Tolna Megyei Népújság, 1980. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-27 / 22. szám
1980. január 27. ^fepÜJSÄG 11 Kiállítás a Szépművészeti Múzeumban NEMET IRÁNYZATOK Ernst Ludwig: Kirchner: Fürdőzők A Német Szövetségi Köztársaság kulturális hete alkalmából — egyéb kulturális rendezvények mellett — érdekes kiállítást rendeztek a Szépművészeti Múzeumban. A február 10-ig látható „Német művészeti irányzatok 1890—1920” címet viselő tárlatot a duisburgi városi Wilhelm Lehmbruck Múzeum és a stuttgarti Külföldi Kapcsolatok Intézete rendezte. Több száz grafika, festmény és szobor ad áttekintést a századforduló és a századelő néhány fő irányzatáról. A német impresszionizmust a rendkívüli gazdag grafikai anyag, egy része, Liebermann, Slevogt, Corinth művei képviselik. A festészeti és a szoboranyag a korai német expresszionizmust, mutatja be. Különösen a „Die Brücke” (Híd) művészeti csoportosulás felvonulása teszi érdékessé e bemutatót. Az expresszionizmus, amely a polgári társadalom elleni tiltakozása jeléül céljának tekintette a valóság puszta ábrázolása helyett a valóságról képzett érzések, gondolatok közvetlen, megkötöttségek nélküli kifejezését, Németországban igen széles körben bontakozott ki. „Az expresszionizmus a vilászat hagyományos — a reneszánsz óta figyelemmel kísérhető — kelléktárához tartozott. Egyedül a nagyváros témaválasztása nyitott teret a valóban új és a korabeli tartalmak kibontakozásának, különösképpen a „Die Brücke” művészeinél. A nagyváros és az ipar számkivetett embere, s a városi mulató- és szórakozóhelyek közönsége a természeti környezetbe helyezett életképek, aktok, csendéletek, portrék a témái a Szépművészeti Múzeumban látható tárlat anyagának is. Újszerű képkivágás, a színék érzelmi, hangulati érték szerinti érvényesülése, a perspektíva szokatlan formái jelennek meg. gon átszáguldó vihar volt, s az emberiség titkait feszegette” — írta Ernst Bloch. A századelő forradalmi légkörében a festők és szobrászok mint a művészetek történetében már annyiszor — meghirdették az elanya- giasodás és a lélektelenség elleni harcot. Ezért nem fordultak kizárólagosan és közvetlenül a meglévő képzőművészeti hagyományok felé. Épp a megújítást elindító nemzedék fordult el a leghatározottabban az intézményesített és akadémikus művészet folytonosságától. Merész terveket kovácsoltak a jövőre vonatkozóan és saját alkotói bizonyságtételük történelmi gyökereit az abban az időben még méltatlanul mellőzött kultúrák (primitív, afrikai népek művészete) és művészek alkotásaiban vélték megtalálni. Az expresszionista művészek által feldolgozott témák java része a nyugateurópai festészet és szobráA magyar közönség számára külön is érdekes a kiállításon szereplő európai hírű német mesterek — Liebermann, Nolde, Barlach, Lehmbruck, Kirchner, Kokoschka, stb. — jelenléte, akik a magyar művészet szempontjából is elhatározó jelentőségűek. Működésük idején számos magyar művész tanult, dolgozott német művészeti központokban, a század végén Hollósy Simon, Ferenczy Károly, Rippl Rónai Münchenben, a húszas években Moholy Nagy László, Bortnyik Sándor, Péri László Berlinben. — km — Preraffaeliták a Nemzeti Galériában A manchesteri Withwert Gallery anyagából, preraf- faelita festők, iparművészek anyagából nyílt kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában. A preraffaeliták — a csoportjukat Pre-Raphaelite Brotherhoodnak nevező 19. századi angol festők és írók. — 1848-ban néhány fiatal angol festő — W. H. Hunt, J. E. Millais és D. G. RossetDyce, Williem: Madonna gyermekével MŰVÉSZET ti — a kor divatos akadémikus természetutánzása helyett a keresetlen természetességre, az érzések mélységére törekedett. De nem volt idegen tőlünk a dekora- ti vitás., sem. Művészeti eszményeik előzményeit a Raffaello (1483—1520) előtti festészetben, a quattrocentó- ban vélték feltalálni. Meg- igézte őket a korszak festészetének egyszerű áhítata, naiv bája). Kedvelték a szimbolikus, a misztikus és a vallásos témákat. Azt remélték, hogy a középkori állapotokhoz való visszakanya- rodás talpra állíthatja a válságban lévő művészeteket. A csoport ugyan rövid életű, 1851-ben felbomlott, de hatása sokáig érezhető, különösen az iparművészetre és a. nyomdai grafikára. A preraffaelita irányzat bizonyos mértékig a szecesszió előkészítője, előzménye, így jelentősen hozzájárulhat a századvég stílusának kialakításához. Emil Nolde: Vörösbor-ivók A Kner-sztori A múlt század végén — közelebbről 1882-ben — a békési tájakon merész lépésre szánta el magát egy fiatal könyvkötősegéd. Kis városkájában, ahol majd még félszáz évig nem árultak könyvet, nyomdát alapított. Céltudatosan cselekedett, de aligha hihette a maga erejében bízó Kner Izidor, hogy kezdetleges műhelyéből üzem fejlődik, ahol — mint Móra Ferenc írta — „a legművészibb kiállítású könyvek teremnek” majdan. Ám a kézi sajtótól, a báli meghívóktól a csúcsot jelentő Kner-klassziku- sokig, a Monumenta Literarumig hosszú, küzdelmes út vezetett. A könyvosinálás szenvedélyét örökül kapott családtagok rangidőse, az Ignotus által a „legintelligensebb”, Móra szerint „a legokosabb” magyar emberek közé emelt Kner Imre vállalta a vezérszerepet. Keze, s esze nyomán vált Gyomán a vállalkozás, a kézműves mesterség művészi rangú alkotómunkává. Nem kis része vélt abban, hogy könyvészetünkben a Kner név mint olyan, értéket mérő fogalommá vált. A népes könyvalkotó família története bontakozik ki a Corvina Kiadó — merjük leírni! — szemet-szívet derítő, szép monográfiájából. A kötetet író-alkotó Haiman György — maga is Kner-unoka, — könyvében (A Kner család és magyar könyvművészet) a teljesség igénye nélkül, a jellemző vonások kiemelését ígéri bevezetőjében. Munkáját nyugodtan minősíthetjük monográfia értékűnek, ha látszólag nélkülözi is a minden apróságra kiterjedő figyelmet. Könyvészhez illő műve egyben a modern magyar könyvművészet megteremtésének a története is. Otto 'Mueller: Akt Kner Izidort a nyomdai mesterség siralmas állapota késztette elhatározásra. Az ízlésformálásnál fogta meg a dolgot. ízléses társasági nyomtatványokat kínált megrendelőinek. Pályázatokat finanszírozott. A szerző sok adattal bizonyítja, hogy az élvonalba emelkedő kis műhelyhez „a magyar alkalmazott grafika megteremtésének is fontos emlékei fűződnék”. A fejlődést a szecesszió térhódítása segítette, eredményei a harmincas években értek be valójában. A nagy munka, a következményeiben korszakot meghatározó cselekedet a könyvkészítés volt. Szerény kezdetek után 1906 táján — mutatkoznak először a felemelkedés jelei. Kner Imre hozzáfog lipcsei tanulmányai hasznosításának. A távoli példa, a tipográfiát új alapokra helyező W. Morris. Gyomán együtt van a kezdeményező erő, a szellemi és technikai feltételek. A Kner nyomda jelentőségét az emeli magasra, hogy a hagyományokra épülve „ipari és gépesített” könyvgyártást folytat. A régiek szellemi örökségét ápolja: „Jó könyvet nem szabad másként csinálni, mint azzal a komoly szeretettel, amellyel a régiék dolgoztak” — írta Kner Imre. Ugyanakkor határozottan ölt testet egy funkcionalista szemlélet, amely a művészi egység kritériumát követi: „a könyv... testre szabott' köntöse a tartalomnak”. Fülep Lajos folyóirata (A Szellem) ennek maradéktalan megvalósulásaként értékelhető. ’ A kibontakozás kora Kozma Lajos színrelépésével függ össze. 1917-ben már Balázs Béla-kötetek címlapjait tervezi. Ezek a „korszerű magyar könyv megszületésének” dokumentumai. Velük indul a „reform”, amely előbb barokkos színezetet ölt, de éppen Kner Imre világnézeti állásfoglalása tartja távol a „neobarokk” uralkodó szellemétől és céljaitól. Haiman szerint ez csupán „tipográfiai kísérlet”, amely határozott szembenállásából ered. Ismeretlen iparművész terve Nem egyszerűen múltbafeledkezés. hanem felfedezése a barokk folytatható funkcionalista könyvkészítésének: rátaláltak az „értelmes, kifejező szövegtolmácsolás” titkára. A legtermékenyebb évek ezek. Kozma kifogyhatatlan az ötletekben. Király György szerkesztői lendülete megállíthatatlan. E szakaszra esik a ma hihetetlen bravúr is. 1920 közepén még csak terv van a „klasszikusok” ügyében. 1921 elején a tanulmányozásnál tart Kner, s a tavaszon már szedik, karácsonyra pedig a piacon a tizenkét Knerrídasszikusok kötet. Vajh, ha egyszer e tempót csak megközelíteni tudná mai könyvnagyiparunk! 1928 után a klasszicista betűkultúra válik uralkodóvá. Kner Imre most is „tipográfiái tudásának teljes fegyverzetében lép színre”. Az elvek formába öntése az örök Goethe-kötetekben csúcsosodik ki, de megjelent itt Radnóti. Szabó Lőrinc is, s könyvtörténeti jelentősége van Tótfalusi Kis Miklós Mentség-ének is. Knerék könyvkiadása kultúrtörténeti jelentőségű vállalkozás völt. A kor bűne, hogy üzleti szempontból kevés siker kísérte. A fiaskót más jellegű, nem kevésbé úttörő próbálkozásoknak kellett mérsékelni. Nyomtatványok kiadásával, reklámok készítésével mindvégig foglalkoztak. Grafikai szempontból saját kisnyomtatványaik, egypéldá- nyos könyveik érdemelnek figyelmet. Haiman György szakszerű, olvasmányos tanulmányát, gazdag példatár és színes melléklet kíséri. Mintaszerű szerkesztés jellemzi az illusztrációk „terítését”. A nyomdai kivitel méltó az ősökhöz. A szép könyvek barátai értékes ajándékot kaptak, amely egy jelentős alkotó szellemét, megvalósult álmait őrzi. Egy művészét, aki büszkén hirdette: „Én csak nyomdász vagyok és: ember”. De annak rendkívüli volt, és nemdsak ő, hanem az egész család! SALAMON NÁNDOR
