Tolna Megyei Népújság, 1980. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-09 / 6. szám

A NÉPÚJSÁG 1980. január 9. ON KER Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Gyógynövény­szaküzlet Egy „nyugdíjas” így ír: „...Állandóan figyelem az Ön kérdez rovatot, hátha va­laki megírja helyettem gon­dolataimat. Ez idáig nem ta­pasztaltam, tehát legyen sza­bad a következő kérdéseket, illetőleg javaslatokat tolmá­csolnom : 1. A Skála Aruház több üz­lethelységet felszabadított nem lehetne-e végre me­gyénk székhelyén is egy gyógynövény-szaküzletet nyitni? Miért kell nekünk Pécsre vagy Budapestre utazni egy-egy tasak gyógy­fűért? 2. Gondolom, a sok lakás­csere révén több család szí­vesen elhelyezné régi köny­veit egy antikváriumban. Mi­lyen jó lenne ott böngészget­ni, könyveket vinni, hozni. Vajon megyénk nem tudna létesíteni egy antikváriumot, esetleg kávézóval házasítva? 3. A 8-as és XO-es autóbusz vasúti megállója miért olyan mostoha, az ott ácsorgó uta­sok nem érdemelnek meg egy padot, mint a túloldalon várakozók? Nagyon kelle­metlen a falat támogatni, s közben nézni, hogy a vasúti vendéglő előterében a ,jól feltöltött dolgozók’ elnyúlva alszanak a padokon.." A 'kérdéséket Székszárd város tanácselnökének, dr. Nedóik Pálnak továbbítottuk, aki a következőket válaszol­ta: ....Gyógynövény-szaküzlet l étesítésére megállapodást kötöttünk a HERBARIA Or­szágos • Gyógynövényforgalmi Vállalattal. A Várköz presz- szó és a fotózó közti megüre­sedett helyiséget rendelkezé­sükre bocsátottuk, várhatóan az idei év első f elében a szak- üzletet megnyitják.. Antikvárium létesítése ügyében érdeklődtünk a Mű­velt Nép Könyvterjesztő Vál­lalatnál. Tájékoztatásuk sze­rint elképzelhető egy antik­várium megnyitása. Ehhez azonban az igényeket előbb fel kell mérni. A javaslatot mindenesetre köszönjük. A tanács költségvetési üze­me a városiban lévő autóbusz­megállóhelyek többségéhez — így a 8-cas és 10-es megálló­jához is — padokat rakott. A levélíró problémáját feltehe­tően az okozza, hogy a szom­szédos vasúti vendéglőben időzök a padokat saját ké­nyelmük érdekéiben a busz­megállótól néhány méterre eltávolították. A padok na­ponkénti intézményes vissza­szállításáról sajnos nem tu­dunk gondoskodni, ezt legin­kább az utazóközönség tehet­né meg...” Bőrtömítő Öcsényfoől özvegy Morvái Jenőné kérdezi: „Szíveskedjenek tanácsot adni, hol lehet gázpalackhoz tömítőt kapni? Hónapok óta sem Szekszárdon, sem a kör­nyékén nem árusítanak. Nem rendel a kereskedelem? A gáztűzhelyet nap mint nap használjuk, s ehhez a fontos .alkatrészhez’ nem lehet hoz­zájutni...” A levelet a Dél-dunántúli Gázgyártó és Szolgáltató Vál­lalat pincehelyi üzemegysé­gének küldtük .meg, ahonnét Kovács József üzemegység- vezető válaszát az alábbiak­ban közöljük: A nyomáscsökkentőkhöz szükséges bőrgyűrűkét a Vo­lán vállalat .pincehelyi kiren­deltsége szállítja ki a csere­telepekre úgy, hogy azt .ha­vonta üzemegységünktől 'fel­vételezi. A.bőrgyűrűk átadása a pa­lackszállítással egyidejűleg készpénz ellenében történik, a cseretelep-kezelő igénye szerint. Üzemegységünk köz­vetlen bőrgyűrűeladással nem^ foglalkozik, azt csak a Volán szállítási kirendeltsé­ge végzi. Bőrgyűrűt Szekszárdon az Otthon Áruház tüzeléstechni­kai osztályán, vidéken a vas­műszaki boltokban forgal­maznak. Kocsirendezés Sümegi Jánostól, Decsről kaptuk a következő levelet: ....Autóbusz-vezető vagyok, i gen kellemetlen számomra az, hogy a vasúton a közúti közlekedés csúcsidejében — 15.30—17 óráig — végzik a kocsirendezést. Többször elő­fordul, hogy 15—20 percig kell várakozni. Az autóbusz­nak menetrend szerint kel­lene közlekedni, de ez sok esetben lehetetlen. Állandó­an takarékosságról beszé­lünk, s