Tolna Megyei Népújság, 1980. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-06 / 4. szám

1980. január 6. ríÉPÜJSÁG 9 Szilézia másik arca Szilézia nevéről leginkább a szénbányák, hatalmas ko­hók, erőművek és műhely­csarnokok jutnak eszünkbe, jóllehet Szilézia emellett szá­mottevő tudományos központ is. Hét egyetem és főiskola 50 ezer hallgatóval, több, mint 100 tudományos és ku­tatóintézet, valamint tervező- iroda, a 20 ezer főt meghala­dó, kiváló képességű szakem­bergárdával — íme, az Szi­lézia másik arca. Pedig Lengyelország fel- szabadulásakor még csak két főiskola létezett itt: a Köz- gazdasági Főiskola és az Ál­lami Zeneművészeti Főisko­la. És ma? A Sziléziai Mű­szaki Egyetem, a Sziléziai Tudományegyetem, a Köz- gazdasági Akadémia, a Szi­léziai Orvostudományi Egye­tem, valamint a Művészeti és a Testnevelési Főiskola sok ezer tudományos dolgozó munkáját fogja össze. Az ok­tató és kutató központok munkájának öszehangolásá- ban döntő szerep jut a Len­gyel Tudományos Akadémia katowiczei tagozatának. Itt foglalkoznak — többek kö­zött — az ország energiael­látásában oly fontos szénva- gyon komplex felhasználásá­nak kérdéseivel. A Központi Bányászati Intézetben, a Szi­léziai Műszaki Egyetemen és más intézetekben dolgozzák ki a széntartalékok korszerű, termelékeny és biztonságos kiaknázásának módszereit. A dinamikusan fejlődő vasko­hászat jelentős segítséget kap a Katowice Kohóműben folytatott kutatásoktól. Szilé­ziában készülnek a termelési folyamatokat irányító és ve­zérlő integrált számítógép- rendszerek, s minden ötödik lengyel ipari beruházás ter­ve a gliwicei tervezőirodák asztalainál születik meg. ZDZISLAW OZAFLINSKI LJ szty-llim szkj Hamarosan megindul a termelés Rövidesen megindul a pró­baüzem az uszty-ilimszki, KGST-kooperációban épült fafeldolgozó kombinátban. Bizonyára sokáig emléke­zetes marad az a szeptemberi nap, amikor megérkezett az első feldolgozásra váró fara­komány, amely mindenkinek tudtára adta: nemsokára megkezdődhet a termelés. Az építők közül sokan összegyűl­tek, nézegették a fatörzseket, amelyeket a sokéves munká­val felépített gyár fog feldol­gozni. Természetesen akadtak elő­re nem látott nehézségek, né­hány helyen változtatni kel­lett az eredeti terveken. Ilyen nem várt nehézség adódott például a tisztítóberendezés próbaüzeménél. Ez a tisztító­mű igen drága és nagyon fontos része az egész gépsor­nak, a próbaüzemnél derült ki, hogy a vasbeton csövek nem bírják el a terhelést. A problémát úgy küszöbölték ki, hogy a csöveket monolit betonnal erősítették meg. A munka helyenként igen nehéz volt: hét méter mély akna kialakítása — amikor két he­te megszakítás nélkül ömlik az eső — nem könnyű fel­adat. Az agyagos sárban le­ragadtak a gépek, de a bolgár és a szovjet brigádok szünet nélkül folytatták a munkát. Az elkészült tartályba mint­egy 5000 köbméter betont és 1500 tonna vasat építettek be. A finn Raume-Repola cég Uszt-Ilimszkben próbálja ki azt a faosztályozó gépet, amelynek teljesítménye eléri a műszakonkénti 800 köbmé­tert. A gyár tervezett kapa­citása meghaladja az évi 500 ezer tonnát, ezt a mennyisé­get két cellulózfőző torony­ban állítják elő, melyek ma­gassága mintegy 85 m. Az összes létesítmény egyetlen, 15 hektár felületű tető alatt nyert elhelyezést. Az építke­zés főmérnökének véleménye szerint, ha ezeket a termelő- egységeket elkülönítve építe­nék fel, a szükséges terület meghaladná a 40—50 hektárt és a költségek közel 50 millió rubellel növekednének. Az uszty-iliimszki építkezés egyedülálló abból a szem­pontból, hogy hat KGST-or- szág szakemberei vettek részt benne. A gyár a KGST-álla- mok közös beruházásában épült. Gyakorlatilag első íz­ben dolgoztaik együtt szovjet, bolgár, magyar, német, len­gyel és román szakemberek, munkások. A központi irányítópulton különböző színű lámpák vil­lognak. Már elkezdték a cel­lulóz 'időszakos kifőzését, hogy megnövekedjék az ak­tív iszap a tisztító rendszer­ben. Ez nagyon fontos felté­tele a folyamatos üzem bein­dításának. Az építők teljesí­tik ígéretüket: az uszty- ilimszki cellulózkombinátot a napokban átadják rendelteté­sének. Jó