Tolna Megyei Népújság, 1980. február (30. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-14 / 37. szám
I 2 NÉPÚJSÁG 1980. február 14 Koszorúzási ünnepség a Gellérthegyen Nagygyűlés a képcsőgyárban Óvári Miklós beszéde Varsóban folytatta munkáját a Lengyel Egyesült Munkáspárt VIII. kongresszusa. A képen a magyar küldöttség vezetője, Óvári Miklós a tanácskozáson. Budapest felszabadulásának 35. évfordulója alkalmából szerda délelőtt koszorúzási ünnepség volt a gellérthegyi felszabadulási emlékműnél. A magyar zászlóval és a nemzetközi munkásmozgalom vörös zászlajával díszített emlékmű talapzata előtt a fegyveres erők tagjai álltak díszőrséget. A magyar és a szovjet himnusz hangjai után a szovjet hősök emlékművén a hála, a kegyelet és a megemlékezés koszorúját elsőként a Budapesti Pártbizottság nevében Méhes Lajos, az MSZMP KB tagja, a Budapesti Párt- bizottság első titkára és Somogyi Sándor, a pártbizottság titkára helyezte el. A Fővárosi Tanács nevében Szépvölgyi Zoltán tanácselnök, Csehik Ferencné elnökhelyettes és Bornemissza Sándor, a tanács pártbizottságának első titkára koszorúzott. A Szovjetunió magyarországi nagykövetsége nevében Szerdán Uj-Delhiben folytatódtak Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere és az indiai vezetők tárgyalásai. Andrej Gromiko baráti megbeszélést folytatott Mo. haanímed Hidájatuldah-val, az Indiai Köztársaság alelnö. kévéi. Folytatódtak Andrej Gromiko és P. V. Narasámiha Rao külügyminiszter tárgyalásai, amelyeken több nemzetközi kérdésről volt v szó. A külügyminiszterek megviHamoiban szerdán folytatódtak a legmagasabb szintű Vietnami—csehszlovák tárgyalások. A vietnami küldöttséget Le Duan, a VKP főtitkára vezeti, a kedden Hanoiba étkezett csehszlovák párt- és kormányküldöttséget pedig Gustáv Hu- sák, a CSKP KB főtitkára, államfő. A tárgyalásokról kiVlagyimir Pavlov nagykövet, Valerij Muszatov követtanácsos és Anatolij Popov vezérőrnagy, katonai és légügyi attasé; az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport katonai tanácsa nevében Vlagyimir Szivenok vezérezredes, Fjodor Iscsenko altábornagy, Vladlen Koleszov altábornagy, Valen- tyin Boriszkin ezredes és Nyi- kolaj Borzenkov ezredes, Leo- nyid Boriszov titkár vezetésével a moszkvai pártbizottság küldöttsége helyezett el koszorút. Budapest felszabadulásának 35. évfordulóján kegyelettel emlékeztek meg a budai önkéntes ezred katonáira, akik fegyvert ragadtak, hogy a szovjet hadsereg oldalán részt vegyenek hazánk felszabadításában. Ugyancsak koszorúzási ünnepséget rendeztek a Déli pályaudvarnál lévő emléktáblánál is. tatták a közel- és a középkeleti, a dél- és a délkelet- ázsiai és a távol-keleti helyzetet. Szó volt a Szovjetunió és Indiia kétoldalú kapcsolatainak néhány kérdéséről is. A szovjet—indiai külügyminiszteri tárgyalások a szerdia délutáni 'második megbeszéléssel véget értek. Andrej Gromiko szerdán koszorút helyezett él Maihat. ma Gandhi és Dzsavaharlal Nehru hamvasztásáriak helyénél. adott hivatalos közlemény szerint minden megvitatott kérdésben azonosak voltak az álláspontok. A tárgyalások napirendjén a kétoldalú együttműködés erősítése és a nemzetközi helyzet fő kérdései szerepelnek. A csehszlovák delegáció szerdán délután nagygyűlésen találkozott Hanoi lakosságának képviselőivel. Varsó, Barabás János és Kőlémen István jelentik: Varsóban szerdán a Lengyel Egyesült Munkáspárt Vili. kongresszusa 18 munkabizottságban folytatta tanácskozását. Eközben a külföldi testvérpártok küldöttségei különböző nagyüzeméket keresltek fel, ahol nagygyűléseken találkoztak a dolgozóikkal. A magyar- delegáció Óvári Miklósnak, az MSZMP PB tagjának, a Központi Bizottság titkárának vezetésével a főváros körzetének egyik legkorsaerűfob üzemébe, a pi'asecznoi Unitra-Polcoior képcsőgyárba látogatott el. A küldöttséget, amelynek tagja Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának titkára és Garamvöl- gyl József, hazánk