Tolna Megyei Népújság, 1980. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-10 / 7. szám

e* KÉPÚJSÁG 1980. január 10, NSZK kulturális hét Az NSZK kulturális hete alkalmából kiállítás nyílt Bu­dapesten „Német művészeti irányzatok 1890—1920 cím­mel. A képen: Ernst Barlach: A halál című szobra. (Kép­távírónkon érkezett). Kastélyfelújítás Az Országos Műemléki Felügyelőség szakemberei eredeti szépségében állítják helyre a lovasberényi Cziráky-kas- télyt. A kastélyt a XVIII. és a XIX. században építették. Hetven szobor Újabb képzőművészeti al­kotásokkal gazdagodik az idén Budapest és az ország számos más települése; több mint hetven szobor, illetve szoboregyüttes készül el a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat műtermeiben. Az új alkotások egy részét felsza­badulásunk 35. évfordulója tiszteletére avatják fel. A városligeti műtermekben az utolsó simításokat végzik Marton László nagyméretű bronz szoborkompozícióján, amelyet Rúzsa községben ál­lítanak fel. Kunfehértó fő­terére kerül Rétfalvi Sándor monumentális felszabadulási emlékműve, Garára pedig Szathmáry Gyöngyi három- figurás kőszobra. Kőből for­mált alkotást helyeznek el Aszódon is, Papachristos Andreas alkotását. A magyar és a horvát nép életét idézi a barcsi határál­lomásra készülő hatfigurás kőkompozíció, Gyurcsek Fe­renc szobrászművész alkotá­sa. Még e félévben helyére kerül Vígh Tamás esztergomi millenniumi emlékműve- is, amely egy hatalmas kőszeké­ren álló négyméteres figurát ábrázol. A Kálvin téri alul­járó dísze lesz Illés Gyu­la 28 négyzetméteres reliefje, s Győrbe kerül Melocco Mik­lós gránitból készült két mé­teres Radnóti-szobra. Bronzba öntik a közeli he­tekben Csikai Márta táncoló című alkotását, amely Zala­egerszeg egyik terére kerül. Az idén Borsos Miklós há­rom alkotását készítik el a Képzőművészeti Kivitelező Vállalatnál. Budapest közte­reit ékesíti majd a Kossuth- díjas művész Beethoven és Kassák domborműve, s Szentes város dísze lesz Hor­váth Mihály portréja. A nem­régen elhunyt Pátzay Pál Kossuth-díjas szobrász alko­tását, Bethlen Gábor mell­szobrát Hódmezővásárhelyen állítják fel. Varga Imre Ve­res Péterről készített mell­szobra Debrecen, Liszt Fe­renc portréja pedig Mecsek- nádasd tulajdonába kerül. Vietnami est a tv-ben Első alkalommal rendez a Magyar Televízió Vietnami estet. Ma fél héttől csaknem három órás műsorban mutat­ja be a 2-es csatornán a so­kat szenvedett ország életét. A vietnami est háziasszo­nya Vu Kim Tien, aki a rendszeres vietnami televízió­zás megindulása, 1976 óta be­mondó. Magyar partnere Kudlik Júlia lesz. ÜlTflMEOBCKflSI W nrflBfld Testvéri apu nkban, a Tam- bovszkaja Pravdában lapoz­gatva olvastuk többek .között a következőket: Kotóvszkban igen népszerű -a hanglemez, tár. A hangilemeztárait a vá­rosi Komszomol-bizottság se­gítségével hozták- létre. A le­mezek és felszerelések be­szerzéséhez szükséges anyagi eszközöket a város fiataljai teremtették elő. A fiatalok a kommunista szombatokon végzett munkájukért járó munkabért ajánlották fel magnetofonok, lemezjátszók, erősítíők, lemezek vásárlásá­ra. A hanglemeztár igen nép­szerű. Rendszeresen össze­jönnek a fdataloik és külön­böző témájú zenéből összeál­lításokat hallgatnak eseten­ként. Mint. a rövid tudósításból kiderül: december 7-én Tol­na megyéből különböző hang­felvételeket 'kaptak a ko- tovszkiak. Testvérmegyénk fiataljai a jövőben a zenén keresztül is betekintést nyer­hetnek a magyar nép kultú­rájába, életébe, érzelemvilá­gába. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Új profil Pusztaszabolcson címmel közöl tudósítást a lap. A tudósításból kiderül: a Veszprémi Mezőgépgyár pusztaszabolcsi gyáregysége ma már ki tudja elégíteni az egész mezőgépipar igényét műszaki gumiárukból. A tu­dósító az 1976-os döntésről megállapítja: a gumiüzem létesítése igen jó és hasznos döntés volt. Sokféle gumi­árut termelnek, de várják a tröszti vállalatok további igényét is, mert kapacitásuk az új gépek beérkezésével to­vább növekszik. Fejlődésükre jellemző: há­rom évvel ezelőtt még csak 25 millió, tavaly már 174 mil­lió volt az össztermelési ér­tékűik. A gyár vezetői bíznak abban, hogy 1980-ban gumi- árukapacitásukat és nyeresé­gűiket is tovább bővíthetik. Ehhez minden feltétel adott. Gyártmánykatailógus készí­téssel, szabványosítással a gazdaságosság még tovább­növelhető. Nem könnyű a pusztaszabolcsiak feladata: új profilt honosítanak meg az egész népgazdaság számá­ra. Dunqntmt napló Pontos szállítás, jó minő­ség. Szovjet elismerés a MECHLABOR pécsi gyárá­nak. Stúdiómagnetofonok In­diába? Már a címek is sok­mindent elárulnak. A tudó­sításból megtudjuk: elisme­rést kapott szovjet partneré­től a pontos szállításokért és a stúdiómagnetofonok kifo­gástalan minőségéért a Me­chanikai Laboratórium pécsi híradástechnikai gyára. A szovjet partner teljes egészé­ben elégedett a pécsi gyár kintiévé szakembereinek munkájával is, akik a moszk­vai olimpia eredményközlését szolgáló stúdiómagnetofono­kat a helyszínen állítják üzembe. A pécsi gyár egyébként is eredményes évet zárt. Az évi termelési értéke 330 millió forint volt, 30 millióval több a tervezettnél. Tavaly 1400 különböző típusú stúdiómag­netofont készítettek, s úgy­szólván az egészet exportál­ták. A legnagyobb tételt az olimpiai szállítás tette ki, 757 stúdiómagnetofont küldtek a Szovjetunióba. A pécsi stú­diómagnetofonok eljutottak Csehszlovákiába, Lengyelor­szágba, Bulgáriába, Vietnam­ba, Albániába, Kínába is. A pécsiek újabb piacokra is be kívánnak tömi. Re­ményteljes tárgyalások foly­nak Indiával például, ahol komoly érdeklődés mutatko­zik a pécsi stúdiómagnetofo­nok iránt. SQMOGM"^ A Somogyi Néplap: Mun­kaversenyformák 1980-ban, Az új .követelmények szerint, A minőségen a hangsúly címmel közöl tudósítást a munkaversenyrőL A tudósító megállapítja: a szocialista munk'aversenyben rejlő lehe­tőségek még jobb kihaszná­lására, körültekintőbb szer­vezésére is szükség van a megye termelőszövetkezetei­ben ahhoz, hogy maradékta­lanul megvalósulhassanak az új évben záruló ötéves terv céljai. Ezt szem előtt tartva állította össze az 1980-as ver­senyformákra vonatkozó ja­vaslatát a megyei tsz-szövet- * ség. A versenyek feltételei között a korábbinál nagyobb hangsúlyt kap a minőség, az önköltség mérséklése, vala­mint az eszközök kihasznált­sága. Az energetikusok versenyé­ben az egy kW-óra villamos energia tarifadíj minimuma az értékelés fő szempontja. E verseny kiírása mellett el­hangzott olyan javaslat is, miszerint szakértők bevoná­sával vizsgálja meg a tsz- szövetség egy általános ener­giagazdálkodási verseny meg-, hirdetésének lehetőségeit, fel­tételeit. A már hagyományos kuko- ricatermelési versenyben csak az a gazdaság remélheti a 10 ezer forintos díj elnyerését, amelyik képes mérsékelni a termelés szűkített önköltsé­gét. A sertéstenyésztőik ösz- szehasonlításánál első helyen az 1 kiló értékesített súlyra jutó abrakifelhasználást érté­kelik. A juh tenyésztők szá­mára javasolt versenyben néhány látványos szám mit sem ér, ha az ágazat egésze nem nyereséges. Itt a 100 anyára jutó bárányszaporu­lat, Illetve értékesítés növe­lése a fő követelmény. Nem újítás áz újítási verseny. Az első három újító közösség az idén is tízezer forintot kap.. PETŐFI NÉPE Hogyan lehet gazdaságo­sabban termelni? — ez a kér­dés foglalkoztatja az új esz­tendő kezdetén a Fémmun­kás Vállalat kiskunhalasi gyárának vezetőit és dolgozó­it is. A gyár vezetői az ár- költségnyereség összefüggé­seit vizsgálva megállapítot­ták, hogy