Tolna Megyei Népújság, 1980. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-13 / 10. szám

2 Képújság 1980. január 13. Hétfő: Indira Gandhi pártjának elsöprő győzelme az in­diai választásokon. — Újabb Szadat—Begin találkozó a felső-egyiptomi Asszuánban. — A nyugatnémet kancellár madridi és párizsi útja. Kedd: Leonyid Brezsnyev és Georges Marchais a szov­jet—francia pártkapcsolatokról tárgyalt Moszkvában. — Közös nyilatkozat a vietnami—laoszi—kambodzsai külügy­miniszteri megbeszélésekről. Szerda: Carter hidegháborús szellemű intézkedéseket je­lent be, Moszkvában bírálják a szovjet—amerikai viszonyt tovább rontó lépéseket. — Feszültség Iránban a síita val­lási ünnep alkalmából, fegyveres incidensek Tabrizban. — Kínai—amerikai katonai tárgyalások. Csütörtök: Washington Peking támogatásával kierősza­kolja az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszakát az afga­nisztáni események kapcsán. — A magyar kormány nyilat­kozata az afganisztáni helyzetről. — Súlyos terrorcselek­mények Olaszországban, Törökországban és Korzika szi­getén. Péntek: Folytatódik a brit acélsztrájk. — Salvadorban végképp szétesik a katonai-polgári junta. — Washington Irán-ellenes gazdasági korlátozó intézkedéseket akar ke­resztülvinni a Biztonsági Tanácsban. Szombat: Az afrikai frontállamok tiltakoznak a dél- afrikai csapatok Rhodesiái tartózkodása ellen. > A hét 3 kérdése 1. Hogyan alakultak a legújabb események a Közép- Keleten? Az új afganisztáni vezetés nyilatkozataiban visszautasította a Szovjetunió katonai segítsége miatt indított nyugati pro­pagandakampányt. Képünkön: Babrak Karmai a héten tar­tott első sajtókonferenciáján. (Képtávírónkon érkezett.) Az afgán fővárosban és az ország nagy részén az élet a rendes kerékvágásban halad, aminek szemtanúja lehet a Kabulba érkezett csaknem kétszáz külföldi tudósító is. A külső veszély még nem múlt el, hiszen változatlanul moz­golódni próbálnak a jórészt pakisztáni táborokban kikép­zett, amerikai és kínai fegyverekkel ellátott ellenforradal­már lázadók, de a határozott intézkedések nyomán máris csökkent ez a fenyegetés. elérni. Valószínűleg ez is közrejátszhat abban, hogy a vég­ső döntés bizonyos elhalasztására került sor. Amerikai la­pok különben több-kevesebb nyíltsággal cikkeznek arról is, hogy az iráni belpolitikai feszültség (a nemzetiségi el­lentétek; a két legtekintélyesebb vallási vezető, Khomeini és Sariat Madari ajatollah híveinek összecsapása; gazda­sági nehézségek; az egységes rendfenntartó erők hiánya) fokozhatja a zavarosban halászni kívánók reményeit... 2. Mit jelent Indira Gandhi pártjának győzelme? Valóságos politikai földcsuszamlás ment végbe az indiai választásokon. Indira Gandhi pártja fölényes győzelmet aratott, megszerezte a mandátumok kétharmadát a parla­ment alsó házában, a Lók Sabhában. Ellenfelei, az el­múlt két és fél évben kormányzó Dzsanata-szövetség és a Csaran Szingh vezette Lók Dal szinte felmorzsolódtak, a legerősebb ellenzéki csoportosulás a kommunistákat is ma­gába foglaló, 51 képviselői hellyel rendelkező baloldal lett. Indira Gandhitól korábban azért vonták meg a bizal­mat, mert az»általa meghirdetett rendkívüli állapot idején sok visszatetsző dolog is történt. Kitűnt azonban, hogy az Indira-éllenes erőknek nem volt igazi programjuk: az or­szág helyzeté rohamosan romlott; terméketlen belső vi­szálykodás folyt; állandósult a kormányzati válság. A 650 milliós Indiának a szavazói most abban a reményben ad­ták voksukat túlnyomó többséggel Indirára és pártjára, hogy a visszatérő miniszterelnöknő tovább viszi előző kor­mányzásának kedvező