nemegyszer 50—60 gépjármű rostokol a sorompó előtt Ügy tudom, hogy 10 percig lehet zárva tartani a sorompót. Ha a tolatás to­vább tart, közben nem lehet­ne átengedni a járműveket? A tolatást nem lehetne az északi oldalon rendezni, mi­vel, hogy ott felüljáró is van?” Sümegi Jários levelét a Ma­gyar Álilamvasutak Vasút- igazgaitóságának Pécsre to­vábbítottuk, ahonnét Mészá­ros András vasútigazgató-he- lyettes válasza a következő: „...A panaszos által jelzett időpontban fontos Vasútüze­mi érdekből vált szükségessé az útsorompó húzamosabb ideig való zárva tartása. Székszárd állomáson a Tol- na-Mözs felöli oldalon meg­épült közúti felüljáró sajnos a pályaszíntbeli útátjárókat teljes mértékben nem mente­síti. Részben vonatközlleke- dés, részben pedig a szállító- felek érdekéit szolgáló kocsi- beállításolk szükségessé te­szik az útátjáró huzamosabb ideig történő zárva tartását.. Figyelemmel a nagy közúti forgalomra, az útátjárók — elsősorban közúti csúcsidő­ben történő — zárva tartása időtartamának fokozott el­lenőrzésére intézkedtem...” T elefonszámunk: 12-284 Mi VÁLASZOLUNK Császár István: Ötödik szimfónia Este kilenc után beültünk Ferivel az ebédlőbe tévét nézni. Rajtunk kívül csak két-három ember volt a helyiségben. A többség kint cigarettázott az előtérbe, csoportba verődve. Várták a tíz után kezdődő olasz filmvígjátékot. Pillanatnyi­lag Herbert von Karajan vezényelte Beethoven ötödik szim­fóniáját. Ez űzte ki őket cigarettázni. — Mi van a tévében? — kérdezte Feri, amikor az előbb elhaladtunk közöttük. — Valami démoll — mondta az egyik — menj be, Ferikém, éppen neked való. Kedveskedő lenézés és talán egy kevés szánakozás is volt ebben a hangban. Nevették is néhányan. Feri ugyanis egy mihaszna festő. Még ha szobafestő lenne... De képeket fest, itt az állami gazdaságban, ahol mindenki dolgozik, még én is, a testmozgás kedvéért fákat ültetek, kapálok, pedig én is egy mihaszna vagyak — íróban. Ráadásul Feri képei itt senki­nek sem tetszenek túlságosan, mert olyan démoll-szerűék. Hallgattuk a zenét az ebédlőben, néztük a zenészeket és Í Karajánt, ahogy magas nyakú fekete pulóverben vezényelt, szinte végig behunyt szemmel. Közben eszembe jutottak azok az ismerőseim, akik átko- zódva szidják az úgynevezett „egyszerű emberek” művészet- ellenességét, vagy inkább művészetgyűlöletét. Egy zenerajon­gó asztalos barátom például azt mesélte fogcsikorgatva, hogy a munkatársai rohanvást elzárják az egyébként állandóan or­dító rádiót, amint olyasmit hallanak, hogy Brahms, Schu­mann, vagy hegedűverseny, vonósnégyes. Különösen a vo­nósnégyes serkenti őket azonnali cselekvésre. Vannak em­berek, akik már megkedveltek néhány operát, de a vonós­négyeséktől irtóznak, mint a tűztől. Számomra az az elgondolkodtató, hogy ezek az emberek anélkül utasítanak el maguktól zenét, képet, könyvet, hogy valaha is meghallgatták, megnézték, elolvasták volna. És az indulataik éppen olyan hevesek, mint azoké, akik „primití- vek”-nek nevezik őket. Munkásszálláson láttam egy középkorú vagányt, aki mi­közben az elhallgattathatatlan hangszóróból Csajkovszkij- zene szólt, tajtékozva hánykolódott az emeletes ágyán, és azt ordítozta, hogy az ilyesmi csak az agyalágyultaknak tetszik, csak azok hallgatják olyan pofával, mint egy beteg kuvasz, de ugyanúgy nem értik, mint ő, mert ennek nics értelme, az ilyen zagyvaságot naplopó hülyék találták ki, naplopó hülyék számára. Ahogy észrevéttem, ezek az emberek a szimfóniával, vagy éppen a Feri képeivel kapcsolatban már eleve valamiféle „úri huncutság”-ot sejtenek, vagy talán megérzik ezeknek a mű­veknek azt a közönségét, amelyik egy tőlük idegen világban él, nem ismerve az ő életüket, gondjaikat, de