termékcsoportjaik­nál négy fő lehetőség kínál­kozik a nyereség növelésére. Az első két út nem járható: a nyolc-tíz százalékos ár­emelés, illetve a mennyiség növelése. Maradt tehát a harmadik: az úgynevezett változó költségek — ide tar­tozik az anyag, az energia — lehetőségének a kihasználá­sa. A nyereség megkétszere­zéséhez ezeket a költségeket 12—14 százalékkal kell mér­sékelni. Mivel a műszaki elő­készítéskor ezt tudják legin­kább befolyásolni, ennek a nyereségnövelő lehetőségnek a .kihasználására nagy gon­dot fordítanak. Napjainkban a korábbiak­nál is nagyobb jelentősége van a műszaki fejlesztésnek, mert ez a leggyorsabban megtérülő befektetés. A kis­kunhalasi gyárban példa is van erre. A keretes csőállvá- nvok előállításának fejleszté­sére körülbelül 700 ezer fo­rintot fordítottak. Ettől az intézkedéstől egy év alatt 4 milliónál is több hasznot vár­hatnak. Híres könyvtolvajok A könyvtolvajok már az ókorban feltűntek, egyidőben az első könyvgyűjtemények keletkezésével; egyes műveket ész­revétlenül tulajdonítottak el, másokat kölcsönvettek és „el­felejtettek” visszaadni. A könyvtárak természetesen megpró­báltak védekezni ellenük. Például a XV. században egyházi átokkal sújtották a Vatikáni Könyvtár tolvajait, azokat is, akik a kölcsönvett köteteket nem adták vissza. Ezzel egy­időben Velence úgy határozott, hogy a San Marco Könyvtár­ban csak úgy lehet könyvet kölcsönadni, ha éhhez a szenátus tagjainak háromnegyede hozzájárul. A mai könyvtárak külön­féle módon óvják anyagukat a könyvorzóktól, de a teljes biz- t%nságot csak olyan rendszabályokkal lehetne elérni, amelyek az olvasók jelentős részét elriasztanák a könyvtár igénybe­vételétől. Az igazi veszedelmet azonban nem ezék a kis stílű tolva­jok jelentik, hanem azok az agyafúrt, lelkiismeretlen, művelt emberek, akik tömegesen tulajdonítják el a legértékesebb műveket. Az alábbiakban az ő működésükből idézünk fel né­hány érdekes esetet. A XV. század végén a kölni patríciusok gyűjteményeiből számos könyv tűnt el, sokáig nem gyanakodtak senkire. Egy­szer azonban az egyik szenátor háza kapujában találkozott fia tanítójával, Silvanus magiszterrel és észrevette, hogy kö­penye alól egy elefántcsontba kötött, díszes kiállítású Biblia esett a földre. Silvanus rögtön védekezni kezdett: nem akarta eltulajdonítani a kötetet, csak a szövegét akarta összehason­lítani egy, a tulajdonában levő kézirattal. A szenátort nem elégítette ki a magyarázat; a tolvajt elfogatta. A vallatásánál kiderült, hogy a sok házba bejáratos magiszter 462 díszkötésű kódexet csempészett ki, s ezeket különböző városokban eladta. A kölni tanács szigorú megtorlást hozott: a tolvajt 1492. szep­tember 2-án felakasztották. Nagy Frigyes Voltaire ajánlására egy Jacques Milvaux nevű francia könyvtárost alkalmazott. A cselédeknek, akik Milvaux-t gőgössége, fenríhéjázása miatt utálták, feltűnt, hogy gyakran küld terjedelmes csomagokat Párizsba. Feljelenté­sükre a postán kibontottak egy küldeményt, s ez tele volt az uralkodó ritka kézirataival. Nagy Frigyes megelégedett azzal, hogy hűtlen alkalmazottját kitoloncoltatta, de Franciaország­ban nem voltak ilyen enyhék, Milvaux hétévi börtönt kapott és a potsdami kéziratokat visszaküldték tulajdonosának. A legnagyobb könyvtolvaj címet kétségtelenül a hosszú nevű Guillaume Brutus Icile Timoleon Libri-Carucci della Sommaia gróf érdemelte ki. Ragyogó képességei voltak, már 1822-ben, 19 éves korában .matematikát tanított a pisai egye­temen és sokra becsülték, mint a régi kéziratok szakértőjét. 1831-ben francia földre menekült, állítása szerint azért, mert egy hazafias összeesküvésbe keveredett és erre rájöttek, el­lenségei szerint azért, mert kiderült, hogy sok könyvet tulaj­donított el az egyetem könyvtárából. Párizsban szívesen fo­gadták, rögtön kinevezték a College de France professzorává, tíz évvel később pedig a kéziratok katalogizálásával foglalkozó bizottság elnökévé. A vagyontalan gróf hatalmas könyvtárat gyűjtött össze; ennek egy részét nyilvános árverésen értékesí­tette. s ebből 100 000 frank bevétele származott. Emellett 8000 fontért 1923 kéziratos kötetet is eladott. Sokan gyanították hogy ezek a művek azokból a könyvtárakból származnak, amelyeket Libri-Carucci hivatalos minőségében felkeresett, sőt vizsgálat is indult ebben az ügyben. A vizsgálóbíró sok ter­helő bizonyítékot tartalmazó jelentését azonban Guizot mi­niszterelnök, a gróf barátja elfektette és csak 1848-ban, a februári forradalom után találták meg. A gyanúsított óvatos volt, a forradalom kitörésekor 18 láda könyvvel Angliába uta­zott. Távollétében, Párizsban tízévi kényszermunkára ítélték, de az angolok nem adták ki, sőt engedték, hogy könyveiből tíz olyan árverést rendezzen, amelyre egész Európából tódul­tak a bibliofilek. Büntetlenül halt meg 1869-hen. Alois Pichler német egyháztörténészt 1868-ban Szentpéter­várra hívták meg cári könyvtárosnak, s ott rövid időn belül 4000 kötetet lopott el. ö már nem úszta meg büntetés nélkül. 1871-ben Szibériába deportálták és ott is hunyt el. A berlini állami könyvtár zenei osztályának vezetője, dr. Krüger-Riebow 1950-ben a két Németország közti feszült viszonyt használta ki bűnös céljaira. A gyűjteményből Mo­zart, Bach, Mendelssohn, Beethoven és más zeneszerzők szá­mos kéziratát tulajdonította el és a Német Szövetségi Köztár­saságba vitte. Az ottani vámhivatal gyanút fogott a sok kéz­irat láttán és hívatta a rendőrséget. Krüger azzal védekezett, hogy a magával vitt kéziratok az NSZK-t illetik és ő csak azért hozta el őket, hogy jogos tulajdonosának adhassa. Val­lomásának hitelt adtak, ő azonban a bonni Beethoven Archív­nak csak zsákmánya kisebb részét adta át, a többit eladta francia, svájci és amerikai gyűjtőknek. A sikertől magabiztos lett és éveken át rendszeresen fosztogatta a nyugatnémet könyvtárakat. Csak 1959-ben kapták rajta. Enyhe ítéletet ka­pott, másfél évi fogházat. Berlinben a lopást éveken át nem fedezték fel, mert Krü­ger nagy gondossággal járt el, minden elvitt kézirat helyére cédulát tett. így például egy karton jelezte, hogy Richard Strauss leveleit átadták a zeneszerző fiának. A Beethoven Archív sokáig hallgatott az ügyről, mikor azonban a tárgya­láson kiderültek a hűtlen könyvtáros lopásai, kénytelen volt Visszaszolgáltatni az eltulajdonított berlini anyagot. Magyarországon a legnagyobb szenzációt a Csontossi-ügy keltette. 1892-ben megállapították, hogy az Országos Széchényi Könyvtárból 36 kódex, 9 ősnyomtatvány, Kazinczy-, Csokonai- és más kéziratok hiányoznak. Az eltűnés ténye kapóra jött az ellenzéknek, heves támadást indított, s a múzeumi anyag el­lopását, hanyag kezelését megpróbálta Pulszky Ferenc igaz­gató és rajta keresztül az egész kormány megbuktatására fel­használni. A botrány elsimítására a minisztérium igyekezett bebizonyítani, hogy a történtekhez sem Pulszkynak, sem a kormánynak*nincs köze. Bűnbakot kerestek, s ezt Csontossi Jánosnak, a kézirattár vezetőjének a személyében találták meg. Öt tették mindenért felelőssé. Noha Csontossira, aki ek­kor már Európa-hírű kódexszákértő volt, semmit sem tudtak rábizonyítani, mégis elbocsátották azonnali hatállyal. Az íté­lettel tudományos pályáját is kettétörték. A tolvaj személyére csak 20 évvel később derült fény, mikor az egyik volt raktárkezelő özvegyénél előkerült a hiány­zó 736 múzeumi egység. Mindmáig rejtély azonban, hogy mi­ért lopta el a raktáros a sok milliót érő ritkaságokat, mert értékesítésüket meg sem .kísérelte. VÉRTESY MIKLÖS

Next

/
Thumbnails
Contents