Tolna Megyei Népújság, 1980. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-13 / 10. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Mai számunkból XXX évfolyam, 10. szám. ÁRA: 1,60 Ft 1980. január 13., vasárnap Nyugalom vagy vita Mintha az embereket jobban izgatná, ami körülöttük van. Úgy értem, hogy közvetlen környezetük: István, egyik vegyipari üzemünk mérnöke arról beszélt, hogy mostanában többször és többen érdeklődnek nála: mi lesz a „B” műhely sorsával, ahol évek óta rendszere­sen elúszik a gyár nyeresége. Sok baj van az irányítá­sával is, ám mégsem ez okozza legnagyobb gondot. In­kább az, hogy az ott készülő termék minősége rossz, s így nem kell a külföldi vevőnek. Kiküldik, egy hónap múlva már ismét ott van udvaron. Kijavítják, persze túlórában, aztán a Masped-brigád másodszor is csoma­golja, küldi a berendezést. így kell ennek lennie fel­tétlenül? Az emberek egyre türelmetlenebbül kérdeznek — mondja István. Végtére, bőrükre megy ez a dolog a „B” üzemmel. S dönteni, cselekedni kellene. Mi akadályozza? — kérdem. Legyint. Becsületből csináljuk ezt a terméket, ha abbahagynánk, biztosan hiányozna az ajánlati listán. Van itt néhány fontos szaki a szerkesztésen — ők kézzel-lábbal ragaszkodnak - hozzá, újításuk van benne. Meg aztán a külkereskedők szerint: a termékre tényleg szükség van. Ennyi éppen elég ahhoz, ogy minden maradjon a régiben. Szent te­hén a „B” műhely és terméke nálunk. — És a gyár többi emberének mit válaszolnak, ugyanezt? — Nem, — teszi hozzá csendesen — azt, hogy népgazdasági ér­dekből cipeljük a hátunkon „B” műhelyt és termékét. Az apró történethez tulajdonképpen nem is kelle­ne kommentár, hiszen hasonlókkal az olvasó is folytat­hatná a sort: az efféle „szent tehén” csakugyan nem ritkaság gazdaságukban. Ám nem is róluk, inkább mi­attuk érdemes figyelmet szentelni e témának. Elsősor­ban abból a szempontból, hogy az embereket valóban mind erőteljesebben érdeklik a környezetükben „el­fekvő” dolgok — a veszteségesen dolgozó üzemek, a rá­fizetést produkáló termék, és az ügyben tehetetlen, döntésképtelen felelősök. Ez az érdeklődés nagyon ör­vendetes és azzal a szándékkal rökon, amely változtat­ni szeretne mindezeken. Az emberek sürgetik, hogy osszuk fel a „B” műhelyt a sókkal jobban prosperáló üzemrészek között — foly­tatja a mérnök. — Ott szükség van úgyis mindenkire, legalább megolódóna a krónikus munkaerőhiány. Akad­nak olyanok, akik nem szívesen látnák a kapun belül a „B” műhelyéseket, mondván: rontják maguk körül a levegőt. Hozzászoktak ahhoz, hogy helyettük a többiek kaparják össze a fizetésre, a nyereségre valót. Megint mások szerint meg kell tartani a „B” műhelyt — de gyorsan más termékre átállítva. Megváltoztatva az óra­béreket: teljesítménybérekre, normázva. — Mit szólnak mindehhez maguk a „B” műhelybe­liek? — Egyelőre hallgatnak. De már akadnak köztük olyanok, akik érzik, tudják, nékik is alapvető érdekük, hogy hasznos terméket gyártsanak, mégha ez új beta­nulást, áldozatot igényel. De őket igencsak letorkollják a többiek, a csapatmunkára, az egymásrautaltságra hi­vatkoznak. Nem tudom, hogy ebben a vegyi üzemben meddig ad az idő türelmet eme „B” műhelynek — gondolom azonban, nem sökáig. A körülmények, a gazdasági tör­vényszerűségek nem fogják tisztelni e „szent tehenet”. Sem a fontos szakik, sem pedig a műhely többségének kedvéért. Sőt, éppen a műhely alapvető érdekei sürge­tik a döntést, a szükséges, — s tagadhatatlan nem könnyű — átállást, felosztást, átszervezést. — Ezt mi is* végiggondoltuk. Csakhogy ha bármilyen változtatásba kezdünk, az valahol, valakik ellenállá­sába fog ütközni. Elromolhat a légkör a gyárban, vi­ták, összetűzések lehetnek. És mi nem szeretnénk meg­zavarni a nyugalmat — mondja ki a mérnök a legtit­kosabb gondolatát. — Gondolom, ezt belátja? Nem látom be. Nem tudom, mit ért pontosan „nyu­galmon”, vagy mit az „összetűzéseken”. Talán azt az állapotot nevezi „nyugalomnak” — amely nem más, mint drágán megfizetett rössz kompromisszum. S ami­től tartanák, az a változtatással járó — csakugyan el­kerülhetetlen — konfliktushelyzet, amiben kénytele­nek levonni a tanulságokat: esetleg fölöslegessé válna több beosztás, íróasztalnál-műhelyben egyaránt, netán meg kell mondani