Tolna Megyei Népújság, 1980. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-06 / 4. szám

8 ^rVÉPÜJSÁG 1980. január 6. A szocialista országok gazdasági fejlettségi szintkiegyenlítődése Kuba Új természetvédelmi terület A szocialista államok ipara gyors ütemben fejlődik. De ezen belül a múltban elmaradott országok a testvéri álla­mok tapasztalatára és együttműködésére támaszkodva még gyorsabban növelik ipari termékkibocsátásukat. Mialatt Csehszlovákiában, Magyarországon, illetve az NDK-ban az ipari össztermék 1951. és 1977. között 7,9, 8,3, illetve 8,3- szeresére, a Szovjetunióban pedig 11,4-szeresére emelke­dett, addig Romániában 28-szorosára, Bulgáriában 21-sze­resére, Lengyelországban 14,8-siorosára; Mongóliában 12- szeresére. Kuba csak az 1981. és 1976. közé eső időszakban 76 százalékkal bővitette ipari termelését. A felemelkedés út­ján halad Vietnam is. A kubai Guanacabibes-fél- szigeten szinte érintetlenül fennmaradt a természet a maga ősi szépségétől. A ku­bai kormány határozata ér­telmében itt természet- és vadvédelmi területet létesí­tenek, ezenkívül a félsziget látja majd el az ország más vidékeit is nemes facsemeték­kel. A tervek szerint a félszige­ten új erdőket is telepítenek. A rezervátumban, amely kö­rülbelül 105 000 hektárnyi te­rületet foglal majd el, maha­góni, cédrus-, fenyő- és euka­liptusz-ültetvényeket létesíte­nek. Kivágják a kiöregedett fák egy részét, megtisztítják az erdőt az indáktól, hogy op­timális feltételeket teremtse­nek a fiatal fák növekedésé­hez. A Guanacabibes-félszigeten szigorú vadászati tilalmat ve­zettek be. A félszigetre 1977- ben 3000 fácánt telepítettek. Azóta számuk jelentősen megnövekedett. A szakembe­rek szerint az országban nincs még egy olyan vidék, ahol a fácánok számára ennyire ideálisak lennének a létfel­tételek. A vadvédelmi terü­leten ezenkívül szép szám­ban találhatók vaddisznók, hódók, őzek és más állatfaj­ták. Többségük szabadon él, némely állatfajtát viszont óriási karámokban tartanak. Idővel a vadvédelmi terü­letet megnyitják a turisták és a vadászok előtt. A félszi­get erdőgazdaságának vezetői négy vadászterület létesítését tervezik. Ezek alapterülete meghaladja majd a 2700 hek­tárt. A gazdasági szintkiegyen­lítődés folyamatát megítél­hetjük a külkereskedelmi áruszerkezet alakulásából is. Bulgária 1950-ben nem ex- poltált gépeket és berende­zéseket, a fogyasztási cikkek aránya pedig mindössze 1,5 százalék volt az egész bolgár kivitelen belül, 1977-ben vi­szont az ország kivitelének 42 százaléka volt gép és be­rendezés, körülbelül 10 szá­zaléka fogyasztási iparcikk. Romániában ezek alatt az évek alatt a gépek és a be­rendezések hányada 4,2 szá­zalékról 27 százalékra, a fo­gyasztási iparcikkeké 1,3 szá­zalékról 16,5 százalékra, a lengyel exportban 7,7 száza­lékról 43 százalékra, illetve 12,2 százalékról 15 százalékra emelkedett. Iparibb jelleget öltött a testvéri országok be­hozatalának az áruszerkezete is. Míg 1950-ben az egy lakos­ra számított ipari termék- mennyiség maximális és mi­nimális mutatói között az el­térés ötszörös volt, ez ma már körülbelül 1,5-szeresére csök­kent. Nem szabad azonban fel­tételeznünk, hogy a fejlett­ségi színvonal közeledése az ipari termelés területén az országok teljes nivellálódását fogja jelenteni minden áru egy lakosra számított terme­lésében. A kiegyenlítődést úgy kell érteni, hogy kialakul az üzemek olyan optimális komplexuma, amelyik min­den ország számára az egyik vagy másik gazdasági ága­zatban megtermelt egységnyi nemzeti jövedelmre számított minimális anyag- és munka­erő-felhasználás mellett ma­gas termelékenységet biztosít. MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉS A mezőgazdaság fejleszté­sére jelentős eszközöket for­dítanak. 