Tolna Megyei Népújság, 1980. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-13 / 10. szám
1980. január 13. Képújság 3 Amikor ez a címkép készült, csalárd módon azzal kecsegtetett még bennünket a napsütéses decembervég, hogy talán soha se talál ránk az igazi tél. Ma már elég régóta viseli évszakhoz illő hóruháját a város, amit egy 1967-ben kelt riport tanúságtétele szerint akkor érettségire készülő ifjú lakói nagy falunak aposztrofáltak, elvágyódva innen „az igazán városokba”, ahol a városteremtéssel járó küzdelmek helyett, kész keretekbe illeszkedhetnek, ahol minden adott, ami itt akkor még csupán terv volt. Negyvenhat 17—18 éve6 közül mindössze 9 nyilatkozott úgy 1967-ben a Szekszárdi képes kistükör írójának, Kunszabó Ferencnek, hogy itthon vagy legalábbis a megyében valahol akar elhelyezkedni. Ha jól számolom, az akkori nyilatkozók ma 30—31 évesek, s bár ezt nem volt módom kinyomozni, esküdni mernék rá, hogy kilencnél jóval többen tértek már haza és szülővárosukra, Szekszárd- ra a fenti kép ismerete nélkül sem mondanák, hogy „nagy falu”, aminek semmi más nevezetessége nincs, mint a szekszárdi vörös. Vonzása, megtartó ereje se több annál, mint amekkora volt 1967-ben. Bár a szociográfiai hitelességre törekvő riport egyetlen sora sem volt igaztalan, sokan emlékeznek rá még ma is úgy, mint amiért „minden igaz szekszárdinak” meg kellett sértődnie. Szóról szóra, pontról pontra bekövetkezett pedig az, amit szerencsére nemcsak a szerző, hanem a város akkori vezetői is- „jövendöltek” a társadalmi fejlődés országos eredményeinek és perspektíváinak ismeretében, megszabva a város- politika feladatait. Tizenkét év leforgása alatt elkészülték az életnek azok a városi keretei Szekszárdon, „melyek többé már nem hasonlítanak sem a régi konvenciókra, sem az átmeneti állapotot jelző félszegségre és elzárkózott- ságra.” Szóval, a vágyak, elképzelések megvalósíthatóak Szekszárdon a most idehonosodóknak, vagy a visszahono- sodóknak. Harcolni ugyan még mindig van miért, lesz is, mivel a városfejlesztés céljai nem fognak elfogyni a messze jövőben sem. De nézzük, az itthon maradottak, igaz hűséggel idetelepültek munkájának- mái tükrét a várost, mely pont a Szekszárdi kistükör megjelenésének 10. évében, 1975-ben kapta meg a városközpont kialakításáért a Hild-érmet, mellyel ez idő szerint se dicsekedhet még az ország minden városa. Régóta nem szívesen idézett emlék, hogy Szekszárd öregje és fiatalja egyaránt szenvedélyes résztvevője volt annak a vitának, hogy légy en-e szőlőrekonstrükció; szükség van-e az ipar ide- telepedésére vagy sem? Mi legyen előbb? Füstölgő gyárak, vagy fiatalodjanak meg a magán-, közös és állami szőlőbirtokok? Épüljenek-e emeletes házak, vagy tartsa magát a városépítés a földszintes terebélyesedés mezővárosi normáihoz? Ilyen és ehhez hasonló kérdések miatt folytak a szócsaták. A mai városkép kialakításának- egykori ellenzéke mára már sehol. Mert ugye miféle lokálpatrióta az, aki ellenezte valamikor a jót? Akinek gáncsoskodó megnyilvánulásaiban az érveknek nemcsak a jövőhöz, de az akkori jelenhez se volt közük?! Szekszárdnak ma, 1980. januárjában van az 1967. évi 23 406 lakójával szemben 36 000 lakója és tizenegy ösz- szefüggő lakótelepe. összesen hány lakás épült 1967—79 között? Hatezer- kétszázhetvenhat. A tizenkét év alatt megépített lakások és járulékos intézmények elhelyezéséhez szükséges és kisajátítással igénybe vett területeken lebontottunk 456 korszerűtlen lakást. Csak a szanálások, kisajátítások költsége meghaladta a 200 milliót. A közművesítés ennék sokszorosába került. S kerül még ezután... A városi tanács 1967-ben körülbelül 800 lakásigénylőt tartott nyilván, 1979. december 31-én háromezret. Mint azt a városi tanács vezetői egy, a mai Szekszárd tárgyában rögtönzött kerekasztal- konferencián minap elmondották, a lakásigénylők számának alakulását jelző két adat közé érdemes beékelni, hogy 1971-ben még csak 971 lakásigénylője volt a megye- székhelynek. A növekedés okát egyhangúlag - az ipar- fejlesztés miatti beköltözésekben jelölték meg, és abban, hogy a növekedés a szekszárdi családok nagykorú, szintén családos, vagy felsőiskolai tanulmányok végeztével hazatelepülő 'gyerekeinek lakásigényéből adódik. Ami pedig hírünket, nevünket illeti... Aki e hazában közel és távol friss honismeretekre törekszik, annak már régóta nemcsak a vörös bort jelenti Szekszárd neve. A boré mellett szert tett a város ipari és kulturális hírnévre is, tehát az a Szekszárd, amit a szelíd feleselésre késztető 1967-es riport szerzője csak maketteken és pauszpapíron láthatott — ma valóság. Nem a „városok városaként”, de még folyó fejlődésben is vonzóként, ahol csak az nem tudja otthon érezni magát, aki nem akarja, vagy nem is igénye, hogy ahol a kenyerét keresi, ott amúgy istenigazából otthon legyen, részt kérve a város- politika öröméből, gondjaiból egyaránt. Mert sok mindenre rámondhatjuk, hogy „ez már az igazi”, de az sem kevés, amire még nem. Kötekedésre mindig kész elmém nem tudja felfogni, hogy ott, ahol a lakosság értelmiségi rétege kapacitásában alkalmas arra, hogy országos nyilvánosságú és jelentőségű konferenciák, tudományos ülések házigazdája legyen, ott még most is miért olyan kevés azoknak a száma, akiket a várospolitika munkájából csak az eredmények érdekelnek, az, ami kész? Jó lenne, ha mondjuk újabb tízegynéhány év múlva leírhatná valamelyik fiatal kollégám, hogy e vonatkozásban is megtörtént a nyitás — a város lakosságának egyetlen rétegére sem jellemző a be- és elzárkózás tipikusan kisvárosi hajlandósága! LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: Szepesi László Beszélgetés Orbán Sándorral, a tamási Széchenyi Tsz párttitkárával Orbán Sándort, a tamási Széchenyi Tsz párttagsága egyhangú szavazással választotta meg titkárnak. A 37 éves fiatalember régi mozgalmi munkás, a KISZ-ben kezdte jó hús» évvel ezelőtt — vezetőségi tag volt a dombóvári gimnáziumban, majd a körmendi felsőfokú technikumban, zászlóalj KISZ- titkár a néphadseregben, 1975-től Tamásiban községi párt vb-tag, tavaly július óta pedig alapszervi párttitkár. Most, két nappal a kongresszusi irányelveket tárgyaló és vezetőségválasztó taggyűlés után, az első félévi munkaterven dolgozik. — Mit terveznek a következő hónapokra? — Szeretnénk, ha az az aktivitás, ami az utóbbi hónapokban megnyilvánult tagságunk részéről, tovább folytatódnék. A beszámoló taggyűlésen húszán szólaltak fel — már-már azért kellett befejezni, mert éjfél felé járt — a tegnapelőttin pedig tízen mondték el az irnyelvekkel kapcsolatos észrevételeiket, javaslataikat. Most kezdődik a nagy munka, a taggyűlések — és a következő hetekben megtartandó községi, járási, megyei pártértekezlet és a kongresszus iránymutatásainak megvalósítása. Ehhez készítem a javaslatot a jövő héten tartandó vezetőségi ülésre. Szoros a program, ennek egyéni oka is van, most fejezem be tánulmá- nyaimat a keszthelyi agrár- tudományi egyetem főiskolai tagozatán, vizsgák, diplomaterv ... előtte kell kidolgoznom a javaslatokat a vezetőségig ülésre, hogy aztán a februári taggyűlésen megtárgyalhassuk. — Említette Orbán elvtárs, hogy nagy volt az aktivitás a két taggyűlésen. Mivel magyarázza ezt a pezsdülést? — A kongresszusra készüléskor mindig megnő az aktivitás. Ez az alapvető, ok. Mi a munkát már tavaly a második félévben elkezdtük. Rendbe tettük a pártmegbízatásokat—volt, akinek négyöt megbízatása is volt, másoknak meg egy sem. Egyenként felülvizsgáltuk és sikerült elérni, hogy a túlterheltek vállairól néhányat levegyünk, másokat pedig megbízzunk így minden aktív párttagnak van megbízatása. Rendbeszedtük a pártcsoportokat. Korábban csak bélyegeladással foglalkoztak, tavaly sikerült elérni, hogy rendszeresen tartsanak meg-, beszélést, előre megkapták a taggyűlés napirendjét, megvitathatták és kialakult véleménnyel jöhettek a taggyűlésre. Az irányelvek megvitatásakor a tíz felszólaló mintegy fejezetenként egészítette ki a tájékoztatást. Ami a tehermentesítést illeti, hadd mondjam el a magam példáját. Korábban alapszervi propagandista, pártépítési konzultáns, információfelelős is voltam. Amikor titkárrá választották, csak a községi vb-tagságomat tartottam meg. Más a propagandista, más az információfelelős, más a konzultáns. Vallameny- nyien jól látják el feladatukat. A sok közül hadd említsem meg a Kossuth kiadványok terjesztését. Erre nem volt külön megbízatása senkinek, a titkár látta el, mellékesen. Évente öt-hat forint értékű kiadvánv fogyott el fejenként. Amióta Ruszin Lászlónét megbíztuk vele, megtöbbszöröződött a „forgalom”. Az elvtársnő Szek- szárdra vitte orvoshoz a gyerekét. Közben — minden előzetes terv, vagy megbeszélés nélkül — bement a Kossuth kirendeltséghez és egy nagy csomagnyi kiadványt választott ki és hozott el. , Valamennyi elfogyott. A beszámoló taggyűlésen már hetvenforintnyi — egy párttagra jutó — eladásról számolhattunk be. Az aktivitás alapfeltétele, hogy erős legyen a pártdemokrácia — mondják el a párttagok nyíltan és őszintén véleményüket a taggyűlésen és más fórumokon, kapjanak feladatot a pártcsoportok és legyen mindenkinek pártmegbízatása. Ezt sikerült elérnünk. Természetes, hogy olyan emberekre van szükség a vezetőségben, akik méltóak a bizalomra, nincsenek túlterhelve. — Változott az összetétel? — Igen. Hadd tegyem hozzá, hogy megnagyobbodott az alapszervezetünk, már két éve egyesült velünk a pári tsz, most olvadt egybe a két alapszervezet is. Ez már eleve azt jelenti, hogy a korábbi három helyett öttagú lett a vezetőség. Köztük három a régi, kettő az új. Rajtam kívül Tóth Lajos gazdasági felelős volt tagja a régi vezetőségnek — most választoták meg harmadszor — és a termelési felelős, Nieder Henrik traktoros, aki titkára volt a pári alapszervezetnek. Uj vezetőségi tag Stattner Attila háztáji agro- nómus, titkárhelyettes, aki; nek ezenkívül egy funkciója van, községi tanács vb-tag, társadalmi elnökhelyettes. Bakai István sertésgondozó az ágit. prop. felelős, aki vezetőségi tagsága mellett munkásőr. A tagság egyetértett a dokumentummal — Mivel foglalkozik a pártszervezet a következő félévben? — Az első félévi taggyűléseken zömmel beszámoltatások lesznek. — Hadd tegyem hozzá, ezek egyelőre az én elképzeléseim, a vezetőségnek és a taggyűlésnek kell jóváhagynia. — A februári taggyűlésen a munkaterv és a cselekvési program megvitatása mellett a gazdasági vezetés komplex beszámoltatását tervezem. Márciusban az új szabályozókból adódó intézkedésekről, a téli gépjavításról és a tavaszi munkákra való felkészülésről szá- molhtatnánk be az illetékes vezetőket. Áprilisban a politikai oktatás helyzetét tűznénk napirendre, ezenkívül előreláthatólag már megbeszélhetjük a kongresszusi határozatokat is. Bár az irányelveket alaposan megvitattuk, a tagság egyetértett a dokumentummal, de tett különböző észrevételeket, javaslatokat. Nyilvánvaló, hogy sokezer ilyen fut be a Központi Bizottsághoz, a határozat végleges megfogalmazásánál ezek egyy részét is figyelembe veszik. Májusban a szocialista versenymozgalom helyzetét tárgyaljuk. Hadd tegyem hozzá, hogy tavaly sikerült elindítani a szocialista brigádmozgalmat, jó- néhány elvtárs kapott párt- megbízatást is ehhez, szeretnénk elérni, hogy az év végére legyenek nálunk szocialista brigádok. Júniusra most nem tervezünk semmit, várjuk, hogy milyen napirendeket ajánl az első félévre a községi pártbizottság, ennek hagyunk „helyet” júniusra. Kéthetenként tartunk vezetőségi ülést, az egyiken a taggyűlési napirendet tárgyaljuk, a másikon egyéb — taggyűlés elé nem kerülő témákat. (J)
