Tolna Megyei Népújság, 1980. február (30. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-14 / 37. szám

I 2 NÉPÚJSÁG 1980. február 14 Koszorúzási ünnepség a Gellérthegyen Nagygyűlés a képcsőgyárban Óvári Miklós beszéde Varsóban folytatta munkáját a Lengyel Egyesült Munkás­párt VIII. kongresszusa. A képen a magyar küldöttség ve­zetője, Óvári Miklós a tanácskozáson. Budapest felszabadulásának 35. évfordulója alkalmából szerda délelőtt koszorúzási ünnepség volt a gellérthegyi felszabadulási emlékműnél. A magyar zászlóval és a nemzetközi munkásmozgalom vörös zászlajával díszített em­lékmű talapzata előtt a fegy­veres erők tagjai álltak dísz­őrséget. A magyar és a szov­jet himnusz hangjai után a szovjet hősök emlékművén a hála, a kegyelet és a megem­lékezés koszorúját elsőként a Budapesti Pártbizottság nevé­ben Méhes Lajos, az MSZMP KB tagja, a Budapesti Párt- bizottság első titkára és So­mogyi Sándor, a pártbizott­ság titkára helyezte el. A Fő­városi Tanács nevében Szép­völgyi Zoltán tanácselnök, Csehik Ferencné elnökhelyet­tes és Bornemissza Sándor, a tanács pártbizottságának első titkára koszorúzott. A Szovjetunió magyaror­szági nagykövetsége nevében Szerdán Uj-Delhiben foly­tatódtak Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere és az in­diai vezetők tárgyalásai. Andrej Gromiko baráti megbeszélést folytatott Mo. haanímed Hidájatuldah-val, az Indiai Köztársaság alelnö. kévéi. Folytatódtak Andrej Gro­miko és P. V. Narasámiha Rao külügyminiszter tárgya­lásai, amelyeken több nem­zetközi kérdésről volt v szó. A külügyminiszterek megvi­Hamoiban szerdán folyta­tódtak a legmagasabb szintű Vietnami—csehszlovák tár­gyalások. A vietnami kül­döttséget Le Duan, a VKP főtitkára vezeti, a kedden Hanoiba étkezett csehszlo­vák párt- és kormánykül­döttséget pedig Gustáv Hu- sák, a CSKP KB főtitkára, államfő. A tárgyalásokról ki­Vlagyimir Pavlov nagykövet, Valerij Muszatov követtaná­csos és Anatolij Popov vezér­őrnagy, katonai és légügyi at­tasé; az ideiglenesen hazánk­ban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport katonai ta­nácsa nevében Vlagyimir Szivenok vezérezredes, Fjodor Iscsenko altábornagy, Vladlen Koleszov altábornagy, Valen- tyin Boriszkin ezredes és Nyi- kolaj Borzenkov ezredes, Leo- nyid Boriszov titkár vezetésé­vel a moszkvai pártbizottság küldöttsége helyezett el ko­szorút. Budapest felszabadulásá­nak 35. évfordulóján kegye­lettel emlékeztek meg a bu­dai önkéntes ezred katonáira, akik fegyvert ragadtak, hogy a szovjet hadsereg oldalán részt vegyenek hazánk fel­szabadításában. Ugyancsak koszorúzási ün­nepséget rendeztek a Déli pá­lyaudvarnál lévő emléktáblá­nál is. tatták a közel- és a közép­keleti, a dél- és a délkelet- ázsiai és a távol-keleti hely­zetet. Szó volt a Szovjetunió és Indiia kétoldalú kapcsolatai­nak néhány kérdéséről is. A szovjet—indiai külügy­miniszteri tárgyalások a szerdia délutáni 'második megbeszéléssel véget értek. Andrej Gromiko szerdán koszorút helyezett él Maihat. ma Gandhi és Dzsavaharlal Nehru hamvasztásáriak he­lyénél. adott hivatalos közlemény szerint minden megvitatott kérdésben azonosak voltak az álláspontok. A tárgyalások napirendjén a kétoldalú együttműködés erősítése és a nemzetközi helyzet fő kérdé­sei szerepelnek. A csehszlovák delegáció szerdán délután nagygyűlé­sen találkozott Hanoi lakos­ságának képviselőivel. Varsó, Barabás János és Kőlémen István jelentik: Varsóban szerdán a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Vili. kongresszusa 18 mun­kabizottságban folytatta ta­nácskozását. Eközben a kül­földi testvérpártok küldöttsé­gei különböző nagyüzeméket keresltek fel, ahol nagygyű­léseken találkoztak a dolgo­zóikkal. A magyar- delegáció Óvári Miklósnak, az MSZMP PB tagjának, a Központi Bizott­ság titkárának vezetésével a főváros körzetének egyik legkorsaerűfob üzemébe, a pi'asecznoi Unitra-Polcoior képcsőgyárba látogatott el. A küldöttséget, amelynek tagja Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára és Garamvöl- gyl József, hazánk varsói nagykövete, elkísérte a gyár- látogatásra Henryk Szablak, a varsói pártbizottság titkára. A vendégeket Jerzy Na- salslki vezérigazgató és Euge. niusz Oieslaik, az üzemi párt­bizottság első titkára fogad­ta és kalauzolta végig a korszerű berendezéseikkel felszerelt üzemegységekben. A körülbelül egy órás üzemlátogatást követően a magyar és lengyel nemzeti zászlókkal, valamiint vörös lobogókkal feldíszített kul­túrteremben a gyár 600 dol­gozójának részvételével nagygyűlést tartottak. Elő­ször a vállalati pártszervezet első titkára lépett mikrofon­hoz, köszöntötte a magyar vendégeket, ezután Óvári Miklós mondott beszédet. — Szeretném megragadni az alkalmat, hogy küldöttsé­günk nevében, átadjam a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága, személy szerint Kádár János elvtárs, a magyar kommu­nisták, a dolgozó népünk forró, ' testvéri üdvözletét, önöknek, és önök révén a Lengyel Egyesült Munkás­párt VIII. kongresszusának, a lengyel kommunistáiknak és a lengyel népnek. E hely­ről is további sikeres tanács, kozásit kívánunk a Lengyel Egyesült Munkáspárt VIII. kongresszusa küldötteinek — mondatta Óvári Miklós, majd így folytatta: A Lengyel Egyesült Mun­káspárt VIII. kongresszusát a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom fontos eseményének tartjuk. Ezt a gondolatot megerősítette bennünk a központi bizott­ság beszámolója, amelyet a magyar kommunisták által is nagyra becsült Edward Gierek elvtáts, a LEMP KB első titkára terjesztett elő. A beszámoló átfogó, reális képet nyújt a néfH Lengyel- ország fejlődésének a LEMP VI. és VII. kongresszusa óta eltelt időszakáról, összegezi a lengyel népnek a párt ve­zetésével az elmúlt évtized­ben elért nagyszerű eredmé­nyeit. Ezek őszinte örömmel töltenék el bennünket is. A Lengyel Egyesült Mun­káspárt VIII. kongresszusa megbízható távlatokat nyújt a következő évek munkájá­hoz, a fejlett szocialista tár­sadalom építésiéhez a Len­gyel Népköztársaságban. Szi­lárd meggyőződésünk, hogy a lengyel munkásosztály, pártjának, a nemzetközi munkásmozgalom harcedzett élcsapatának vezetésével si­keresen teljesíti majd a kongresszuson megfogalma­zott feladatokat. Mi, magyar kommunisták nagy érdeklődéssel követjük a kongresszus munkáját, hi­szen a szocialista közösség tagjai vagyunk, elszakíthatat- lanul összekötnek bennünket a szocializmus közös eszméi, a nép szolgálatában végzett tevékenységünk, nemzetközi céljaink és érdekeink, a bé­ke és a társadalmi haladás nagy ügye, az egész világon. A lengyel dolgozók, ahogy eddig is, mindenkor számít­hatnak a magyar nép őszinte rokonszenvére és internacio­nalista szolidaritására. A pártjaink és országaink közötti kapcsolatok sokrétű­ek, és gyümölcsözően fejlőd­nek évről évre. Megkülönböz­tetett jelentőséget tulajdoní­tunk párt- és kormánykül­döttségeink tárgyalásainak, vezetőink megbeszéléseinek és kölcsönös látogatásainak. Megelégedésünkre szolgál, hogy kulturális, oktatási és tudományos kapcsolataink is töretlenül fejlődnek, és en­nek eredményeként a magyar és a lengyel nép széles réte­geihez eljutnak egymás kul­turális és szellemi értékei. A népeink közötti évszázados barátság mindig is tükröző­dött a gyakori és széles körű kapcsolatokban országaink lakossága között. Ez napja­inkban is így van. Az egymás munkája, eredményei és gondjai iránti kölcsönös ér­deklődés, a szocialista tarta­lommal gazdagodott történel­mi barátságunk ápolása — közös érdekünk. Kedves elvtársak! Pártjaink és kormányaink azonos módon ítélik meg a nemzetközi élet, a nemzetkö­zi kommunista és munkás- mozgalom alapvető kérdéseit. Szoros szövetségben a Szov­jetunió Kommunista Pártjá­val, a Szovjetunióval, s a szo­cialista közösség többi or­szágaival és pártjaival, küz­dünk és dolgozunk az egye­temes emberi haladásért, a békéért, a szocialista világ fejlődéséért. Pártunk következetesen síkraszáll a szocialista or­szágok közösségének erősíté­séért. cselekvő részt válla­lunk a Varsói Szerződés szer­vezetének immár közel ne­gyed évszázada kifejtett te­vékenységében, és a Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Ta­nácsa tagállamai egyre na­gyobb jelentőséggel bíró együttműködésében, — mon- dota Óvári Miklós. A továb­biakban hangoztata: — Nemzetközi tevékenysé­günket a proletár internacio­nalizmus szellemében fejt- iük ki. — A mai nemzetközi hely­zetben az imperializmus szél­sőséges körei a hidegháború szellemének felélesztésével kísérleteznek. Ebben a hely­zetben is elvi politikánkból következően az enyhülés ed­digi vívmányainak megvédé­sére, az enyhülést fenyegető veszélyek elhárítására, az európai béke és biztonság megőrzésére, az együttműkö­dés politikájának folytatásá­ra törekszünk. 1 Az európai népeknek a nemzetközi enyhülésben való érdekeltsége súlyos törté­nelmi tapasztalatokon alap­szik. A századunkban lezaj­lott két világháború szörnyű pusztításai kitörölhetetlenül élnek a népek tudatában. Éppen ezért nagy jelentősé­get tulajdonítunk továbbra is az európai népek tömegmoz­galmának és fellépésének az európai béke és a biztonság érdekében. Meggyőződésünk, hogy a LEMP VIII. kongresszusa határozatainak megvalósítása tovább szilárdítja Lengyel- ország szocialista fejlődését, hozzájárul a lengyel nép jó­létének további emeléséhez és tovább növeli a Lengyel Népköztársaság nemzetközi tekintélyét. Ezeknek a célok­nak az eléréséhez kívánok önöknek íó egészséget, újabb Sikereket, a termelő munká­ban, és a gyár minden mun­kásának sok személyes bol­dogságot — fejezte be beszé­dét Óvári Miklós. Beszéde végén Óvári Mik­lós átnyújtotta az üzem kol­lektívájának a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a magyar dolgo­zók szimbolikus ajándékát — a felszabadulási emlékmű kicsinyített mását. Az üzemi pártszervezet tit­kára köszönetét mondott az üdvözletért, a magyar kül­döttség látogatásáért és az ajándékért majd viszonzásul átadta a gyári kollektíva ajándékát — a varsói óvá­rost ábrázoló képet. Gromiko Indiában Vietnami-csehszlovák tárgyalások Olimpia - Moszkvában PANORÁMA Döntött a Nemzetközi Olimpiai Bizottság — természetesen Moszkva mellett. Nézzünk azonban szembe azzal a ténnyel is, hogy az amerikaiak megkísérelték elrontani az olimpiai elő­készületek örömét. Hajdan az ókori játékokon részt vevő vá­rosállamok politikai ellentéteiket, sőt fegyveres konfliktusaikat is felfüggesztették a legtekintélyesebb sportseregszemle idejé­re — most viszont az amerikaiak éppen az ellenkezőjét mű­velik: egy ellentét miatt fölfüggesztenék az olimpiát. Mit akar voltaképpen az Egyesült Államok? A követeléssel, hogy halasszák el, vagy helyezzék' át Moszkvából más ország­beli városba az 1980. évi nyári olimpiai játékokat, ha a Szovj jetunió nem vonja ki csapatait záros határidőn belül Afganisz­tánból, voltaképpen politikai eszköztárába sorolja be a spor­tot. Mintha tegyük föl a gabonaeladás és az olimpia leállítása egyformán az Egyesült Államok kormányának hatáskörébe tar­tozna. Az amerikaiak amúgy is számos intézkedést, hoztak a Szovjetunió ellen: kereskedelmi korlátozásokat rendeltek el, fölfüggesztették a stratégiai fegyverrendszerek korlátozásáról aláírt szerződés jóváhagyását, és fölszólították a világot a moszkvai olimpia bojkottálására. Ez utóbbira azonban Lord Killanin, a NOB elnöke türelmét vesztve így válaszolt Carter elnöknek: „Ezek a mi olimpiai játékaink, nem pedig az Egye­sült Államok játékai.” Sokan azok közül, akik meg akarják tartani, mégpedig az eredetileg elhatározott helyen e világversenyt, ezt mondják: ne keveredjen össze a sport a politikával, maradjon a népek barátságának, a fiatalok nemes mérkőzésének ünnepi esemé­nye. Jószándékú, nemes célú megállapítás ez, de az az igaz­ság, hogy a sport nem választható el teljesen a politikától. A legfőbb parancs: nem szabad a sportot alantas, vagy káros politikai célok szolgálatába állítani. Ne lehessen segítségével úgy tenni, mintha egy ország, csoport szándékai az egész em- meriség érdekeit fejeznék ki. Ellenkezőleg, álljon