1960. és 1977. között a mezőgazdaságba, illetve az erdőgazdaságba irányuló be­ruházások Volumene Bulgá­riában kétszerese, Csehszlo­vákiában körülbelül 1,7-sze- resére, Lengyelországban 7,9- szeresére, Magyarországon 4,9-szeresére, Mongóliában 2,8-szeréSére, az NDK-ban 2,7-szeresére, Romániában 4,5-szeresére, a Szovjetunió­ban 4,6-szeresére emelkedett. Az országok többségében ma már csaknem teljesen gépesítették a legfontosabb mezei munkákat. Most a gé­pesítettség színvonalának to­vábbi emelése a feladat a burgonya, a cukorrépa, a ku­korica, a dohány, a zöldség és a gyümölcs betakarításá­ban, valamint az állattenyész­tési és baromfitenyésztési munkákban. Intézkedéseket tesznek a mezőgazdaság ke- mizálásának a fokozása ér­dekében is. Minden ország­ban egyre több műtrágyát, növényvédő szert használnak fel. 1950. és 1977. között a mű­trágya-felhasználás (táp­anyagra számítva) egy hektár szántóföldön a következő­képpen alakult: Bulgáriában 1,5 kilogrammról 161 kilo­grammra, Csehszlovákiában 49,7 kilogrammról 311 kilo­grammra, Lengyelországban 24,1 kilogrammról 239 kilo­grammra, Magyarországon 6 kilogrammról 270 kilogramm­ra, az NDK-ban 129 kilo­grammról 322 kilogrammra, Romániában 2,2 kilogramm­tól (1955-ben) 109 kilogramm­ra, a Szovjetunióban 78 kilo­grammról 81 kilogrammra emelkedett. Ezekben az években vala­mennyi KGST-tagállam ha­talmas lépést tett előre a me­zőgazdasági termelés gépesí­tése és kemizálása területén, de közülük azok érték el a legnagyobb _ sikereket, ame­lyek a múltban jelentős mér­tékben elmaradtak a fejlet­tebbektől. KGST-tagállamok a talaj­tani és időjárási körülmé­nyek, a történelmileg kiala­kult hagyományok és a lakos­ság szokásai tekintetében elég lényegesen különböznek egy­mástól. Mindez meghatároz­za egyrészt helyüket a nem­zetközi munkamegosztásban, másrészt mezőgazdasági ter­melésük szerkezetét. Vala­mennyi KGST-tagállamban fejlődik a gabonagazdaság, többségükben az egy lakosra számított szemes termény előállítása viszonylag kis in­gadozást mutat, más növényi termékek előállításában vi­szont ez a különbség eléggé lényeges. Például, a burgo­nyatermesztésben kiemelke­dik Lengyelország és az NDK, a gyümölcs- és a zöldségter­mesztésben Bulgária, Ma­gyarország és Románia. A közösség összes országa lényegesen növelte az egy la­kosra számított termékmeny- nyiséget a növénytermesztés­ben és az állattenyésztésben is. Az egyes mezőgazdasági termékek termelési szintje tekintetében mutatkozó lé­nyeges ingadozás jelentős mértékben az ágazati struk­túra sajátosságaiból, a föld­területek hasznosításának ha­tékonyságából, a tudományos és műszaki eredmények fel- használásának a fokától, s a kölcsönös tapasztalatcserétől függ. Bulgária például an­nak eredményeképpen tudta a szemes termények hektá­ronkénti átlaghozamát az 1956—1960 közötti 15,8 má­zsáról 33,1 mázsára emelni az 1971 és 1975 közötti idő­szakban, hogy növelte a mű­trágya-felhasználást, lénye­gesen