valakinek, vagy valakiknek, hogy átirányítják az „A” műhelybe őket más munkára, új feladatokra. És mind eme intézkedést a gyár vezetőinek kell vállalniuk, nem titkolva, hogy a döntéseket ők hozzák, s nem „felülről”- rendelték el. István azt mondja: nem szeretnék megzavarni a nyugalmat. Tiszteletreméltó törékvés, de tartható-e mindenáron? Feláldozható-e a gyár valamennyi dolgozójának előrejutása csak azért, mert a gyárban „a. hagyományos nyugalom” is szent tehén? A válaszokat a vegyi üzemben is megtalálják majd, ebben biztösak lehetünk. Ám hogy erre mikor kerül sor, egyáltalán nem mindegy. De hogy időben rátalál­janak, — alighanem gyorsan felül kellene vizsgálni a nyugalomról és a vitáról vallott nézeteiket. Hogy kiegyensúlyozottan dolgozhassanak — hosszú­távon. MATKÓ ISTVÁN Brezsnyev nyilatkozata a Pravdának Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke vála­szolt a Pravda tudósítójának kérdéseire. Brezsnyev a többi közt hangsúlyozta: a pártnak a bé­kére, az enyhülésre, a lesze­relésre irányuló vonala meg­valósítása, az SZKP XXIV. és XXV. kongresszusán meg­határozott békeprogram való- raváltása során sok mindent sikerült elérni. Ha nagy ál­tálán osságban fogalmazzuk meg, a legfontosabb, amit el­értünk az, hogy sikerült meg­szakítani a tragikus körfor­gást: világháború — rövid lé­legzetű béke — újabb világ­háború. Ma a béke és az enyhülés ellenségei azzal próbálkoz­nak, hogy az afganisztáni eseményekkel folytassanak spekulációt. Valóságos ha­zugsághegyeket emelnék ezek körül az események körül, arcátlan szovjeteUenes. kam­pányt kezdtek él. Afganisztán, amikor hoz­zánk fordult, az 1978 decem­berében megkötött afgán— szovjet barátsági, jószom- szédsági és együttműködési szerződés pontos meghatáro­zásaira támaszkodott, arra a jogára, amely az ENSZ alap­okmányának értelmében min­den államot megillet, az egyéni vagy kollektív önvé­delem jogára, arra a jogra, amellyel más államok nem egyszer éltek. Számunkra nem volt köny- nyű az a határozat, hogy szovjet katonai kontingenst küldjünk Afganisztánba. A párt központi bizottsága és a szovjet kormány azonban fe­lelőssége teljes tudatában cselékedett, figyelembe vette a helyzet valamennyi össze­tevőjét. A szovjet erőket tel­jes egészükben kivonják Af­ganisztánból, amikor meg­szűnnék azok az okok, ame­lyek az afgán kormányt ar­ra késztették, hogy odave- zénylésüket kérje. Az imperialista és a pekin­gi propaganda tudatosan és arcátlanul elferdíti a Szov­jetunió szerepét az afgán eseményekben. Továbbmenten, az Egyesült Államok és más országok nemzeti érdekeit, biztonságát egyáltalán nem érintik az af­ganisztáni események. Teljes mértékben hazugok azok az állítások is, amelyek szerint a Szovjetuniónak va­lamiféle terjeszkedési tervei lennének Pakisztánnal, Irán­nal vagy a térség más orszá­gaival .szemben. Nem vá­gyunk mások földjére, nem kell nekünk mások gazdag­sága, az Olaj szaga a gyarma­tosítókat vonzza. (Folytatás a 2. oldalon). TÜKRÜNK, SZEKSZÁRD (3. old.) TAGGYŰLÉS UTÁN, ÜJ FELADATOK ELŐTT (3. old.) ÍGY KÖZLEKEDTÜNK 1979-BEN (4. Old.) VAN, AMI TETSZIK, ÉS VAN, AMI NEM (5. old.) ÜJ VÁROSNEGYED LIPCSÉBEN (8. old.) AZ ELSŐ SZIBÉRIAI METRÓ (8. old.) AZ INTERKOZMOSZ TÁVLATAI (9. old.) VASÁRNAPI BESZÉLGETÉS <6. old.) MÚLTUNKBÓL (6. old.) ÖRÖKBEFOGADÓK (7. old.) AZ ASZTROFIZIKÁÉ A JÖVÖ (9. old.) DRÁMA A TÜ HEGYÉN (9. old.) SZÉP MAGYAR NYELV (10. old.) KELL A SZÍNHÁZ (11. old.) A NÉPMŰVÉSZ KÖRNYEZETE (7. old.) A LENGYEL PART­KONGRESSZUS ELŐTT (8. old.) A SZTRATOSZFÉRA SZENNYEZŐDÉSE (12. old.) MILYEN LESZ A JÖVŐ AUTÓJA? (12. old.) Teli kepele A gyerekek alig várják, de mi felnőttek is úgy vagyunk vele, hogy például szebb a karácsony meg az újév, ha fehér. Aztán ha itt van a hó, akkor az öröm a gyerekeké marad, mi csak mérgelődünk a nehezebb közlekedés mi­att, örülünk ugyanakkor, hogy az őszi vetésekre hó került, nem örülünk, hogy a téli hóeltakarítás milyen sokba kerül. A dolgok természetesen tőlünk teljesen függetlenül zajlanak és végül is most van a hó, a jég szezonja, bele kell nyugodni, még akkor is ha titokban a tavaszt, a jó időt várjuk, ami azonban még nagyon messze van. Téli hangulatokat igyekeztünk megörökíteni az ötödik oldalon látható felvételeinken.

Next

/
Thumbnails
Contents