intézkedéseit és kiküszöböli a nega­tívumokat. Az indiai választási küzdelem középpontjában a belpoli­tika állt. Mégis felhívta magára a figyelmet Indira Gandhi több külpolitikai nyilatkozata (a tv-híradó nézői tanúi le­hettek annak a beszélgetésnek is, amelyet egy amerikai újságírónővel folytatott), különösen az a realista, pozitív megközelítés, amit Afganisztán és Kambodzsa esetében al­kalmazott. S ami bizonyára nem lesz hatás nélkül más, el nem kötelezett ázsiai országok magatartására sem. 3. Mi a helyzet Rhodesiában? Egy hétéves háborút követően soha sem könnyű meg­valósítani a tűzszünetet, különösképpen a gerillahadviselés sajátos feltételei között. Ennek ellenére a rhodesiai „tüzet­szüntess” lényegében megvalósult. Annál több aggodalmat okozott a héten az a jelentés, hogy változatlanul dél-afrikai csapatok állomásoznak Rhodesiában, s a szomszédos afri­kai frontállamok kénytelenek voltak tiltakozásukat beje­lenteni. Hasonlóképpen nem kedvező hír, hogy Dél-Afrika és különböző monopóliumok nagyarányú anyagi támoga­tásban részesítik a fajgyűlölőkkel együttműködő Muzo- rewát, választási kampányának megindítása során. (A brit Munkáspárt ennek nyomán kezdett gyűjtést a Hazafias Front segítésére.) A legnagyobb felelősség természetesen az átmenetileg ismét „védő hatalommá” lett Nagy-Britanniát terheli, Lon­donnak biztosítania kellene a megfelelő kiegyensúlyozott­ságot. Vagy lehet, hogy a sokat emlegetett „Fair play”, a tisztességes játék érvénye Afrika déli részében megszűnik? RÉTI ERVIN Mexikót választották végül két évre a Biztonsági Tanács 15., nem állandó tagjává. Képünkön: Kuba és Kolumbia küldöttsége az EXSZ-ben, ahol másfélszáz sikertelen sza­vazás után a két ország visszavonta jelöltségét. (Képtáv­írónkon érkezett.) Csakhogy amint konszolidálódott az afganisztáni hely­zet, annál több szó esett a héten Afganisztánról az ENSZ- ben. Először a Biztonsági Tanácsban, ahol a Szovjetunió­nak mint állandó tagnak ellenszavazata vétójelleggel bírt, tehát az afgánellenes tervezet nem emelkedhetett a hatá­rozat érvényére, majd a közgyűlés kierőszakolt, rendkívüli ülésszakán. A recept egyébként nem új: emlékezhetünk rá, hogy a „kambodzsai kérdés” is akkor került az ENSZ elé, amikor megkezdődött a normalizálás és befejeződött a népirtás. Az „afgán kérdés” bajnokai is azok közül kerül­nek ki, akiknek nem tetszik, hogy végre helyreállt a rend. A haladó erők természetesen messzemenően szolidárisak az új afgán vezetés intézkedéseivel, és azzal a segítséggel, amit a Szovjetunió nyújtott. Ezt fejezte ki a magyar kor­mány nyilatkozata is. Az Afganisztánban történt fejleményeket változatlanul ürügyként használják fel az amerikai héják, az enyhülés ellenségei. Washingtonban, miután a SALT—2 ratifikálá­sát egyelőre levették a napirendről, hivatalosan bejelentet­ték más tárgyalások felfüggesztését is, valamint nehezítik több kétoldalú megállapodás végrehajtását, például a Szov­jetunió által megrendelt takarmánygabona szállítását. Mindez azonban kétélű fegyvert képez: a takarmánygabo­na adásvétele nem holmi ajándék, hanem kereskedelmi ügylet volt, a kölcsönös előnyök alapján. Lemondása za­vart keltett az amerikai gabonatőzsdéken, elégedetlensé­get váltott ki a farmerek között, s nem segíti az amerikai gazdasági gondok leküzdését. Ráadásul az elnökválasztási kampányban a következő Carter—Kennedy összecsapás a. közeljövőben éppen a gabonaeladásban különösen érdekelt Iowa államban lesz. Az amerikai kormány ennek ellenére sem hallgat a jó­zanság szavára, sőt szövetségeseit is fel akarja vonultatni álláspontjának