annál jobban ismerve a mindenféle démollakat. „Persze, ha egy vagon ce­mentet kell kirakni, akkor nem ők hordják kettesével az öt­ven kilós zsákdkat. Pedig az az igazi művészet!” A zenekar az utolsó tételbe kezdett. Kintről bejött a min­dig tréfálkozó Kálmán. Magas, nagycsontú testével lezökken a- székre. Furfangosan mosolyogva nézte a képernyőt. Éppen egy sor gordonkást mutattak. — Odianézz, édesapám, hogy húzzák a brúgót! — mondta és utánozta őket. — Hogy cifrázzák, az anyjuk keservét! Nézd, az meg a szemét is lehunyja, úgy integet. A trombiták! Fi­gyeld, hogy regyegtetik. össze lehetne gyűjteni tőlük öt hordó trombitanyálat. iMár csak félig figyeltem a zenére. Kálmán ugyanannyira érdekelt. Egyidejűleg vannak, egymás mellett, és ki merné megmondani, hogy melyik a fontosabb... Mit jelent a károsult nem vagyoni kára ? Jó néhány jogerős bírói íté­let is igazólja már, hogy a Polgári Törvénykönyv leg­utóbbi módosításakor (1977- ben) indokoltan került a károkozásért való felelősség új szabályai közé a nem va­gyoni kárök megtérítésének a kötelezettsége is. A jogsza­bály most előírja, hogy „a károkozó köteles megtéríteni a károsult nem vagyoni ká­rát, ha a károkozás a káro­sultnak a társadalmi élet­ben való részvételét vagy egyébként életét tartósan vagy súlyosan megnehezíti”. Az ilyen következményeket rendszerint szakértők meg­hallgatásával állapítja meg a bíróság. A joggyakorlatról az Országos Igazságügyi Orvos­tani Intézetben konkrét ügyek kapcsán érdeklődött az MTI munkatársa. Egy 16 éves ipari tanuló közlekedési baleset vétlen ál­dozataként mindkét alsó vég­tagjára megbénult, izomere­je minimálisra csökkent, fo­gókészségét elvesztette. Az orvosszakértő megállapította, hogy a károsult véglegesen, száz százalékosan rokkant, minden alapvető életműkö­déséhez segítséget igényel. A bíróság ezért teljes egészé­ben helyt adott a keresetnek, és jogerősen 230 ezer forint nem vagyoni kártérítést ítélt meg neki. Az igényelt összeg, mint pénzbeli kárpótlás — hangzik az ítélet — így is csak kis mértékben szolgál­hat nem vagyoni kára eny­hítésére, különös figyelem­mel fiatal korára. Egy másik ügy felperese szintén közlekedési baleset miatt combnyaktörést szen­vedett, s ezért több hónapig állt gyógykezelés alatt. A balesettel okozati összefüg­gésben lévő betegállománya idején szívinfarktus miatt is kórházi ápolásra szorult. Két hónapon át ágyban fekvő be­teg volt, majd további hat hónapig csak szobában man­kókkal, illetőleg bottal tu­dott mozogni. Keresetében 15 ezer forint nem vagyoni kár megállapítását kérte, ar­ra hivatkozással, hogy a balesettel összefüggő moz- gásképtelensége, később pe­dig mozgáskorlátozottsága a társadalmi életben való rész­vételét lehetetlenné tette. Orvosszakértői vélemény alapján a bíróság megállapí­totta, hogy a combnyaktörés­sel kapcsolatban kóros elvál­tozás nem történt, s a nyolc hónapi mozgáskorlátozottság nem számít a felperes életét tartósan megnehezítő idő­szaknak, ezért a vagyoni ká­ron felüli követelés megíté­lésére nincs jogalap. A módosított Polgári Tör­vénykönyv szóban forgó fe­lelősségi szabályát csak azokban az esetekben alkal­mazzák, amelyeknél a kár­okozó magatartás a törvény 1978. március 1-i hatályba lépése után történt. Az igaz­ságügyi orvosszakértök azt is elmondták, hogy a bírói gya­korlat a szocialista humaniz­mus elvét figyelembe vevő, a társadalom erkölcsi értékíté­letével találkozó, józan mér­téktartás alapján formáló­dik. í-íK-SJ A fenyő fűrészáru I : felhasználásának í korlátozásáról szól a mezőgazdasági és 5 élelmezésügyi mi- aiszter 21,1979. (XII. 6.) MÉM számú rendelete, amelynek hatálya az állami vállalatokra, szövetkezetekre, gazdasági társulásokra, költ­ségvetési szervekre és kis­iparosokra is kiterjed, s amely szerint belföldi- ren­deltetésre a-jogszabály mel­lékletében felsorolt termé­kek, szerkezetek gyártásához fenyő fűrészáru nem használ­ható fel. . így nem használ­ható fel fenyő fűrészáru — többek között — kerítés, kor­lát, lambéria, faház, stb. gyártásához. Áz 1980. január hó 1. napján hatályba lépett rendelet szerint annak meg­szegői fegyelmi vétséget, sza­bálysértést vagy bűncselek­ményt követnek el. (Megje­lent a Magyar Közlöny 1979. évi 85. számában.) Az idegenvezetésről szóló korábbi jogszabályt módo­sítja a belkereskedelmi mi­niszter 22/1979. (XII. 6.) BkM. számú rendelete, amelyből itt csupán a követ­kezőket idézzük: „Az idegen- vezetőt foglalkoztató szerv köteles az idegenvezető te­vékenységét ellenőrizni.” A rendelet, amely ugyancsak a Magyar Közlöny 1979. évi 85. számában olvasható, kihirde­tése napján — 1979. decem­ber 6-án — hatályba lépett. „A vízhasználó a mező- gazdasági vízhasznosítási célokra részére biztosított vízért ... díjakat köteles fi­zetni” — mondja ki az Or­szágos Vízügyi Hivatal elnö­kének 5/1979. (XII. 14.) OVH—ÁH számú rendelke­zése. A mezőgazdasági víz­hasznosítási célokra biztosí­tott vízért járó díj alapdíj­ból és változó díjból tevődik össze, alapdíjat az öntözéssel, illetőleg tógazdálkodással hasznosítható terület után, változó díjat az öntözéshez ténylegesen felhasznált, illet­ve a tógazdálkodáshoz tény­legesen felhasznált víz mennyisége után kell fizet­ni. A rendelkezés mellékle­te tünteti fel a vízhaszná­lókra megállapított egyedi alapdíjtételeket. A rendelke­zés a Magyar Közlöny 1979. évi 87. számában jelent meg és 1980. január 1. napján lép hatályba. Indokoltnak tartjuk felhív­ni a figyelmet a Könnyűipari Értesítő 1979. évi 23. számá­ban megjelent, a gazdálkodó szervezetek szerződési fe­gyelmének javításáról szóló irányelvekre, amely irány­elvek szerint a megalapozott, tervszerű gazdálkodás egyik feltétele a kooperációs kap­csolatban álló vállalatok közti együttműködésben a szerződési fegyelem erősíté­se. Megállapítják az irányel­vek, hogy a vállalatok nem élnek megfelelően az előszer­ződés nyújtotta lehetőségek­kel, az anyaggyártóknál és készletezőknél gyakori, hogy a rendelések igazolására in­dokolatlanul hosszú határ­időket tűznek ki, de előfor­dul az is, hogy ' a vállalat egyáltalán nem is ad vissza­igazolást, hanem csak tájé­koztató vagy jogilag értékte­len közléseket tesz, ami arra utal, hogy elzárkózik a gaz­dasági kapcsolatoknak meg­felelő szerződések létrehozá­sától, jelentős azoknak a szerződéseknek a száma, ame­lyek nem az eredeti megál­lapodásnak megfelelően men­nek teljesedésbe, és igen gyakori, hogy a vállalatok a másik fél szerződésszegése folytán őket megillető köve­teléseket (kötbér, kártérítés, szavatossági igény, stb.) nem érvényesítik, sőt nyilvántar­tásuk pontatlansága folytán nem is tudják, hogy ilyen követelésük keletkezett. A szerződésszegésen alapuló igények érvényesítése kötele­ző, ha az ellenszolgáltatás teljesítése egészben vagy részben az állami költségve­tésből történik. Az irányel­vek szerint is: „Az igazgató személyes felelőssége mellett a vállalat kereskedelmi és jogi szakembereinek szintén kiemelt feladata a jogszabá­lyoknak, a népgazdasági és vállalati célkitűzéseknek megfelelő szerződési rend és fegyelem kialakítása és biz­tosítása.” DR. DEÁK KONRÁD a TIT városi—járási szervezetének elnöke Új optikai leszállító-rendszer mr'. A Ferihegyi repülőtéren befejeződött az új, a biztonságos leszállást biztosító optikai rendszer felszerelése. A kilenc- száz méter hosszúságban elhelyezett fénysor este és rossz látási viszonyok között segíti a pilótát.

Next

/
Thumbnails
Contents