varsói nagykövete, elkísérte a gyár- látogatásra Henryk Szablak, a varsói pártbizottság titkára. A vendégeket Jerzy Na- salslki vezérigazgató és Euge. niusz Oieslaik, az üzemi pártbizottság első titkára fogadta és kalauzolta végig a korszerű berendezéseikkel felszerelt üzemegységekben. A körülbelül egy órás üzemlátogatást követően a magyar és lengyel nemzeti zászlókkal, valamiint vörös lobogókkal feldíszített kultúrteremben a gyár 600 dolgozójának részvételével nagygyűlést tartottak. Először a vállalati pártszervezet első titkára lépett mikrofonhoz, köszöntötte a magyar vendégeket, ezután Óvári Miklós mondott beszédet. — Szeretném megragadni az alkalmat, hogy küldöttségünk nevében, átadjam a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, személy szerint Kádár János elvtárs, a magyar kommunisták, a dolgozó népünk forró, ' testvéri üdvözletét, önöknek, és önök révén a Lengyel Egyesült Munkáspárt VIII. kongresszusának, a lengyel kommunistáiknak és a lengyel népnek. E helyről is további sikeres tanács, kozásit kívánunk a Lengyel Egyesült Munkáspárt VIII. kongresszusa küldötteinek — mondatta Óvári Miklós, majd így folytatta: A Lengyel Egyesült Munkáspárt VIII. kongresszusát a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom fontos eseményének tartjuk. Ezt a gondolatot megerősítette bennünk a központi bizottság beszámolója, amelyet a magyar kommunisták által is nagyra becsült Edward Gierek elvtáts, a LEMP KB első titkára terjesztett elő. A beszámoló átfogó, reális képet nyújt a néfH Lengyel- ország fejlődésének a LEMP VI. és VII. kongresszusa óta eltelt időszakáról, összegezi a lengyel népnek a párt vezetésével az elmúlt évtizedben elért nagyszerű eredményeit. Ezek őszinte örömmel töltenék el bennünket is. A Lengyel Egyesült Munkáspárt VIII. kongresszusa megbízható távlatokat nyújt a következő évek munkájához, a fejlett szocialista társadalom építésiéhez a Lengyel Népköztársaságban. Szilárd meggyőződésünk, hogy a lengyel munkásosztály, pártjának, a nemzetközi munkásmozgalom harcedzett élcsapatának vezetésével sikeresen teljesíti majd a kongresszuson megfogalmazott feladatokat. Mi, magyar kommunisták nagy érdeklődéssel követjük a kongresszus munkáját, hiszen a szocialista közösség tagjai vagyunk, elszakíthatat- lanul összekötnek bennünket a szocializmus közös eszméi, a nép szolgálatában végzett tevékenységünk, nemzetközi céljaink és érdekeink, a béke és a társadalmi haladás nagy ügye, az egész világon. A lengyel dolgozók, ahogy eddig is, mindenkor számíthatnak a magyar nép őszinte rokonszenvére és internacionalista szolidaritására. A pártjaink és országaink közötti kapcsolatok sokrétűek, és gyümölcsözően fejlődnek évről évre. Megkülönböztetett jelentőséget tulajdonítunk párt- és kormányküldöttségeink tárgyalásainak, vezetőink megbeszéléseinek és kölcsönös látogatásainak. Megelégedésünkre szolgál, hogy kulturális, oktatási és tudományos kapcsolataink is töretlenül fejlődnek, és ennek eredményeként a magyar és a lengyel nép széles rétegeihez eljutnak egymás kulturális és szellemi értékei. A népeink közötti évszázados barátság mindig is tükröződött a gyakori és széles körű kapcsolatokban országaink lakossága között. Ez napjainkban is így van. Az egymás munkája, eredményei és gondjai iránti kölcsönös érdeklődés, a szocialista tartalommal gazdagodott történelmi barátságunk ápolása — közös érdekünk. Kedves elvtársak! Pártjaink és kormányaink azonos módon ítélik meg a nemzetközi élet, a nemzetközi kommunista és munkás- mozgalom alapvető kérdéseit. Szoros szövetségben a Szovjetunió Kommunista Pártjával, a Szovjetunióval, s a szocialista közösség többi országaival és pártjaival, küzdünk és dolgozunk az egyetemes emberi haladásért, a békéért, a szocialista világ fejlődéséért. Pártunk következetesen síkraszáll a szocialista országok közösségének erősítéséért. cselekvő részt vállalunk a Varsói Szerződés szervezetének immár közel negyed évszázada kifejtett tevékenységében, és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tagállamai egyre nagyobb jelentőséggel bíró együttműködésében, — mon- dota Óvári Miklós. A továbbiakban hangoztata: — Nemzetközi tevékenységünket a proletár internacionalizmus szellemében fejt- iük ki. — A mai nemzetközi helyzetben az imperializmus szélsőséges körei a hidegháború szellemének felélesztésével kísérleteznek. Ebben a helyzetben is elvi politikánkból következően az enyhülés eddigi vívmányainak megvédésére, az enyhülést fenyegető veszélyek elhárítására, az európai béke és biztonság megőrzésére, az együttműködés politikájának folytatására törekszünk. 1 Az európai népeknek a nemzetközi enyhülésben való érdekeltsége súlyos történelmi tapasztalatokon alapszik. A századunkban lezajlott két világháború szörnyű pusztításai kitörölhetetlenül élnek a népek tudatában. Éppen ezért nagy jelentőséget tulajdonítunk továbbra is az európai népek tömegmozgalmának és fellépésének az európai béke és a biztonság érdekében. Meggyőződésünk, hogy a LEMP VIII. kongresszusa határozatainak megvalósítása tovább szilárdítja Lengyel- ország szocialista fejlődését, hozzájárul a lengyel nép jólétének további emeléséhez és tovább növeli a Lengyel Népköztársaság nemzetközi tekintélyét. Ezeknek a céloknak az eléréséhez kívánok önöknek íó egészséget, újabb Sikereket, a termelő munkában, és a gyár minden munkásának sok személyes boldogságot — fejezte be beszédét Óvári Miklós. Beszéde végén Óvári Miklós átnyújtotta az üzem kollektívájának a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a magyar dolgozók szimbolikus ajándékát — a felszabadulási emlékmű kicsinyített mását. Az üzemi pártszervezet titkára köszönetét mondott az üdvözletért, a magyar küldöttség látogatásáért és az ajándékért majd viszonzásul átadta a gyári kollektíva ajándékát — a varsói óvárost ábrázoló képet. Gromiko Indiában Vietnami-csehszlovák tárgyalások Olimpia - Moszkvában PANORÁMA Döntött a Nemzetközi Olimpiai Bizottság — természetesen Moszkva mellett. Nézzünk azonban szembe azzal a ténnyel is, hogy az amerikaiak megkísérelték elrontani az olimpiai előkészületek örömét. Hajdan az ókori játékokon részt vevő városállamok politikai ellentéteiket, sőt fegyveres konfliktusaikat is felfüggesztették a legtekintélyesebb sportseregszemle idejére — most viszont az amerikaiak éppen az ellenkezőjét művelik: egy ellentét miatt fölfüggesztenék az olimpiát. Mit akar voltaképpen az Egyesült Államok? A követeléssel, hogy halasszák el, vagy helyezzék' át Moszkvából más országbeli városba az 1980. évi nyári olimpiai játékokat, ha a Szovj jetunió nem vonja ki csapatait záros határidőn belül Afganisztánból, voltaképpen politikai eszköztárába sorolja be a sportot. Mintha tegyük föl a gabonaeladás és az olimpia leállítása egyformán az Egyesült Államok kormányának hatáskörébe tartozna. Az amerikaiak amúgy is számos intézkedést, hoztak a Szovjetunió ellen: kereskedelmi korlátozásokat rendeltek el, fölfüggesztették a stratégiai fegyverrendszerek korlátozásáról aláírt szerződés jóváhagyását, és fölszólították a világot a moszkvai olimpia bojkottálására. Ez utóbbira azonban Lord Killanin, a NOB elnöke türelmét vesztve így válaszolt Carter elnöknek: „Ezek a mi olimpiai játékaink, nem pedig az Egyesült Államok játékai.” Sokan azok közül, akik meg akarják tartani, mégpedig az eredetileg elhatározott helyen e világversenyt, ezt mondják: ne keveredjen össze a sport a politikával, maradjon a népek barátságának, a fiatalok nemes mérkőzésének ünnepi eseménye. Jószándékú, nemes célú megállapítás ez, de az az igazság, hogy a sport nem választható el teljesen a politikától. A legfőbb parancs: nem szabad a sportot alantas, vagy káros politikai célok szolgálatába állítani. Ne lehessen segítségével úgy tenni, mintha egy ország, csoport szándékai az egész em- meriség érdekeit fejeznék ki. Ellenkezőleg, álljon nemes, magasrendű — ha úgy tetszik politikai — célok, a népek közeledésének, a békének és a megértésnek a szolgálatába. Ahogyan ezt az olimpiai eszme kifejezi. Négyévenként egy világ ül a képernyő előtt, végigizgulja a néhány napot, s kevés az olyan, akinek ne szaladna könny a szemébe a záróünnepség láttán. Elismerjük, az olimpia maga még nem teremt világbékét, egyetlen nemzetközi problémát sem old meg>—, de elmaradása sokat rontana a légkörön. Nem táplálunk illúziókat, amikor különböző államok versenyzői egy pályán futnak, nem azonos politikai pályán haladnak. De a versenyek mindig a békét jelképezik. S az amerikaiak most azt óhajtanák, hogy a „büntetést”, a „leckéztetést”, a bojkottot jelképezzék. Amerika és néhány szövetségese azzal vádoja a Szovjetuniót, hogy az afganisztáni segtíségnyújtással „megszegte az alapvető olimpiai békeelvet”. Valójában az Egyesült Államok szegi meg az élvet, amikor saját érdekei szolgálatába akarja állítani az olimpiát. Ez azonban nem sikerülhet. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság úgy döntött, hogy nem enged a nyomásnak, és az eredeti tervnek megfelelően tartják meg Moszkvában a játékokat. Igaz, számítani lehet arra, hogy több-kevesebb ország képviselői távolmaradnak a versenyekről — ha csak addig nem történik valami a diplomácia világában. A távolmaradások okai különbözőek. Hadd említsünk egy példát, amely jelzi, mennyire belekeveredtek az egyoldalú érdekek, a külön megfontolások, a sporttól és annak nemes társadalmi szerepétől igencsak messzeeső célok az olimpia ügyébe. A Német Szövetségi Köztársaság külügyminisztere néhány nappal ezelőtt a következőket mondta: „Nem kívánhatunk szolidaritást az Egyesült Államoktól Nyugat-Berlinnel kapcsolatban, ha mi megtagadjuk azt tőle az olimpia tárgyában.” Ez világos beszéd. A nyugatnémet kormánynak soha nem jutott volna eezébe az olimpiai bojkott gondolata, de bizonyos tekintetben függ az amerikaiaktól, és ismeri a követelményt: valamit valamiért. Világméretekben azonban nem érvényesül ez a szemlélet. A legtöbb állam és a sportolók nemzetközi közössége meg akarja őrizni az olimpiák folyamatosságát. És emögött a békés együttműködés folyamatosságának a féltése rejlik. Akik ma az olimpia változatlan megtartása mellett foglalnak állást, nemcsak a sportot szeretik, hanem az enyhülést is. Hat esztendővel ezelőtt kapta meg Moszkva az idei nyári játékok megrendezésének a jogát. Azóta nagyszabású építkezésekkel és lelkes vendégszeretettel készül a szovjet főváros a sportolók és a nézők fogadására. Ez az igyekezet most még csak fokozódik, hiszen Moszkvában tudják, hogy éppen most, 1980-ban mennyire szüksége van a világnak az olimpiai tűz melegére. TATÁR IMRE BUDAPEST Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának titkára szerdán fogadta Leonyid Boriszovot, az SZKP moszkvai bizottságának titkárát, aki küldöttség élén részt vesz Budapest felszabadulása 35. évfordulójának ünnepségein. A szívélyes, elvtársi légkörű találkozón jelen volt Vlagyimir Pavlov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete és Bozsó László, az MSZMP budapesti bizottságának titkára. BELGRAD Jugoszlávia Caracasban akkreditált nagykövete ellen merényletet követtek el. Két ismeretlen férfi behatolt Marko Sunyics nagykövet lakásába és lábon lőtte a diplomatát. A jugoszláv külügyminisztérium ezzel kapcsolatban tiltakozó jegyzéket adott át Venezuela belgrádi nagykövetének. BUKAREST Szerdán délelőtt hivatalos baráti látogatásra Bulgáriába utazott Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára, köztársasági elnök és felesége, Elena Ceausescu. A román pártvezető, államfő Todor Zsivkov meghívásának tesz eleget. Waldheim ENSZ-főtitkár New Yorkban fogadta Willy Brandt volt nyugatnémet kancellárt és a világgazdasági helyzetről, mindenekelőtt a fejlődő országok gazdasági megsegítéséről tanácskozott vele. A képen megbeszélésük tartalmáról tájékoztatót tartanak.