támogatására. Ezek az országok nem taka­rékoskodnak az egyetértés szólamaival, de ugyanakkor vi­gyáznak, nehogy megvágják saját ujjúkat. A heti nyilat- kozatdömpingből kitűnik: főként azok támogatják Wa­shingtont, akiknek ez nem ütközik közvetlen érdekeibe. (A Közös Piac például hajlandó részt venni a gabona­szankciókban, mert nem exportál gabonát a Szovjetunió­nak, — Argentína, Ausztrália és mások viszont annál óva­tosabbak, mert a tényleges szállítók közé tartoznak.) Az afgán problémák körül fejlesztett ködfüggöny mögött a héten újabb amerikai fenyegetések érkeztek Irán címére. Ismét szóba került egy gazdasági blokád létesítése, például a Perzsa-öböl kijáratát képező Hormuzi-szoros amerikai hadihajókkal történő lezárása. Ez azonban iránt az olaj­fegyver bevetésére ösztönözhetné, s alighanem súlyosbí­taná a túszok helyzetét, akiknek kiszabadítását, a jelek szerint, csak nyugodt és türelmes tárgyalásokkal lehetne • Tabriz városában a héten is többször került sor Khomeini­ellenes megmozdulásokra. Képünkön Sariat Madari ajatol­lah hívei Khomeini-képeket szaggatnak szét egy felvonu­láson. (Képtávírónkon érkezett.) A József Attila emlékbizottság felhívása A József Attila emlékbi­zottság fölhívást tett közzé a költő születése közelgő 75. évfordulójának méltó meg­ünneplésére. Életműve — Petőfi Sándor, Ady Endre forradalmi, a vi­lághaladás sodrában kitelje­sedett örökségének szocialista folytatása — elevenen él tár­sadalmunk, a magyar nép szívében, tudatában — hang­súlyozza a felhívás bevezető­ben. A közelgő évforduló al­kalom arra, hogy még többen és mélyebben éljük át, értsük meg költészetének az idővel egyre gyarapodó tanulságát. József Attila az imperializ­mus és a prolet árf orrad ai­mak korában, a fasizmus előretörésének idején, egy le­vert és egy győztes szocialis­ta forradalom közötti, ellen- forradalmi korszakban vált a magyar líra, ezen bélül a magyar szocialista költészet nemzetközi jelentőségű klasz. szikusává. Hazája és a nagyvilág tár­sadalmi, történelmi ellent­mondásait, feloldásuk forra­dalmi irányát a legélnyomot- tabb és legforradalmibb osz­tállyal, a proletariátussal azonosulva, személyes sors­ként élte át és tette költő­ként mindenkor át élhet övé. Művészetének népi, forra­dalmi egyetemessége abból fakadt, hogy a munkásosz­tályhoz, annak sorsához, tör­ténelmi feladatához tudato­san és cselekvőén csatlako­zott; hogy önmaga és a világ helyzetét a forradalmi mun­kásmozgalom elméletének és gyakorlatának jegyében ér­telmezte. Költészete a felis­mert törvényszerűségek tu­datában a társadalmi, nem­zeti és személyes szabadság­nak egyetlen korszerű, leg- érvényesebb lehetőségét és igényét: a tudatos osztály­harc, a szocialista forrada­lom, n szocializmus program­ját fejezte ki. A munkásosztálynak, a korszakot meghatározó osz­tálynak élétét, környezetét, mindennapjait, harcát és tö­rekvéseit, elméletének és mozgalmának fogalmait az érthető' művészet világába vonta. Azonosulásának ez a rendkívüli mélysége tette le­hetővé, hogy ne a szó sző­kébb, hanem lényegi értel­mében legyen a munkásosz­tály költője; azaz legyen egy­szersmind a magyar falu, az egész dolgozó magyar nép, a nemzet, végső soron minden gondolkodó, cselekvő, min­den teljesebb életre vágyó ember, az emberiség költő­je. Amiért harcolt, részben valóra vált. Társadalmunk fejlődése különösen időszerű­vé teszi az élet, mindenolda­lú, teljes, szocialista szellemi­ségű, művészeti birtokbavéte­lét. József Attila költészete itt­hon — és egyre inkább a nagyvilágban — nemcsak emlékeztető tanulság, hanem történelmi feladataink meg­oldásának erőteljes