javította az agrotechni­kát. Nagy munkát végeztek ezen a területen a többi testvéri országokban is. Itt fontos szerepet játszottak a KGST-országok kommunis­ta- és munkápártjai, kormá­nyai által a mezőgazdaság irányításának a tökéletesítése érdekében tett intézkedések, többek között agrár-ipari komplexumok létrehozása, a mezőgazdasági termelés to­vábbi koncentrációja és sza­kosítása, a mezőgazdaságban dolgozók anyagi érdekeltsé­gének a fokozása. Az egy lakosra számított mezőgazdasági termelés szint­jét tekintve a maximális és a minimális mutatók közötti különbség 1955-től 1977-ig körülbelül kétszereséről 1,7- szeresére csökkent. A szocialista országok gaz­dasági fejlettségi színvonalá­nak kiegyenlítődésére jellem­ző sajátosság, hogy ez az egész közösségen belüli tár­sadalmi újratermelés gyors üteme mellett megy végbe. A DOLGOZÓK ANYAGI JÓLÉTE Az anyagi termelés ered­ményes fejlődése megbízható alapot teremtett a szocialista országok lakossága életszín­vonalának emeléséhez, s az életszínvonalak fokozatos kö­zeledéséhez. Ez elsősorban a nemzeti jövedelem növeke­désében jut kifejezésre. 1960 —1977-ig az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem Bulgáriá­ban 3,1-szeresére, Csehszlo­vákiában kétszeresére, Len­gyelországban 2,8-szeresére, Magyarországon 2,4-szeresé- re, az NDK-ban 2,2-szeresére, Romániában 3,9-szeresére, a Szovjetunióban 2,4-szeresére emelkedett. E mutató tekin­tetében az országok közötti különbség az 1950. évi 3,2-sze- resről a jelenlegi 1,4-szeres- re csökkent. A szocialista közösséget nemcsak a nemzeti jövedelem gyors növekedése, hanem an­nak a dolgozó lakosság érde­keit szolgáló elosztása is jel­A szocialista integráció útján A 15 éves INTRANSZMAS Korunkban a szocialista or­szágok között új típusú, komp­lex nemzetközi gazdasági kapcsolatok alakulnák ki. Er­re jó példa a 15 évvel ezelőtt létrehozott INTRANSZMAS nevű magyar—bolgár válla­lat működése is. Az iparosítás, a termelési folyamatok gépesítése és automatizálása felvetette az anyagmozgatás és raktározás gondjait. A nehéz gépalkat­részek, öntvények mozgatása, az alkatrészek szalagszerű összeszerelése korszerű gör­gősorokat, szállítópályákat követel. A raktározás nehéz­ségei is egyre égetőbben sür­gették egy olyan nemzetközi összefogáson alapuló vállalat megalakítását, amely több ország kutató és tervező tevé­kenységét hasznosítja az anyagmozgatással kapcsolatos műszaki gondok megoldására. Kezdetben mindkét ország­ban kevés tapasztalata volt a szakembereknek; sem a bol­gár, sem a magyar gépipar nem volt igazán felkészült. Az üzemi anyagmozgatás fej­lesztését, áz automatikus ra­kodó- és emelőgépekkel fel­szerelt hatalmas ipari raktá­rak tervezését és megépítését csak szocialista munkameg­osztás alapján lehetett elkép­zelni. A két szocialista ország az INTRAÍN1SZIMAS létreho­zásával úttörő vállalkozásba kezdett, akkoriban ugyanis még nem működtek olyan nemzetközi gazdálkodó szer­vezetek, amelyek hasonlóan széles körű tevékenységet folytattak volna. Ma az IN­TRANSZMAS az első kapa­vágástól a kulcsátadásig vál­lal mindenfajta raktárépítést és -gépesítést. A közös válla­lat Szófiában és Budapesten működik. A megalakulást kö­vető évben 700 fős létszám­mal 37 millió forint értékű munkát végeztek, a múlt év­ben az 1760 fősre bővült vál­lalat termelési értéke 320 millió forintot