Tolna Megyei Népújság, 1980. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-09 / 6. szám

2 Képújság 1980. január 9. A BT újabb ülései A Szovjetunió vétója megakadályozta az Egyesült Államok által támogatott határozati javaslat elfogadását. Abszolút többséget kapott Indira Gandhi Abszolút többséget kapott az Indira Gandhi vezette Nemzeti Kongresszus (I) párt az indiai általános választá­sokon. Mint az új-delhi rá­dió kedden közölte, a párt — az eddig összeszámlált szava­zatok alapján — a szavazás­ra kiírt 525 választási körzet közül 265-ben győzött. El­lenfelei megsemmisítő vere­séget szenvedték: nem végle­ges összesítés szerint a Dzsanata Párt 13, a Lök Dal párt pedig hat mandátumot kapott. A most hatvankét éves In­dira Gandhi asszony személy szerint is rendkívül sikeres volt. Miivel az indiai alkot­mány erre lehetőséget ad, Gandhi két választókerület­ben is jelöltette magát: a dé­li Andra Pradesh állambeli Mediáikban 220 ezer szavazat- többséggel győzött, míg szűkebb pátriájában, az Uttar Pradeshben lévő Rae Barel körzetben eddigi eredmények alapján 50 ezer szavazattal vezet. Az eredmények meg­cáfolják politikai ellenfelei­nek azt az állítását, hogy In­dira Gandhi csak észákón, saját választókerületében él­vez, széles körű támogatást. Három évvel ezelőtti vá­lasztási bukását követően — állapítják meg helyi megfi­gyelők — Gandhi asszony te­hát meggyőző és látványos győzelemmel tér vissza az indiai politika élére. Ellen­felei már régen leírták, bíró­ság elé idézték, kétszer bör­tönbe küldték, megvonták mondátumát, eközben több párthíve is elhagyta, de Nehru lánya talpraállt és megerősödve került ki a Dzsanata Párt kormányzása idején kialakult politikai zűr­zavarból. Befejeződött a Kanadai KP kongresszusa Az ENSZ Biztonsági Taná­csa hétfőn este nem hivata­los ülést tartott az iráni— amerikai válságról. A tanács^ kozást megelőzően Kurt Waldheim, az ENSZ főtitká­ra tájékoztatta a testületet Iránban tett látogatásáról, S egyebek között arról, hogy az iráni vezetők a Teheránban fogva tartott amerikai túszok szabadon bocsátása előtt ra­gaszkodnak a megbuktatott sah kiadatásához, valamint a császári rezsim által elköve­tett bűncselekmények kivizs­gálásához. A hétfő esti ülést elnapol­ták, anélkül, hogy azon hatá­rozat született volna az Egye­sült Államok által Irán ellen követelt gazdasági szankciók életbe léptetéséről. Waldheim egyébként ezzel összefüggés­ben figyelmeztet arra is, hogy teheráni tárgyalópartne­rei kifejtették: semminemű nyomás, avagy erőszakos ak­ció nem segíti elő a túszok szabadon bocsátását. Donald McHenry amerikai ENSZ- nagykövet közölte, hogy a Biztonsági Tanács csütörtö­kön ismét összeül, s napi­rendre tűzi a gazdasági szankciók kérdését. Az amerikai külügyminisz­térium ezzel egyidőben je­lentette be, hogy tárgyaláso­kat kezdett más országokkal a szankciókkal kapcsolatos határozat kérdéséről. Keddre virradó éjszaka a Szovjetunió szavazata olyan határozat elfogadását akadá­lyozta meg az ENSZ Bizton­sági Tanácsában, amely — jóváhagyása esetén — továb­bi beavatkozást tett volna le­hetővé a szuverén Afganisz­tán belügyeibe. Mint jelentettük, a BT öt el nem kötelezett tagja (Banglades, Niger, Zambia, Jamaika és a Fülöp-szigetek), amelyekhez a továbbiakban Tunézia is csatlakozott, olyan határozati javaslatot terjesz­tett a tanács elé, amely hely­teleníti az afgán népnek (Folytatás az 1. oldalról) előbbi igazságos, valamennyi érintett fél részvételével és érdekeinek figyelembevételé­vel történő rendezését. A két testvérpárt képviselői nagyra értékelik, hogy a bé­kés egymás mellett élés el­vei alapján kedvezően fej­lődnek a Magyar Népköztár­saság és Ausztria kapcsola­tai. Kötelességüknek tekin­tik, hogy hozzájáruljanak a nyújtott szovjet segítséget és valamennyi külföldi csapat kivonását szorgalmazza Afga­nisztánból. A határozati ja­vaslat ismertetése után fel­szólaló Oleg Trojanovszkij, a Szovjetunió állandó ENSZ- képviselője rámutatott, hogy teljességgel elfogadhatatlan a határozati javaslatban elrej­tett felhívás az afganisztáni demokratikus társadalmi rend megváltoztatására, az 1978-as áprilisi forradalom vívmányainak megsemmisíté­sére. A szovjet ENSZ-nagy- követ egyúttal erélyesen visz- szautasította azokat a hazug állításokat, hogy a szovjet kormány által Afganisztán­nak nyújtott korlátozott se­gítség nem egyeztethető ösz- sze az ENSZ alapokmányá­val. A szavazás előtt felszólaló Peter Florin, az NDK állandó ENSZ-képviselője ugyancsak bírálta a határozati javasla­tot, amely — mint mondotta — teljességgel figyelmen kí­vül hagyja az Afganisztán és két ország között a gazdaság­ban, a politikában, a kultú­rában és más területeken ki­alakult jószomszédi kapcso­latok ápolásához és sokoldalú továbbfejlesztéséhez. A Magyar Szocialista Mun­káspárt és Ausztria Kommu­nista Pártja arra törekszik, hogy erősödjék a kommu­nista- és munkáspártok ösz- széfogása, s együttműködése más demokratikus, haladó, a Szovjetunió között érvény­ben lévő kétoldalú szerző­dést és elfogadása esetén az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság belügyeibe való beavatkozás eszközévé vál­hatna. A határozati javaslatról megtartott szavazás során a Szovjetunió mellett az NDK is a határozat ellen szava­zott, míg a BT többi 13 tagja a javaslat elfogadása mellett foglalt állást. A Szovjetunió­nak, mint a BT állandó tag­jának ellenszavazata a hatá­rozati javaslat elvetését ered­ményezte. A szavazást követően a BT tagjai belső konzultációkat kezdtek a kérdésről. Megfi­gyelők lehetségesnek tartják, hogy — az ENSZ ügyrendjé­nek megfelelően — 24 órán belül sor kerül a közgyűlés rendkívüli összehívására, amennyiben ezt a BT egyik tagja indítványozza, s a ja­vaslatot legalább 9 BT-tag támogatja. békeszerető erőkkel. Megálla­podtak abban, hogy a két párt hagyományosan jó együttműködésének tovább­fejlesztésével járulnak hozzá a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elveinek szellemében a nem­zetközi kommunista moz­galomnak a békéért, a biz­tonságért, a szocializmusért folytatott világméretű küz­delméhez. (MTI) Normalizálódik az élet Afganisztánban Gyorsan normalizálódik az élet Afganisztán kétezer éves múltú fővárosában, Kabul­ban, nem egészen két héttel a fordulat után. A változást — Hafizullah Amin bukását — az 1978 áprilisában győz­tes forradalom új szakasza­ként említik a felelős veze­tők, s így szól róla a sajtó is. A kormányhivatalokban és intézményekben bizonyos sze­mélyi változások végbemen­tek, de a munka fennakadás nélkül folytatódott. Tanítás nincs, mivel Afganisztánban az iskolák és felsőoktatási in­tézmények nagy vakációja mindenkor a téli hónapokra esik. A közművek, a szolgál­tatások működése zavartalan. Ennek tanúja a több mint száz külföldi újságíró, aki be­rendezkedett a kabuli Hotel Intercontinentalban, fényké­pezi a nyugodt Darlaman- negyedet, ahol Hafizullah Amin az utolsó éjszakáját töltötte, a Pashtunistan Squre-t, a távíró- és telefon- központ épületét, ahol a de­cember 27-i rövid összetűzé­sek következtében a nemzet­közi hírforgalom egyelőre csupán részlegesen működik, és a főváros többi nevezetes­ségét. A fordulat a konszolidáló­dás ígéretes korszakát vezet­te be a 16 milliós hegyes- völgyes ország vidéki körze­teiben is, amelynek egy ré­szét azonban továbbra is fe­nyegeti a külső beavatkozás veszélye. A politikai helyzet megszilárdulása ennek a helyzetnek a függvénye. Az afganisztáni nemzetvédelmi minisztérium kedden kiadott közleményében rámutat, hogy bizonyítékokat tártak fel, amelyekből egyértelműen ki­derül: — imperialista orszá­gok az eltelt másfél eszten­dőben igen nagyarányú tá­mogatást nyújtottak afganisz­táni zsoldosoknak, akik meg­döbbentő bűncselekményeket követtek el Afganisztán terü­letén. A közleményből kitűnik, hogy a pakisztáni területen csoportosuló afganisztáni áru­lók, akik be-betömek az Af­gán Demokratikus Köztársa­ság területére, Pakisztánon kívül Kínától, Szaúd-Arábiá- tól, Egyiptomtól és az Egye­sült Államoktól kaptak éle­lem- és fegyverutánpótlást. A vezető szervek megvá­lasztásával és határozat el­fogadásával ért véget hétfőn Torontóban a Kanadai Kom­munista Párt 24. kongresszu­sa. A kongresszuson elfoga­dott határozat korunk legfon­tosabb feladatainak minősíti a béke megőrzését, a fegy­A szicíliai Palermóban ked­den délelőtt eltemették a va­sárnap meggyilkolt haladó polgári politikust, Piersanti Mattarellát. Az autonóm jo­gokat élvező tartomány mi­niszterelnökét az olasz poli­tikai élet legfelső vezetői, köztük Pertini köztársasági elnök kísérték utolsó útjára. A koporsó mögött több ezres tömeg haladt. A temetés alatt a dolgozók országszerte 15 verkezési hajsza megszünte­tését, az enyhülési politika érvényesítését és katonai enyhüléssel való kiegészíté­sét. A, küldöttek által előzőleg megválasztott 67 tagú köz­ponti bizottság a kongresz- szus záróülésén megerősítette eddigi főtitkári tisztében Wil­liam Kashtant. _ perces szolidaritási sztrájkkal fejezték ki együttérzésüket az özveggyel és a meggyilkolt haladó politikai elveivel. Miközben Mattarellát te­mették, Milánóban újabb sú­lyos terrorakciót követtek el. Ismeretlen terroristacsoport géppisztollyal agyonlőtt há­rom rendőrt, akik egy urh- gépkocsin utaztak. A merény­lők elmenekültek és eddig nem sikerült elfogni őket. Franz Muhri hazánkban Híd az élethez II. E§y ország járni' tanúi Pen Sovan, a Kambodzsai Népi Forradalmi Tanács alelnöke tart saj'tóértekezietet. Csendesen, szabatosan beszél: „Az utób­bi három hónap alatt senki nem halt éhen Kambodzsában”. De a nehézségeket sem titkolja: az életben maradt lakosság — Pol Pot a khmer népnek csaknem felét kiirtotta — 70 százalé­ka munkaképtelen volt az éhezés és a betegségek miatt. Rá­adásul az országban mindössze 54 orvos maradt. Ma már a népi hatalom hihetetlen erőfeszítései, a szocialista országok és a Vöröskereszt segítségével a lakosság döntő többsége vissza­nyerte fizikai erejét. A mezőgazdasági miniszté­rium jelenleg hat főből áll. Itt ismeretlen a bürokrácia: együtt járjuk a tartományo­kat, a rizsföldeket. Ha kell, tíz órát, ha kell, tizennégyet dolgozunk. Jelenleg legfonto­sabb feladatunk megfelelő mennyiségű vetőmag terme­lése. • Textilgyár Phnom Penh- oen. A 113 mérnök és tech­Karácsonyi Zoltán, a Deb­receni Agrártudományi Egye­tem adjunktusa 1979. decem­ber 16-a óta a FAO-program végrehajtója Kambodzsában. — A jelenlegi száraz év­szakban mintegy tízezer hek­táron akarjuk elvégezni a ve­tést. Napokon belül megérke­zik 650 tonna kiváló minősé­gű rizs, úton van 2300 tonna műtrágya és 450 szivattyú. Az esős évszakra szóló program 50 ezer hektár rizsvetést irá­nyoz elő. 1980-ra már halá­szati és növényvédelmi prog­ramot is kidolgozott a FAO. A májusi aratás 200 ezer em­ber számára biztosítana élel­met két hónapra. Hogy a helyzet nehézségét érzékel­tessem: 26 ezer kapa szállí­tását is várjuk, hiszen most sokszor egyszerűen nincs mi­vel dolgozni. nikus fizetése személyenként 21 kiló rizs havonta. A szak­munkások száma 783, ők fe­jenként 18 kilót kapnak. A gyerekek után 8 kiló családi pótlék jár. Végigvezetnek a gyáron, ahol szövetek és gumipapu­csok készülnek. Az egyik rak­tárban a Pol Pot-rendszer alatt gyártott termékek gar­mada: fekete szandál, fekete selyem, fekete vászon. Pol Pót alatt csak fekete színű öltözéket lehetett viselni... A Komarey általános isko­lában járunk: a padokban hattól tizenöt éves korig ül­nek a gyerekek. Imi tanul­nak. A szekrényben füzetek sorakoznak, az UNICEF — a Nemzetközi Gyermekalap — küldeményei. A tankönyvek már az országban készültek. Phnom Penh 40 iskolája kö­zül ez az egyik legnagyobb. A fővárosban jelenleg 776 ta­nár van. Az oktatás megszer­vezését egyenlő súllyal keze­lik az élelmiszer-termeléssel. A Kompong Speu-i kór­házban sokkal rosszabb a helyzet: az igazgatón kívül egyetlen olyan ember akad, aki már négy évet végzett az orvosi egyetemen. A kórház 1979. április 9-én nyílt meg. Azóta 560 ember hagyta el gyógyultan. Volt olyan, akit Ebéd Kicsi Kő faluban csak fel kellett táplálni, de voltak gyógyíthatatlanul le­gyengültek is. A gyógyszere­ket egyébként a Nemzetközi Vöröskereszttől és a vietna­miaktól kapták. * Kicsi Kő falu a Mekong mentén. A 200 lakos liánból, bádoglemezből, háncsból, pál­ma- és bambuszlevélből épí­tett új épületeket. A házak körül 3—4 lépés hosszú zöld­ségeskert. Kézi malmokban őrlik a rizst péppé, és agyag­edényekben érlelik. A férfiak halásznak — a Mekong a vi­lág egyik halban leggazda­gabb folyója. Mielőtt elindulok, egy pil­lantásra részesülök abból az élményből, amikor elindul az új élet. Cheng Sok Kimnek gyermeke születik. A bam­buszkunyhó mélyéről felhang­zik a sírás: az éles, bántóan gyönyörű hang remeg a pál­malevelek között. Ö már a jövő századra született. Becsüld meg magad job­ban XXI. század! Kicsi Kő falu, Kambodzsa, 1979. december. SZIGETHY ANDRÁS A rizsestálkát is a Vöröskereszt küldte... Olaszország Mattarella temetése

Next

/
Thumbnails
Contents