dolog lenne látni azt a gombot, amellyel megindít­ható az Angarán épült hatal­mas faipari kombinát. A gyár azonban túl nagy és bonyo­lult ahhoz, hogy egyetlen gomb irányítsa. Az üzembe helyezés több ezer ember munkájának, erőfeszítésének az eredménye. Szeptember­ben készültek el az energeti­kai berendezések, és megkez­dődhetett a próbajáratás. Ok­tóberben átadták rendelteté­sének az új, nagy teljesítmé­nyű kazánokat. A legfonto­sabb készülékek, gépek egy­más után, sorjában készül­tek el, egyre közelebb hozva a teljes befejezést. Tizenöt hektár felületű tető alatt AiFN—KS Greta, a sztár Ipari tv a tehénistállóban Koreai NDK Fejlődő baromtitenyésztés Egy gombnyomás a televí­ziós készüléken,— és a kép­ernyőn tehenek egy csoport­ja jelenik meg. Még nyugod­tan állnak, majd hirtelen — szinte parancsszóra — meg­indulnak egy még ismeretlen cél felé. A lindtorfi állatte­nyésztési kombinát berende­zésein a tőlünk néhány száz méterre fekvő kétezer férő­helyes tehénistálló életét fi­gyelhetjük. Ipari televízió a tehénistállóban! Ahogy bete­kintünk ebbe a ragyogóan tiszta, hatalmas „tejgyárba”, önkéntelenül is arra gondo­lunk, helyes-e itt még az „is­tálló” kifejezést használni?! Üjább gombnyomás: vál­tozik a kép. Láthatóvá válik, hova tülekednek az állatok: a fejőtérbe. Fejés közben ta­karmányt kapnak, ezért a sietség. Nem kevesebb, mint nyolc kamera figyeli mind­azt, ami a tehénistállóban történik. A lindtorfiak sze­rint a befektetés meghozza gyümölcsét: zavartalanul fi­gyelhetik az értékes állatok életét. A tv-átvitelnek még egy óriási előnye: a szigorú egészségügyi előírások értel­mében idegenek nem léphet­nek az istállóba. Ám az NDK minden részéből sokan jön­nek ide tapasztalatcserére, ezenkívül sok fiatal is itt is­merkedhet választott szak­májával. A televíziós adás „kom­mentátora” Helmut Gahl, az üzem vezetője, tájékoztató­jában elmondja, hogy az üzemhez a kétezer férőhelyes tejtermelő részleg mellett még egy 400 férőhelyes te- nyészistálló is tartozik. Lind- torf egyike az ország első te- nyészállomásainak, ahol ipar­szerű feltételek mellett úgy­szólván egy fedél alatt folyik a tenyésztés és a tejtermelés. A tehenek közül itt a „sztár” kétségkívül Greta, amelytől évente nem keve­sebb, mint 14 ezer liter, majdnem 5 százalék zsírtar­talmú tejet várnak. No és, nem kevésbé nagy teljesít­ményű utódokat! Persze, ez a rekord több, mint három­szorosával túlszárnyalja az NDK átlagát. Ehhez hasonló eredményt csak kevés állat­tal lehet elérni, de a lindtor- fiak teheneként! évi 5111 lite­res tej hozama is lényegesen felülmúlja az országos átla­got. A képernyő a fejőteret mutatja, ahonnan a csövek­ből a hatalmas, átlátszó tar­tályokba ömlik a tápláló fe­hér folyadék. Évente 11,5 mil­lió liter tejet szállítanak in­nen a tejcsarnokokba. Nem túlzás tehát a „tejgyár” ki­fejezés. S ha ehhez hozzá­vesszük, hogy évente 1200 üsző kerül a törzstenyésze­tekbe, megérthetjük a lind- torfiak büszkeségét. Minden a legszigorúbb rend szerint történik az üzemben. Az állatok naponta nyolcszor kapnak táplálékot. Az állat­orvosok naponta vizsgálják a borjúállományt, így az elhul­lás messze az átlag alatt ma­rad. „A legkisebb hiba sem for­dulhat elő. Ez a siker előfel­tétele. Ennek biztosítéka a begyakorolt és szakmaértő gárdánk. Az átlagéletkor mindössze 33 év, de egyre fiatalodunk: az itt képzett fiatalok legtöbbje ugyanis — a szakmunkásvizsga letétele után — nálunk kíván marad­ni. Persze, arról sem feled­kezhetünk meg, hogy máshol is szükség van jól képzett szakember-utánpótlásra” — fejezte be tájékoztatóját az üzemvezető. GÁTI ISTVÁN A Koreai Népi Demokrati­kus Köztársaság jelenlegi, hétéves (1978—84) tervében nagy hangsúlyt helyeztek a baromfitenyésztés fejlesztésé­re, a tojás és a baromfihús mennyiségének jelentős nö­velésére. A KNDK-ban ennek a mezőgazdasági ágazatnak döntő szerepe van az ország élelmiszerellátásában. Az or­szág domborzati viszonyai — a sok hegy, erdő — miatt Az észak-mongóliai sarin- goli külfejtésű szénbányában óriás exkavátort helyeztek üzembe. A szovjet gyártmá­nyú gép egy műszakban több mint 3000 tonna földet moz­gat meg. Nagyságára mi sem jellemzőbb, mint hogy 170 vasúti kocsira volt szükség, hogy egyes részeit a hely­színre szállítsák. Romániában 33 évvel ez­előtt gyártottak először trak­torokat. Az első, szovjet do­kumentáció alapján készített gépeket Brassóban, egy kis üzemben szerelték össze. Ma a „kis” brassói üzemben mintegy 20 ezer ember dol­gozik, és a gyár termelése 1978-ban 60 ezer darab volt. Az üzemben többféle típust is gyártanak, hogy ki tudják elégíteni a legkülönbözőbb igényeket. A legmodernebb igen kevés a legelőnek alkal­mas terület, és így az állat- tenyésztés más ágazatainak fejlesztése nagyon nehéz. Az ipari központok mellett mindenütt baromfifarmok működnek, amelyek tojással és baromfihússal látják el a dolgozókat. A KiNDK jelenlegi legna­gyobb „baromfigyárának” termelése évi ezer tonna tyúkhús és több mint 100 millió tojás. Megindult az első, menet­rend szerint közlekedő ex­pressz autóbuszjárat Ulánbá­tor és Baganur között. A rendszeres és gyors személy- szállításra szükség is van, mert Baganur ma az ország legnagyobb építkezése, a he­lyi szénkészletre alapozva itt épül meg az új energetikai központ. az SzR—12-es típus — a leg­különfélébb talaj adottságok mellett is felhasználható. A traktorgyártás Romániá­ban az elmúlt 10 évben len­dült fel igazán. 1970-ben alig 30 ezer traktor hagyta el a futószalagokat — ez a meny- nyiség azóta megkétszerező­dött. Az 1979-es terv 75 ezer traktort irányoz elő, míg 1980-ban már 80 ezer gép készül. Mongólia Ipari érdekességek Románia A traktorgyártás három évtizede ■■■■■■ A gazdasági fejlődés tartaléka A szocialista országokban az atomtudománynak és -technikának önálló ága fej­lődik ki: a töltéses részecs­kegyorsítók gyártása. A Szovjetunió különböző iparágaiban csupán a jelen­legi ötéves tervidőszakban több tucat gyorsítót helyez­tek üzembe. Napjainkban ezekkel a berendezésekkel tárják fel az alkatrészek meg­hibásodását, ezekkel fertőtle­nítik az élelmiszereket, el­lenőrzik az atomenergiával működő gépek gyártásánál az alkatrészeket, ezekkel végzik az ércek színesfém-tartalmá­nak abtiválásos elemzését, dolgozzák ki az üvegszálas műanyagokat, a polietilént és más anyagokat, amelyek a besugárzással páratlan tulaj­donságokat szereznek, és szé­les körű alkalmazást nyer­nék. Átlagosan bolygónk egy­millió lakosára egy gyorsító jut. A szocialista országok­ban ez a mutatószám egy­előre még elmarad számos kapitalista ország mutatószá­mától. A kapitalista országok elérése e téren azt jelenti, hogy a KGST-tagországoknak legalább 1400 különböző pro­filú gyorsítót kell sürgősen gyártani és a népgazdaság­ban hasznosítani. Ennek a munkaigényes fel­adatnak a megoldásához mindenekelőtt modern gyár­tási bázisra van szükség. Az ilyen bázis megszervezése azonban nem egyszerű do­log. Valójában a KGST-tag- országok iparágának minősé­gileg új fejlődési szakaszáról van szó, éppen ezért a gyor­sító technika hatalmas üzemi bázisának a megteremtése nagy és bonyolult előkészítő munkát igényel. Nehéz túlbecsülni azt az óriási hasznot, amit a gyorsí­tó technika bevezetése hoz a KGST-tagországok népgazda­ságának. A KGST-tagorszá- gokban jelenleg üzemelő gyorsítók mintegy egyötöd részét a kapitalista orszá­gokban vásárolták. Követke­zésképpen ezeknek a beren­dezéseknek a zavartalan működése jelentős mérték­ben függ a tartalék alkatré­szek szállításától és a kiszol­gáló személyzet sajátos szak­mai kvalifikációjától. A saját termelő bázis megteremtése a gyorsító technikában biz­tosítja a szocialista országok ellátását a szükséges meny- nyiségű, típus szerint szabvá­nyosított, különböző beren­dezésekkel. A szabványosítás lehetővé teszi a berendezések energiaszükségleteinek csök­kentését, a kapacitás, a meg­bízhatóság növelését, az irá­nyítás automatizálását. Ezeknek az időszerű fel­adatoknak a megoldása biz­tosítja a gyorsító technika modernizálását, s ez óriási tartalékot jelent a testvéri országok intenzív tudomá­nyos-technikai és ipari fej­lődésében. SZERGEJ KULINYICS APlN—KS ■■■■■■HBiHnnai Jellegzetes tarba tehenek azNDK-ban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents