Tolna Megyei Népújság, 1980. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-13 / 10. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek!

AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA

Mai számunkból

XXX évfolyam, 10. szám.

ÁRA: 1,60 Ft

1980. január 13., vasárnap

Nyugalom vagy vita

Mintha az embereket jobban izgatná, ami körülöttük van. Úgy értem, hogy közvetlen környezetük: István, egyik vegyipari üzemünk mérnöke arról beszélt, hogy mostanában többször és többen érdeklődnek nála: mi lesz a „B” műhely sorsával, ahol évek óta rendszeresen elúszik a gyár nyeresége. Sok baj van az irányításával is, ám mégsem ez okozza legnagyobb gondot. Inkább az, hogy az ott készülő termék minősége rossz, s így nem kell a külföldi vevőnek. Kiküldik, egy hónap múlva már ismét ott van udvaron. Kijavítják, persze túlórában, aztán a Masped-brigád másodszor is csomagolja, küldi a berendezést. így kell ennek lennie feltétlenül?

Az emberek egyre türelmetlenebbül kérdeznek — mondja István. Végtére, bőrükre megy ez a dolog a „B” üzemmel. S dönteni, cselekedni kellene.

Mi akadályozza? — kérdem. Legyint. Becsületből csináljuk ezt a terméket, ha abbahagynánk, biztosan hiányozna az ajánlati listán. Van itt néhány fontos szaki a szerkesztésen — ők kézzel-lábbal ragaszkodnak - hozzá, újításuk van benne. Meg aztán a külkereskedők szerint: a termékre tényleg szükség van. Ennyi éppen elég ahhoz, ogy minden maradjon a régiben. Szent tehén a „B” műhely és terméke nálunk. — És a gyár többi emberének mit válaszolnak, ugyanezt? — Nem, — teszi hozzá csendesen — azt, hogy népgazdasági érdekből cipeljük a hátunkon „B” műhelyt és termékét.

Az apró történethez tulajdonképpen nem is kellene kommentár, hiszen hasonlókkal az olvasó is folytathatná a sort: az efféle „szent tehén” csakugyan nem ritkaság gazdaságukban. Ám nem is róluk, inkább miattuk érdemes figyelmet szentelni e témának. Elsősorban abból a szempontból, hogy az embereket valóban mind erőteljesebben érdeklik a környezetükben „elfekvő” dolgok — a veszteségesen dolgozó üzemek, a ráfizetést produkáló termék, és az ügyben tehetetlen, döntésképtelen felelősök. Ez az érdeklődés nagyon örvendetes és azzal a szándékkal rökon, amely változtatni szeretne mindezeken.

Az emberek sürgetik, hogy osszuk fel a „B” műhelyt a sókkal jobban prosperáló üzemrészek között — folytatja a mérnök. — Ott szükség van úgyis mindenkire, legalább megolódóna a krónikus munkaerőhiány. Akadnak olyanok, akik nem szívesen látnák a kapun belül a „B” műhelyéseket, mondván: rontják maguk körül a levegőt. Hozzászoktak ahhoz, hogy helyettük a többiek kaparják össze a fizetésre, a nyereségre valót. Megint mások szerint meg kell tartani a „B” műhelyt — de gyorsan más termékre átállítva. Megváltoztatva az órabéreket: teljesítménybérekre, normázva.

— Mit szólnak mindehhez maguk a „B” műhelybeliek? — Egyelőre hallgatnak. De már akadnak köztük olyanok, akik érzik, tudják, nékik is alapvető érdekük, hogy hasznos terméket gyártsanak, mégha ez új betanulást, áldozatot igényel. De őket igencsak letorkollják a többiek, a csapatmunkára, az egymásrautaltságra hivatkoznak.

Nem tudom, hogy ebben a vegyi üzemben meddig ad az idő türelmet eme „B” műhelynek — gondolom azonban, nem sökáig. A körülmények, a gazdasági törvényszerűségek nem fogják tisztelni e „szent tehenet”. Sem a fontos szakik, sem pedig a műhely többségének kedvéért. Sőt, éppen a műhely alapvető érdekei sürgetik a döntést, a szükséges, — s tagadhatatlan nem könnyű — átállást, felosztást, átszervezést.

— Ezt mi is* végiggondoltuk. Csakhogy ha bármilyen változtatásba kezdünk, az valahol, valakik ellenállásába fog ütközni. Elromolhat a légkör a gyárban, viták, összetűzések lehetnek. És mi nem szeretnénk megzavarni a nyugalmat — mondja ki a mérnök a legtitkosabb gondolatát. — Gondolom, ezt belátja?

Nem látom be. Nem tudom, mit ért pontosan „nyugalmon”, vagy mit az „összetűzéseken”. Talán azt az állapotot nevezi „nyugalomnak” — amely nem más, mint drágán megfizetett rössz kompromisszum. S amitől tartanák, az a változtatással járó — csakugyan elkerülhetetlen — konfliktushelyzet, amiben kénytelenek levonni a tanulságokat: esetleg fölöslegessé válna több beosztás, íróasztalnál-műhelyben egyaránt, netán meg kell mondani valakinek, vagy valakiknek, hogy átirányítják az „A” műhelybe őket más munkára, új feladatokra.

És mind eme intézkedést a gyár vezetőinek kell vállalniuk, nem titkolva, hogy a döntéseket ők hozzák, s nem „felülről”- rendelték el. István azt mondja: nem szeretnék megzavarni a nyugalmat. Tiszteletreméltó törékvés, de tartható-e mindenáron? Feláldozható-e a gyár valamennyi dolgozójának előrejutása csak azért, mert a gyárban „a. hagyományos nyugalom” is szent tehén?

A válaszokat a vegyi üzemben is megtalálják majd, ebben biztösak lehetünk. Ám hogy erre mikor kerül sor, egyáltalán nem mindegy. De hogy időben rátaláljanak, — alighanem gyorsan felül kellene vizsgálni a nyugalomról és a vitáról vallott nézeteiket.

Hogy kiegyensúlyozottan dolgozhassanak — hosszútávon.

MATKÓ ISTVÁN

Brezsnyev nyilatkozata a Pravdának

Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke válaszolt a Pravda tudósítójának kérdéseire.

Brezsnyev a többi közt hangsúlyozta: a pártnak a békére, az enyhülésre, a leszerelésre irányuló vonala megvalósítása, az SZKP XXIV. és XXV. kongresszusán meghatározott békeprogram való- raváltása során sok mindent sikerült elérni. Ha nagy áltálán osságban fogalmazzuk meg, a legfontosabb, amit elértünk az, hogy sikerült megszakítani a tragikus körforgást: világháború — rövid lélegzetű béke — újabb világháború.

Ma a béke és az enyhülés ellenségei azzal próbálkoznak, hogy az afganisztáni eseményekkel folytassanak spekulációt. Valóságos hazugsághegyeket emelnék ezek körül az események körül, arcátlan szovjeteUenes. kampányt kezdtek él.

Afganisztán, amikor hozzánk fordult, az 1978 decemberében megkötött afgán— szovjet barátsági, jószom- szédsági és együttműködési szerződés pontos meghatározásaira támaszkodott, arra a jogára, amely az ENSZ alapokmányának értelmében minden államot megillet, az egyéni vagy kollektív önvédelem jogára, arra a jogra, amellyel más államok nem egyszer éltek.

Számunkra nem volt köny- nyű az a határozat, hogy szovjet katonai kontingenst küldjünk Afganisztánba. A párt központi bizottsága és a szovjet kormány azonban felelőssége teljes tudatában cselékedett, figyelembe vette a helyzet valamennyi összetevőjét. A szovjet erőket teljes egészükben kivonják Afganisztánból, amikor megszűnnék azok az okok, amelyek az afgán kormányt arra késztették, hogy odave- zénylésüket kérje.

Az imperialista és a pekingi propaganda tudatosan és arcátlanul elferdíti a Szovjetunió szerepét az afgán eseményekben.

Továbbmenten, az Egyesült Államok és más országok nemzeti érdekeit, biztonságát egyáltalán nem érintik az afganisztáni események.

Teljes mértékben hazugok azok az állítások is, amelyek szerint a Szovjetuniónak valamiféle terjeszkedési tervei lennének Pakisztánnal, Iránnal vagy a térség más országaival .szemben. Nem vágyunk mások földjére, nem kell nekünk mások gazdagsága, az Olaj szaga a gyarmatosítókat vonzza.

(Folytatás a 2. oldalon).

TÜKRÜNK, SZEKSZÁRD (3. old.)

TAGGYŰLÉS UTÁN, ÜJ FELADATOK ELŐTT

(3. old.)

ÍGY KÖZLEKEDTÜNK 1979-BEN (4. Old.)

VAN, AMI TETSZIK, ÉS VAN, AMI NEM (5. old.)

ÜJ VÁROSNEGYED LIPCSÉBEN

(8. old.)

AZ ELSŐ SZIBÉRIAI METRÓ (8. old.)

AZ INTERKOZMOSZ TÁVLATAI (9. old.)

VASÁRNAPI BESZÉLGETÉS <6. old.)

MÚLTUNKBÓL (6. old.)

ÖRÖKBEFOGADÓK (7. old.)

AZ ASZTROFIZIKÁÉ A JÖVÖ

(9. old.)

DRÁMA A TÜ HEGYÉN (9. old.)

SZÉP MAGYAR NYELV (10. old.)

KELL A SZÍNHÁZ (11. old.)

A NÉPMŰVÉSZ KÖRNYEZETE (7. old.)

A LENGYEL PARTKONGRESSZUS ELŐTT (8. old.)

A SZTRATOSZFÉRA SZENNYEZŐDÉSE

(12. old.)

MILYEN LESZ A JÖVŐ AUTÓJA?

(12. old.)

Teli kepele

A gyerekek alig várják, de mi felnőttek is úgy vagyunk vele, hogy például szebb a karácsony meg az újév, ha fehér. Aztán ha itt van a hó, akkor az öröm a gyerekeké marad, mi csak mérgelődünk a nehezebb közlekedés miatt, örülünk ugyanakkor, hogy az őszi vetésekre hó került, nem örülünk, hogy a téli hóeltakarítás milyen sokba kerül. A dolgok természetesen tőlünk teljesen függetlenül zajlanak és végül is most van a hó, a jég szezonja, bele kell nyugodni, még akkor is ha titokban a tavaszt, a jó időt várjuk, ami azonban még nagyon messze van. Téli hangulatokat igyekeztünk megörökíteni az ötödik oldalon látható felvételeinken.