor kerültem ki az iskolából, rost- és pamutfonóipari technikus vagyok. Ügy vagyok vele, inkább köhögök egy kicsit, de maradok. * Valamikor még kétszer eny- nyien dolgoztak itt, mint most. De a dolgozók java része elment Simontornyára, a bőrgyárba. Nyílván, ott jobbak a körülmények, meg a pénz Is több. De a régiek közül még ma is vannak itt, akik egy világért nem mennének máshová. Húsz év óta nem változtattak a technológián. A gépek jó része elaggott, szívük megszűnt dobogni. Ha a TEMAFORG megvásárolja a gyárat, a berendezés java a MÉH-be kerül. * Újra a csarnokban vagyunk. Előttem egyenes tekintetű, zömök ember. Vajda János. 1937-ben még jóformán ki sem került az iskolapadból, már ott állt a ferdesíkú kócrázó gép előtt. Dolgozott és szívta magába a töméntelen sok port. — Itt dolgoztak a gyárban a szüleim is. Vagyunk még egy páran a régiek közül, de sokan már eítnentek, vagy a temetőben vannak. Vajda János most kapja meg a harminc év után járó aranygyűrűt. Igaz, meg kellett volna kapnia már három évvel ezelőtt, de valahogy elkallódtak a papírok... — Akkoriban tíz órát dolgoztunk szakadatlan. Nem volt ám szabad szombat. A por az sokkal nagyobb volt, mint most. Ezt az én tüdőm már fel sem veszi. Az enyém nem. A feleségem tizenhat évet dolgozott itt, de el kellett mennie. Most Simontor- nyán van, a bőrgyárban. — Hallotta, hogy megszűnik a gyár? Az öreg ujjaival beleszánt hajába. Áll mozdulatlan, úgy beszél: — Megmondták ezt itt mindenkinek. Mi meg úgy vagyunk evvel, hogy sajnálkozunk a múlt fölött, mert hát az életünk ugye csak itt járt el, ebben a gyárban. De bizakodunk is. Várjuk, mit hoz a holnap. Jobb lesz? Vagy rosszabb? Ki tudja azt megmondani előre? * Megint sárban gázolunk. Keskeny ösvényen gyalogolunk át az étterembe. Négyen már ebédhez láttak, kanalazzák a húslevest. Kérdem, mi a menü? — Káposzta — mosolyintja el magát Busbach Sándorné, a szakács. — 1950 óta főzöm itt a kosztot. Bizony nem mindegy nekem sem, hogy mi lesz a mi kendergyárunkkal. Mi már annyira megszoktuk itt az embereket. No, de minek siránkozzunk, csak megvesz valaki bennünket. * Gőzöl a Sió, még egyszer visszalesek a kocsi ablakából. A keskeny, magasba törő kémény büszkén integet a megkopott gyárfalak fölött, mintha az is bizakodna; nem alkonya, hajnala lesz e gyárnak a változás. SÁRKÖZI JÁNOS Fotó: BÁKÓ JENŐ