nemes, ma­gasrendű — ha úgy tetszik politikai — célok, a népek közele­désének, a békének és a megértésnek a szolgálatába. Ahogyan ezt az olimpiai eszme kifejezi. Négyévenként egy világ ül a képernyő előtt, végigizgulja a néhány napot, s kevés az olyan, akinek ne szaladna könny a szemébe a záróünnepség láttán. Elismerjük, az olimpia maga még nem teremt világbékét, egyetlen nemzetközi problémát sem old meg>—, de elmaradása sokat rontana a légkörön. Nem táplálunk illúziókat, amikor különböző államok versenyzői egy pályán futnak, nem azonos politikai pályán haladnak. De a versenyek mindig a békét jelképezik. S az amerikaiak most azt óhajtanák, hogy a „büntetést”, a „leckéztetést”, a bojkottot jel­képezzék. Amerika és néhány szövetségese azzal vádoja a Szovjetuni­ót, hogy az afganisztáni segtíségnyújtással „megszegte az alap­vető olimpiai békeelvet”. Valójában az Egyesült Államok sze­gi meg az élvet, amikor saját érdekei szolgálatába akarja ál­lítani az olimpiát. Ez azonban nem sikerülhet. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság úgy döntött, hogy nem enged a nyomásnak, és az eredeti tervnek megfelelően tartják meg Moszkvában a játékokat. Igaz, számítani lehet arra, hogy több-kevesebb or­szág képviselői távolmaradnak a versenyekről — ha csak ad­dig nem történik valami a diplomácia világában. A távolmaradások okai különbözőek. Hadd említsünk egy példát, amely jelzi, mennyire belekeveredtek az egyoldalú ér­dekek, a külön megfontolások, a sporttól és annak nemes tár­sadalmi szerepétől igencsak messzeeső célok az olimpia ügyé­be. A Német Szövetségi Köztársaság külügyminisztere néhány nappal ezelőtt a következőket mondta: „Nem kívánhatunk szo­lidaritást az Egyesült Államoktól Nyugat-Berlinnel kapcsolat­ban, ha mi megtagadjuk azt tőle az olimpia tárgyában.” Ez világos beszéd. A nyugatnémet kormánynak soha nem jutott volna eezébe az olimpiai bojkott gondolata, de bizonyos tekin­tetben függ az amerikaiaktól, és ismeri a követelményt: vala­mit valamiért. Világméretekben azonban nem érvényesül ez a szemlélet. A legtöbb állam és a sportolók nemzetközi közössége meg akarja őrizni az olimpiák folyamatosságát. És emögött a békés együtt­működés folyamatosságának a féltése rejlik. Akik ma az olim­pia változatlan megtartása mellett foglalnak állást, nemcsak a sportot szeretik, hanem az enyhülést is. Hat esztendővel ezelőtt kapta meg Moszkva az idei nyári já­tékok megrendezésének a jogát. Azóta nagyszabású építkezé­sekkel és lelkes vendégszeretettel készül a szovjet főváros a sportolók és a nézők fogadására. Ez az igyekezet most még csak fokozódik, hiszen Moszkvában tudják, hogy éppen most, 1980-ban mennyire szüksége van a világnak az olimpiai tűz melegére. TATÁR IMRE BUDAPEST Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának titká­ra szerdán fogadta Leonyid Boriszovot, az SZKP moszk­vai bizottságának titkárát, aki küldöttség élén részt vesz Bu­dapest felszabadulása 35. év­fordulójának ünnepségein. A szívélyes, elvtársi légkö­rű találkozón jelen volt Vla­gyimir Pavlov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete és Bozsó László, az MSZMP bu­dapesti bizottságának titkára. BELGRAD Jugoszlávia Caracasban akkreditált nagykövete ellen merényletet követtek el. Két ismeretlen férfi behatolt Marko Sunyics nagykövet la­kásába és lábon lőtte a diplo­matát. A jugoszláv külügy­minisztérium ezzel kapcsolat­ban tiltakozó jegyzéket adott át Venezuela belgrádi nagy­követének. BUKAREST Szerdán délelőtt hivatalos baráti látogatásra Bulgáriába utazott Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára, köztársasági elnök és felesége, Elena Ceausescu. A román pártveze­tő, államfő Todor Zsivkov meghívásának tesz eleget. Waldheim ENSZ-főtitkár New Yorkban fogadta Willy Brandt volt nyugatnémet kancellárt és a világgazdasági helyzetről, mindenekelőtt a fejlődő országok gazdasági megsegítéséről tanácskozott vele. A képen megbeszélésük tartalmáról tájékoztatót tartanak.

Next

/
Thumbnails
Contents