ért el. A vál­Az INTRANSZMAS budapesti székháza (MTI Fotó — Potzmann János felv. — KS) lalat dolgozói közül 1200-an Bulgáriában és 560-an Ma­gyarországon végzik munká­jukat. Tervezőik, tudományos munkatársaik, közgazdászaik és tapasztalt szerelőmunká­saik már nemzetközi tekin­télyt szereztek — ezt bizo­nyítják a beérkező megren­delések és az elkészült létesít­mények mind a szocialista országokban, mind az NSZK- ban, Irakban, Líbiában és Szíriában. Másfél évtized alatt összesen mintegy 10 ezer tervezési és építési mun­kát végeztek. A megrendelések beérke­zése után felosztják a tenni­valókat a vállalat magyar és bolgár részlege között. A ra­kodódarukat például Magyar- ország gyártja, a raktári szál­lítóeszközöket Bulgária. Pneumatikus szállítórendszert csak a bolgár ipar hoz létre, raktári automatikus vezérlő- berendezést viszont Magyar- országon terveznek és készí­tenek. Hazánkban a Ganz- MÁVAG gyártja az IN­TRANSZMAS részére a szük­séges darukat és a nagyobb berendezéseket, a Csepel Művek gyárai pedig a raktá­ri szállítórendszereket. Jelenlegi legnagyobb mun­kájukat Pakson végzik: 18 méteres, 2x160 tonna emelő­képességű darupályát építe­nek — ezzel emelik majd át a Dunán hajókon érkező ha talmas gépeket a partra. A vállalat egy másik, új tevé­kenységi köre: az öntödei anyagmozgatás gépesítése. Különleges görgősorokat ter­veznek a súlyos öntőformák mozgatására, a nehéz fizikai munka megkönnyítésére. Bermann István lemzi. A megtermelt nemzeti jövedelem hatvan-hetvenhét százaléka jut közvetlenül a fogyasztási alapokba. A többi a felhalmozási alapot gyara­pítja, amelyeket szintén a dolgozók érdekében használ­nak fel. A társadalmi fogyasztási alapok állandóan bővülnek, és lényegesen kiegészítik a munkabért. A Szovjetunió­ban például, a munkások és alkalmazottak átlagos nomi­nálbére 1978-ban 160 rubel volt, de a társadalmi alapok­ból származó juttatásokkal kiegészítve 219 rubelre emel­kedett havonta. A dolgozók anyagi jólétének emelkedése, az egészségügyi szolgáltatás javítása és egyéb intézkedé­sek eredményeképpen meg­hosszabbodott a lakosság át­lagos életkora és jelenleg fér­fiak esetében körülbelül 70 év, a nők esetében 72—74 év. A KGST-országok anyagi jólétének színvonala tekinte­tében a közeledési folyamat világosan látható az alapvető élelmiszerek fogyasztásában is: javul az élelmiszerek fel­használási struktúrája; nő a növényi olajok, a hús, a to­jás, a cukor és más, nagy mennyiségű állati fehérjét tartalmazó élelmiszerek fo­gyasztása. A szocialista országok kis­kereskedelmi áruforgalma gyors ütemben fejlődik: 1960- tól 1976-ig egy lakosra szá­mítva (beleértve a közétkez­tetést és vendéglátást) Bulgá­riában 3,4-szeresére, Cseh­szlovákiában 2,1-szeresére, Lengyelországban 2,4-szere­sére, Magyarországon 1,7- szeresére, az NDK-ban két­szeresére, Romániában 3,5- szeresére és a Szovjetunióban 2,4-szeresére emelkedett. A lakosság jólétének növe­kedését mutatja a kiskeres­kedelmi áruforgalom szerke­zeti átalakulása: manapság a testvéri országok többségében az áruforgalom több mint 50 százaléka jut iparcikkekre. Vietnam mezőgazdasága Az északi határvidéknél levő Cao Bang tartományban a kínai támadók rombolásai ellenére a parasztok min­dent megtesznek a gabonatermés biztosítására. Phong Chan faluban jónak ígérkezik a ciroktermés

Next

/
Thumbnails
Contents