művészi ösztönzője; a szocializmus ál­tal formált, gyarapodó em­ber — köztük a mindenkori fiatalok — egyik legközvetle­nebb művészi nevelője; ars poétikájával líránk, egész művészeti életünk eleven ha­gyománya, élő példaképe. Az emlékbizottság azzal a felhívással fordul a magyar társadalomhoz, a magyar köl­tészet határainkon túli bará­taihoz: elsősorban művének széles körű és mélyebb meg­ismerésével, megismertetésé­vel, valóban méltó módón emlékezzünk meg József At­tila születésének 75. évfordu­lójáról. (MTI) Brezsnyev nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról). Az afganisztáni események nem jelentik a valódi ókot arra, hogy jelenleg a nem­zetközi helyzet bonyolulttá vált. Ha nem lenne Afganisz­tán, akkor az Egyesült Álla­mok, a NATO meghatározott körei minden bizonnyal ta­láltak volna más ürügyet a világhdyze't kiélezésére. Végül, az amerikai kor­mány minden olyan lépése, amelyet az afganisztáni ese­ményeket kapcsolatban tett, arról tanúskodik, hogy Wa­shington ismét, éppúgy, mint évtizedékkel ezelőtt, a „hi­degháború nyelvén ákar be­szélni velünk. Carter kor­mányzata ezzel azt bizonyít­ja, hogy nem tartja tiszte­letben a fontos államközi do­kumentumokat, megsérti a tudomány, a kultúra, az em­beri kapcsolatok terén létre­jött kapcsolatokat. A Cahter-kormányzat ilyen lépéseinek következtében a világon joggal mindinkább az a kép alakul, ki az Egyesült Államokról, hogy a nemzet­közi kapcsolatok terén nem megbízható partner, olyan állam, amelynek vezetése kész bármely pillanatban megsérteni nemzetközi köte­lezettségeit, egy tollvonással semmissé tenni az általa alá­írt szerződéseket és megálla­podásokat. Ksll-e küllőn is magyarázni, hogy ez milyen veszélyes, destabilizáló ha­tást gyakorol a nemzetközi helyzet egészére — annál is inkább, mivel egy olyan nagy, befolyásos hatalom vezetése viselkedik így, amelytől a népek joggal várnak átgon­dolt és felelősségteljes poli­tikát. Magától értetődő, hogy az Egyesült Államok kormány­zatának ez a magatartása korántsem okoz nekünk olyan kárt, amiilyenre kezdeménye­zői nyilván számítottak. Az Egyesült Államok arra törekszik, ihogy aláássa • a helsinki záróokmány szelle­mét és tartalmát. Végül Wa­shington a nemzetközi hely­zet kiélezésére irányuló lé­péseivel arra törekszik, hogy maga alá gyűrje az európai országokat, mindenekelőtt saját szövetségeseit. Az európai országok érde­kei azonban elválaszthatatla­nul az enyhülésihez kapcso­lódnák. Európában sok konstruktív lépést lehet tenni a közeli jö­vőben a béke érdekében. így például a küszöbönálló mad­ridi találkozó kapcsán és a Varsói Szerződés államainak a katonai enyhülés, s a lesze­relés kérdéseivel foglalkozó konferencia összehívására vo­natkozó javaslatával kapcso­latban. Mi annak vagyunk határozott .hívei, hogy szilár­dítsuk meg, sokszorozzuk meg mindazt a pozitívumot, ■amelyet az európai földré­szen a kis és nagy államók kollektív erőfeszítéseivel az évek során létrehoztak. To­vábbra is a béke és a népek közötti barátság politikáját folytatjuk. Washington je­lenlegi szélsőséges politikájá­val szemben a mi álláspon­tunk az, hogy folytassuk azo­kat a sokirányú tárgyaláso­kat, amelyeket az elmúlt években a fegyverkezési ver­seny korlátozásának céljából kezdtünk meg. Ez természe­tesen az európai katonai szembenállás csökkentésének problémájára is vonatkozik. Mi a tárgyalások mellett vagyunk, de becsületes, egy en j o gú t árgyal ás ok at .aka­runk, amelyeket figyelembe veszik az egyenlő biztonság elvét — mondotta a többi közt Brezsnyev. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents