Tolna Megyei Népújság, 1980. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-09 / 6. szám
1980. január 9. ^ÉPÜJSÁG 5 Iparszerű halfogás. Nagy népélelmezési jelentősége van. Munkaeszközei a húzó-, kaparó-, emelő'-, merítő-, dobó, rekesztőháló (varsa), ia tapogató (hálókosár)... A magyarságnak is egyik ősi foglalkozása volt .. . (Uj magyar lexikon 3. kötet.) Vizek, halak Az egyik legősibb élelem- szerző mesterséget mind kevesebben űzik, de összehasonlíthatatlanul korszerűbb eszközökkel és módszerekkel, mint akár csak száz évvel előbb is. A hal is fogy, ha a fogási eredményeket egyáltalán csak szinten akarjuk tartani, a halastavak mellett állandó ivadéktelepítésről kell gondoskodni á természetes vizekben. Negyvenöt olyan vízterület, illetve szakasz van megyénkben, amely halászható, illetve horgászható. A vizek nagyságát illetően óriási a szóródás a 3326 hektártól egészen a 0,5 hektárig. Az előbbi a paksi htsz által halászott Duna-szakasz, az utóbbi a Szekszárd melletti Csörgető. A halászok halfogásának zöme a halastavakból, illetve az intenzíven kezelt természetes vizekből származik. Tolna megye egész földterülete 370 277 hektár, ebből halastó 1795 hektár. A megye földterülete az országosnak 3,9fl százaléka, a Tolna megyei halastavak az ország halastavainak 7,41 százaléka. Ugyanakkor az ország haltermeléséből megyénk részesedése 11 százalék. Ez igen tisztes eredmény, ha nem is a legjobb, de Tolna még mindig az ország első három megyéje között van. A halastavak és az intenzív hasznosítású természetes vizek mellett ott vannak a valóságos természetes vizek, a megyénkre eső Duna-szakasz, a holt ágak és egyre inkább a Sió. A Sió azért egyre inkább, mert mind jobb lesz vele a helyzet. Középső szakaszán, tehát Sióagárd, pontosan a Nádor-csatorna (Sárvíz) torkolata fölött a kishalászok újabban szépen fognak, sőt a htsz is eredményesen kísérletezett már. Néha a kaposvári cukorgyár szennyez, de szerencsére ritkán. Elsősorban angolna kerül a hálóba, illetve a horgászok horgára, és ez — különösen exportvonzata miatt — jelentős. Az előbb már szó esett a kishalászokról, akik emelőhálóval (tápli), dobóhálóval, varsával dolgoznak. Számuk, ha a lakhely szerinti illetőséget nézzük, mintegy harminc, a valóságban azonban legalább félszáz, mert a Dunára, illetve a SióJtorkolatba a szembeni megyéből is sokan átjárnak. A halászati termelőszövetkezetek száma kettő, az egyik Pakson, a másik Tolnán székel, „Béke”, illetve „Vörös Csillag” néven. Rajtuk és a kishalászokon kívül még két állami gazdaság és 18 mezőgazdasági termelőszövetkezet is foglalkozik halászattal, illetve halgazdálkodással. Halastavuk 1212, víztározójuk 202, természetes vizük öt és félezer hektár. És vannak természetesen a horgászkezelésben lévő, intenzív, vizek, amelyekről más helyütt szólunk. A fő hal megyénkben a ponty, az összes fogásnak, illetve termelésnek 75 százaléka, ezt követik a növényevő halak, az amur, a fehér és a pettyes busa húsz százalékkal, majd a többi halfaj ösz- szesen öt százalékkal áll a sor végén. Szólni kell egy érdekes, már-már kipusztult őshalunkról, a kecsegéről. Úgy látszik sikerült megmenteni ezt a szép formájú, rendkívül ízletes halat. Az országban egyedül Pakson működik kecsegetenyésztelep a százhalombattai temperált vizű halgazdasággal együttműködésben. Rendszeresen telepítenék a Dunába kecsegét és tavaly máris megszületett az első biztató eredmény, tíz mázsa volt a visszafogás. Halexportban is előkelő helyet foglal el megyénk. Az ország haltermelésének 27 százaléka, Tolna megye hal- termelésénék 35 százaléka megy exportba. Legkeresettebb hal az angolna, követi a harcsa, majd a compó és csak ezután következnek a ponty és a többiek. Megyénkben 1978-ban az összes megtermelt (fogott) hal 300 vagon volt. Az 1979- es adatok még nem állnak rendelkezésre, a szakemberek megítélése szerint valamivel több lesz, az előző évinél. LETENYE1 GYÖRGY Őszi lehalászás Aparhanton Régi mesterség a vizek mentén (<>j. ábra. Kereken járó lajt. Herman Ottó: Magyar halászat. Bp. 1887. 277. old. lévő kereken járó lajt című képének fotómásolata. A fotómásolatot Tóthfalusy László készítette. Már a legkorábbi adatok is a halászat jelentőségét hangsúlyozzák. így nem véletlen, hogy a múlt kutatója ennek az ősi mesterségnek hatalmas írott anyaga között válogathat. Levéltárak mélyén, régi könyvekbe, iratkötegekbe zártan egy fontos és megbecsült mesterség dokumentumai őrzik az időnek, hogy t a vizek mentén élő népek közül egyik legnagyobb szerepet a halászok vitték. A középkori magyar művelődéstörténet ismert kutatója, Zolnay László Kincses Magyarország címmel megjelent könyvében külön fejezetben tárta az olvasók elé a régi Magyarország halászatának adatait. Olvashatunk a középkori vizáhalászatról, a halbeszolgáltatásról, a halásztanyákról, a véneki halfogók peréről, amelyet a pannonhalmi főapáttal folytattak, megismerkedhetünk a dunai halásztanyákkal, halas perpatvarokkal, hogy csak könyvének legérdekesebb címszavait ismertessük. Sorolhatnánk az adatokat, amelyek gazdagítják ismereteinket a halászat múltjára vonatkozóan. Egy újságcikk keretein belül lehetetlen a gyökerekig hatolni, csupán arra szeretnénk felhívni az olvasók figyelmét, hogy a Tolna megyei halászatnak gazdag irodalma van. Cikkünk inkább és elsősorban figyelemfelkeltés. Szeretnénk hozzásegíteni az iskolák, technikumok és gimnáziumok történelem-szakköreinek tagjait témaválasztáshoz, hiszen azzal, hogy ismerkednek szőkébb hazájuk múltjával, a régi mesterségekkel és azok képviselőivel, jobban megértik a jelent, napjaink történelmét. A Tolna megyei Sárköz népi halászatáról adatokat olvashatunk a Néprajzi Értesítő 1940. évi számában. Gazdag és sokrétű adatokat közöl Sólymos Ede: A tolnai halászcéh című tanulmányában, amely a Szekszárdi Béri Balogh Adám Múzeum évkönyvében jelent meg 1979-ben. Külön szeretnénk felhívni a figyelmet Andrásfalvy Bertalan munkájára a Duna mente népének ártéri gazdálkodása Tolna és Baranya megyében az ármentesítés befejezéséig összefoglaló jellegű kötetre, amely ugyancsak gazdag adatokkal szolgál a Tolna megyei halászat múltjára vonatkozólag. Olvashatunk a kötetben a halászat munkaszervezetéről, a halászati módokról és a halászati szerszámokról, a halászati jogról, adójáról, bérletéről. . Sorolhatnánk a tanulmányokat, megjelent hosszabb- rövidebb írásokat, amelyek még ma is felkutatlanul, könyvekbe, levéltári iratkötegekbe zártan, vagy régi újságok lapjain találhatók a megye halászatára vonatkozóan. Ami anyag ma ismert, azokról joggal elmondhatjuk, hogy horizontálisan és vertikálisan, szélességében és mélységében igyekeznek bemutatni egy ősi mesterség mindennapjait. A feldolgozások lenyúlnak a gyökerekig. Az embert idézik ezek a tanulmányok, megjelent írások. azt az embert, aki nap mint nap kiment a vízre szerencsét próbálni. Az emberek már korán felismerték, hogy nem elég csak kifogni a vízből a halat, nagyobb gond annak értékesítése. Éppen ezért azok, akik élethivatásszerűen foglalkoztak a halászat mesterségével már a XVI. század elejétől, halászcéheket kezdtek alapítani. Itt szeretnénk felhívni a figyelmet a Mezőgazdasági Kiadó gondozásában megjelent kötetre Bartócz József munkájára, a Mezei grófok és más mesterségek című kiadványra, Mint említettük, a hal értékesítése külön problémát jelentett. A kor szokása szerint a halat élő állapotban adták-vették. Gyakori volt a halak nyitott kádakban való tartása, ismert volt a kerekeken járó lajt is, amelynek szekérrésze szorosan össze volt kötve a hordóval. A halaspiacon kereskedő halásznak fontos gazdasági eszköze volt a lajt, mert enél- kül nem tudta volna áruját piacra vinni és értékesíteni. SZILVÁGYI IRÉN, Országos Vízügyi Levéltár Szomszédok? Barátok? A vízieknek nemcsak a halászok a szerelmesei, a halaknak nemcsak a halászok az ellenségei, hanem a horgászok is. A horgászok, akik hói békés szomszédok, hol ellenségek, hol barátok. Legtöbbször az utóbbiak. Legalábbis mostanában már, hiszen nagyon jó az együttműködés a horgászegyesületek és a halászati szövetkezetek, vagy a kishalászok között. A megyénkben működő 28 h o rgás zegyesül et n ek hétezer tagja van. Közülük nyolcszá- zan fiatalok, tehát .ifihorgászok, mintegy százan nők. Zömmel horgászfeleségek, de ennél is örvendetesebb, hogy emelkedik a horgászegyesületi tag lányok száma is. Mintegy harminc olyan vízterület van megyénkben, amelyen a horgászok hódolhatnak szenvedélyüknek. A bargászkezelésben lévő vízterület 520 hektár, a htsz- ekkel közös terület pedig megközelíti az ötezer hektárt. Ma már a vizek természetes halállománya kevés ahhoz, hogy a hétezer horgász igényéit kielégíthesse, ezért rendszeresen telepíteni kell. Tavaly 1 millió kétszázezer forint ‘értékben telepítettek halat, elsősorban a horgász- kezelésben lévő vizekbe. A fogásokról az éves összesítés még nem készült el, a megyei intéző bizottság szerint az ©gy főre jutó átlag 23 kiló körül volt. Ezek szerint Tolna megye horgászai 1600 mázsa halat fogtak tavaly. Melyiket, hova... Az oldalt összeállította Letenyei György, a fényképeket Gott- vald Károly készítette. A jelenlegi helyzetet ismertető adatokat a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya bocsátotta rendelkezésünkre. Halászok a nagy Dunán Exportra kerül a harcsa Halászat
