Tolna Megyei Népújság, 1980. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-27 / 22. szám

1980. január 27. NÉPÚJSÁG 9 Prága híres klinikája A modern klinika 3 év alatt készült el Az orvostudomány újabb és választó szervének gyógyítá- újabb sikerei között mosta- sában ne volnának még olyan nában gyakran olvashatunk a területek, ahol más jellegű, vesegyógyítás fejlődéséről. A komoly urológiai beavatko- szervát ültetéseknek, s a mű- zásra van szükség, vese alkalmazásának tökélete- Csehszlovákiában — hoz- sítése korántsem jelenti azt, záaik hasonlóan — a megyei, hogy az ember e fontos ki- illetve a kerületi kórházak fo­gadják a beutaltakat. Prágá­ban a klinikai városnegyed­ben — az orvostudományi egyetem közelében — épült fel Közép-Európa egyik leg­modernebb urológiai intézete, ahoi minden beteg a leggon­dosabb ellátásban részesül. Dr. Bohumil Matras főorvbs kíséretében járom végig az „urológia fellegvárát” — ezt a nevet adták az intézetnek a közelmúltban itt rendezett nemzetközi orvoskongresszus résztvevői. — Klinikánk több feladatot tölt be: az orvostudományi egyetemmel együttműködve gondoskodik a szákorvos­képzésről, illetve továbbkép­zésről. Hosszabb-rövidebb ta­nulmányi időre külföldi orvo­sok is érkeznék az intézetbe. Természetesen a klinika leg­fontosabb feladata: a beteg- ellátás. A klinikát 3 év alatt épí­tette fel a román ARCOM Vállalat, cseh építészek tervei alapján. A beruházás költsé­ge 170 millió korona volt. A felszerelés világszínvonalú: a legújabb Siemens röntgen- készülékektől kezdve a hol­land diagnosztikai vetítőkig széles skálája látható itt az orvosi műszeriparnak. Nem hiányoznak a Medicor sterili­zátorai sem. — Hányán dolgoznak az in­tézetben? — Huszonnégy orvos, há­rom biológus, ötvenhat ápoló­nő, továbbá a kisegítő és kar­bantartó részlegek munkásai: összesen 190 dolgozó. A klini­ka 96 ágyas, ebből hat az intenzív osztályhoz tartozik. Az alagsorban a dolgozók étkezdéje, öltözője, továbbá egy zárt részben a fertőtlenítő Átlagosan 17 nap a gyógyulási idő részlegék, a géptermek és a javítóműhelyek kaptak he­lyet. A földszinti csarnokból elegáns váróterem nyílik, presszóval és büfével. Innen lehet eljutni a diagnosztikai és a röntgenosztályra. Az emeletekre három ágyfelvonó visz: minden fekvőbeteget ke­rekeken guruló ágyban szál­lítanak műtétre, vagy keze­lésre. Az első emeleten vannak a műtők, feljebb, a második, harmadik és negyedik emele­ten a kórtermek. Minden be­tegszobához külön zuhanyozó, mosdó és WC tartozik. — Három éve kezdődött meg a klinikán a gyógyítás. Milyenek az eddigi eredmé­nyek? — Először talán egy kis statisztika: tavaly 1833 fekvő­beteget fogadtunk, 1463 ope­rációnk volt. Gyermekek is vannak klini­kánkon: velük született elég­telenségek, zavarok, anató­miai elváltozások miatt ke­rültek hozzánk. — Foglalkoznak veseátülte- tésséli is? — Még nem, de 1980-ban valószínűleg sor kerül rá. Természetesen más, komoly beavatkozások, például vese­kőműtétek szinte naponta vannak. Ismeretes, hogy a vesék a test szűrőkészüléke­ként működnek: naponta 1000 liter vér áramlik át rajtuk. A fel nem használható vagy ár­talmas anyagcsere-terméke­ket, sóoldatokat ürítik ki a vérből. Mellesleg Prágában három művese-központurak működik, de a mi feladatunk az, hogy minél több betegnél megelőzzük a stádiumot, ami­kor már csak a művese segít. H. A. Gazdag aratás A Koreai Népi Demokrati­kus Köztársaság gépesített mezőgazdasági nagyüzemei­nek öntözött, műtrágyázott földjein sok helyütt rekord- termést takarítottak be az év végéig, de az országos átlag is jól alakult. , Nem ment ritkaságszámba a nyugati partvidéken gazdál­kodó . Raerim Szövetkezeti Farm tíztonnás hektáronkén­ti rizstermése, hiszen az or­szágos átlag is egy tonnával haladta meg az 1978-as évit. A kukorica szokatlanul jól fizetett. A legnagyobb ter­mést — hektáronként 12 ton­nát — a Pongszan megyei (Észák-Hvanghe) Csengje Szö­vetkezeti Farm takarította be. Az árpaföldék termése is jó volt. A Kangriong Mezőgaz­dasági Kombinátban (Dél- Hvanghe) minden egyes hek­tárról a korábbinál két ton­nával több árpát arattak. 7,1 tonnás átlagával pedig a kom­binát az ország legjobb árpa­termelője volt. flgrármúzeuin Csodálatos dolgokkal —há­romlábú nyúllal, kővé vált kenyérrel és elsüllyedt sze­kérrel — találkozhat a láto­gató a Wanzleben közelében fekvő Ummendorf kastélyá­ban. A magdeburgi síkság agrármúzeuma talált itt ott­hont. Kifakult iratok, kopott könyvek halmaza tanúskodik a vidék történetéről, egykori életéről. Régi térképek, hely­történeti krónikák sokat el­árulnak a mezőgazdaság fej­lődéséről, a falusi szokásokról, a növény- és állatvilágról, a vidék szakácsművészetéről. Nem kevesebb, mint 20 ezer kötet tárja fel a vidék törté­netét. Egy másik helyiségben kü­lönböző rendeltetésű felszere­lési tárgyakat találunk. A wanzlebeniek élenjártak a mezőgazdasági technika fej­lesztésében. Itt van például a kiállított, mintegy százéves, lóvontatású eke. Ennek vasa mélyen felszántotta a talajt és növelte a termelékenységet. De vannak itt olyan, alig harminc éve még használt gé­pek, amelyek ma már múzeu­mi tárgyakká váltak. Ilyen többek között két kimustrált gőzeke is. Az igazgató elmondja, a múzeum célja, hogy bemutas­sa: miként változott a vidék dolgozó népének életmódja a késői feudalizmustól napjain­kig. A feladat megoldása nem mindig könnyű. Az emberék sokáig nem értették meg, mi szükség van annyi „ócska ka­A statisztikai átlagember Lengyelországban 28 éves és többnyire városban él, mivel minden másodig állampolgár városi lakos. A lengyel lakos­ság Európa népei közül a leg­ifjabbak közé tartozik. Euró­pán kívül pedig csak Mexikó, Kanada, Törökország és In­dia lakossága fiatalabb nála. Jelenleg az ország lakosságá­nak csak 13,8 százaléka 60 éven felüli. Az újszülötteknek megvan a lehetőségük, hogy megérjék vagy meghaladják a 70. életévüket. A húszas és .harmincas Ummandoriban A 12. századból származó kastély ma a környék lako­sainak találkozóhelye. Itt kapott helyet az agrármú­zeum is. cat” összegyűjtésére. Ma már a szövetkezeti parasztok ma­guk hordják be a használa­ton kívüli, talált tárgyaikat. A felkutatott tárgyakat az­után restaurálják, s ha ira­tokról van szó, fotókópiákat készítenek róluk. így válnak kiállításképessé. Az agrármú­zeum részt vesz a környék kulturális életében, s a mú­zeumnak köszönheti újraéle­dését a wamzlebeni vásár, amelyet most évente rendez­nek meg. G. I. években a lakosság 23—33 százaléka volt részleges vagy teljes analfabéta. Jelenleg a 20 évvel ezelőttinél kétszer többen járnak iskolába. A 14—17 éves fiatalok 88 száza­léka tanul. Minden nyolcadik lengyel rendelkezik közép­iskolai, és minden 24. főisko­lai végzettséggel. Az átlagcsalád jövedelmé­nek 43,8 százalékát költi élel­mezésre, de fokozotosan nö­vekszik a tartós fogyasztási cikkek vásárlása is: 100 ház- ■.artásban 71 rádió, 73 televí­zió és 82 mosógép található. Színházi történetek Szófiából A bolgár fővárosba egy esős vasárnap este érkeztem meg — hétfő helyett. Egy nap nyereség. Keletebbre vagyunk Ma­gyarországtól — még egy óra nyereség. Veszteség csupán annyi, hogy most ikocsiikázhatok körbe: hol van egy olyan szálloda,,ahol már aznapra is tudnánlak szállást adni. Egy szimpatikus fiatal pár végre vállalja a kalauzolást, az­zal a feltétellel, hogy visszahozom őket, mert kezdődik a szín­házi előadás. Konsztantyin Hiev darabja a „Színház 199”-foen. A következő utcasarkon alkalmi idegenvezetőim legnagyobb meglepetésére már fordultam is vissza. — Akikor először én kísérem el magukat. Mert az, hogy a bolgár színház megismerésére szánt néhány napomból mind­járt az első este színházba méhöték, több mint egy óra vagy egy nap nyereség. . * Jegyet persze csak útlevéllel, hosszas magyarázkodás után kaptam. Érthető: kellett nekem éppen egy 199 személyt befo­gadó színházat kiválasztani. De másnap az Állami Színház és Zene Egyesülésnél Veszela Grujeva megnyugtatott, hogy más­hol is hasonlóképpen jártam volna — Bulgária 36 drámai színházába négy és fél millió néző megy el évente. Az is itt derült ki, hogy a székek számáról elnevezett színháznak nincs saját társulata, csupán igazgatósága. Műsorát Szófia összes rendezőjével és színészével egyedi felkérések alapján állítják össze. (Ez nem bolgár találmány: ugyanígy működik a duna­újvárosi Bemutatószínpad, a Vasas Művészegyüttes Reflektor színpada, illetve bizonyos fokig a Játékszín is). * Várakozás a Szófia Hotel kávézójában: Sztefan Haritonov kisfflmnendező háromra ígérkezett. Fél négykor még sehol — sovány vigász, hogy a szomszéd asztalnál csinos hölgyek gyü­lekeznek. Négyre befut Haritonov, de először a szomszéd asz­talhoz siet, csak azután hozzám. — Ezt a társaságot neked szerveztem, társalogj velük, ne­kem dolgom van. Egyébként színésznők. — Maga kritikus? — kérdezi Zsorzsettá Csakarova, a Nem­zeti Színház érdemes művésznője. — írok néha recenziókat. — Nem szeretem a kritikusokat — mondja bájos mosoly- lyál. — Ha pedig portrét akarnak inni rólam, azt különösen nem: iszonyúan felszínesek. Ezek után — hogy reményem legyen valamilyen beszélge­tésre — megígérem: szó sincs riportról. * A Szófia Színház társalgójában, ahol Ivan Radoev költővel, drámaíróval készülő gyenmekdarato járói beszélgettünk (a GyenmekszínháZtól függetlenül Bulgáriában minden színház köteles évente egy-egy ifjúsági darabot színre vinni), vélet­lenül futottam össze Ickah Ftincivel, Huszárik Zoltán készülő Csontváry-filmjének főszereplőjével. (A magyar rendező ere­detileg csak helyszínt keresni indult Bulgáriáiba). — Kész a film? — kérdeztem. — Kész a film? — kérdezte. — Amióta én befejeztem a for­gatást, nem tudok semmit. A kölcsönös információhiány jó alap a beszélgetéshez, ment nyilatkozni (ez már a magyarországi forgatások alatt kiderült) Finci sem szeret. Csillogó szemmel beszél „Z”-ről, a színészről, aki számára a film egyik szerepét jelentette. Z lelki és alkotói válságából éppen Csontvéry megformálásával lábolt ki, a sze­repén keresztül értve meg, hogy az élet értelme az alkotás. Magam is lelkesen beszélek Z-ről, aki számomra (minden bizonnyal Huszárik számára is) Latinovits Zoltán. A nagy be­szélgetésben ebédelni is elfelejtettünk. i* Itthon tudtam meg, hogy Iskiaih Eincinek „hobbija” a kopla­lás. Szerinte az éhezés mindenféle bajra gyógyír. Ezt a véleményét ugyan nem osztom, de a bolgár étterme­ket megismerve én mindemesétre ezzel is nyertem legalább egy órát. A nagy beszélgetésiben elf elejtettünk megebédelni. VÉRTES J. ANDOR Fejlődő allattenyesztes A vietnami népgazdaság célkitűzései közt alapvető fontosságú az állattenyésztés fejlesztése. A szarvasmarha-állomány növelése egyaránt jelentős célkitűzés mind a szövetkezetekben, mind a magángazdaságokban. Phu Khanh tartomány Tay Son járásában az állatállomány ma már meghaladja a 18 ezret. Ez négyszerese az 1975 előtti mennyiségnek. Milyen az „átlagember”?

Next

/
Thumbnails
Contents